Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-24 / 95. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1991. április 24., szerda o Asztalon a fürdővíz — Hajszál a levesben? — Arccal Új-Zéland felé Képviselő-testületi ülés Gyulán Volt, aki diplomatatáskával, volt, aki iratcso- rrtóval és volt, aki egy be- főttesüveg (kihűlt) melegvízzel érkezett hétfőn a gyulai képviselő-testületi ülésre. Ez utóbbit Kiss László képviselő hozta magával, és rögtön a betervezett napirendek előtt az „asztalra tette a problémát”. — Ez lopásinak látszik, de nem az — mondta. — Ilyen meleg víz folyik a csapokból a paradicsommajori lakótelepen. A panasz régi, jó lenne már tenni valamit! Felszólalt L ackner Pál evangélikus lelkész is, aki a gyulai határátkelőnél tapasztaltakat kifogásolta. Mint mondta, a román fél mindössze öt percig tartóztatta fel az ügyintézéssel, míg a magyarok „vendégszeretetét” 105 percig élvezte. Világos, hogy az efféle „csigatempó” sem Gyulára, sem Magyarországra nem vet jó fényt. Ugyancsak a tervezett menetrend előtt került szóba a gomba módra szaporodó kocsmák és játékautomaták kérdése is, ami részletesen a városi rendészet felállításakor újra tárgyalásra kerül. A képviselő-testület elfogadta, hogy Gyulaváriban településrészi önkormányzatot hozzanak létre (ez régi lakossági igény!), amely a bizottságokra vonatkozó általános szabályok szerint működne. A határozat szerint a részönkormányzat bizonyos kérdésekben döntési, más esetekben egyetértési és véleményezési jogot kap. Vita alakult ki a nemzetiségi és etnikai kisebbségekről szóló előterjesztés körül. Volt, aki túlságosan felületesnek, sőt pontatlannak ítélte a beadványt, ám olyan is akadt, aki a bírálatot „levesben való hajszálkeresésnek” minősítette. Summa summárum, némi módosítással — s azzal a megszorítással, hogy részletesebb elemzést majd csak a nemzetiségi törvény megjelenésekor készítenek — elfogadták a tájékoztató jellegű előter jesztést. Az elfogadottak közül többen is a legfontosabbnak a határozati javaslat azon részét tartották, amelyben a városi önkormányzat (a bűnösök helyett is!) együttérzését fejezte ki a nemzeti kisebbségeket ért sérelmekért, s megkövetésüket ezúton írásba foglalta. A képviselő-testület döntött a Gyulai Hírlap működtetésének további feladatairól, többek között arról, hogy az újság élére egy felelős főszerkesztő kerüljék, amely státuszt pályázat útján kívánnak meghirdetni. A képviselők megszavazták Gyula városa nürnbergi kapcsolatfelvételét és hozzájárulásukat adták egy esetleges ausztráliai vagy új-zé- landi testvérvárosi kapcsolat kiépítéséhez is. M. M. „A PÁRTOSKODÁS UNDOK MÉRGÜ PEREG.' S AZ ORSZÁGOT BELÜLRŐL MARJA SZÉT.” • SHAKESPEARE Lökösházának jegyző kell logszabálysértő határozatokat hozott a testület A lökösiházi önkormányzati testület hétfő délutáni ülésén pont került a február 27-ei jegyzőválasztás körüli bonyodalom végére. A Bács- Kiskun, Békés, Csongrád Megyei Köztársasági Megbízott Területi Hivatala törvényességi vizsgálatot folytatott a képviselő-testület határozatairól. A vizsgálat a jegyzőkönyvek alapján megállapította, hogy az ügyrendi bizottság hibát követett el, amikor az első, titkos szavazáson két cédulát. amelv vitatható volt, egyértelműen az igen szavazatok közé sorolt. A iegvzőkinevezési határozat jogszabálysértő volt azért is, mert a testület ideiglenes szervezeti-működési szabályzata a kétharmados többségen túl nyílt szavazásról rendelkezik. A másik, rendkívüli ülés nyílt szavazása ugyancsak jogszabály- sértő volt, amikor is arról kellett dönteni, elfogadják-e a volt vb-titkár jegyzővé kinevezését. A képviselők kétharmada ugyanis (hat igen, öt nem) egyik változatna serin voksolt. A vizsgálat eredményének ismertetése után hosszú vita kerekedett a képviselői felelősségről, hogv történt-e csalás, vagv véletlen volt a szavazatok elszámolása. A vita nem volt személyeskedésektől mentes, de ezt aligha lehetett elkerülni, hisz az ügy etikai, bizalmi kérdéseket vetett fel. Végül is a helyzet miatti jogos torzsalkodások után a képviselők megállapodtak abban, hogy a községnek mihamarabb jegyzőre van szüksége. Elismerték a február 27-ei ülések határozatainak érvénytelenségét, és május 15-ig új pályázatot írnak ki az állás betöltésére. Az elbírálás szabályszerűségéhez — tanulva az eddigiekből — pótolják az ideiglenes szervezeti és működési szabályzat hiányosságait. Mint a testület megállapította, ez volt a tanulópénz. Sz. M. Visszaszámlálás kárpótlásiigyben Megkezdődött a szavazás (Folytatás az 1. oldalról) egész országban tapasztalható. Immár rátérve a napirendre, az interpellációk sorában Paszternák László (MSZP) a miniszterelnöktől várt választ a munkavállalói érdekérvényesítéssel kapcsolatos felvetéseire. Köztük arra: hogyan kívánja elősegíteni a kormány a szakszervezetek szervezkedési szabadságát és a szakszervezetek autonómiájának érvényesülését. Schamschula György munkaügyi minisztériumi államtitkár válaszában rámutatott: az érvényes jogszabályok szerint jogosítványait tekintve nem lehet megkülönböztetést tenni a munkástanács és a szakszervezet között. Az interpellációk és kérdések elhangzása után a kárpótlási törvényjavaslat tárgyalására tért át az Országgyűlés. Az illetékes bizottságok vezetőinek rövid vita-összefoglalója hamar rávilágított arra, hogy az egyes módosító indítványok feletti döntés még mindig nem kezdődhet meg. mert akadnak olyan javaslatok, amelyek ügyében az alkotmányt is érintő értelmezési/ nézeteltérés alakult ki a koalíciós pártok és az ellenzék között. Szigethy István (SZDSZ) ugyanis arra figyelmeztetett, hogy az ön- kormányzati lakásvagyon t érintő javaslatok — miszerint a kárpótlási jegy fizetőeszközként funkcionálna a volt tanácsi lakások megvásárlásánál — korlátozzák az önkormányzatok alapjogait. Ezért az ilyen irányú indítványokról a Parlamentnek kétharmados többséggel kellene határozatot hoznia. Szabó Iván (MDF) a gazdasági bizottság nevében nem vitatta ugyan, hogy az önkormányzati alapjogokat érintő javaslatok ügyéből kétharmados többség kell, de álláspontja szerint erre most mégsem lesz szükség, hiszen az indítványok nem kötelező érvényű előírásokat tartalmaznak. Szigethy István szerint viszont akadnak „kényszert" tartalmazó előírások is. Balás István (MDF) másfelől közelítette meg a problémát. Álláspontja sze» rint nem érthető az önkormányzatok ér zékeny kedése, hiszen a Parlament tagjai az egykori állami tulajdon lebontására szövetkeztek, s az önkormányzatok maguk is „potya" állami tulajdonhoz jutottak. Az alkotmányjogi vita értelmezését az elnöklő Szűrös Mátyás az alkotmányügyi bizottságnak utalta ki. Az elrendelt szünetben az alkotmány ügyi bizottság állást foglalt a vitás értelmezési kérdésben, s ezután az elnöklő Szűrös Mátyás véglegesen lezárta a kárpótlási törvény részletes vitáját. Megkezdődött a szavazási procedúra, amelynek során 400 módosító indítvány sorsáról döntenek a képviselők, mielőtt — legkorábban szerdán — név szerint szavaznak a törvén.)’ egészéről. Jogot jogért Dr. Zsíros Géza hétfői felszólalásában az európai jogi normákkal, illetve a kárpótlási törvényjavaslattal kapcsolatban védte beadott indítványait. Ezek között szerepelt az öröklési jog tiszteletben tartása. Dr. Zsíros Géza hangsúlyozta: tulajdon és tulajdon között nem lehet különbséget tenni. A 150 éves török megszállást követően az új szerzeményezési bizottság — az igazolás bemutatása után — minden örökösnek visszaadta a tulajdont, úgy, hogy 10 százalék fegyverváltságot levontak abból, de a 90 százalékot visszaadták. Most ez fordítva van. Amit elvett az állam, megvan, csak vissza kell adni. A kárpótlási jegy értékállóságával kapcsolatban kiemelte, hogy a törvényes pénzügyi előírások a kárpótlási jegyre is legyenek érvényesek, ugyanúgy, mint más értékpapírokra. Megemlítette, hogy több más állami értékpapírra érvényes, megfelelő kamatot kell biztosítani. Javaslata szerint öt év elmúltával készpénzre lehessen váltani a kárpótlási jegyet is. Képviselőnk reménykedik abban, hogy javaslata beépül a kárpótlási törvény részleteibe, és érvényt szereznek azoknak. Zelman Ferenc Bakos István: „Nem vagyok szélkakas Politikai hadjárat vagy valami más?-IGEN, , 'A 3EIENLE6! FKgP B5YES VEZEIÖI ‘ NEM KföGAZPAKL, HANEM HpGAf^ÁZPÁKj % "// /-A A közeli napok híradásaiból megtudhattuk, hogy a független kisgazdapárt országos vezetősége felfüggesztette Bakos István Békés megyei kisgazda párttagságát, egyben fegyelmi vizsgálatot indított ellene sajtóbeli nyilatkozatai miatt. Bakos Istvánt a napokban az ügy hátteréről kérdeztük: — Számomra egyértelmű, hogy a felfüggesztést és a fegyelmi ügyet Vízhányó László kezdeményezte. Annak idején volt egy megyei titkári értekezletünk, ahol felvetettem, hogy a párt háza táján vannak olyan pénzügyi akciók, amelyekkel nem értek egyet. Elleneztem például, hogy politikai célokra szánt pénzt vállalkozások támogatására fordítsunk. Azután született egy körlevél, amelyben elferdítették a korábbi nyilatkozatomat, nyilvánvalóan azért, hogy pellengérre állítsanak. Ezért a botrányért tehát nem én vagyok a felelős. — Ezek szerint ön úgy értelmezi, hogy egy jól irányzott politikai nyomás célpontja. Mit gondol, milyen okból akarják kizárni a pártból? — Valóban, egy jól megfontolt törekvés látszik kibontakozni ellenem. Gyanítom azért, mert én valódi kisgazda vagyok. — Ezt hogy érti. a többiek nem azok? — Én mindig is a kisgazda érdekeket képviseltem, s valahol a Torgván József— Nagy Ferenc József irányvonal között helyezkedtem el. Talán az a legnagyobb bűnöm, hogy sohasem bújtam a szélkakas bőrébe. Mindenesetre megvárom a vizsgálat végét, s őszintén remélem, hogy utána senkinek sem lesz kedve fegyelmit adni nekem. Vízhányó László, a párt egyik megyei alelnöke részben cáfolta az elhangzottakat: — A fegyelmi eljárást nem én' javasoltam, de amikor az elhangzott, határozott fellépést kértem Bakos István ellen. Emlékeztettem mindenkit egy korábbi hatá- rozatunikra, mely szerint keményen kell fellépnünk pártvezetőink ellen, ha „sárdobálással” próbálják a másikat lejáratni. Egyébként fültanúja voltam Bakos szavainak, amikor pénzügyi visz- szaélésekről, felelősök megnevezéséről beszélt. — Mennyire igaz az, hogy Bakos István ellen koncentrált támadás indult, s nem akarják látni a nagyválasztmányi ülésen? — Ez nem helytálló. Bakos Istvánt nem a személye miatt támadtam, hiszen vitáink sohasem voltak, nem is igen találkoztunk, bár mindketten megyebeliek vagyunk. A döntés egyébként is az elnökség, illetve a fegyelmi bizottság kezében van. Egyszerűen az elvekhez tartom magam, s szeretném, ha következetesen, mindenkivel szemben eljárnánk, aki a kisgazdapárt egységét, belső erejét párttagjaink lejáratásával gyengíti. L. E. Lesz-e ápoló-gondozó otthon Szeghalmon? Az elmúlt hét végén tartotta ülését Szeghalom Város önkormányzati Képvise- lő-testülete. Született is határozat bőségesen. Hogy mi mégsem e napirendekről, hanem egy bejelentésről szólunk a sok közül? Az ok egyszerű: mindazok, akiket a határozatok érintenek, annak rendje-módja szerint bizonyára hivatalos úton értesülnek az ülésen történtekről. Igen ám, de szegett szárnyakon jut a hír a lakossághoz, ha valamely javaslatban nem születik döntés. Ezért úgy gondoltuk, ezúttal egy (csak látszólag jelentéktelen) bejelentésről írunk tudósításunkban. Arról a bejelentésről, melyet a testület egyik tagja, dr. Tóth Imréné tett. Nemrégiben történt, hogy „ágynak esett” egy a városban magányosan élő idős asszony, akinek ellátásáról, „könyörületből” — idézte az eseményeket a képviselőnő — az öregek napközijének dolgozói gondoskodtak. Ez történt, mivel — folytatta a bejelentésit tevő — „a kórház nem szociális ellátásra hivatott intézmény", s mint ilyen, nem fogadta a magatehetetlen asszonyt. . . Az elmondott eset — mely szerencsés véget ért, hisz a némi felépült, immár ismét ellátja magát — azt bizonyítja, hogy nagy szükség lenne Szeghalmon egy ápoló-gondozó otthonra, mely az idős, elesett, beteg emberek időszakos vagy végleges gondozását tudná elvállalni. Nemrég egy pályázat is napvilágot látott — erre hívta fel a figyelmet a képviselőnő —, mely az ilyen intézmények létrehozását szorgalmazná. Ráadásul annak idején a szeghalmi Kállai János és felesége, Horváth Teréz az öregek napközijére hagyta házét, itt létre lehetne hozni az új intézményt. Igen ám, de a pályázóknak a költségek felét állnia kellene, s itt megállt a képviselő-testület tagjainak a tudománya. Hiába mondta el az alpolgármester, Erdei István lelkipásztor, hogy a hagyományozok akaratával találkozna, ha létrehoznák egykori otthonukban ezt az intézményt, s hiába erősítette meg mindezt egy másik testületi tag, Horváth Sándor is, akit rokoni szálak fűztek az adományozó házaspárhoz. Pénz e célra jelenleg nincs Szeghalmon. Végül abban maradtak az ülés résztvevői, hogy a javaslat megfontolandó, hogy nagy szükség lenne egy ilyen intézményre a városban, s érdemes megvizsgálni a lehetőségeket. De, hogy ki nézzen utána mindennek, s hogy milyen határidővel, erről nem született döntés. Talán ezért búcsúzott imigyen a bejelentést tevő képviselőnő e sorok írójától: „Ebből se lesz semmi!” Tényleg nem ? Nagy Ágnes
