Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-08 / 81. szám

MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE

1991. április 8., hétfő

o

Mentőöv nincs a fedélzeten

Kassai Béla optimista

Mezőhegyes városa, legalábbis, am] az az önkormányzat vagyoni helyzetét illeti, mindenképpen optimistábban nézhet a jövő felé. Tudniillik nincs adóssága, s ez ma olyan lehetőség, amelyből erkölcsi tőke kovácsolható, a lakosság bizalma erősödhet meg. Hiszen nem kényszerül az önkormányzat olyan súlyos terheket rakni az amúgy is elszegényedő lakosság vállára, amelyet bizony a legtöbb, anyagilag nehéz helyzetben lévő önkormányzat képtelen elkerülni. Mezőhegyes polgármestere újra megkapta a város lakóinak bizalmát. Tizenhét év után ez nem kis elégtétel.

— iMit jelentett az On számára a megerősített bizalom? Gondolom, az sem jelentett kis dilemmát, felvállalja-e a megmérettetést egy viszonylag kiegyensúlyozott és sikeres tanácselnöki tevékenység után. A választási siker pedig egyfajta olyan kihívást is jelent, amelynek minden hétköznapjában érzékelhető a kockázat...

— Én szurkoltam azért, hogy sikerüljön megnyerni ismét az emberek bizalmát. S számomra a győzelem egyfajta igazolást jelentett a 17 évi munkámat illetően is.

— Milyen az új testülettel a kapcsolata? Nyilván az összetétel jelentősen változott, nem beszélve a mechanizmusról, amely a megszokottaktól eltérő demokráciát hoz. Sőt, ott, ahol az ellentétes véleményeket nem sikerül egyeztetni, a racionalitás medrébe terelni, bizony könnyen előfordul, hogy acsarkodó miniparlamentek működnek vagy a többség diktatórikus kényszerrel elfojtja a kisebbségi véleményeket?

— Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen valamennyi testületi taggal korábban is közeli kapcsolatban álltam. S, hogy nálunk a munka kiegyensúlyozott, annak legfőbb biztosítéka a jól felkészült, szakmailag és erkölcsileg is hiteles csapat. Egyfajta vád ér ugyan bennünket, nevezetesen hogy az orvosok uralják a testületet, de én úgy gondolom, az emberek azért voksoltak rájuk, mert talán ők ismerik leginkább mindennapjainkat, ök azok az emberek a városban, akik a legközelebb kerülhettek, szakmájukból adódóan a lakossághoz.

— Ma egy polgármesternek fel kell készülnie, hogy a közigazgatási teendőkön túlmenően, egyfajta gazdasági lépéseket is meg kell tennie ahhoz, hogy pénzügyileg életben maradhasson. De az is tény, hogy az önkormányzati vagyon kérdése még mindig nem egészen tisztázott. Nyilvánvaló azonban, hogy előzetesen megpróbálta felmérni jövendőbeli vagyoni helyzetét, s arról is van elképzelése, hogyan és mi módon, illetve mennyit lehet ebből profitálni?

— Tény, hogy az a bizonyos „mentőöv”, amibe eddig is bele lehetett kapaszkodni, ha nagyon nagy baj volt, eltűnt a „fedélzetről”. De éppen ezért, például az intézmények működtetésére elkülönített összegen felül tartalékot képeztünk arra az esetre, ha a várható infláció keresztülhúzza a tervezett számításainkat. Gondot okoz viszont a strand, a fedett uszoda, a vízmű üzemeltetése. De remélem, a közeli jövőben erre is találunk megoldást. Szívesen adnánk ki vállalkozóknak, de sajnos nem igen csábítóak a feltételek. A vagyoni helyzetünkről annyit, hogy mivel Mezőhegyes átitatni ménesbirtok volt, mi földtulajdonra aligha számíthatunk. Természetesen a tanácsi kezelésű intézmények, lakások tulajdona minket illet. Talán arra lehet még esélyünk, hogy azokra a közigazgatási területeken lévő telkekre igényt tartunk, amelyeken üzemek létesülitek, s ezzel a tulajdonnak apportként beszállva egyfajta állandó bevételre tehetünk szert.

Mennyi lesz a fíítőkalória?

Várhatóan Mezőhegyesen gondot okoz a tömbfűtőmű üzemeltetése a következő fűtési szezonban. Legalábbis akkor, ha ez idő alatt sem sikerül az önkormányzatnak és a fűtőművet üzemeltető mezőgazdasági kombinátnak közös megoldást találnia. A gazdaság ugyanis a jövőben az 540 lakás fűtését és melegvízellátását csak úgy tudja vállalni, ha az igénybevevők a teljes költséget megtérítik. Tudniillik a távfűtéses melegvíz-szolgáltató a következő idényben már állami támogatás nélkül kénytelen üzemelni. A mindenképpen jelentősnek mondható dotáció megvonása várhatóan igen drasztikus szolgáltatói díjemelést követel. Mezőhegyesen .540 lakás — a művelődési központ, az áfész és az OTP — fűtését és melegvízellátását egy 8 millió kalóriás, földgázenergiát hasznosító tömbfűtőmű biztosítja. Ez ideig a kombinát üzemeltette a létesítményt, most viszont, úgy tűnik, csak úgy vállalja a feladatot, ha a tel jes költség beépül a szolgáltatási díjba.

— Az önkormányzat viszont úgy véli, hogy polgárai ilyen óriási mértékű költségemelkedést nem tudnának elviselni — mondja Kassai Béla polgármester.

— Mi lehet a megoldás? Egyáltalán lehet-e a meglehetősen érzékeny kérdést rendezni?

— Én úgy gondolom, az önkormányzat nem vonulhat ki erről a területről, mindenképpen valamiféle támogatást kell nyújtanunk. Szeretnénk. ha a kombinát továbbra is vállalná az üzemeltetést. hiszen nekünk se technikai felszerelésünk, se személyzetünk nincs hozzá. Véleményem szerint közös megegyezésre kell jutnunk, rövid időn belül. De a támogatásunk egyik igen fontos feltétele, hogy a távfűtőmű költségeit elemezzük, és csak a szakmailag alátámasztható tételeket ismerjük el az újonnan kialakítandó árba.

AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ RÁKÓCZI GABRIELLA ÉS KOVÁCS ERZSÉBET.

„Habos torta” a búra alatt

Bár a gazdálkodás, a kereskedelem szabadságát illetően meglehetősen jelentős lépéseket tudhatunk magunk mögött, mégis, egyre inkább úgy tűnik, legfőképpen a vidéken, a „földön" köttetendő egyszerű külföldi üzleti lehetőségek egy része olyan számunkra, mint kisgyereknek az elérhetetlen habos torta. Ott áll előttünk kézzelfoghatóan a ragyogó üzletkötési lehetőség, ám egy átható Ihatatlan üvegfalba ütközve gyakran rá kell jönni, illúzióvá foszlott a realitás. A közelmúltban a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinátba látogatott néhány francia üzletember, akik a francia agrárkamara küldöttségével érkeztek Mgyarországra a három dél-alföldi megye, így többek között a Békés Megyei Agrárkamara meghívására. A találkozón részt vett a térség két országgyűlési képviselője, Remport Katalin és Varga holtán is. Mind a képviselők, mind a kamara elsősorban afelől érdeklődött, a jövőben a lehetséges együttműködésen túl, vajon a magyar agrártermékek, igy például a sertés és hizómarha — amely pillanatnyilag levezethetetlen készletként nyomja a termelőket — eladható-e, s ha igen, milyen feltételekkel. Hamar kiderült, hogy Jena Truchi úr éppen marhakereskedő, és akár több ezer tonnás nagyságrendben is hajlandó lenne vásárolni a Békés megyei termelőktől. Elsősorban a nemes húsrészeket vinné ki, s szeretné itt levágatni az állatokat. Ám, hogy mégsem jöhetett létre konkrét üzlet, annak a még kialakulatlan új intézményrendszer, s a régi bonyolult, sokszor a legelszántabb üzletkötőt is elriasztó útelvesztöi okozzák. Tudniillik, ha Truchi úr felvásárol mondjuk két-háromszáz hízómarhát a környéken, egyáltalán nem biztos, hogy a levágás igen magas üzemi költségei nem vágják mellbe, s akkor még ott van a kiviteli engedélyeztetés bonyodalma.

De -a Graziam testvérek is — akik elsősorban sertést szeretnének termeltetni — csak tapasztalatokkal a tarsolyukban térhettek haza. Ahhoz ugyanis, hogy jelentős üzletet kössenek, egyáltalán kiépítsék a saját technológiával előállított, Európában jól eladható sertéshizlalás alapjait, mindenekelőtt stabil tulajdonviszonyok kellenének. Addig, amíg a tulajdon-, a föld- és a szövetkezeti törvény várat magára, ők is várakozásra kényszerülnek.

De azért a jövőt illetően, már ami az agrárgazdaságot illeti, meglepően optimisták a franciák. Következőképpen indokolják esélyeinket, illetve saját lehetőségeiket a magyar mezőgazdaságban: Európa, Dánia, Belgium a közeljövőben igen jelentős mértékben csökkenteni kényszerül termelését. Ugyanis olyan szigorú környezetvédelmi törvények láttak napvilágot, amelyek következtében soksok termelő kényszerül abbahagyni a sertéstartást. Ezt a lehetőséget szeretnék meglovagolni Magyarországon a Graziam testvérek. Előzetes számításaik szerint akár 5-fi millió darab állat is biztonságosan értékesíthető a Közös Piacon. S hogy a több millió frankos évi forgalmat lebonyolító francia családi vállalkozás négy önálló kereskedelmi irodával, egy-egy európai országban komoly befektetési szándékkal néz felénk, arra bizonyíték a közeljövőben Szegeden beüzemelő pármai sonkát gyártó üzemük is.

A franciák tehát igen optimisták a magyar gazdaság jövőjét illetően. S ezt azok a számok is bizonyítják, amelyek az utóbbi napokban kerültek nyilvánosságra a külföldi tőkebefektetések megoszlását illetően. A franciák ezek szerint Magyarországon várakozáson felüli befektetésekről tettek tanúbizonyságot. Nekünk viszont mielőbb meg kell hozni a gazdasági törvényeinket, mert a lassúság, az indokoltnál is több vita, ellentét csak csökkent- heti esélyeinket. S aligha vagyunk olyan helyzetben, hogy ezt megengedhetnénk magunknak.

Magas munkanélküliség

Jólesik végre fellélegezni...

Csak rövid a szünet

A három Dombegyház névre hallgató kistelepülésen a munkanélküliség lassan már a vágtató infláció iramát is meghaladja. Legalábbis ezt látszik igazolni az a néhány számadat, amelyet Kristófiné Szász Etelka mondott el Dcmbegyházán, azon az elmúlt héten rendezett önkormányzati ülésen, ahol mindhárom település testületi tagsága részt vett. Ezek szerint a három kisközségben 10 százalék feletti a munkanélküliségi ráta, pedig a megyei 6 százalékos mutatószám is sajnos, igen előnyös helyre predesztinál bennünket az országos rangsorban.

Az igazi tragédia ám az, hogy a lakosság feje felett ismét ott lebeg az újabb munkanélküliség veszélye. A mezőhegyesi kombinát ugyanis, különböző hírforrások szerint, a dombegyházi kerületében várhatóan 200-250 főt készül elbocsátani.

Ám valójában sem a települések polgármestereit, sem a kerületben dolgozókat hivatalosan nem tájékoztatta senki az átszervezés terveiről. A tények tisztázása érdekében, illetve a várható szociális feszültségekre hivatkozva. a három település polgármestere levélben fordult dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszterhez. kérvén segítségét.

Az e témakörben rendezett közös ülésen az FM részéről dr. Szőke Károly államtitkár jelent meg. illetve a kombinát vezérigazgatója, dr. Papp Tibor, hogy ismertesse a várható fejleményeket, illetve az átszervezés stratégiáját a dombegyházi kerület vonatkozásában.

A mintegy négyórás, mindenképpen maratoni ülésnek számító összejövetelen any- n.yit sikerült kölcsönösen tisztázni a jelenlevőknek, hogy a kombinát csak egy lassúbb létszámleépítést valósít meg. A hírekkel ellentétben. összesen 79 dolgozót bocsátanak el a kerületből, július 1-jétől, folyamatosan 1992. január 1-jéig. A gyeden és gyesen levők jogait figyelembe veszik, a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségével élnek, illetve a nyugdíj mellett, másodállásban dolgozóknak mindenképpen felmondanak. Tény azonban, hogy Papp Tibor vezérigazgató szavai nem nyugtatták meg a jelenlevőket. Az államtitkár pedig kijelentette: a várható új gazdaságpolitikai törvénykeret, a mező- gazdaságból élők számára, főleg a 30-40 aranykoronás földeken gazdálkodók vonatkozásában, biztos megélhetést tesz majd lehetővé. Mert ha erre két év múlva az élet mégis rácáfolna, akkor ez a kormány valóban nem érdemes a bizalomra.

A dombegyházi közös fórumról egyet mindenesetre el lehet mondani: a kerület dolgozói, családapák és családanyák. továbbra sem hajthatják fejüket nyugodtan álomra.

Az idei tavaszi szünetre igazán nem panaszkodhatnak a nebulók. Hiszen a szomorú, esős húsvét után kisütött a nap, s április csalóka időjárása kedvükbe jár. Lehet focizni, kirándulni, egyszóval az iskola bezártsága után fellélegezni, kiszellőztetni a kis buksi fejeket, elfelejteni néhány napra a matekórák rideg, agytornáztató feladványait, a történelem viharos változást sejtető eseményeit a hétköznapok kis csatáit, a dolgozat és a felelet izgalmait.

Mezőhegyesi kellemes délután. A kultúrház mögött néhány srác kellemesen pingpongozik, focizik, vagyis csak úgy dekázik, passzol- gat. Medve László, Bonto- vics Krisztián, Bugylnszki Krisztián, Merlák Tibor, Kocsis Róbert, Apponyi Tibor — mutatkoznak be a különböző korú fiúk. A legfiatalabb hatodikos, a két legidősebb középiskolás, illetve ipari tanuló.

— Egy lakótelepen lakunk, Rendszeresen összejárunk, amikor ráérünk — mondják szinte egyszerre.

A tanulásról az általános iskolás korúak elfeledkezhetnek. Nem sok feladatot kaptak a tavaszi szünetre.

— Nálunk viszont elég szigorúak és bizony tanulni

kell még a szünetben is. Nem a feladott lecke miatt, egyszerűen azért, hogy az eredmény elfogadható legyen — mondja Bontovics Krisztián, aki Békéscsabán tanul a Vásárhelyi szakközépiskolában.

A pingpong és foci mellett gyakran kirándulnak a közeli erdőbe, s ha kedvük úgy tartja, szalonnát is sütnek.

— De azok ott zsugáznak. Pénzre megy a játék — int a fejével az egyik srác a kultúrház hátsó lépcsője felé, ahol a nagyobbak verik a blattot.

— Ti nem szoktatok kártyázni? — vetem közbe.

— De igen — mosolyognak.

— Csak mi nem pénzbe, hanem baráti alapon. Aki veszít, az oszt — mondja Apponyi Tibor.

De azért van feladat is minden napra. A bevásárlás, a kisebb takarítás, az apróbb házi teendők ilyenkor a fiúkra várnak. Hogy szívesen csinálják, a agy sem? Erről inkább nem mondtak véleményt, mert, ha egyszer ugyanis kötelező, nem sok értelme van a szeretem nem szeretem latolgatásának. Egyébként ha esik az eső, akkor sem- unatkoznak. A tv és video mellett szívesen főznek maguknak.

— Kocsis Robiéknál lehet palacsintát sütni. Igaz, a

múltkori nem igazán sikerült, de például a kókuszos sütemény igen — mondják büszkén.

S. hogy a főzés miatt nincs perpatvar Kocsiséknál, annak oka a fiúk szerint az, hogy rendet hagynak maguk után, elmosogatnak, helyére .eszik az edényeket i lakoma után. A legközelebbi menü paprikáskrumpli, s mint mondják, ennek elkészítéséhez igazán nem kell szakértelem. A hat fiú egyébként, ha rajta múlna, megváltoztatná az iskolai szünetek rendjét. Tavasszal, télen eg.v-egy hónap, a nyári is lehetne hosszabb, vagyis fifti-fifti alapon hat hónap pihenéssel, hat hónap tanulással kiegyeznének. Az ötlet nem is olyan rossz.