Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-09 / 82. szám
1991. április 9., kedd SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE V Éljenek velem — miket is beszélek — a lehetőséggel! Akar a munkatársam lenni? Ez a címer az a címer... ...amelyet a képviselőtestület elfogad majd Szeghalom város címereként? Egyenlőre nem tudni. Mi, mindenesetre készültünk. A város történelmi címeréről Miklya Jenő nyugalmazott múzeumigazgatóval beszélgettünk. Szavait néhány hét múlva, következő szeghalmi oldalunkon közöljük, abban a reményben, hogy akkorra a képviselőtestület is eldönti: ez a címer az a címer...? Általában nem vagyok híve, hogy az újságíró magáról írjon, hiszen nem 5, hanem az általa leírt jelenségek lehetnek közérdeklődésre számot tartóak. Hogy most mégis a magam nevében szólok Önökhöz, kedves Szeghalmon és a város környékén élő olvasók, egyszerű oka van: szeretnék Önökkel barátságot kötni. Felfedem kilétem, mert két-három hetenként a lapban kaptunk egy oldalt, ami csak a mienk. Igen kérem, az Önöké és az enyém, aki e térségért felelősalapban. Ahhoz, hogy ezt az oldalt úgy töltsük meg, hogy az Önöket is érdekelje, munkatársakra van szükségem. Munkatársakra — akik az eseményekről, az érdekes emberekről tájékoztatnak — és barátokra, akik bátran fordulnak hozzám, ha bajban vannak... És én ígérem: segítek, ha tudok. Persze ahhoz, hogy együtt munkálkodjunk, lehetőséget kellene teremteni valamiféle kapcsolattartásra. Például eljöhetnek hozzám, hogy személyesen is találkozzunk. Csütörtökönként a szeghalmi polgárrfiesteri hivatalban várom Önöket, délelőtt 10 és 12 óra között. Piacról hazafelé biztos van öt percük, melyet rám szánhatnak. De hívhatnak telefonon is ugyanitt, ugyanebben az időpontban. Ha Önöknek nem felel meg a csütörtök délelőtt, természetesen kereshetnek levélben Szeghalmon a polgármesteri hivatal (Sza-, badság tér 4/8.) vagy Békéscsabán, a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségének a címén (Munkácsy u. 4). Éljenek hát a lehetőséggel! Most talán bizonytalanok a Szeghalom környékiek. „Ez az én emberem?" —kérdezik. Nos, hamar ideírom még, mely területekről várom a híradásokat, hogy a jövőben ne csak szeghalmi legyen az oldal: Vésztő, Füzesgyarmat, Kertészsziget, Bu- csa, Körösnagyharsány, Bihar- ugra, Okány, Zsadány, Körösújfalu, Körösladány. Kérem! írjanak, keressenek, hívjanak, ha nem találnak, üzenjenek... Legyünk munkatársak, sőt, legyünk barátok! Biialmukat előre is köszöni: Nagy Ágnes Befejezetlen iskola, arzénés ivóvíz, azaz... Mitől fáj a polgármester úr feje? Sokat törtem a fejem, hogyan is kezdjem itt Szeghalmon a munkát... Aztán úgy gondoltam, végiglátogatok néhány olyan embert, aki ilyen-olyan megbízatásánál fogva részt vesz a város életének szervezésében. Nos — ha jelképesen is —, most a kezem nyújtom az olvasók felé: Szeretném, ha velem tartanának! Első» utam a polgármesterhez, Kovács Imréhez vezetett. —Kérem mondja el, mi jelent a legtöbb fejfájást a szeghalmi polgármesternek? — A szeméttelep, a szennyvíz, az ivóvíz minősége, a szak- középiskola építése... —Ha lehetne kicsit bővebben kifejteni e kérdéseket! Menjünk talán szépen, sorjában! Kezdjük a szemétteleppel. Jártunk arra fotós kollégámmal, hát... — E kérdés összefügg a szennyvíz ügyével, hiszen ha e két témát összevonjuk, bizony jócskán kimerítettük a környezetszennyezés fogalmát, méghozzá felső fokon. A lakásoknak csupán 30 százalékánál megoldott a csatornázás. Másutt maradt az emésztőrendszer, úgyhogy akár ilyen durván is fogalmazhatnék: a város jó része pö- cegödör fölött húzódik. A szeméttelep állapota is tarthatatlan. Nem csak azért, mert az ivóvíz- hálózat a védősávon belül van, hanem mert a szeméttelep a Berettyó mellett található... —A megoldás? — A lassú lépések politikáját választottuk. Elképzeléseink szerint a szeméttelep Szeghalomtól nyugatra, északnyugatra lenne, a dévaványai földút mellett. A tervet már elkészíttettük, mely szerint 20 rfiillió forint kellene a munkálatokhoz. Pályázatokat adtunk be több helyre, saját költségvetésünkből két milliót terveztünk e feladatra. Ha még egyszer ennyit sikerülne kapni valahonnan, már el tudnánk kezdeni a munkát. — És az ivóvíz minősége mikorrajavul meg? — Elavult a vízvezetékrendszer, így a szennyvíz, illetve a szeméttelep problémái miatt igen nagy a fertőzés veszélye. A legnagyobb gondot azonban az arzén jelenti. Öt-hat esztendeje indult az országos ivó- vízminőség-javító program, melyben Szeghalom is benne van, hisz a víz arzéntartalma a megengedettnek több, mint háromszorosa. Amíg ez a gond megoldódik, marad a tasakos víz... —És megoldódik? — Itt Szeghalmon van egy vízadó réteg a talajban. Az Országos Vízkutató Intézet megvizsgálta, s emberi fogyasztásra alkalmasnak találta a mintát. Némi eredmény, hogy tízmillió forintot kapott a város az ivóvízgondok enyhítésére. A végleges megoldás azonban a szűrőbe-' rendezés lenne, mellyel az összes káros anyagot kiszűrhetnénk a vízből. — A félkész szakközépiskola is egy olyan örökség, mely gondot okoz az önkormányzatnak... — Valóban, bár kétség nem fér ahhoz, hogy szükség lenne erre az intézményre, hiszen ötven kilométeres körzetben nincs szakemberképzés. Igaz, hogy a város tulajdona az épület, de úgy érzem térségi feladat lenne befejezni a munkát. Hogy mielőbb eredményt érjünk el — hisz a mostani állapot fenntartása is pénzbe kerül —, pályázatot nyújtottunk be. Hogy milyen eredménnyel, majd elválik. Egy biztos, legalább 70 millió forintra lenne szükségünk. Próbálkozunk. — Én meg szurkolok a városnak... Mást sajnos nem tehetek. Az oldalt írta és összeállította Nagy Ágnes. A képeket készítette Fazekas Ferenc Bizottság, munka nélkül A polgármesterről szóló írásban kezünket nyújtottuk az olvasók felé, sétára invitálva őket Szeghalmon, azokhoz az emberekhez, akik részt vesznek a város életének szervezésében. A képviselő-testület bizottságairól is hallani szerettünk volna, ezért kőrútunkat e bizottságok elnökeinél folytattuk. Elsőként Dienes Istvánhoz, az Ügyrendi Bizottság elnökéhez kopogtattunk be. Bizottság, munka nélkül. így jellemezhetnénk a mostani állapotot, de rájuk is fér a pihenés, hiszen úgy kellett kidolgozniok a szervezeti és működési szabályzatot — mondta —, hogy „nem volt mibe kapaszkodniok” a szükséges rendeletek késése miatt. De most már túl vannak a nehezén, a jövőben az általuk kidolgozott szabályzat karbantartása, a joghézagok pótlása vár. rájuk... Kutyaszorítóban az önkormányzat. Az első kérdésem Zsadányi Sándornéhoz, a Pénzügyi és Ellenőrzési Bizottság elnökéhez az volt, hogy tulajdonképpen mi a bizottság feladata? Mint elmondta, a költségvetés megvalósítását kell ellenőrizniök, s hamar hozzátette, nem lesz könnyű dolguk, hiszen az öríkor- mányzat — véleménye szerint — kutyaszorítóba került. A törvény olyan feladatokat osztott le számára, melyeket meg kell valósítania, de a pénzügyi lehetőségek messze elmaradnak az elvárásoktól. Egy példával is élt Zsadányiné, eggyel a sok közül. A fiatal házasok, az első lakáshoz jutáshoz joggal várhatnák el az önkormányzatok segítségét. Igen ám, de az igények jóval nagyobbak, mint a lehetőségek... Adót meg, ameddig lehet, nem szeretnének kivetni a lakosságra. Veszélyben az iskolák jövője? „Ez évben szűkön, szépen elég a pénz. De ha az inlládó így halad, a közművelődési intézmények, de még az iskolák jövője • is veszélybe kerülhet.” A helyzet elég drámai ahhoz, hogy az Öktatási és Kulturális Bizottság elnöke, Horváth Sándor így nyilatkozzon. Persze nem nézik tétlenül, ha valamely intézmény bajba kerül. Megállapodtak abban, hogy ez esetben azonnal átcsoportosítják a pénzeket, sőt, az önkormányzat tulajdonában lévő javak eladásának gondolatával is meg kell barátkozni — mondta. Ha minden kötél szakad — például a művelődési központnál — még létszámleépítést is el tud képzelni... Nem mondanak le a gyerekek nyári táboroztatásáról sem, ami ugyancsak pénzbe kerül, csak úgy, mint a múzeum épületének felújítása. Az elszánás nagy. Lehet, hogy bizakodhatunk? Hisz ezzel búcsúzik: jövőre befejeződik a kastély rekonstrukciója... Nem kell „egy sapka, egy zubbony”... Erdei István, a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke önmagával elégedetlen. Mint mondta, nincs igazán otthon e területen, de azért próbálkozik... Szeretné, ha lenne egy felelős építésze a városnak — ő Előd Ákosra gondolt —, akinek személye garancia lenne, hogy a jövőben ne épüljenek olyan, városképbe nem illő épületek, mint a szakmunkás- képző, a (még félkész) pártház, az „ egy sapka, egy zubbony” lakótelepek... Ami már áll — mondta —, azon nem lehet segíteni, hacsak fák, virágok ültetésével nem. De a pártházat (a közérthetőség kedvéért nevezzük még mindig így) már úgy kell felöltöztetni, hogy ne legyen idegen test adott környezetében. Bizonyos belső rend van az emberi lélekben, mely előbb-utóbb előtör, s tükröződni kezd abban a környezetben, amelyben élünk. A bizottság feladata — Erdei István szerint —, türelemmel segíteni ezt a folyamatot. Otthonában fogadott az Egészségügyi és Népjóléti Bizottság elnöke, dr. Szurovecz Ilona. Szavait hallgatva hamar meggyőződhettünk arról, nincs könnyű dolga a bizottság tagjainak, hiszen egyre többen vannak manapság, akik ilyen, olyan formában segítségre szorulnak, a bőség szaruja pedig - igencsak apadozik e területen is... Hol a felszabaduló állami tulajdonú bérlakások (húsz körül lesz a számuk) odaítéléséről, hol a vissza nem térítendő támogatások sorsáról kell dönteniük... Ottjártunk délutánján azt a 120 kérelmet vizsgálták meg, mely azoktól a családoktól érkezett, akiknek erőn felüli terhet jelent a „kamatadó”, kifizetése. Dr. Szurovecz Ilona így összegzi "eddigi munkájukat: „inkább a népjóléti oldalt kellett erősítenünk”. A jövőre vonatkozóan megtudom, hogy a Parlament tisztiorvosi , hálózatról szóló rendeletével, illetve a társadalombiztosítási törvénnyel kapcsolatban lesz teendőjük bőven.Céljuk, hogy intézkedéseik hasznára váljanak a város egészségügyének. Egyre többen szorulnak segítségre
