Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30-05-01 / 100. szám
EXKLUZÍV 1991. április 80., kedd—május 1., szerda o Van-e helye a Fidesznek az MDF kormányában? Beszélgetés Deutsch Tamás országgyűlési képviselővel Illusztris vendége volt a minap Békés megyének. Kevesen tudták, nem csináltak nagy hírverést Deutsch Tamás érkezésének. Talán nem is illik a Fidesz országos választmányi tagjának, parlamenti képviselőjének az egyéniségéhez. Olyan, mint a többi fiatal; mosolygós, közvetlen, barátságos. Mégis, minden szavában, mozdulatában van valami sajátos, egyéni. Két, alapvető tulajdonsága beszélgetésünkből bizonyosan kitetszik; őszintesége és politikushoz méltó felkészültsége. — önt úgy ismerte meg a hazai közvélemény, mint aki diákkora óta szenvedélyesen hódol a politika tudományának. Most, parlamenti képviselőségének első évfordulóján, hogy érzi magát a politikus Deutsch Tamás? — Meg kell mondanom, fantasztikus érzés, hogy 24- 25 évesen az lehet a foglalkozásom, amit szeretek. Sokan életük végéig nem jutnak el addig, hogy az legyen a kenyérkereső szakmájuk, amire vágynak. A parlamenti választások után egy évvel viszont ellentmondásos érzések kavarognak bennem, persze, ez mit sem változtat azon, hogy a politizálás továbbra is szenvedélyem. Egyébként pedig ma Magyarországon a közélet iránt érdeklődőknek rettentően negatív érzéseik vannak, -hiszen rengeteg problémával kell egyszerre megküzdeni. A politika pedig, úgy tűnik, nemigen tudja megoldani ezeket a gondokat, legalábbis a felszínen ez jelenik meg. Nem élnek jobban az emberek az úgynevezett rendszerváltás ellenére sem, sőt, szaporodnak a feszültségek a gazdaságban, az önkormányzati rendszerben. Ezek után furcsa lenne, hogy aki a politikát „csinálja”, legyen az miniszter, parlamenti képviselő vágj' polgármester, azt mondja : fantasztikusan érzem magam. Hát, nem érzem magam fantasztikusan, elképesztő, milyen terhelő, nyomasztó a sök-sok megoldatlan feszültségforrás. — . Gondolom, azért jóleső érzésekkel fürkészik mostanában a közvélemény-kutatásokat, amelyek szerint a pártok közül csak a Fidesz népszerűsége nő, sőt, egy esetleges mostani választások után biztos esélyeik lennének a kormányzati szerepre. — Nos, más pártokat mindig nehéz értékelni, mert az megint csak megérne egy újságnyi terjedelmet, hogy árnyaltan, ne felszínesen, ne hirtelen, ne félreérthetően elemezzünk. — Akkor induljunk ki talán a Fideszből. — Pontosan; helyes az a szerénység, ha mindenki csak a saját munkáját próbálja kritikusan és önkritikusan szemlélni. Természetesen öröm látni, hogy a k őz vélemény - k u ta tások b an az a párt, amely 9 százalékot ért el tavaly tavasszal, 21, 30, 35 százalékon áll. Megjegyzem, a politikai „erőviszonyokat a választási eredmények határozzák meg, nem a közvélemény-kutatások, ugyanakkor nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni ezeket a mutatókat. — Vajon minek köszönhető ez a népszerűség akkor, amikor jószerével mindenki hátat fordít a politikának; a fiatalságnak, a dinamizmusnak, az „értelemből politizálásnak”? — Minden bizonnyal ezeknek is, de van még egy nagyon fontos dolog: az őszinte és becsületes hangnem, amelyet a Fidesz magáénak vall. A politika mindig jövőorientált tevékenység. Az ember azért politizál, hogy a következő éveket, évtizedeket befolyásolja a maga és az őt támogatók jól felfogott érdekei szerint. Mégis, a politikusok, a pártok sokszor csak rövid távon gondolkodnak, pedig napnál világosabb, hogy távlatokban csak az őszinte politizálás térül meg igazán. Az, hogy mi a Fidesz megalakulása óta másképpen vélekedünk a politikáról, jelenti: tényleg hosszú távon gondolkodunk, és nem csak az életkorunk miatt. Az emberek pedig talán ezt honorálják; amit évtizedeken keresztül nem kaptak meg, hiszen a politika hazudott nekik. A Fidesznek, éppen ezért, ez a fajta politizálása megmarad. Ha nem, az már nem a Fidesz. — Ami a nagyközönség előtt megnyerő, a Parlamentben már kevésbé. Vagyis a Fidesz politikáját — főleg a kormánykoalícióban — nem túl nagy lelkesedéssel fogadják. — Induljunk ki először is a parlamenti erőviszonyokból. Huszonkét képviselőnk van, ennél kevesebbet csak a kereszténydemokratáknál találunk. Természetes, hogy a súlyos erőviszonybeti különbségek eredményeképp a Fidesz véleményét kevésbé veszik figyelembe. Másfelől, a Fidesz népszerűségének emelkedése a parlamentbeli szereplésének köszönhető. Sőt, ez a jelenség már a törvényhozásban is mind gyakrabban tetten érhető; a részletes vitában, a bizottságokban sokszor elfogadják indítványainkat, no nem any- nyiszor, ahányszor szeretnénk. Kezdetben sűrűn tapasztaltunk a többi párt részéről valamiféle kézlegyintést, hogy: á, ezek csak fiatalok, meggondolatlanok, forrófej űek. No6, ez talán a múlté. Mostanában, ha néha előfordul, már nem meggyőződésből, inkább politikai megfontolásból teszik ezt. — Tegyük fel, hogy most van 1990, a választások ideje, s a Fidesz elsöprő győzelmet arat. Váratlanul érné ez a pártot? — Nem. Minden európai és tengerentúli demokráciá- ban az ellenzéknek — azon kívül, hogy a kormánnyal szemben mindvégig kritikus és következetes — a stabilitás, a váltógazdálkodás, az altematívafelmutatás érdekében tudatosan arra kell készülnie, hogy egy számára kedvező választási eredmények esetén felkészült legyen a kormányzásra. Ennek jegyében a Fidesz, azt hiszem, vitathatatlanul nagyon kritikus és konstruktív ellenzéke a kormánynak, s bizony készülünk arra a lehetőségre, hogy egy esetleges választási eredményt követően kikerülhetetlenül kormányzati tényezők legyünk. Ez természetes, alkotmányos kötelessége minden ellenzéki pártnak. Nem szeretnénk úgy járni, mint a mostani kormánykoalíció pártjai, amelyeket bizony meglehetősen felkészületlenül ért a kormányzás. — Bevallom, a kérdés nem volt célzás nélküli. Mostanában ugyanis mintha oszlanának a felhők a Fidesz és az MDF feje fölött, s láthatóan közelednek az álláspontok. Az is elképzelhető: a kárpótlási törvény elfogadása előtt mindkét párt felkészült arra, hogy a kisgazdák adott esetben szakítanak a koalícióval, és akkor rögtön a Fidesz lép a helyükre, megelőzve a hosszas előkészületi tárgyalásokat. Orbán Viktor legutóbbi, varspi kijelentése — miszerint a Fidesz készül a kormányzásra — is pontosan beleillik ebbe a képbe. — Minden parlamenti párt körül kialakultak bizonyos mumusok, amelyek periodikusan visszatérnek. Esetünkben időnként arról szólnak a találgatások, hogy az MDF titkos ajánlatot tesz a Fidesznek, hogy lépjen be a kormányba, s a Fidesz pedig kacérkodik ezzel a gondolattal. Mi valahányszor elmondtuk, s most is csak megerősíthetem, tisztán, korrektül és őszintén, hogy semmilyen körülmények között nem veszünk részt az MDF kormányában. Ez pedig nem üres állítás. A Magyar Demokrata Fórum álltai vezetett kormány eddigi politikája •— nehezen tudnám azt mondani, programja, hiszen éppen az a legnagyobb baj, hogy nincs neki — összeegyeztethetetlen a Fidesz kormányzati elképzeléseivel. Teljes mértékben kizárt, hogy a Fidesz szerepet vállaljon az MDf kor-, mányában. EgyéMsé^^sem-. milyen' megkeresés nem volt; még folyosói beszélgetés szintjén sem. — Mindenesetre most — ha időlegesen is — megszűnt a koalíció felbomlásának veszélye. Megszületett a kárpótlási törvény a koalíciós pártok több-kevesebb megelégedésére. Az ellenzék viszont alapos kereszttűz alá vette a kárpótlási törvényt, mondván, gazdasági káoszhoz veszet. —• Oda vezet, ez teljesen egyértelmű. Mielőtt azonban erről beszélnék, el kell mondanom, a koalíciós pártok programja oly távol áll egymástól — és rendkívül összehangolatlan a politikájúik —, hogy a koalíció megszületése óta a felbomlás veszélye rendszeresen visszatér. Válóban csupán arról van szó, hogy a három párt csak időlegesen maradt együtt. Visszatérve a kárpótláshoz, a kérdés bizonyos értelemben lezárult. Ezzel együtt teljesen világos, hogy gazdasági, morális, társadalmi káosszal fenyegeti az országot, ráadásul nem egy gazdaságában, közhangulatában stabil államot gyengít. A törvény elfogadása után mindjárt megállapítottuk, hogy az több pontjában alkotmányellenes, éppen ezért elengedhetetlen és kikerülhetetlen, hogy Alkotmánybíróság elé kerüljön. Megteheti ezt a lépést a köztársasági elnök, s akkor nem hirdeti ki és nem lép hatályba a törvény. Ez a szerencsésebb változat. Ha viszont a másik lehetséges módot választjuk, vagyis 50-52 képviselő kéri a törvény felülvizsgálatát, attól még megkezdődhet a végrehajtása. — Mindenesetre, a Fidesz — legalábbis eddig ■— pasz- szivitásba vonult a kárpótlás ügyében. — Teljesen racionális megfontolásból választottuk ezt az utat. Azt mondtuk, hogv a kárpótlás gondolata elvetendő, hiszen egy korábbi igazságtalanság helyrehozásának szándékával sokkal súlyosabb igazságtalanság születik. A kárpótlás ilyen formájában a globális érdekektől távol álló, szűk politikai érdekek diktálta megoldás. — Az ön elemzése szerint tehát nemhogy szűnnének a feszültséggócok az országban, hanem szaporodnak. Eleddig. például sem a kormány, sem a politikai szervezetek nem találtak megoldást a munkanélküliség kezelésére. A Fidesz tarsolyában van-e valami gyógyír a betegségre? — Kezdjük azzal, hogy ma elkerülhetetlen a munkanélküliség Magyarországon, még akkor is, ha minden tekintetben kiváló gazdaságpolitikája lenne a kormánynak. A témával kapcsolatban két fontos kérdésre viszont választ kell keresnünk; ja munkanélkülivé váltak milyen támogatásban > részesülnék, illetve elindulnak-e végre olyan gazdasági folyamatok, amelyek átképzéshez. új munkahelyek teremtéséhez vezetnek? Ebből a szempontból a kormány politikája rendkívül tétova, nem indulnak be a szükséges intézkedések. A mi gazdasági elképzelésein^ homlokterében inflációellenes küzdelem áll, ennék rövid távon ugyan munkanélküliség-növelő hatása van, de a kezelésére nagyon átgondolt programot dolgoztunk ki. még a választások előtt. Annyit tehetünk. hogv valaménnvi. a témához kapcsolódó törvényjavaslatnál elmondjuk javaslatainkat, nagy részét persze nem veszik figyelembe a kormánypártok. Sajnálatos, hogy a munkanélküliek között rendkívül sok a fiaital. s ez az életkezdést komolyan megnehezíti, sőt, számottevő demográfiai kihatása van. — Óhatatlanul is olyan vizekre eveztünk, ahol Békés megyének sajátos „érdemei” vannak. Amellett, hogy a munkanélküliségben „dobogós”, azaz harmadik a megyék között, az iskolából kikerülő fiatalok kllátástalan- sága egyszerűen katasztrofális. — A munkanélküliség éppen ezért nálunk nem „szimpla” probléma, hiszen a fiatalok helyzete olyan láncreakciót vált ki, amely- lyet a jövendő társadalomfenntartó ereje kerül veszélybe. Hovatovább a társadalom kettészakadása fenyeget. — Egy másik, aggasztó jelenségre is felfigyelhetünk mostanában. Újra felerősödtek hazánkban a szélsőséges megnyilatkozások. A közeli múltban a Fideszt is durva támadás érte. — Minden társadalomban természetes — éppen a szabadságjogok érvényesülése érdekében —, hogy a szélsőségek is nyilvánosan jelentkeznek. A helyzet azonban nem ennyire rózsás, hiszen nagyon i ága tag, gyenge lábakon álló. fiatal demokrácia a miénk, tehát a szélsőségek megjelenése fokozottabb veszélyt hordoz magában. A demokratikus erőknek, egyáltalán, a közvéleménynek éppen ezért nagyobb a felelőssége, például abban, hogy a leghatározottabban tiltakozzon e nézetek ellen. Közvetlen politikai veszélyt azonban nem jelentenek a demokráciával szemben, mert elszigetelitek, erőtlenek. Ugyanakkor az emberek közhangulata egy év óta sokat romlott, érezhető egyfajta kiábrándultság, elfordulás, közöny, eltávolodás a parlamentarizmustól. Ilyen helyzetben valamennyi politikai erő érdeke, hogy minden erővel a parlamentáris intézményrendszer megszilárdítására törekedjen, s a polgárok figyelme, bizalma a demokrácia felé forduljon. Ha ez megtörténik, a szélsőségek légüres térben mozognak. A demokrácia megszül árdí tócsának a szándéka vezette a Fideszt akkor is. amikor a hatpárti megállapodásokat sürgette. — Hol tartanak most a tárgyalások előkészületei? — Terveink szerint a hat párt képviselői napokon belül asztalhoz ülnek, hogy eldöntsék, legyen-e tárgyalás, ha igen, milyen formában, mely témákban egyeztessük nézeteinket. Hogy lesz-e folytatása, nem tudom. — Mi lehet az oka annak, hogy a többi párt nem nagyon „tapsolt” a javaslatukra? — Pártonként különböző okokat lehetne sorolni. Egyértelműen egyikük sem zárkózott el előle. Sajnos, megvan az esély arra.'hogv kezdeményezésünk ne teljesüljön be. Pedig a mai helyzetben. mint egy pohár vízre, oly nagv szüksége van a közéletnek a tárgyalásokra. — Nincs valami hátsó szándékuk azzal, hogy a sajtó kizárását javasolták? — A világon sehol sem szokás a sajtó jelenléte a legfelsőbb politikai tárgyalásokon. A Fidesz m'élíesleg mindig is nyiilvánosságpárti volt. A sajtónak minden lehetősége megvan a tájékoztatásra akkor, amikor a tárgyaló felek őszintén, semmit el nem takarva elmondják, mi történt a zárt ajtók mögött. — Tettünk egy nagy vargabetűt, s visszatérünk újra a Fideszhez. Fejezzük be a beszélgetést ismét egy kicsit személyes hangvétellel. Mi lesz Deutsch Tamásból, ha nagy lesz, vagyis, ha „kinövi” a Fidesz-kort? — Nem lehet már kinőni a Fidesz-kort. Létezik korhatár, méghozzá 14-től 35 évig, de bárki tagja maradhat a pártnak utána is. Ily módon, amíg lesz Fidesz — s az én élelemben mindig létezni fog —. fideszes maradok. A politikai karriert tekintve pedig jó lenne, ha mondjuk 15 év múlva ismét leülünk beszélgetni, s azzal kezdhetném. hogy olyan kormánypártnak vagyok a politikusa, amely 2-3 ciklus óta megelégedésre, jól kormányoz ebben az országban. — Köszönöm a beszélgetést. László Erzsébet Fotó: Kovács Erzsébet
