Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám

Mkés megyei MEGYEI KÖRKÉP 1991, május 16., csütörtök Új leírás, régi ábrázolás? Helyi adókat vezetnek be Gyulán Szabadkígyóson izbaklosre indultak, de... Farkast lőttek Hétfőn délután Gyulán, a képviselő-testület soros ülé­séneik kezdetén L ebenszky Attila alpolgármester, az ülés vezetője bejelentette: óránkénti szünetet rendel el, hogy a 'képviselők ne ötlet­szerűen menjenek ki a te­remből. A kívánatos újítást betartani azonban nem si­került. Vaskos előterjeszté­seket 'kellett- megtárgyalni, köztük igen fontos kérdések szerepelték, amelyek „elvit­ték” a szüneteket. A mintegy kétórás ülésen a napirend előtt dr. Pocsay Gábor polgármester többek között beszámolt az esőzések következtében kritikussá vált románvárosi belvízhelyzet­ről. Hosszú vita kezdődött az első napirendnél, a közte­rületről és városképről szó­ló rendelet alkotásánál, az észrevételéket, javaslatokat az idegenforgalmi szempon­tok indokolták is. Hamarabb jutottak egyezségre a képvi­selők a díszpolgári cím ado­mányozásával kapcsolatosan. Míg az új kitüntetésekre összegyűjtött javaslatokat, a Gyula Városért 'kitüntetés hatályon kívül helyezését egyelőre levették a napi­rendről, a díszpolgári cím­ről döntés született. Évente egyszer adják ki, a város, az egyetemes kultúra érdeké­ben végzett munka súlya odaítélésénél a döntő szem­pont Módosítást terjesztet­tek elő a város címerének és zászlajának használatáról, szóló rendelethez: az egyhá­zak vezetői egyetértettek az ábrázolás módosító leírásá­val, ám a testület végül mégsem változtatott korábbi rendeletén. Mint elhangzott, az új leírás új ábrázolást feltételez, a címer viszont ugyanaz maradt. Bár Bagossy László meg­jegyezte, mintha korábban arról lett volna szó, Gyulán nem vezetnek be az idén helyi adót, a testület dönté­se alapján erre mégis sor kerül az év második felétől. Lesz iparűzési adó, kedvez­ményezettek a lakosságnak szolgáltató, javító tevékeny­séget folytatók, a kiskeres­kedelem, míg azok, akik sze­szes ital árusításával, játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésével, erotikus áruikkal és a szexiparnal foglalkoznak, magas adó­kulccsal, napi átalánnyal számoljanak. Idegenforgalmi adót vetnek ki azokra, akik rendszeresen fogadnak ven­déget. A külföldi állampol­gár után napa 40, a magyar vendég után napi 20 forint­tal gyarapítják a szállásadók a városi kasszát. A vállalko­zóktól évi 1500 forint 'kom­munális adót kémek. A he­lyi adókból származó bevé­teleket elsősorban a szenny­víz elvezetésére, csatorná­zásra, útalapok lezárására, jövőre a telefonhálózat fej­lesztésére is fordítják. Nagy vitát váltott ki a Gyulaváriban létesítendő Szép Alkony Otthonház. A régi, helyi igényt az érde­keltek anyagilag támogatják, a szervezők a megvalósítás­hoz pályázatot nyújtanak be a Népjóléti Minisztérium­hoz. Hozzájárulást kértek az önkormányzattól is, négy­millió forintot, amit a tes­tület igen nehezen, de meg­szavazott. Egy tájékoztató jellegű előterjesztés a kultu­rális osztály felügyelete alá sorolta a Gyulai Hírlapot és a városi televíziót. Mint ki­derült, felügyeletről szó sincs, egy referens dolgozik az osztályon. Danes László tájékoztatási bizottság létre­hozását javasolta. gz. M. Május 5-én hajnalban, különös dolog tösntént a fcí- gyósi határban. Kovács Zol­tán, az újkígyósi Petőfi Va­dásztársaság hivatásos va­dásza egy jód megtermett farkast lőtt. — Pedig olyan szokvá­nyosán indult mindén — kezdi a történetet a fősze­replő. — Hajnalban Nagy József sportvadásszal őzbak- lesre mentünk a szabadkí- gyósi nagyerdőbe. Már bent jártunk az erdőben, amikor felfigyeltünk ama, hogy a tőlünk balra lévő erdörész- ből1 lélekszakadva menekül egy nyúl, nyomában egy „farkaskutyával”. A német­juhász kutyák — más néven farkaskutyák — közismer­ten a legnagyobb ellenségei a vadaknak, szenvedéllyel vadásznak mindenre, ami él és mozog az erdőn-mezőn. A vadászoknak ezért köte­lességük a gazdátlan, kóbor (farkas)kutyákat lelőni. Ahogy megláttam az üldö­zést, kiszálltam a kocsiból, megtöltöttem a távcsöves go- íyóspuskámat, és céloztam. A hajsza a csemetésben foly­tatódott, így akadálytalanul rálőhettem a „kutyára”. Ta­lán 60-70 méterre volt tő­lem a „négylábú vadász”, amikor elérte a golyóm; azon nal fel bukfencezett Le­tettem a puskát, elővettem a vadászkésemet, azzal a szán­dékkal, hogy odamegyek és levágom a farkát, amelyet diúvadjelként majd leadok. a vadásztársaságnak. Vadász- társammal együtt indultunk, és amikor néhány lépésről szemügyre vettük az állatot, akkor különös érzés fogott el bennünket... „Ez nem németjuhász ku/tya.” Szürke, ordas színe volt, aránytala­nul hosszú elsőláhai, rövid, tömzsi nyaka, elálló fülei, ferde vágású szeme, a farka rövid ... — Te, Jóska — mondtam vadásztársamnak —, ez far­kas! A két meglepett vadász legelőször a közelii erdész- házba ment, ahol az erdész ékképp fogadta őket: a ku­tyáim egész éjszaka úgyvo- nyítottak, mint még soha. El sem tudtam képzelni, mi ba­juk lehet. Hát, a farkas mi­att ... A vadászok kétségei ezek után sem oszlottak el' telje­sen. állatorvos ismerősükhöz szántén bekopogtak. Előke­rültek a szakkönyvek is. Ki­főzték a koponyát, és im­máron bebizonyosodott, m gyanú, valóban farkas került puskavégre Kígyóson. A szemfogai három és fél cen­tisek, a koponya hossza 27 centiméter, szélessége pedig 14,5 centi, a súlya 38 kilo­gramm volt. Az esetnek futótűzként ter­jedt a híre a környéken, ugyanakkor ja vadásztársa­ság jelentette a történteket az illetékes környezetvédelmi hatóságnak. Volt, aki fella­pozta a régi iratokat, és ki­derítette, hogy utoljára ISO évvel ezelőtti feljegyzés tesz említést Szabadkígyóson farkas elejtéséről S hogy mit szól utólag mindehhez Kovács Zoltán hivatásos va­dász, hiszen a farkas Ma­gyarországon nem szerepel az elejthető vadak listáján? — Nagyon vegyesek az ér­zelmeim, egyfajta lelkiisme­ret- furdalást érzek! Ha tu­dom, hogy farkas üldözi a nyalat, akkor nem lövök oda. De ki gondolta volna, hogy a szabadkígyóst határ­ban farkassal találkozhatok! Az elmúlt hetekben minden­nap kint voltam az erdőben, de semmiféle nyomát nem láttam az állatnak. Föl sem merülhetett 'bennem, hogy nem kutyára lövök ... ! Lovász Sándor--------------fa^CjíliAiirclLlJU+'Uy-------------­Maradunk F iatal barátom jön velem szemben az utcán. Fejét leszegi, mint egy harcias kos, ökleli magát előre, bele a nagy semmibe. Szemmel láthatóan elmerült a gon­dolataiban, szinte felriad, amikor üdvözlöm. A kérdés­re, hogy hova, hova, előrevágja jobb kezét, s csak any- nyit válaszol: arra! Nem az utca vége felé mutat, sok­kal tovább annál, a messzi távolba. Látja a csodálko­zásom, és ömdeni kezd belőle a szó. Elmondja, hogy elég volt, nem bírja tovább, képtelen itt elégni, értei-, metlen dulakodásokban. Nagy a. világ, elindul „arra”, mindegy hová, csak másutt legyen. Szerencsét próbál, mint a mesebeli legény, hátha hasznát veszi a tehet­ségének, fiatal energiáinak. Kezet szorítunk, s csak annyit mondok búcsúzóul: testvér, járj szerencsével. És ne feledd, itthon is szükség lesz még rád. Talán azért is halad előre a világ, mert mindig vol­tak bővérű emberek, akik személyesen akarták meg­tapasztalni, hogy valóban gömbölyű a Föld, vagy tá­nyér alakú, és egy elefánt tartja a hátán. A hegycsúcs arra való, hogy meghódítsák, s a tenger mélyére alá- merüljenek. Ott kezdődik a baj, ha tömegével indulnak az emberek hegyet mászni, poklot járni. Régi céhlegények rendes szokása volt, hogy amikor itthon kiteltek a tanulóéveik, hátukra tarisznyát akasztottak, kezükbe vették a vándorbotot, s elindul­tak világot látni, tanulni. De hazajöttek! Ám a mostani vándorok csak menekülnek a bizonytalan jövő elől, és sokuknak esze ágában sincs visszatérni, friss tudo­mánnyal gyarapítani e hont. Persze, ha idegen földön rádöbbennek, hogy sehol se várják őket tárt karokkal, sokuk szájában megkeseredik a kenyér, és vagy vá­gyódnak haza, vagy" dacból, csaltazértis kinn marad­nak. Szomorú választék. Ez út hazámba vissza visz. Elballagott a vén diák, májusi virágesőben szólt a dal. Kezdődnek az érettségi vizsgák, közeledik a záró szigorlat. És utána? Aztán a vén diák „kilép az életbe”, s hogy ott mi várja, nagyon bizonytalan. Egyik egyetemünk ballagásán figyeltem a fiatalokat, szépek, vidámak, rettenthetetlenül derűlátók voltak. Am a szülők, tapasztalt, emberek, már reálisab­ban látták csemetéik lehetőségeit. Mind többen arról beszéltek, hogy „konvertálható” a diploma, azaz külföl­dön is lehet, sőt. ott lehet igazán boldogulni vele. És velünk, itthon, mi lesz? Azért palléroztunk sok éven át sok tehetséges ifjút, hogy másutt gyümölcsöztessék tu­dásukat? Mikor mászunk ki a bajból, ha nagy szám­ban elhagynak bennünket, mert nem vigyázunk érté­keinkre? Ennyire gazdagok volnánk, szegény, szeren­csétlen nép? Nincs olyan jeges, zimankós birodalom, ahol néhány eszkimó ne tudna megélni. Valami ismeretlen erő kö­ti őket szülőföldjükhöz. Ha néhányan vagy nagyon so­kan feladják nálunk a küzdelmet, de a többség, mégis­csak maradunk, hiszen ez a sorsunk. Sokkal nagyobb veszélyt jelent a belső száműzetésbe vonulók serege, akik behúzódnak csigaházaikba, s azt remélik, elhárít­hatják maguktól a rossz ingereket. Értelmes, okos tet­tekre kellene biztatni most a sokaságot, hogy ne elvá­gyódjon a java ifjúság, de itthon találjon magának szép, új hazát. Andódy Tibor Kárpótlási Hivatal — törvényre várva Ki védi meg a munkásokat? Beszélgetés Pleské Pállal, az DDF várasi elnökével I Az elmúlt időszakban több olyan bír látott napvilá­got, amelyben a Magyar Demokrata Fórum orosházi szervezetét nem a legkedvezőbb színben tüntették feL Megfogalmazódott, hogy Orosházán egyenesen MDF- diktatúra van, s félni kell a kormányzó párttól. Pleskó Páltól, az MDF városi elnökétől kérdeztük, mi erről a véleménye. A Kárpótlási Hivatal egye­lőre csaik „eredeti” funikció- ját gyakorolja, azaz az 1945 és 1963 között politikai okok­ból üldözött emberek rehabi­litációjával foglalkozik. Az „egyszerű” tulajdoni sérel­mek jóvátétele csak a kár­pótlási törvény esetleges hatályba lépése után tarto­zik majd a kormányszervre. Tübős Sándor, a hivatal vezetője elmondta: ké­szülnek a törvény életbe lé­pésére. A megyei kárrende­zési hivatalok a hivatalos kihirdetést követően azonnal elkezdhetnek működni, ám ezek szervezését költségkí­mélő módon végzik, hogy a törvény esetleges változása, netán újratárgyalása miatt feleslegessé váló kiadások ne jelentsenek komoly meg­terhelést az államkasszának. A kárpótlási jegyek nyom­tatását is csak a törvény el­fogadása után lehet majd megrendelni. A hivatal már három nyomdától is kapott ajánlatot. A kiválasztás so­rán a legfontosabb szempont a nyomat megfelelő védett­sége lesz. Fegyveres támadás Esztergomban I lenest elfegták A 'rendőrség bravúros gyorsa­sággal elfogta azt az esztergo­mi férfit, aki fegyverrel támadt egy lengyel állampolgárra. Az eset május 14-én fényes nappal, délután fél ötkor történt: Esz­tergom-kert városnál a táti Ssz- szekötö földúton egy ismeretlen férfi rálőt* egy í* éves lengyel állampolgárra. Az Esztergomi Városi Rendőrkapitányság és a Megyei Rendőr-főkapitányság forró nyomos csoportja még az éjszaka elfogta a feltételezett merénylőt: lapos Lajos 54 éves észt ergom-kertvárosi la­kost, aki alaposan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. A nyomozás érdekében egyelő­re nem hozták nyilvánosságra, hogy a sérült Jengyei férfit me­lyik kórházba szállították, és azt sem, hogy az esetnek volt-e szemtanúja. Az azonnal megtartott házku­tatás a gyanúsított lakásán megdöbbentő eredményt hozott. A rejtekhelyen nagy mennyisé­gű lőszert és emberélet kioltá­sára alkalmas fegyvereket talál­tak. A gyanúsítottat őrizetbe vet­ték. a nyomozást folytatják. „EGY EMBER CSAK EGY FOGLALKOZÁST LÁTH AT EL JÖL, SO­KAT NEM; S HA EZT MÉGIS MEGPRÓBÁL­JA, AKKOR — AZÁL­TAL, HOGY SOKAT MARKOL — NAGYON KÖNNYEN MINDEN­BEN ELVESZTHETI AZ ESÉLYÉT ARRA. HOGY SZÁMOTTEVŐ EMBER LEGYEN.” PLATÓN — Kell-e félni az orosházi MDF-től? — A közhiedelemmel el­lentétben mi városépítő po­litikát kívánunk foüytatn:'. Politikai okokból senkinek nincs oka a félelemre. Leg­feljebb azoknak, akiknek valami miaftt nem tiszta a lelkiismeretűk. Én más féle­lemről beszélnék. Arról, ameyet a munkahelyeiken tapasztalok. Napról napra fokozódik az egzisztenciális félelem, s emiatt az embe­rek többsége elfordul a poli­tikától. Nem érdeklik a szenzációk, a pártok csatái, hiszen a napi megélhetése okoz neki gondot. A kétkezi dolgozók félelme sókkal na­gyobb. mint a történelemben bármikor is. — Mit tesz a pártjuk, hogy megszűnjön az egzisz­tenciális félelem? — Ezeket a kiszolgáltatott embereket fel kell vállalni. A megyében, de Orosházán is különböző, alulról építke­ző érdekvédelmi szervezetek jöttek létre, többek között a munkástanácsok. Én magam a vállalatomnál, mint MDF- elnök alakítottam ilyet, és azóta nekem is veszélyben forog a munkahelyem. Ha­mar kiderítették rólam, hogy semmihez sem értek. De vá­rón mi történik azokkal a tízezrekkel. akik mögött nem áll uralkodó vagy kor­mányzó párt őket ki védi meg? Senki! A Magyar De­mokrata Fórum elveti azt a szemérmességet, hogy az ér­dekvédelmi szervezetek füg­getlenek legyenek, és ne tar­tozzanak valamelyik politi­kai párthoz. Ez demagógia, ami csak arra volt iá. hogy a réffi pártszakszervezetek megerősödjenek. helyzet- előnyhöz jussanak, és szét­verjék az újonnan alakuló érdekvédelmi csoportokat. — Meg kell nézni, hogy a munkanélküliek közül kik azok, akik társaik érdekében érdekvédelmi szervezet ve­zetői vagy tagjai voltak. A többségük ilyen! Az MDF fel kívánja karolni a mun­kástanácsokat, ha kell, a ha­talom teljes súlyával. Cé­lunk, hogy esélyegyenlőséget biztosítsunk az új szervező­déseknek. Mi hisszük és valljuk, hogy nekünk külde­tésünk, hivatásunk van, nem önös érdekeink védelmében, hanem valamennyiünkért a közmegegyezésre törek­szünk. Valódi demokráciát építünk, amelyben a demok­rata fórumnak óriási szerepe van. Természetesen nem ki­zárólagos szerepe, hanem összefogó, koordináló felada­ta van. — Mit tettek ennek szel­lemében Orosházán? — Az MDF városépítő munkája kézzel fogható eredményeket mutat. Az év elején megrendeztük a Ma­gyar Kultúra Napjait, egye­dül az Alföldön. február 22- én az MDF önkormányzati frakciója felajánlotta ez évi tiszteletdíját és költségtérí­téséi: a város öregjei, betegei javára. Később, március ele­jén a pénzügyminisztert, dr. Kupa Mihályt láttuk vendé­gül, majd a Nemzeti Alapít­ványra gyűjtött városi szer­vezetünk közel félmillió fo­rintot. Támogatóink segítsé­gét ezúton is szeretnénk megköszönni. A március 15-i ünnepségen szintén nem a pártjelleget akartuk kidom­borítani, hanem a nemzeti ünnepet helyeztük előtérbe. Május elsejére rendbe tettük a Mikolay-kertet. itt rendez­tünk önkormányzati majá­list majd Siklós Csaba köz­lekedési, hírközlési és. víz­ügyi miniszter elhelyezte az új posta alapkövét, és ugyanaznap egy MDF-fóru- mon találkozhatott volna a lakossággal, ám sajnos erre igen kevesen jöttek el. — Milyen feladat előtt áll a szervezetűit? — A jövőt illető céljaink közül a legégetőbb kérdés­sel, a kárpótlási törvénnyel kívánunk foglalkozni. Telies körűen, nemcsak a földdel. Már felvettük a kapcsolatot a levéltáraikkal, földh.vata- 1 okkal. Országos központunk három orosházi MDF-est ké­szít fel arra. hogv szakava­tottan álljanak a kárigényt benyújtók rendelkezésére. Minden érdeklődőnek díjta­lanul elintézzük a kárpótlás­sal kapcsolatos valamennyi formaságot. Papp János Szerda délelőtt fölkerekedtek a Gyomaendrődi 1. Számú Általános Iskola tanulói, ^.átsétáltak a Katona József Mű­velődési Központ színháztermébe, egy hangversenyre. Eb­ben még semmi különös nincsen. Abban már igen, hogy a szekszárdi Holló együttes nemcsak magyar, hanem német nyelven is énekelt nekik. Ezt a műsorukat a Soros Alapít­vány is támogatja, hiszen segíti a német nyelvoktatást. A gyomaendrődi iskola is ebből a megfontolásból vette meg a produkciót. A gyerekek húsz forintot fizettek egy belé­pőért, a fellépti díj hiányzó részét az iskola pótolta. Hogy ki, mennyit értett meg rögtön az idegen szövegből, azt per­sze nehéz lenne lemérni, mindenesetre — jó és kevésbé jó németesek —, mindannyian kitűnően szórakoztak, az biztos. Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents