Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-20-21 / 92. szám
IHÍRLAPSPORT 1991. április 20-21., szombat-vasárnap Tornakockák ^ Tornakockák ^ Tornakockák -fc Tornakockák ¥ Tornakockák & Tornakockák ^ Spórolni kell, de idáig nem szabad eljutni! Lukács József vezető edző a jövő kilátásairól (A Telesportban április 5-én sugárzott interjú rövidített változata.) — Úgy hírlik, hogy 25 esztendő után visszatér eredeti hivatásához és testnevelő lesz az egyik helyi iskolában. Igaz ez? — Azt tudom válaszolni, hogy igen is, meg nem is. Nem rajtam múlott, hogy nem itt a Kórház utcában beszélgetünk, hanem egy másik iskolában. Pillanatnyilag ott nincsen státusz. — Azt hiszem, hogy. annak biztosan nyomós oka van, hogy itthon és külföldön egyaránt elismert szakember számos világversenyen vezette a női válogatottat, és most mégis változtat. — Igen. Hosszú a történet. Nagyon röviden csak annyit, hogy ebben a sportágban, talán más sportágban is, ha a fizetésért dolgozik valaki, akkor igazán eredményeket nem tud elérni. Jómagam, és mi itt a stábbal az elmúlt negyedszázadban eredményeket értünk el. Műhelyt alakítottunk ki. Hat évi szövetségi kapitányság után én úgy gondoltam, úgy tudtam, hogy itt van rám a legnagyobb szükség Békéscsabán, ebbe a műhelybe, és ezért vissza is jöttem ide. És amikor visszajöttem, most a változások időszakában, az derült ki, hogy nem is egészen így van. Nem a jelentőségem vagy a fontosságom kérdőjeleződik meg a szakmában, de mindazok, akik a békéscsabai torna támogatói lehetnének, úgy látják, hogy ez nem is olyan nagyon fontos. És ez tette kérdőjelessé, hogy itt tudok maradni, vagy nem tudok. Tehát a műhelymunkának egy folyamatában törés állt be az anyagiak miatt, és nekem két választásom van. Vagy a tanítványaimból, akik itt most elég jó edzők, menjen el valaki, ha durván fogalmazok küldjék el valakit, vagy menjek el én és ők mindannyian tudnak maradni. Én inkább az utóbbit választom, mert azokat, akiket én felneveltem edzőnek, megtanulták a sportág szeretetét, azoknak én most nem fogom mondani, hogy máról holnapra hagyjátok abba, mert nincs pénzünk. Akkor inkább én megyek el. Ha így nézzük, akkor áldozatvállalás, de úgy gondolom, hogy nekem ezt kell ebben az esetben tennem. — Mire gondol az ember ilyenkor? — Azt hiszem, hogy egy ferde látásmódról van szó, egy félreértelemezett dologról, kellő informáltság hiányáról, amikor úgy ítélték meg, hogy a békéscsabai torna nem olyan jelentős, ez olyan anyagiakat nem érdemel, mint eddig. Mindenesetre az ember elgondolkozik, hogy mindaz, amit csinált, az most tényleg jelentős vagy sem. Én és nagyon sokan a szakmában úgy ítéljük meg, hogy igen, egy nagyon fontos területe ez az életnek, a sportsikerek, netán ha ez világraszóló siker, és ha ezt nem úgy értelmezik, hogy ez támogatást érdemel és ez értéket képvisel, amiket meg kell őrizni, ebben a nehéz időszakban át kell menteni, mertmost tulajdonképpen erről lenne szó, ha mások nem így érelmezik, akkor nem hiszem, hogy nem bennünk van a hiba. —El tudja képzelni önmagát, amikor egy általános iskolában, anélkül természetesen, hogy lebecsülnénk a testnevelőtanári hivatást, most vezényli a gyerekeket egy órán? —A mesteredzői cím az érvényes az általános iskola also tagozatában is, és az egyetemi szinten is. Nekem nem ledegradáló, a kérdés csak az, hogy hol tudok értékesebb lenni, hol tudom az eddig összegyűjtött elméleti tudást, gyakorlati tapasztalatot a legjobban hasznosítani. —Akkor a jövő most adott? — Nem, még mindig kérdőjeles. Ugyanis arról van szó, hogy a helyi önkormányzat úgy ítélte meg, hogy az eddigi támogatásnak csak körülbelül az egyhar- madát kapjuk. Ez ennek a műhelynek az eddigi színvonalon való tartását megkérdőjelezi. Most, mivel eredményesek voltunk a sportágban, nem adjuk fel olyan könnyen. A reményünk megvan, hogy átvészeljük ezt az egy vagy két évet, megítélésem szerint nem többről van szó. Mert előbb-utóbb minden érték a helyére kell, hogy kerüljön. Pillanatnyilag ez nem így néz ki. Mindent megteszünk azért itt — nyolc edző és egy vezető —, hogy megteremtsük az anyagi feltételeket. De csak, hogy egy példát mondjak: a legutóbbi csapatbajnoki fordulón, tehát a felnőtt I. osztályú bajnokságon már csak ebédeltünk, a reggeli és a vacsora a kis tarisznyából került elő. —Még szerencse, hogy a tornászoknál fontos, hogy a súlyukat tartsák a gyerekek. —Igen, egyfelől nem perdöntő kérdés az étkezés. Ezt csak azért hoztam példának, hogy azért ide le kellett szállnunk, az igényeinkből leadni, amit bizonyos fokig természetesnek tartunk, mert nem lehet az eddigi anyagi körülmények között dolgozni. Minden oldalról spórolni kell, de mondjuk idáig már nem volna szabad eljutni egy ilyen szintű szakosztálynak, amelyik nemcsak ebben' az országban, hanem nemzetközileg, mondhatom úgy, hogy világhíres műhely. * Az adás után felhívott bennünket Supala Pál, a békéscsabai Május 1. Tsz elnöke, s elmondta: mindig is nagyra értékelte a szakosztály munkáját és eredményeit, s ezért bizonyos összeggel hozzájárulnak költségeikhez, és hasonló „propagandát” fejt ki ennek érdekében gazdasági vezető ismerősei, barátai körében is. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: újságírónak aligha lehet nagyobb elismerés, ha ilyen reagálással találkozik. Miss Caola ugrása is (majdnem) kész Ónodi Henrietta, a békéscsabaiak tornásza igazán elmondhatja: ez az év is jól kezdődik. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor évadot mondhatunk. Az Imperial Casino Kupáért is kiírt magyar nemzetközi bajnokságon — 1990-ben a legnagyobb hazai viadalon — az ösz- szetett értékelés mellett felemáskorláton, talajon és gerendán nyert, ugrásban nem indult. Lukács József vezetőedző: „ Az igazán nagy dobás az volt ebben a győzelemben, hogy az előző héten a Moscow News viadal legjobbját, Gucut utasította maga mögé!" Az összetett erőpróbán bemutatott, kézenátfor- dulás másfél szaltóval és bicskamozdulat, félcsavar után tanulja első számúnak tervezett, eddigi második gyakorlatát: nem fél, hanem egész csavarral és tökéletesen végrehajtva szeretné az imént leírt mozgássort. A különbség tehát az, hogy mostantól szemből érkezik a lónak, és ehhez kell a plusz csavarás. „ Legközelebb Párizsban már izgalom és feszültség nélkül akarom ugrani” — mondja az edzés végén Henrietta. A gyakorlást végigkísérő papának is akad mondanivalója, nem is akármi: exkluzív reklámszerződést kötöttünk a Caola céggel, amely egy hamarosan útjára induló termékcsaládájá- hoz társítja Henit. S ha már a sztárságnál tartunk, ennek egy újabb jele, hogy nemrégiben a Mai Nap írjon kedvenceinek! című képes rovatában Michel Platini, Katarina Witt, Kartin Krabbe, Kovács Kálmán és Szabó Tünde társaságában szerepel. Ez igen! Apró szépséghiba, hogy címéül a következőt jelölték meg: 6.5600 Békéscsaba, Kórház. Hát nem aranyos? Igaz, ma már címzés nélkül is eljutna Békés megye világhírű sportolójához minden küldemény. Kokó! Visszavárnak! Kovács Krisztina minden békéscsabai tornász közt a legmosolygó- sabb. Talán csak mostanában komorul el olykor az arca, mert egy éve már, hogy rakoncátlankodik a gerince. Kokó természetesen bizakodik. Fut, úszik, gyógytornászik. „Az a legborzasztóbb, hogy nem szertornászhatok, de fél év múlva újra felülvizsgálat következik. Talán még nem álom, hogy ott lehetek az eLső szeren- kénti világbajnokságon” — mondja Kriszti. Felnőtt világbajnokság, Stuttgartban: hej, ha az A-csoportba sorolják — talán most egy fényes érem is jelzi azt a pompás Jurcsenkó- ugrást. Sebej, Kokó! Csüggedni sohasem szabad. A teremben különben is sokan mondják: visszavárnak! Mesterek Újsághír: Az OTSH elnöke a neves szakemberekből álló kuratórium javaslata alapján mesteredzői címet adományozott Unya- tyinszkiné Karakas Júliának és Unyatyinszki Mihály békéscsabai tomaedzőknek. Julika és Misó — környezetükben a legtöbben így szólítják őket — most itt ül a hosszú kispadon, és keresik a szavakat. „Miért kaptuk?” — kérdeznek vissza. Nem is olyan könnyű a válasz, gyorsan elrepült az idő ’77 óta. Edzést edzés követ, edzőtáborok, versenyek jönnek, egyik hét úgy telt, mint a másik. Legalábbis sokáig. Aztán egyszercsak elindul a csúcs felé valaki, történetesen egy tanítvány, és meg sem áll az Európa-bajnoki címig. „Török- szentmiklósról kerültem a TF-re. Kezdettől a tornával foglalkoztam, a gyakorlatban és szakirodalomban is igyekeztem elmélyülni. Bár Szolnokon már megvolt a tanári állásom, aztán mégis ide jöttem, mert hallottam és tudtam is, hogy itt komoly tomaműhely működik” — mondja némi töprengő emlékidéző után Julika. Misó folytatja: „Én tősgyökeres csabai vagyok, végigjártam az edzői ranglétra minden fokát, az elején még geodétaként. Kezdetben külön-külön csoportot vittünk, aztán nemcsak a gyerekeket, hanem egymást is megszerettük. Arról, hogy milyen tornász voltam, talán Luki tudna többet, ő volt ugyanis az edzőm, akárcsak Petrovszki Palinak és Hajdú Lacinak, akik szintén máig itt dolgoznak a teremben. Lukács József mindenesetre nagyon megkedveltette velem a sportágat, a többi pedig? Valahogy jött magától. Rengeteget tanultam a TF-en, mert a gyakorlat és az elmélet ötvözése nagyszerű feladat volt.” Három csoport „futott ki” a kezük közül, majd háromszáz gyerekkel fogalalkoztak azóta. Ma kettő gyakorol a teremben, a bájos Balázs Krisztina, aki felvételire készül a szegedi tanárképzőre, amúgy régen fogasra akasztotta a versenydresszét. A másik pedig Ónodi Henrietta. „Nehéz, persze, hogy nehéz azt mondani egy szülőnek abban a bizonyos kritikus időszakban, hogy a versenytoma többet kíván, de sohasem volt lelkiismeret-furdalásom ebből, mert mi igyekeztünk és megpróbáltunk kihozni mindent az annak idején egyforma eséllyel ide jelentkezőkből. Azt sokáig senki sem tudja megmondani, hogy ki alkalmas, azt inkább, hogy ki nem. Ez a kiválasztás alapja. Heni nagyon picike, nagyon törékeny és nagyon bájos volt—erre határozottan emlékszem, de tomatudása, ügyessége akkor még nem tűnt ki. Csak később...”—így Julika. Újra Misó:,, Mindenkire büszkék vagyunk, aki csak megfordult a kezünk alatt. Természetesen Henrietta a csúcs, de Balázs Kriszti, Törő Ági és Kovács Krisztina is nagyszerű eredményeket ért el.” A két mesteredző azt is mondja még, hogy nemcsak a gyerekek számára fontos a sikerélmény, az eredmények. Nekik is. Ha nem látnám tehát rajtuk, hogy most nagyon örülnek az elismerésnek, akkor valószínű tévedek. Belülről nagyon boldogok. Ifi csb.: rajt és harmadik hely A lila-fehérek tavaly ifjúsági csapatbajnoki címet nyertek, . úgy, hogy a négy forduló közül háromszor elsők lettek. Mi lehet a célja egy aranyérmesnek — mint megvédeni elsőségét. Az idén ez nem lesz könnyű, de ösz- szességét tekintve inkább másodlagos hajtóerő. Legalább ilyen fontos, hogy a legjobbak továbbléphessenek. Nos a tavalyi csapattagok közül Balogh Ildikó felnőtt keretag lett — a válogatottban is, mitöbb készül a világbajnokságra is. A csapat második számú tagja, Gibala Erika kisebb sérülése miatt nem tornázott az idei bajoki nyitányon. Helyettük Varga Andrea, Dinya Mónika és Kiss Éva került be Kalmár Zsuzsa és Lukács József csapatába — szépen helytálltak, de az UTE és Ferencváros mögött csak a harmadikok lettek. Lukács József edző: „Május közepén, a második fordulóban szeretnénk javítani. sőt, még a bajnoki címről sem mondtunk le.” Az oldalt készítette: Fábián István. Fotó: a szerző és Kovács Erzsébet
