Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-15 / 112. szám
!ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 1991. május 15., szerda-© „...már annak is örültünk, ha nem tettek keresztbe.” Rendhagyó értékelés egy rendhagyó idény után A bravúros diósgyőri győzelemmel kivívott hetedik hellyel befejezte az idei bajnokságot az SC Dózsa Tsz Szarvas NB I-es női kosárlabda csapata. A hatodik első ligás idénye után továbbra is a felsőházban maradt gárdáról, s magáról az 1990—91-es bajnokságról sokat és sokféleképpen lehet beszélni, s ez az értékelés még akkor sem kerülhető meg, ha mindez végletesen megosztja a szakembereket és a közvéleményt Szarvason, de a megyében is. Mérlegen a Békéscsabai Előre KSE férfi kézilabdázói A kezdeti bizonytalanságon hamar úrrá lettek A közelmúltban befejeződött az NB I-es férfi lila-fehérek a bajnokság 11. helyét szerezték kézilabda-bajnokság. A Békéscsabai Előre meg 20 ponttal. KSE csapata izgalmas küzdelemben biztosítót- A szezon értékelésére Skaliczki László vezető ta bent maradását a legmagasabb osztályban. A edzőt kértük. Mert sok minden történt az elmúlt hónapok alatt a megye egyetlen NB I-es kosárlabda- szakosztályánál: volt csarnokavató és edzőváltás, bravúros győzelem és kiütéses vereség, elzárt fűtéscsap és feltört sportiroda, a kiesés réme és kupadöntő karnyújtásnyira. Végül pedig egy becsületesen megharcolt és kiérdemelt hetedik helyezés, amely bebizonyította, hogy az SC Dózsa Tsz Szarvasnak helye van a honi kosárlabda élmezőnyében, ha — s ezt ki kell most mondani — ezt egységesen akarják is a Körös partján. Talpon maradtak —Nehéz idény után vagyunk — kezdte dr. Nyíri Dezső, az egyesület ügyvezető elnöke. — Mindenképpen sikeresnek kell minősíteni a csapat szereplését, a helyezését, s főleg azt, hogy egy szétesőben lévő sportéletben egyelőre talpon tudtunk maradni. Erről itt nem akarok beszélni, mert messzire vinne a kosárlabdától. (Munkatársunk egyébként hosszabb beszélgetést folytatott az ügyvezető elnökkel a sportélet aktuális kérdéséből, amelyet lapunk egy közeli számában közlünk — a szerk.) Csupán szeretném megköszönni a játékosoknak és közvetlen vezetőiknek, hogy abban az ellentmondásos légkörben, amely körülveszi a sportot és őket, becsületesen végigküzdöt- ték az idényt, s végül szép sikert szereztek a klubnak és szponzoraiknak. Megvertek nagy hírű ellenfeleket, úrrá lettek a kiesés pánikhangulatán, s akkor, amikor oly nagy múltú vidéki bázisok, mint Kecskemét, Szek- szárd búcsúzni kényszerültek,' ők bent maradtak, s végül a középmezőnyben végeztek. Nehéz rajt után Az idénykezdetkor a tavalyi ötödik hely megismétlését, a vidék legjobbja cím megőrzését tűzték ki Szarvason, s talán más körülmények között, kis szerencsével el is érhették volna. —- Az idény nem úgy kezdődött, ahogy szerettük volna — mondja Putnoki Elemér technikai vezető. — Csarnok és hazai pálya híján az első öt mérkőzésünket elvesztettük, s ez elbizonytalanította a csapatot Utána ugyan megvertük itthon a Tungsramot, ám addigra az is kiderült, hogy Wojtek Wojcik vezető edző és a játékosok között a kapcsolat oly mértékben megromlott, hogy az tovább már tarthatatlan volt. Az eredménytelenség, az edzői probléma a morális széthullás felé vitte a gárdát, ezért váltani kellett. Ám ez sem ment könnyen. Az előző időszak nyomasztó hangulatát, a csapaton belüli megosztottságot, s az ebből következő problémákat még hosszú ideig „vitte” a társaság. Nyertünk ugyan néhány szép mérkőzést, de ez már kevés volt a hatba jutáshoz, így először a B csoportos csapatokkal kellett megküzdenünk a bent maradásért. Ami mindjárt egy csúfos hazai vereséggel kezdődött a DVTK ellen. Igaz, ekkor volt az ominózus fűtési ügy. Egy létfontosságú hazai mérkőzésre —10 fokos hidegben, szabad téren, atletizálással készültek a lányok, mert a csarnokban nem volt fűtés. A helyi lap pedig a csapat megszűnését már tényként közölte. Ez volt az a pillanat, amit a mai napig nem hevertünk ki. A játékosok felismerték, hogy nem kellenek a városnak, patrónusaiknak. Ahol évtizedek óta edzenek, öltöznek, élnek, ott egyik pillanatról a másikra idegenekké, felesleges teherré váltak. Ezttovább fokozta, hogy néhány, régebben a csapatnál is megfordult személy a segítés helyett a játékosok megosztására, vezetőikkel való szembeállításra törekedett. Olyan is akadt, aki nyíltan árulta játékosainkat a rivális kluboknak. Lehajtott fejjel — Pár éve még büszkeség volt kosarasnak lenni itt — mondja Frankó Katalin csapat- kapitány. — Ma sokszor lehajtott fejjel kell járnunk, s hallgatnunk, hogy miért nem vagyunk inkább amatőrök. Tény, hogy akkor kevesebbe kerülne a szakosztály fenntartása, meg jól is hangzik, de ilyen szinten, heti nyolc-tíz edzéssel ma már nem lehet ahogy tetszik alapon sportolni. Úgy érzem, a vezetésben is csupán néhány lelkes ember maradt, akik erejük és tisztességük szerint viszik a szakosztályt, miközben jó pár, a kosárlabdából egzisztenciát épített ellendrukkertől már annak is örültünk, ha nem tettek keresztbe. S mégis: ilyen körülmények közütt feltámadt a Szarvas, a kupában karnyújtásnyira a négyes döntő, a kiesés elleni harcban pedig nyolc mérkőzésből hat győzelmet szerezve nemcsak a bent maradást biztosították, hanem a play off-ban újra a középmezőnyben, az eredetileg kitűzött célokért játszhattak. Itt ugyan a Sopron minimális különbséggel nyert, így az 5. helytől végleg elestek, de azt a DVTK-t, amelytől a kiesés elleni csatában kétszer is kikaptak, most már a régi szép napok játékával biztosan verték, s így legalább a 7. hely meglett. Kikecmeregtek a gödörből — Év közben egy pszichikaiig összetört, kudarcot kudarcra halmozó gárdát vettem át — értékelt Vida Béla vezető edző. — Feladatom csak egy lehetett, bent maradni az A csoportban. Megpróbáltam frissíteni a csapatot, feloldani a gátlásokat és a sérelmeket. A játékunkat leegyszerűsíteni, a védekezésre és a gyors indulásokra nagyobb súlyt fektetni. Amikor ez még jó dobóteljesítménnyel is párosult, akkor mindig nyertünk. Egyénileg Violetta Lotyszt kell kiemelnem elsőnek, a lengyel irányító klasszis játékos. Jóllehet ő is játszott gyengébben, de teljesítménye a csapat számára meghatározó volt. Nemcsak kitűnően irányított, de dobóteljesítménye is remek volt, intelligens, érett játékát nagyon megszerették a szurkolók. Kár, hogy abbahagyja és visszamegy Lengyelországba. Frankó Kati, amikor átvettem a csapatot, önbizalmát vesztve alig nyújtott valamit, a végére azonban újra azt játszotta, amit az előző években megszoktunk tőle. Elsősorban védekezését emelem ki, 6 az egyetlen ember a csapatban, aki bármilyen ellenfelet meg tud fogni a magyar mezőnyben. Emellett hihetetlen érzéke van a lepattanó labdák megszerzésére, triplái pedig akkor jönnek, amikor a legjobban kellenek. Balogh beépülése a csapatba kissé nehezen ment, ám a végére nemcsak játékban, de csapat- szellemben is húzóemberré vált. Berkó és a válogatott keretbe került Veres hullámzó teljesítményt nyújtott, pedig tudásukra nagy szüksége van a csapatnak. Ha ment nekik a játék, vitték a csapatot. A végére Berkó viszont nagyon belelendült. Frankó A. Lotysz mellett kevesebbet játszott, de speciális védőfeladatait, a játék gyorsítását jól oldotta meg. Több önbizalommal ponterősebb lenne. Centerposzton nemcsak alacsonyabbak, de gyengébbek is voltunk a többi csapatnál. Kevés lepattanót tudtunk szerezni, ám Kujawa és Kiefer is megmutatta néhányszor, hogy képességeik alapján nagyobb feladatot is meg tudnak oldani. A Fiatalok közül Kor- csog, Kepenyes és Zima ritkán kerültek pályára, de a kadettvá- logatott Kepenyes még sok örömet szerezhet a szarvasi szurkolóknak. Önállóság után — Milyen tervekkel vágtak neki az 1990—91-es bajnoki évnek? — A vezetők a tizedik hely megszerzését tekintették maximális tervnek, míg a minimális célkitűzés az osztályozós hely elérése volt. Jómagam pontokban fogalmaztam meg az elvárásokat, eszerint minimálisan 16 ponttal, maximum 22 ponttal lettem volna elégedett. Mint utólag kiderült, a 22 pont elég lett volna a biztos bent maradást jelentő 10. helyhez. A bajnokság közben a szövetség megváltoztatta a versenykiírást, s jövőre tizenhatra emelte az NB 1 létszámát, így a 13—14. helyezett játszik osztályozót a legmagasabb osztályban maradásért, míg a korábban osztályozós helynek számító 11—12. helyezettek bent maradnak az NB I- ben. A szezon jól kezdődött. Három mérkőzésből három pontot szereztünk. Ezután hullámvölgybe kerültünk, fontos hazai mérkőzéseket, így a Pemü-Honvéd és a Tisza Volán ellenit veszítettük el az ősz folyamán. A későbbiekben feljavult a teljesítményünk. Négy mérkőzésen, a Rába ETO, a komló, a Tatabánya és a Bramac SE ellen hét pontot gyűjtöttünk. Ezzel felzárkóztunk a tabellán. A továbbiakban csak arra törekedtünk, hogy a fontos hazai mérkőzéseket hozni tudjuk, mindez sikerült, hiszen a nagy vetélytársak közül tavasz- szal itthon legyőztük a Debreceni, a Komlót és a Szolnokot. Ebben a jobb tavaszi szereplésben az is közrejátszott, hogy az Előre Spartacus megszűnése utáni bizonytalanságon gyorsan úrrá tudott lenni a vezetés, s tavasz elején létrejött az önálló kézilabda-egyesület. Önmagukat múlták felül — Kérem értékelje a csapat és az egyes játékosok egész évi teljesítményét! — Az együttes önmagái múlta felül tartásban, közösségi szellemben. Hiányosságok, sérülések azonban időnként akadályozták a munkát. Sajnos Tóth László, akit másfél éve igazoltunk a Pemü-Honvédból, többszöri operáció után, fiatalon sportpályafutása befejezésére kényszerült. Elöljáróban azzal kezdeném az egyéni értékelést, hogy senkit sem kívánok elmarasztalni. A szezon során átlag feletti teljesítményt nyújtott Tyetyák kapus, de Tóth Gyula is jól helytállt. A kulcsemberek meghatározóak voltak, Lovász Tibor teljesítménye egyenletesen jó volt. Egy-egy szakaszban elégedett voltam Balogh és Bo- gárdi teljesítményével. A tavaszon, a sérülése utáni felépülést követően sokat javult Debnár. A kényszerű fiatalítás miatt több Házi góllövőlista 112 gólos: Bogárdi. 107: Lovász. 101: Balogh. 63: Volent. 58: Debnár. 52: Pocsai. 35: Doge. 28: Szabó. 20: Mohácsi. 19: Gedó. 3: Kiss, Glembócz- ki. játékos szerepet kapott a bajnoki mérkőzéseken, közülük Mohácsi bemutatkozása sikeresnek mondható. Tehetsége alapján kemény edzésmunkával még sokra viheti. Sokat kell még tanulnia Dögének és Glembócz- kinak. A munka mellett a játékot vállaló beugró játékosok, Kiss és Gedó, valamint a katonaság miatt kevesebbet edző Pocsai megfelelő teljesítményt nyújtott. — A bajnokság során kik támogatták a vezető edző munkáját? —Elsősorban az újonnan alakult kézilabda-egyesület vezetése. Közvetlen munkatársaim közül Bikfalvi Ferenc technikai vezető, Torda Lajos intéző, Ruck László ,az ifjúsági csapat edzője és Klembucz Ferenc gyúró támogatott. Külön köszönettel tartozom Buday Györgynek, az újkígyósi általános iskola igazgatójának, aki lehetővé tette, hogy munka mellett az NB I- es csapat edzéseit irányítsam. Hogyan tovább? —Milyen az egyesület anyagi bázisa, vannak-e már tervek az NB I „legalacsonyabb" csapatának erősítésére? —Ami az anyagi hátteret illeti, arról nem tudok konkrétan nyilatkozni. Ezt az egyesület vezetői tudják pontosan. Egy biztos: a csapatot menedzselni kell, s az előrelépéshez mentalitásban hozzánk illeszkedő, magasabb játékosok kellenének. Szeretnénk kialakítani egy kézilabdabázist Békéscsabán. Sajnos a lehetőségek korlátozottak, a megyei bajnokságban kevés a csapat, nincs megfelelő utánpótlása az NB I-es gárdának. Május végéig levezető edzéseket tartok a csapatnak, s azután hosz- szabb szünet következik. Szerződésem lejárt, a vezetők még nem közölték, hogy számíta- nak-e rám a jövőben is. Egy biztos, a békéscsabai közönség, amely végig mellettünk állt, megérdemelné, hogy a holt szezonban, a nyár folyamán egy nemzetközi torna keretében győződhessen meg a csapat felkészülésének állásáról. Jó lenne román és jugoszláv csapatokat vendégül látni, így lemérhetnénk, hol is tartunk a nemzetközi mezőnyben. A létesítmény, a sportcsarnok biztosított, csupán a kézilabdás rendezvények száma kevés a holt idényben — mondta befejezésül Skaliczki László. A nehéz anyagi feltételek között élő és szűkös játékosállománnyal rendelkező békéscsabai kézilabdacsapat NB I-ben maradása mindenképpen dicséretes, hiszen olyan gárdákat előztek meg, mint a két volt válogatottal felálló Szolnok és a szovjet idegenlégiósokat felvonultató Komló. A jövő érdekében azonban mindenképpen erősíteni kellene, hiszen a tehetséges fiatalok beérésére még idő kell, míg az idősebb játékosok egyre inkább a munka, a vállalkozások irányában igyekeznek megteremteni egzisztenciájukat. Verasztó Lajos AZ NB I-ES FÉRFI KÉZILBDA-BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE: 1. Elektr. 26 18 5 3 666-518 41 . 2. BramacSE 26 18 4 4 658-523 40 3. Pemü H. 26 15 2 9 547-516 32 4. Tatabánya 26 15 2 9 659-629 32 5. Rába ETO 26 13 3 10 546-535 29 6. Várpalota 26 12 4 10578-575 28 7. Debrecen 26 12 2 12 543-551 26 8. Pécs 26 11 3 12 639-643 25 9. Nyiregyh. 26 10 3 13 546-596 23 10. Tisza V. 26 10 1 15 597-625 21 11. Békéscsaba 26 9 2 15 598-685 20 12. Komló 26 7 3 16 613-668 17 13. D.újváros 26 7 1 18 600-663 15 14. Szolnok 26 5 5 16 544-607 15 A FÉRFI KÉZILABDA NB I TAVASZI ÁLLÁSA: 1. Elektr. 13 8 3 2 331-254 19 2. Rába ETO 13 8 2 3 277-268 18 3. BramacSE 13 8 2 3 307-260 18 4. Debrecen 13 7 2 4 271-269 16 5. PemüH. 13 85 264-252 16 6. Várpalota 13 6 1 6 285-282 13 7. Pécs 13 5 3 5 306-273 13 8. Tisza V. 13 67 302-280 12 9. Tatabánya 13 67 315-333 12 10. Nyiregyh. 13 5 2 6 268-286 12 11. Békéscsaba 13 5 1 7 302-346 11 12. Komló 13 4 2 7 302-319 10 13. Szolnok 13 3 2 8 263-286 8 14. D.újváros 13 310 296-322 6 A jövőről is kérdeztük volna a szarvasi szakembereket. ám ennek megválaszolásától elzárkóztak. ..Tárgyalunk szponzorral, játékosokkal. városi vezetőkkel" — hallottuk, ám arra a kérdésre, hogy mikor lesz biztos a szakosztály jövője, még nem tudtak választ adni. Persze ilyen év után. ilyen bízom tálán gazdasági körülmények között ez nem is csoda. E rövid értékelés nem vállalkozhatott mélyebb elemzésre, csak — sokszor —szubjektív vélemények rögzítésére, s következtetést is csak egyet vont le: kár lenne ha mindaz, ami ebben a sportágban felépült Szarvason, gazdasági okok. illetve a szakemberek egységének hiánya miatt jövőre már csak megyei sporttörténeti adalék lenne. Bogárdi (kezén a labda) öt góllal járult hozzá csapata sikeréhez az április 14-ei kiesési rangadón, amelyen a békéscsabaiak 24— 22-re legyőzték a Szolnoki Olajbányászt. A lila-fehérek átlövője lett egy ébként a csapat házi gólkirálya is Foló: Kovács Erzsébet
