Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-24 / 95. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1991. április 24,, szerda Meghalt egy lány Hírét hozták: Eleken meghalt egy lány. Egy 16 éves kislány, Marika, aki — mondják — egy foghúzásban vesztette el a fiatal életét... Kint süt a tavaszi nap, meleg szellő simogatja a fákat, vidám elekiek sétálnak az utcán. Rád, Marika már soha többé nem süt a nap, soha többé nem lehetsz vidám, mert itt — az eleki temetőben — fekszel hatalmas virágkoszorúk fedte sírban. A sírodnál állok, és szeretnék felordítani az Istenhez. Miért, nem vigyázott Rád, miért kellett meghalnod, meg sem érve a 16. születésnapodat! Miért, hogy nem tudtál elköszönni hozzátartozóidtól, miért, hogy már nem találkozhattál azzal a fiúval, aki olyan sokat jelentett Neked? Gondolatban beszélgetek Veled — így halálod után. Tudom ez értelmetlen egyoldalúság, nem tudsz válaszolni kérdéseimre. Tudod Marika, sokmindent beszélnek a faluban. Majdnem törvényszerű, hiszen ilyen az emberi természet. Vádolják az orvosokat, vádolják az édesanyádat... Én megígértem valakinek, aki nagyon szeret Téged, hogy végigjárom, talán azért is, hogy mások okuljanak a Te tragikus történeteden. Mi történt Veled január 14-e óta, amikor kihúzták a felső jobb hetes fogadat... Az eleki rendelőintézet folyosóján ketten beszélgetnek. Keresem Dr. Nádor Gyöngyvért, aki Hurguly Mária fogát három hónappal ezelőtt kihúzta. 0 azonban házon kívül tartózkodik. De beszélni szeretnék dr. Csuka Ildikóval is, aki viszont Marikát sürgősséggel a gyulai kórházba utalta március 26-án. Őt sikerül hamarabb megtalálnom. A fiatal doktornő segítőkész... — Este 6 óra körül szóltak nekem, menjek ki, Marika hány, rosszul van... Amikor megláttam, aludt. Nehezen tudtuk felébreszteni. Nagyon elesett állapotban volt. Karjának mozgatásakor erős tarkómenti fájdalmat érzett. Beszélgetés közben is elaludt. Válaszai összefüggéstelenek voltak, ami koponyán belüli zavarra utalt. Az is az agy- hártyaizgalom tüneteihez tartozott, hogy sugárban hányt. Azonnali kórházba szállítást javasoltam, hiszen egyértelmű volt, hogy koponyán belül keresendő a baj. A beutalót is ennek megfelelően írtam. Az arcán lévő kötésen sűrű, gennyes, beszáradt váladékot találtam. Arra gondoltam: a véráram útján az agyba is bekerülhetett a genny. Azonnali ideggyógyászati vizsgálatot kértem... Dr. Csuka Ildikó Nádor Gyöngyvér lakására kísér. Szerencsém van. A fogorvosnőt otthon találom. A doktornő magabiztos. Semmiről nem tud, neki hivatalosan nem szóltak a kislány halálának körülményeiről. — Január 14-én húztam ki Marika alsó fogát. Gyökérhártya gyulladása volt. Megbeszéltük, ha bármi problémája lesz, visz- szajön. Azóta nem láttam. Meggyőződésem, hogy a halála nem függ össze a foghúzással. — Melyik fogát húzta ki doktornő? — Az egyik alsó őrlőt.... Nem emlékszem pontosan hányas fogát... — Nem jutott eszébe, hogy érdeklődjön a kórházban, amikor megtudta, hogy a kislány bekerült? — Nem volt miért exponálnom magam. Steril munkát végeztem, 21 éve dolgozom a szakmában... * Kezemben a szájsebészet zárójelentése: ...Felvételkor teljes fokú szájzárat észleltünk... Az arcduzzanat fokozatosan megszűnőben, szájzára csak részben oldódott. Saját kérésére haza- bocsátjuk.... egy hét múlva contrail... Fehéren feketén. Egy hét múlva vissza kellett volna mennie a gyulai kórházba... Milyen köny- nyű így utólag okosnak lenni, bölcsnek... Dr. Gyarmati Sándor főorvos felkészült a beszélgetésre. Asztalán előkészítve Hurguly Mária kórházi papírjai. — Érez-e lelkiismeret-furda- lást azért, hogy hőemelkedéssel, és szülői hozzájárulás nélkül egyedül hazaengedte Marikát? — Nézze! Nagyon drámai az eset. Meggyőződésem: ha komolyan veszik, amit a zárójelentésre írtunk, és visszajön, nem történik meg a tragédia. — Azóta kiderült, hogy agytályogban halt meg a kislány. Összefügg-e az Eleken januárban kihúzott foggal a szövődmény? — Amíg nem érkeznek meg a szövettani eredmények, semmit sem lehet biztosan állítani. De nagy a valószínűsége, hogy igen. — Az eleki doktornő — állítása szerint — alsó fogat húzott. Itt meg, hajói tudom, felső fogról van szó... — A felső hetes fogát húzták ki Eleken... — Ön szerint hogyan létezhet, hogy erre nem emlékszik a doktornő? —Tőle tessék megkérdezni... én emlékeznék rá... — Főorvos Úr! Az a hír járja, hogy a kislány klinikai halálának állapotában konzultációra hívta Önt a kórház főorvosa. Ön azt üzente vissza, nem ér rá, mert pártgyűlése van... — Rágalom. Itt a naptáram, bizonyítani tudom, hogy a megyei, egészségügyi tanácskozáson kellett részt vennem. Egyébként amikor erre a bizonyos konzultációra sor került, a beteg már két napja a klinikai halál állapotában volt. Csupán a gép tartotta életben. * A családi ház udvarán láncra- kötött kutya ugat. Fiatal, vékony, barna hajú, talpig gyászba öltözött asszony jön elém és a kezét nyújtja. Darvasi Zoltánná 34 éves, majd elfújja a szél. Mindössze 44 kiló. Remegő uj- jai között cigarettát szorít. Leül, és keményen tartja magát mindaddig, amig a történetet felidézi: — Marikám február 18-án jött haza a kórházból. Előtte beszéltem a főorvossal, hogy addig ne engedje haza, amíg teljesen rendbe nem hozzák a rossz fogait. Gyarmati főorvos meg is ígérte. Aznap nyugodtabban jöttem haza, tudtam, hogy a kislányom jó helyen van. Megígérték, csak akkor jöhet haza a gyerek, ha fogai közé befér a főorvos úr két ujja. Aznap délelőtt édesanyám látogatta meg, és szó sem volt arról, hogy a gyerek hazajöhet. Felhívtam a kórházat, akkor már azt közölték, hogy a kislány buszon van, hazafelé tart. Kimentem elé a megállóba. Boldognak, felszabadultnak, egészségesnek láttam. Igaz, az arcán lévő kötés gennyes volt. De azt gondoltam, majd csak elmúlik, ezzel jár, hiszen felnyitották kívül az arcát, belül az ínyét. Az asszony, ölébe veszi a táskáját. Fényképeket ad a kezembe, amelyiken Marika mosolyog. Osztálytársakkal, barátokkal, a testvéreivel... Szép arcú, hosszú hajú, vékony, csinos kislány. Farmerben, pólóban, ahogyan a mostani fiatalok szeretnek járni. És Marika minden fényképen nevet... Boldognak, kiegyensúlyozottnak látszik... — Nem rosszabbodott az állapota hazakerülése után? Semmi nem utalt arra, hogy nem javul, hogy vissza kellene vigyék kontrollra? Hiszen a zárójelentés egyértelműen erre hívta fel a figyelmüket! — Igaz, visszarendelték! Csakhogy a kislányom azzal fenyegetőzött, inkább megöli magát, mintsem visszamenjen. Mondja, maga mit tett volna? A fejét fájlalta, de jó volt az étvágya, eljárt szórakozni... Szerelmes volt, és úgy tűnt, szeretetre éhes... Nagy önfegyelemmel, száraz szemmel emlékezik, tépelődik az asszony: — Mondja, mit kellett volna tennem? A faluban már elterjedt, hogy én vagyok a felelős Marika haláláért. El kellene emésztenem magam? Ha segítenék rajta, ha felhoznám ezzel a sírból megtenném — higgye el! — Nem voltak eszméletvesztései, hányingere, magas láza? — Kedden, március 26-án vittük be a kórházba, előtte való vasárnap még diszkóban volt. Csak akkor, kedden hányt és aluszékony volt. Hívtuk az orvost azonnal... Hétfőn este Pintyőkével — így hívtuk Marikát rokonok között — egész éjjel zenét hallgattunk. Egyszer csak minden átmenet nélkül sírni kezdett: „Anyu, úgy érzem, a hét végén már nem fogok élni.” El- ámultam azon, hogy milyen butaságokat beszél... Másnap reggel Csabán volt dolgom. Délután 3-kor Pintyőke még aludt. Arra gondoltam, éjjel sokáig fenn voltunk, ki kell pihennie magát. Egy idő után mégis csak felébresztettem. Hányt. Sógorom, aki nálunk volt, sürgetett: orvoshoz kell vinni. Amikor nem szóltam a gyerekhez, azonnal visszaaludt. Férjem szaladt el a doktornőhöz. Beutalta a kórházba. Saját maga öltözködött és, készült az útra... Nagyon fáj, hogy amikor a szájsebészetre értünk, a nővér durván rám kiabált, hogy miért az utolsó pillanatban jöttünk? Az ügyeletes orvos csontvelőgyulladást diagnosztizált... A neurológusok is megnézték. Működtek a reflexei. Ők agyhártyagyulladásra gyanakodtak. Visszamentünk a szájsebészetre... Másnap reggel még maga zuhanyzott, hogy a röntgenre menjen. Saját lábán ment át a vizsgálatra. Tizenegy óra lehetett, amikor elvesztette az eszméletét. Láttam: keze, lába görcsbe rándult. A neurológusok megnézték, és a szemem láttára szívták le az agyvizét, amiből megállapították, hogy agytályogja van. Nem sokkal ezután láttam, hogy nagy baj lehet, rohangásznak a folyóson, és senki nem szólt hozzám egy szót sem. Kis idő után odajött hozzám egy orvos és közölte: az agy egy része teljesen elpusztult, semmi remény, hogy életben maradjon... Élnem kell, mert van még két gyermekem. Tizenhárom az egyik, három éves a másik. Anyára van szükségük... * A tragikus történet után a fiatalasszony feláll, bemegy a szobába és bekapcsolja a magnót... Értetlenül nézek rá... — Kérem, hallgassa meg, ezek voltak a kislányom kedvenc számai... És Marika fiatalon itt maradt édesanyja megállíthatatlanul elkezd sírni... Hallgatom az Edda-számokat: zengenek a Hűtlen és a Fohász akkordjai. Lehajtom a fejem, hogy ne lássa a kicsorduló könnyeimet... Béla Vali A tettes ismeretlen Jött a daruval ellátott tehergépkocsi, felemelte platójára az 5 bála raklapos, pántolt, zsugorfóliával védett válaszfaltéglát, illetve az 500 darab hófogós mázas cserepet. Nem hiányzott belőlük egyetlen darab sem. Jól számolt a tulajdonos, amikor meghagyta építőanyagát a gyári csomagolásban: nem hurcolták szét illetéktelenek se tégláját, se cserepét. Legfeljebb azzal nem számolt, hogy egy csendes téli estén jön egy daruval is felszerelt tehergépkocsi, s úgy, ahogy van, egy másik építkezésre szállítja a tavaszra tartalékolt építőelemeket. A kész nem volt ház, kerítése sincs telkéről ily nagyvonalúan ellopott anyag hűlt helye hidegen hagyta a biztosítót: semmilyen kötvény hatálya nem terjed ki rá. Maradt a rendőrség. A Gyomaendrődön, a Siratói holtág mellett fekvő telek tulajdonosa a szőrén-szálán eltűnt 45 ezer forintos kár megtérülését remélte közreműködésüktől. Ezzel, s egy másik félreértéssel indult kapcsolatuk: a helyszínre érkező rendőrök kitüntető helyen szerepeltetett kérdése az volt, hogy a tulajdonosnőnek van-e tippje, hogy hol keressék tégláját, cserepét. A hölgy azt hitte, hogy a bolondját járatják vele, ám utóbb kiderült, hogy mindenhol, mindenkor feltett nyomozói rutinkérdésről van szó. Ha még néhány holmiját ellopják, majdcsak hozzászokik a hölgy is... Akár a február 16-17-ei frissen esett hóban akkor még jól látható és rögzítetlenül maradt keréknyomokat, úgy az esetet is elfedte a könyörtelenül múló idő. Március 18-án becsukták — no nem a tolvajt —, az ügy rendőrségi dossziéját: a tettes ismeretlen. Sőt, a lehetséges bűnözők számát meg sem közelítő mennyiségű Zil vagy Ifa közül a köpenylenyomatát óvatlanul hátrahagyó egyetlen egy is az maradt. S ezt a hírt bizony a tulajdonosnő nemcsak tértivevénnyel, hanem zokon is vette. S természetesen azon nyomban panaszossá változott. így keveredtünk mi bele ebbe az épületes ügybe. Igazuk van a rendőröknek: egy-egy túlterhelt (s a rendszer- változás előjátékaként alaposan elbizonytalanított) nyomozójuknak folyamatosan és párhuzamosan legalább 8-10 ügyben kell vizsgálódniuk. Ez még egy szimultán sakkozónak is becsületére válna. S mint mondják: ha takaréklángon is, de melegen tartják az ügyet. S mit tehetünk mi? Gratuláljunk a talpraesett tolvajnak ? Ha saját vityillójába „mentette át” a téglát, cserepet, akkor legfeljebb (most még) lekommunistázhatnánk. Ha tovább adta másnak, akkor annyit üzenünk: kedves jóhiszemű vásárló, ne falazzon! Ha valamilyen csoda folytán, egyszer előkerülne a helyszínen ismerősként mozgó, szállítólevél-hamisító, víkendezésre hajlamos, gumihasználattal is óvatlannak bizonyult, a környékbeliek éberségét kivételes ügyességgel kijátszó, a rendőrség elől ördöngösen elrejtőző darutulajdonos vagy daruhasználó, akkor neki is tudomására hoznánk: egy téglát elfelejtett magával vinni. Azt, amely valamennyiünk számára a börtön falába van beépítve... ^ ^ j Két napra megnyílik Battonyánál a határ Tíz év után ismét lesz papja a battonyai görög-keleti egyházközösségnek a Romániából Battonyára helyezett Ilié Ciocan lelkész személyében. Az ünnepélyes beiktatásra 28-án 10 órakor kerül sor a város görög-keleti templomában rendezendő szertartáson. Ebből az alkalomból látogat Battonyára az Arad megyei püspök a román egyházak felügyelője, valamint Románia magyarországi nagykövete is. Magyar részről pedig jelen lesz több görög-keleti egyházvezető az ünnepségen. A rendkívüli érdeklődést kiváltó egyházi eseményre várhatóan igen sokan szeretnének Battonyára utazni. Éppen ezért 27-én és 28-án reggel 8 órától este 18 óráig ideiglenesen megnyílik a határ Battonya és Tornya között. Mind a magyar, mind a román állampolgárok útlevéllel, illetve a románok részéről azok, akik kishatárátlé- pővel rendelkeznek gyalogosan, kerékpárral, autóval szabadon jö- hetnek-mehetnek a fent jelzett két napon. Mint Battonya polgármestere, Takács Dezső elmondta, a rendkívüli forgalomra a város vezetése, illetve a szolgáltató vállalatok felkészülnek, hiszen várhatóan az üzletekből lényegesen több élelmiszer és egyéb áru fogy el ezen a hétvégén, mint egy átlagos szombaton. Egyébként az ideiglenes határforgalom engedélyezésére a város önkormányzata a határőrséget és a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát kérte fel, s gyakorlatilag minden különösebb tortúra nélkül került sínre a két napos ideiglenes határnyitás engedélye. - rákóczi -
