Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-10 / 83. szám

♦ SPORT 1991. április 10., szerda Erőatlétika Mezőkovácsházán Fogyni, hízni, kondiban Küllemünk, megjelenésünk mindmáig az emberi hiúság mércéje. Már az ókori kultúrák idején is szívesen fogadott lát­vány volt a szép emberi test, amit számos fennmaradt szobor, festmény igazol. Tes­tünk szabályos vagy szabálytalan arányai velünk születnek, amit olykor elégedetle­nül szemlélünk. Ki ezt, ki azt a testrészét szeretné gömbölyíteni vagy lefogyasztani. Az ízlések sokfélék. Napjainkban köztu­dott: a testépítés nem elsősorban a dagadó izmokért, hanem az erőnlét, az egészsége­sebb életmód igénye miatt kerül előtérbe. Ezt bizonyítja a mezőkovácsházi „bodys” klubtagoknál tett látogatásunk és a velük folytatott beszélgetés. maradni Belépve a mezőkovácsházi testépítő klub (volt l-es számú óvoda) folyosójára, meghök­kentő látvány fogad. Hatalmas, vasvázas szerkezet áll előttem, mindenféle „lecsüngő szerken­tyűkkel”. Talán egy középkori kínzókamrába kerültem? — tör föl belőlem a riadt gondolat. De máris megnyugtatást kapok: ezek csupán erőfejlesztő gépek. Mint később megtudom, a klub nemrég alakult. A fiúk több, ideig-óráig átadott épületben nyolc telet húztak ki, olykor 10- 15 fokos hidegben, mert soha­sem volt fűthető helyiségük. Ami szembetűnő (súlyban, mennyiségben sem kevés) nem csillogó-villogó, drágán vett gépek, hanem fémből, fából, sa­ját gyártmányú szabályos eszkö­zök sorakoznak. A sarokban súlyként szolgáló néhány blokk­tégla és amire leülök, egyszerű hasizomfejlesztő gyalult fapad. Ennek ellenére alig van „kín- pad”, amelyen ne „izzadna” egy-egy klubtag.' Sokáig csodabogárnak számítottak —Úgy tudom, a testépítő klub elfogadtatása nem volt könnyű feladat. Mi ebből az igazság? — Erre a sportágra sokáig csodabogárként tekintettek. Támogatónk hosszú ideig nem volt és öt-hat év kellett ahhoz is, hogy egyáltalán megtűrjenek bennünket. Sokan attól féltek, hogy izmainkat garázdaságra használjuk. Kinek kell, mit akar­nak? — szögezték nekünk sok­szor a kérdéseket. A múlt év vá­lasztóvonalnak számít, mert a volt tanácselnök-helyettes segít-, ségével szeptembertől hozzáju­tottunk a megüresedett óvoda épületéhez. Úgy tűnt, végre ál­landó helyünk lesz—vág a téma közepébe Almást Tibor, az egyik alapító tag. A banktól és a taka­rékszövetkezettől némi anyagi támogatást is kaptunk. Végre fűthető, jól világított termekben edzhetünk és ami fontos, itt zu­hanyozni is lehet. Ki az erőnlét miatt, ki hiúságból —A helyiségeket az izomcso­portok fejleszthetősége szerint rendezték be. Ez az elkülönítés mit jelent? —Külön edzenek a kezdők és a haladók. Legtöbben nem a da­gadó izmok miatt járnak ide, csupán az erőnlétük fenntartá­sáért vagy hiúságból. Mindenki így kezdte, de az évek során több tehetséges fiátal is a felszínre került. Kár lenne eldobni a lehe­tőséget. Ezért néhány éve meg­kezdtük a komolyabb felkészü­lést, az úgynevezett kemény testépítést. Szeretnénk verse­nyeken bizonyítani—kapcsoló­dik a beszélgetésbe Farkas Szi­lárd, aki szintén törzsgárda tag­nak számít. — Mindenkivel másként kell foglalkozni — folytatja —, hiszen számtalan dologra jó ez a sport. Az erősöd­ni vágyók speciális erőgyakorla­tokat végeznek, a fogyni szándé­kozóknak az izommunka mellé megfelelő étrendet állítunk ösz- sze. Minden szakszerű útmuta­tás mellett történik. — Miként változott a tagság az évek során? — Kezdetben 8-10 lelkes fia­tal járt rendszeresen az edzé­sekre, majd a körülmények vál­tozása miatt ingadozott a lét­szám. Az alapítókból már csak négyen-öten vagyunk, viszont megnőtt az érdeklődés és néha még a lányok is „bemerészked­nek” hozzánk. Különösen tavaly óta, hogy felvételt nyertünk a Magyar Testépítők és Erőeme­lők Országos Szövetségébe. A jövő héten két versenyzőnk in­dul Budapesten a junior minősí­tő versenyen. Jelenleg tíz igazolt tagunk van és 35-40 alkalmi mozogni vágyónk. Ez az állandó helyhiány és anyagi gondok mellett nem is rossz arány. Dohányozni, italozni tilos! — Mi a feltétele annak, hogy valaki számottevő eredményt érjen el? — Hetente legalább három­szori edzés egy-két órán át és ajánlott az otthoni fehérjedús ét­rend. Kitétel, hogy dohányozni, italozni tilos. Mégiscsak jobb, ha a kocsma helyett ide járnak a fiatalok, nem igaz? — kérdez vissza az egyik közénk leülő fiú. És már sorolják a példákat: Máté Laci pár hete jár ide és nagyon elégedett. Mezőhegyesre járt iskolába, hiányzott a sport, fél­tette a kondícióját. Brand Lajos a katonaság után választotta ezt a sportot, hogy erőnlétét meg­tarthassa: —-Sosem voltam még megfázva! — mondja jogos büszkeséggel. Tóth Attila fiatal felesége unszolására kívánja megőrizni sportos alakját. Ki ezért, ki azért jár ide, de jól érzi magát. Minden kötetlen, nincs szigorú előírás, csak segítő tanácsadás. Mint a beszélgetés­ből még megtudom, anyagi gondjaik azért még jelentősek. ! A tagsági díjból — 300 forint havonta — fedezik a villany­áram és a víz díját, másra nem is futja. Az önkormányzattól kér­ték az épület kezelői jogát, de a kérés nem aratott osztatlan si­kert. Bár (elvileg) beletartoznak a városi sportkörbe, úgy érzik, mindig is háttérbe voltak szorít­va. Az újságíró, mint kívülálló, ezekről ítéletet mondani nem kíván, de egy gondolat azért máris adódik: edzeni lehet pénz, sportfelszerelés nélkül is köl­csönvett eszközökkel. De verse­nyezni, a város hímevét növelni már nem. A látottak arról adnak bizonyságot, hogy ez a sportág fejlődőképes, amelyet talán nem lenne haszontalan némi anyagi támogatással is segíteni. Halasi Mária A testépítő klub vezetőjével, Takács Józsefre! „házon kívül” talál­koztam és a biztató jövő ellenére sem valami fényes a véleménye: — A testépítés célja az emberi test összes izomzatának egyidejű, arányos fejlesztése. Talán nem kell ecsetelnem, milyen kedvező hatása van a vérkeringésre, anyagcserére, szívre és sorolhatnám tovább. Ma megnövekedett az érdeklődés a sportág iránt és művelőinek a száma is emelkedett. A mezőkovácsháziaknak sem lehet mellékes, ha eljuthatná­nak jelentősebb versenyekre. A munkánkhoz eddig soha nem volt biztosítva a feltétel. Most megcsillant a remény, de még mindig harcolni kell az elfogatatásunkért. Az állandó pénzszűke mellett az önkormány­zat sem úgy fogadott bennünket, ahogy vártuk. A városi sportegyesület­nek átadott pénzből egy fillért se láttunk és lekommunistáztak, amikor kérni mertünk. Mindent a focira költenek — mondja látható indulattal, majd így folytatja: — Itt van például az óvoda épülete. Tavaly vb- határozattal megkaptuk, ám állítólag eltűnt a jegyzőkönyv. Ki érti ezt? Kérjük legalább a kezelői jog megállapítását, de még semmi sem biztos. A továbbfejlődéshez feltétlen szemléletbeli változásra és anyagi támo­gatásra volna szükség. Ki az erőnlét javítása, ki a hiúsága miatt jár le az erőatléták közé Fazekas Ferenc Harmadik éve finn földön Gruborovicsék gyökeret vertek Éppen három eszten­deje annak, hogy az egy­kori békéscsabai labda­rúgót, Gruborovics Ti­bort szemelte ki az — angol Brian Roberts he­lyére — az első osztályú finn Mikkelin Palloilijat labdarúgó együttese egy egymás elleni barátsá­gos mérkőzésen muta­tott teljesítménye alap­ján. Ezt próbajáték kö­vette, ami kitűnőre sike­rült. - / Mint az már bizonyá­ra sokak előtt ismert, az elmúlt héten csapatával egyhetes Békés megyei edzőtáborozásra érke­zett Gruborovics Tibor, s ez alatt három mérkő­zésen mérhették le azt, hol is tartanak a felké­szülésben az április vé­gén kezdődő finn baj­nokság előtt. Csaknem kétórás kiadós ed­zés után beszélgettünk a Mikkeli irányító játékosával, Gruboro­vics Tiborral. „Hamar befogadtak” — Úgy tűnik, sikerült be­illeszkedned a csapatba. Általá­ban hogy megy a játék, elégedet­tek-e veled? — érdeklődöm be­szélgetésünk legelején. — Ennyi idő után nyugodtan mondhatom, hogy elég hamar sikerült beilleszkednem és egy­ből befogadtak a fiúk. A két ékes játékban egész pályán mozogva szervezem a játékot. Meg kell hogy mondjam, nagyon jó a tár­saság és a csapatszellem. Ne tűnjön szerénytelenségnek tő­lem, de az első évben engem tar­tottak a csapat legjobb játékosá­nak, ami a vezetők, a játékosok és a szurkolók közös véleménye volt. Természetesen azóta is igyekszem a legtöbbet és a leg­jobbat nyújtani. — A pályán kívül megérte- ted-e magad a többiekkel vagy másokkal? Egyáltalán mennyire beszéled a nyelvüket? — A finn nyelvet kezdettől fogva nagyon komolyan vettem és Tanulom most is. Ezt egyéb­ként jó szívvel veszik tőlem, mármint, hogy igyekszem töké­letesen beszélni a nyelvüket. Jó dolog, hovatovább természetes is, hogy ezáltal közvetlenebbül kommunikálok velük. Baráti viszony alakult ki közöttünk jó­formán az első perctől kezdve. Az emberek kedvesek, barátsá­gosak. Csak köszönettel tarto­zunk a családommal együtt, amiért segítenek és támogatnak bennünket szinte mindenben. — Hogyan telnek hétköznap­jaid, a futball mellett mire jut még időd? — Ahogy említettem, a csalá­dommal együtt élünk kint. A fe­leségem a helyi kórházban dol­gozik egy műszakban, a kisfi­únk, Tamás hét esztendős, s je­lenleg még óvodás. Nemsokára viszont iskolás lesz, úgyhogy az edzések mellett a vele való törő­dés tölti ki az időmet. És bár­mennyire is furcsa, de egy au­tóalkatrész üzletben dolgozom napi öt órát, ami anyagilag igen kifizetődő ugyan, de így a szóra­Egy örök emlék: MNK-t nyert a békéscsabai futballcsapat. Jobbra a felvétel szélén Gruborovics Tibor kozásra, kikapcsolódásra kevés időnk jut. A kevés szabadidőm­ben leginkább egy-egy könyvet olvasok és marad a nyelvtanu­lás... — Mit tartasz a legnagyobb sikernek, amit elértél Mikkeli- ben, illetve a csapattal? — Elsősorban azt, hogy csa­ládommal zökkenőmentesen beilleszkedtünk egy más jellegű ország életébe, mindennapjaiba, ahol más a kultúra és mások a szokások. Finnországban nem kimondottan a labdarúgás a leg­népszerűbb, hiszen a téli sport­ágak jóval kedveltebbek. Az vi­szont történelmi tény, hogy húsz év után a bajnoki rájátszásban dobogón kötöttünk ki és bronz­érmesek lettünk. Ez nagyon nagy sikernek számít. Éppen ezért részt vehetünk az ősszel rajtoló UEFA Kupában. Mindenki magáénak vallja az eredményt — Mit reméltek a kupasoro­zattól és mi a célotok? — Abban bízunk, hogy az első fordulóban egy nálunk gyengébb, legyőzhető ellenfél­lel hoz össze a sors. Most na­gyon jó a hangulat a városban, a csapat körül, és várják az embe­rek a sikerek folytatását. Mikke­li kisváros, itt mindenki magáé­nak vallja az eredményt. Úgy­hogy szeretnénk bejutni leg­alább a második fordulóba. — Meddig maradsz Mikkeli- ben, illetve mennyi időre szól még a szerződésed? — Ez év december 31-éig kö­teleztem el magam. Természete­sen szeretnék még maradni, mert jól érezzük itt magunkat és úgy látom, hogy elégedettek já­tékommal. Minden további nél­[iefjeú&Ő*« CL é'A /lax'ffC” y>^ímC't0.b<Ll iíu* fitii-x Un CPÚtTX M Gruborovics Tibor néviesve Tibor 1957. augusztus 9-én szü­letett Összesen 139 alka­lommal játszott a labda­rúgó NB 1-ben. Ebből 38 mérkőzésen a lila-fehér színekben szerepelt. A legmagasabb osztályban 16 gólt lőtt. Pályafutásának főbb állomásai: a Pécsi Dózsá­ban ismerkedett meg a labdarúgással, majd kö­vetkezett a PMSC, Vé- ménd, Komló. Katona­évei alatt a ceglédi H. Bem SE-ben folytatta, innen került az MTK- VM-be, majd Szegedre. A Tisza-parti városból Békéscsabára igazolt, ahol két évet töltött, majd a finn Mikkeli játékosa lett. Egyik legemlékezete­sebb mérkőzése — bé­késcsabai színekben — amikor a KEK-selejtező- ben a norvég Bryne IL ellen lépett pályára és két góljával jelentősen hoz­zájárult a csapat 3—0-as győzelméhez, illetve to­vábbjutásához. kül aláírom a szerződést, meghosszabbítják velem. ha Hó és jég —Hogyan érezted magad itt­hon, és miként értékeled a ná­lunk eltöltött hetet? — Valóságos oázis volt szá­munkra az itt tartózkodás. Mik- keliben ilyenkor még a hó és jég az uralkodó. Nagyon szerencsé­sek voltunk, hogy jó időben, szá­raz, jól előkészített pályákon játszhattunk, illetve edzhettünk. Nem udvariasságból mondom, . de jó ellenfelek segítették a fel­készülésünket. Úgy érzem, hogy javulni fog a csapat játéka, ha majd a legjobb öSszctételbpn léphetünk pályára. Gyurkó Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents