Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-10 / 83. szám
SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1991. április 10., szerda o Kedves Olvasó! Már jó néhány napon keresztül figyelemmel kísérhette, hogy lapunk arculata megváltozott. Az 5. oldal mindig más-más város és környéke híranyagával telik meg. Jómagam Sarkad és a körülötte fekvő települések (Sarkadkeresztúr, Mező- gyán-Nagygyanté, Újszalon- ta, Méhkerék, Kötegyán és Geszt) híranyagait gyűjtöm, s szerkesztem. Célom a hiteles tájékoztatás, és az, amit Tóth Imre sarkadi polgár- mester így fogalmazott: „Fontom, hogy az embereknek azt mondjuk, ami van.” Előfordul, hogy bizonyos leírt tények, események (netalán egyes riportalanyok véleménye valamiről) nem egyezik mások személyes vagy csoportérdekeivel. Kérem, ezt ne vegyék újságírói áskálódásnak, hiszen adott esetben ez is része a hiteles tájékoztatásnak, amely mellett elköteleztem magam. Természetesen a térségről kialakult kép még pontosabb, még igazabb lehet, ha Önök, olvasók is segítenének nekem. Ezért kérem mindazokat az ügyes tollforgató- kat, a társadalmi, gazdasági, kulturális vagy politikai élet iránt érdeklődő helybélieket — ha kedvük van —, kapcsolódjanak be írásaikkal a „Sarkad és környéke” oldal szerkesztésébe. De ugyanígy szívesen fogadom a fogalmazni kevésbé szerető olvasók bejelentéseit, figyelemkeltő hívásait is, ha ezt telefonon (66) 27-844, telefaxon (66) 21-401, vagy levélben (Békéscsaba, Munkácsy utca 4.) eljuttatják hozzám. Néhány vállalkozó szellemű tudósító máris felsorakozott mellém, akiknek nevét és fellelhetőségét ezúton közöljük, és akikhez szintén fordulhatnak. Geszt: Jantyik Tibor (Általános Művelődési Központ), Kötegyán: Ungvári Mihály (fogadóóráját később közöljük), Méhkerék: Márkné Hoczopán Aranka (Általános Iskola), Mezőgyán: Haraszti Imre (Általános Művelődési Központ), Sarkadkeresztúr: Drozdik JózseJ (polgármesteri hivatal), Ujszalonta: Vas Andorné (polgármesteri hivatal). Jó lapot kíván: Magyar Mária Három kérdés Kádár Péter országgyűlési képviselőhöz Az elmúlt hetekben Kádár Pétert, a térség országgyűlési képviselőjét újszalontai fogadóórájára kísértem, s mielőtt még az érdeklődő helybéliek megérkeztek volna, a falut és a választókerületet érintő problémákról beszélgettünk. — Az újszalontaiak valamikor 3600 holdon gazdálkodhattak, ám később a föld egy része a kötegyáni, a másik része az újkí- gyósi termelőszövetkezethez került. így Szalonta föld nélkül maradt. Mi a véleménye, visszakaphatja-e a most már önálló község az elvesztett területeit? — tettem fel a kérdést," amelyre Szabó Lajos polgármester is kíváncsian várta a választ. — Kétségtelen, hogy a kárpótlási és az új földtörvény megléte után tisztábban láthatjuk ezt a kérdést. Egy dolgot azonban a jelenleg érvényben lévő földtörvény is lehetővé tesz. Nevezetesen azt, hogy az adott téesz beleegyezésével, megfelelő ellenőrzés mellett a hajdani kis- birtokok visszaigényelhetők. Amennyiben ez a jelenség tömegessé válik, a faluhoz — ha közvetve is — mégiscsak visszakerül a föld. Ez pedig adó formájában pénzt jelenthet az önkormányzatnak! — Újszalontát „zsákutcának” emlegetik a környéken, hiszen innen csak azon az úton lehet elmenni, amelyiken ideért valaki. Másfelé nincs út. Ez pedig'körülményessé teszi a személy- és áruforgalmat, kerülőkre kényszerít, ellátási nehézségeket okoz. Persze volna egy kiút: össze kellene kötni Mező- gyánt Szalontával. Ez hat kilométer. Nem nagy távolság, és mégis irreálisnak tűnik a dolog... —Azaz egy biztos, hogy erre nincs most pénzük az önkormányzatoknak, no meg az, hogy ez az út elsősorban Szalontának létkérdés. Talán abban látnék megoldást, ha mindazok a vállalatok, kistermelők, akik gazdaságilag érdekeltek ennek az útszakasznak a megépülésében — valamilyen kedvezmény, illetve érdekeltség ellenében — felvállalnák ezt az ügyet. —Az egész térségben hallani mostanában, mekkora gazdasági fellendülést hozhatna egy esetleges határnyitás Románia felé. Lát-e ebben a kérdésben valamiféle előrehaladást?----Sajnos, a nemzetközi diplomáciai tárgyalások akadoznak. Az előzetes körültekintések azt mutatják, legalább 13 ponton lehetne új határátkelőt létesíteni. Arad megye például szintén készséges e kérdésben, de — mint tudjuk — a döntéseket Bukarestben hozzák. Esélyt azonban mégis látok, mégpedig azt, hogy a református világtalálkozó és a pápalátogatás idején lehetőség lesz — ha másra nem— "fiz időközi határnyitásra. Ez is valami! S arkadkeresztúr: „Harc” Fürst Sándorért A sarkadkeresztúr! képviselő-testület csupán egyetlen utca nevének megváltoztatását javasolta a lakosságnak, azt is praktikussági okok miatt. A történelem során valahogy úgy alakult, hogy két utcát is Fürst Sándorról neveztek el. (Közbe legyen mondva: azzal a szándékkal, hogy egyszer majd összekapcsolják őket, hiszen közöttük hosszú, beépítetlen terület húzódik.) A szép tervből azonban semmi sem lett, így sáros időben továbbra is megközelíthetetlen az egyik Fürst Sándor utca a másikból. Probléma persze csak akkor van, ha idegen ér- kezik a községbe, és pechjére nem a megfelelő Fürst utcában keresgél. S mivel mentő, tűzoltó vagy egyéb sürgős esetben még a percek is sokat számítanak, a képviselő-testület praktikusnak tartaná legalább az egyik utcarész nevének átkeresztelését. Ám önkormányzat tervez, a lakosság végez — az utcabéliek többsége (vagyis a hosszabb szakaszon élők) nem hajlandók más nevű utcában lakni. Még egy remény maradt: hogy talán a rövidebb szakaszon élők engedékenyebbek lesznek... A Démász Sarkadi Kirendeltsége már 1973 óta tervezi, hogy a jelenlegi 70 négyzetméteres irodaépületük helyett egy 740 négyzetméteres korszerű, számítógépekkel felszerelt szolgáltató házat épít. Mára már eljutottak odáig, hogy együtt a teljes építési dokumentáció, pénz is van a beruházásra, az önkormányzattól megkapták az engedélyt, csak épp a terep nem áll rendelkezésükre. Az idős néni, akinek a telkét erre a célra kisajátították, egy 66 négyzetméteres összkomfortos lakást kapna a mostani komfort nélküli háza helyett, plusz 560 ezer forint kárpótlást, amit a Démász letétbe helyezett el a bíróságon. A lakó azonban nem mozdul, minthogy keveselli a kárpótlás összegét. —s Ennél többet nem tudunk fizetni — mondja Bondár Károly kirendeltségvezető —, viszont mielőbb megoldást kell találnunk, hogy az építkezést elkezdhessük, (Képünkön a szóban forgó, komfort nélküli ház.) Fotó: Fazekas Ferenc „Fontos, hogy az embereknek 4 azt mondjuk, ami van” Elöregedő térség, az átlagosnál nagyobb létszámú cigányetnikum, távol minden jelentősebb településtől, román határszél — néhány szóval így lehetne bemutatni Sarkad városát, amelynek polgármestere, Tóth Imre három párt (MDF, SZDSZ, FgKP) támogatásával, de függetlenként nyerte el a lakosság bizalmát. Találkozásunkkor a programjáról, annak megvalósulási lehetőségéről, az időközben felmerülő problémákról, a képviselőtestület munkájáról, s a képviselők munkastílusáról beszélgetünk. — A legfontosabb ígéretem az volt, hogy semmit sem ígérek, de a „földön járva” minden nap megteszek minden lehetőt — mondja. Belepillantva a választási programjába azonban számomra mégis feltűnik néhány „ígéret”: lehetőség szerint munkát adni, korrupciómentes, biztonságos otthont adó közéletet teremteni, a rászorultaknak félelem helyett közösségi támaszt nyújtani, bölcs, nyugodt, távolba (is) tekintő vezetést megvalósítani. — Vajon melyik látszik a legkönnyebben teljesíthetőnek? — kérdezem. Mosoly a válasz, és megértem, munkába állásuk óta túl rövid volt az idő ahhoz, hogy óriási eredményekről beszélhessünk. Persze azért azt sem lehet mondani, hogy az eltelt néhány hónap alatt semmi sem történt. — Az első dolgom az volt, hogy felvállaljam Mohamed szerepét, mindenki egyebet hegynek tekintve — folytatja a polgármester. — Nem rendeltünk be senkit, mi magunk — az önkormányzat vezetői — mentünk eí a munkhelyekre, az egyházakhoz, a társadalmi és tömegszervezetekhez, hogy ösz- szefogásra hívjuk fel őket. Erre ugyanis nagy szükség van ahhoz, hogy a település öntudata kialakulják. Az én programom nem politikai, hanem emberközpontú. Számomra az a legfontosabb, hogy az emberek jól érezzék itt magukat, s szívesen vallják: sarkadi vagyok. A konkrét apróbb-nagyobb eredmények mellett (amelyről lapunk folyamatosan tájékoztatja majd a lakosságot) hamar szóba kerül a „hallgatag többség”. Mindazok, akik nem tömörültek pártokba, akik nem „szereplő” típusok, akik csupán képviselőiktől várják, hogy érdekeiknek hangot adjanak. — Sarkalatos kérdésnek tartom, hogy az embereknek azt mondjuk, ami van — magyarázza a polgármester —, és azt is, hogy erről a „van”-ról folyamatosan hírt kapjanak. Ezért érzem fontosnak a kábeltévét, a helyi újságot, a testületi és bizottsági ülések nyilvánosságát, s hogy az erről készült videofelvételt könyvtárunkból bárki ingyen kikölcsönözhesse. Az igazság az, hogy a képviselőink közül nem mindenki vélekedik így. Roppant nehezen ment például a testületi ülésekről szóló viedeofel- vétel-készítés megszavazása. Nekem az a véleményem, hogy aki közéletet vállal, annak vállalnia kell a megítéltetést is. Az állampolgárok pedig jó, ha látják, bizonyos kérdésekről hogyan dönt választottjuk, egyáltalán: hogyan viselik tisztségüket. A képviselő-testület munkastílusával folytatódik beszélgetésünk. A polgármester éppúgy elmondja a pozitívumokat is, mint a hiányosságokat: — Nálunk nincsenek pártviták. Ez jó. Vitakultúrából, de- mokratikusságból azonban van még mit tanulnunk. Hiba, hogy néhányan nem tudnak a csoport vagy a személyi érdekeken- felülemelkedni, és a kérdéseket, problémákat globálisan látni. Sajnos az sem pozitívum, hogy sokan félnek felvállalni önmagukat. Látszik ez abból, hogy a névre szóló szavazást rendszerint elvetik, így a „közösen döntöttünk” elv mögé bújnak. Vallom, hogy nem mindig az a helyes határozat, amit a többség annak tart. Ezért úgy gondolom, adott esetben fontos lenne a személy szerinti szavazás. így megmaradna a kisebbség joga az elhatárolódásra. Igaz, ezzel felvállalják a tévedés kockázatát, ám ugyanígy a másik oldal is kénytelen mindezt vállalni. így igazságos. Tóth Imrének nemcsak az igazságosság, de a jogegyenlőség is „vesszőparipája”: — Nem szeretem, ha egy várost többre tartanak, mint egy községet. A térségbeli kistelepüléseket én magunkkal egyenrangúnak tartom, s az ottani problémákat ugyanolyan rendű kérdésnék ítélem, mint adott esetben a mienket. Nagyon haragudtam például Békéscsaba kiemeléséért. A megyeszékhelyű- ség, a legtöbb megyei intézmény ottléte mind ok volt arra, hogy oda jóval több pénz kerüljön... Igaz, most minden település megkapta az önállóságot, s a saját ügyességén múlik, mivé válik; dehát mégiscsak könnyebb alapokkal indulni, mint anélkül... — Ráadásul igencsak gátol bennünket az, hogy az ország- gyűlés sem megfelelő tempóban hozza az önkormányzatok szá-. mára létfontosságú törvényeket. Kivethetjük a helyi adót, kompenzálhatjuk az OTP kamatokat, de nem kalkulálhatunk a gazdasággal, mert még mindig nincs a kezünkben a tulajdonunk. S hogy miben bízik Sarkad város polgármestere? íme: —■ Szegény vidék szegény telpülésén élünk, de mindez nem szabad, hogy a szellemünk szegénységét is jelentse. V agy is önmagunkban kell bíznunk! Tornaszobái örömök Geszten A • geszti iskola irodájában Arany János restaurátor után áhítozó olajportréja alatt látható egy téglahosszú fénymásolat i& —a tornaterem terve. A terv már valóság, így aztán Szerb József azt mondja, menjünk inkább „hátra” a kastély oldalába, érdekesebb az ottani látnivaló. Jóllehet, egy üresen kongó tornaterem látványa nem éppen épületes, az igazgató öröme — miként sokaké — mégis szinte felhőtlen. Üresnek ugyanis csupán azért üres, mert éppen tavaszi szünet van, no meg, mert délelőttre esik látogatásunk ideje. Különben igencsak kihasznált, hiszen jöhet ezután a testnevelési órák idején is eső, hideg. Természetesen a- délutáni tömegsport foglalkozások is itt zajlanak most már, és az alkalmi kispályás focisok előtt is bármikor nyitva áll. Ezt erősiti meg Jantyik Tibor, a művelődési ház igazgatója is, amikor arrébb teszi a kis vaskapukat, majd körbevezet a teremben. Szerb József eközben óvatosabb fogalmazásra int: „A szigorúan vett méretek szerint ez csak tornaszoba, de azt hiszem, egy ilyen jól berendezett szobának is sok helyütt örülnének, manapság meg különösen.” Ezen aligha lehetne vitatkozni, hallgassuk hát inkább a történetét, érdemes: —A hajdani inasszobákból a téeszmozgalom idején gépműhelyt alakítottak ki, de ugye, eljött az ő kivonulásuk ideje is. Tizenöt éve tudjuk, a legcélszerűbb lenné a testnevelés szolgálatába állítani, ám a pénzünk sokáig nem futotta erre. Igaz. a régi tanácsnak nem hinném, hogy sok szégyenkeznivalója lenne, hiszen majdnem 7 millió forint tartalékot hagytak az ön- kormányzatra. Ez leginkább az iskola, az óvoda és a napközi gazdálkodásához jön most jól, de nem erről kérdezett... Szóval az aprópénzeket egymás mellé rakva alakítottuk ki azt a kis létesítményt, amely 2,8 millió forintot ér, és csak a műanyag padló eresztékeinek „összehegesztése" van már hátra. Valóban! Két külön öltöző, zuhanyozók, fűtés. Sporteszközökből is van elegendő, és éppen most vásároltak új mezeket. Kívülről is tetszetős az egykori inasépület, formája, homlokzata az eredetit idézi, egyszóval — érték. Bárcsak a kastély sorsa- felújítása is hasonlóan alakulna. Különben erről is lehetne már mit mondani, de a Thermál Invest és a geszti közvéleményt képviselő „okosok tanácsa” igazán majd mostanában ül le a nagy asztal két oldalára. F. I. Május 31-én: közmeghallgatás Kötegyánban A7. elmúlt hetekben a kötegyáni képviselő-testület megvitatta és jóváhagyta a múlt évi zárszámadást és az ezévi költségvetést. A napirend tárgyalásakor vita folyt az „Önhibáján kívül kedvezőtlen helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő állami támogatásáért” pályázatról is, amelyet az önkormányzat a mósosított határidőig elbírálásra terjesztett fel. A helyi adókról szóló önkormányzati rendelet tervezetének tárgyalása nagy érdeklődést váltott ki nemcsak a képviselő-testület tagjai, hanem a meghívottak és a testületi ülést látogató vendégek körében is. A képviselő-testület javasolta, hogy mindez május 31-én ismét kerüljön napirendre, mivel ekkor kerül sor közmeghallgatásra a településen. A testület szeretné, ha a lakosság javaslatával, véleményével részt venne a törvény megalkotásában, ami 1992-től kerülne bevezetésre. Ezt követően a lakáshitelkamatok emelése miatt nehéz helyzetbe került családok önkormányzati támogatásáról esett szó, majd a közérdekű bejelentések megvitatatásával zárták a testületi ülést. U. M.
