Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

1991. április 18., csütörtök 0 GYULA ÉS KÖRNYÉKE A gyulai vállalkozók az EXPO-ra készülnek — Az információs lapban közzétett kérdéseinkkel szeret­tünk volna képet kapni arról, hogyan vélekedik a város lakos­sága a gazdálkodó szervezetek a világkiállítás megrendezésének lehetőségéről, illetve Gyula esetleges részvételéről — mondta érdeklődésünkre Juhász János, a Gyulai Vállalkozók Egylete vezetőségi tagja. — A közzététel óta eltelt egy hét alatt mintegy ötven visszajelzést kap­tunk. Talán az idő rövidsége, a személyes gondok, bajok voltak a csekély érdeklődés okai. Az is lehet, a gyulaiak nem hisznek abban, hogy egy kis város szere­pet kaphat az eseményben. —Reálisnak tartja? — Feltétlenül. — Nem mindegy, hogy az el­képzelések csak egy szűk cso­port, vagy az egész város érde­keit tartják szem előtt! — A részletes programokról még nem tud a közvélemény. Akkor állunk konkrétumokkal a nagy nyilvánosság elé, ha végle­gesen eldől, lesz-e világkiállítás. A program fő vonalai azonban már összeálltak. Gyula részvéte­lét mi nem úgy képzeljük el, hogy csak a vállalkozók lenné­nek a tervezett részvénytársaság alapítói és részvényesei, hanem széles rétegből kerülnének ki a befektetők. Azért használom ezt a szót, mert szigorú üzleti alapon állna a részvétel. A legnagyobb városi üzemektől az egyes pol­gárig mindenki benne lehetne a társaságban. Úgy próbáljuk ki­alakítani majdan egy-egy rész­vény értékét, hogy a kispénzű emberek is befektethessenek. —Hallhatnánk valamit az el­képzelésekről? — Két vonulata van, a buda­pesti és a gyulai. A vásárváros­ban létrehoznánk egy épületet a részvénytársaság alaptőkéjéből. Bizonyára jelentős részét fel­emészti. Ez a hely a világkiállí­tás ideje alatt és azután is gyulai kereskedelmi, kiállítási köz­pontként működne. Később úgy hozthatna pénzt, hogy az önkor­mányzat, a vállalatok, a vállal­kozók üzletkötő helyként hasz­nálnák. Lesznek itt utazási iro­dák és szálláshelyet is kínál a gyulaiaknak. A folyamatos áru­sítás helyszíneként megjelen­hetne benne a gyulai termékek sora. A program sarkalatos pont­ja, hogy Gyula regionális köz­pontként hivatalos része legyen a világkiállításnak. — Hogyan lehet ezt elérni? — Vannak példák. Tokajt már szinte hivatalos helynek te­kintik, mert akkor bor-világkiál­lítást rendez. Az EXPO hat hó­napig tart, mi arra gondoltunk, hogy Gyula egyedi középkori téglavára, a gyógyvíz, az élel­miszeripar kongresszusok, szimpóziumok itteni megtartá­sára ösztönöznek.-—Már három magánszemély kezdeményezett, remélnek csat­lakozást? — A város lenne ugyan a re­gionális központ, de beléphetne a mezőhegyesi lovas turizmus, a Szarvasi Arborétum. A Gyulai Húskombinát vezérigazgatójá­val beszélgetve pozitív hozzáál­lást tapasztaltunk, hisz nekik egyébként is tervük volt a kiállí­táson önállóan megjelenni. Gyu­lán a privatizáció ütemét tekint­ve 1995-ig biztosan kialakul az a lokálpatrióta réteg, amely váro­sáért sokat tehet — akár arculata megváltoztatásában is. Áprilisi szélben-fényben a gyulai templomtér Újra lesz védőszentjük Szent Flóriánra, a tűzoltók védőszentjére emlékeznek má­jus 4-én szerte a világon. Gyulán — a hagyomány tavalyi csende­sebb felélesztését követően — ezúttal délelőtt 9 órakor a tűzol­tólaktanya előtt kezdődik a program. Ünnepi állománygyűlés ke­retében dr. Pocsay Gábor pol­gármester a képviselő-testület tűzoltók számára készíttetett lobogóját adja át Dudaszeg Jó­zsef főhadnagy, városi tűzoltó parancsnoknak. A polgármester vállalkozott az épület falába he­lyezett, Flóriánt ábrázoló bronz féldombormű felavatására is. Az alkotás Kiss László érem- és pla­kettkészítő művész munkája. E napon egy 100 évnél idősebb, felújított kocsifecskendőt is el­helyeznek az épület előtt. Este nyolctól a városháza dísztermé­ben tűzoltóbállal zárják a napot. Komolyan gondoltam Ismerik a mondást, hogy néma gyereknek az anyja se érti a szavát? Nem véletlenül jutott eszembe, noha manap­ság annyi a hír, hogy se szeri, se száma a szerkesztőségbe zú­duló leveleknek, telefonoknak. Ezzel senkit nem akarok elbá­tortalanítani. Ellenkezőleg, hisz minden ideérkező panasz­ban, felháborodásban benne volt eddig is a közérdek. Izgalmas belpolitikai kor jutott a mostani újságíró osz­tályrészéül. Remélem, jelent­kezésükkel egyre bővül isme­rőseim köre és sokunk megelé­gedésére készülhet a lap. Per­sze, a szándék és a valóság nem vág mindig egybe. Hogy mást ne mondjak, az ember egy­ezerre csak egy helyen lehet. De ne veszítsék türelmüket és ne feledjék, néma gyereknek az anyja se érti a szavát! Gyuláról, Elekről, Kétegy- házáról és Lökösházáról keressenek a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségében, a 27-844-es telefonszámon. Üze­netet is itt hagyjanak, kit hív­jak vissza. A levélcím: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. szám. És végül, ha nagyon fon­tos, hívhatnak este otthon, a 62-110-es telefonon. Szőke Margit Nem itt lakott a grószfater Az eleki ház fotóját az elmúlt héten közreadtuk az aláírással: Ki menti meg? Akkor kollégám­mal még nem tudtuk, a helybe­liek régóta foglalkoznak a hely­reállítás gondolatával, s hogy benne sváb tájházat alakítanak ki. Lenne itt berendezett lakás," kézműves udvar, azaz Handve- rick Hof, gazdasági udvar, azaz Bauerhof. Mindez pénteken est© hangzott el az eleki művelődési házban, ahol tízegynéhányan az Elekiek Baráti Körének megala­kítására készültek. — A huszonnegyedik órában vagyunk — mondta Zimmer­mann Ferenc, a jelenlévők egyetértő bólintásától kísérve. A miértre az alábbiakat hallottuk: ami az idősebbeknek mindenna­pi eszköz volt, az új generáci óknak nem érték, nem is tudják, mi mire volt jó. Padlásokon po­rosodik a régi ruha, a plüss kana­pé. Már ami még megmaradt a faluban, hisz nagyon sok holmi nyugati országokba vándorolt. Úgy látszik, ott a réginek is tud­ják az értékét... Ismerjék meg a fiatalok a múltat, az elekiek, a megyebeliek, a kitelepítettek gyermekei, s ha hazalátogatnak, ne csak azt a házat nézhessék meg, ahol a grószfater lakott, hanem az eleki svábok leendő szimbólumát is. Míg kezdetben egységes volt tájház ügyben a lelkesedés, utóbb egy kis zavar támadt. Mit szólnak majd ehhez a többiek, az eleki magyarok, románok, szlo­vákok? Vajon nem gondolják azt: már megint a németek? Vé­gül is őszintén bízott benne min­denki, hogy nem gondolják azt... Sőt az ötlet mellé állnak, hisz a baráti kör segítséget vár. Gyűjtő­munkát, adományt a ház megvé­teléhez, felújításához, berende­zéséhez. Egy régi sváb kultúrát bemutató múzeumot akarnak, amelyet minden eleki büszkesé­gének szeretnének. A tájház csak egy lenne a ba­ráti kör vállalásaiból: a falu fej­lődését kísérik figyelemmel, ápoltságáért emelnek szót és az eleki szokások, hagyományok folytatásáért. — A városok már megalakí­tották baráti köreiket, nekünk nem lehet ilyen? — kérdezte Csíki László né. Péntek estétől Eleken is van. víz a város közepén Megállt a A napokban kaptuk a hírt, a Körös Vidéki Vízügyi Igazgató­ság baráti kört szervez. Tagok­nak olyan személyeket hívnak, akik a víz minőségének, a ter­mészetvédelmi környezetnek a megóvásában segítenének. Mint Pálinkás Lajos igazga­tóhelyettes főmérnöktől meg­tudtuk, a környezet odafigyelé­sére, a társadalom másként gon­dolkodására vízügyben is nagy szükség van. Gyulán például az Élővíz-csatorna tisztításakor fákat, bokrokat, fóliát találtak a mederben. Nem csoda, hogy állt a víz a város közepén. De foly­tathatnánk a példák sorát az ár- vízvédelmi gátak mellett eldo­bált libatetemek felemlegetésé­vel is... Környezetkárosítás ez a javából! Megóvására kevés egy hivatalos szervezet, amelynek amúgy is egyre kevesebb a pén­ze, a dolgozója. A KÖVIZIG várja tehát a ter­mészetjárók, a horgászok, a me­zőőrök jelzéseit a víz, a part, az élővilág védelmében. Várnak az alakuló körbe mindenkit, aki egyetért céljaikkal. Az elképze­lések szerint a létrejövő szerve­zet beleszólhatna például az en­gedélyek kiadásába, létesítmé­nyek kialakításába, a természet- védelmi környezet fejlesztésé­be. — A kör legfőbb erénye az új szellem megvalósítása és ter­jesztése lenne — mondta Pálin­kás Lajos. — Egyelőre a műkö­dés körvonalait fogalmaztuk meg, a konkrét célkitűzések az alakuló ülésen dőlnek el, amire, remélem, rövid időn belül sor kerül. Jövőre helyi adóra számíthatnak a lökösháziak Lökösháza önkormányzati testületé előző, február 27-ei ülésén tárgyalta ez évi költség- vetését. Úgy döntöttek, hogy az idén helyi adót nem vetnek ki. Június 30-áig azonban kidolgoz­zák a jövő évi elképzeléseket és a második félévben megtárgyal­ják, melyik adónemet vezetik be. Hallhattunk már iskolai nyílt napról, nyílt hétről, Ki mit tud?- ról, de fesztiválról aligha. A Gyulai 5. Számú Általános Isko­lában is a múlt héten kezdődött az első, tavaszinak nevezett fesztivál, mégpedig a költészet adatot megold az önkormányzat a költségvetésből, még az útépí­téseket is a tartalék összegből. 1992-ben viszont nem tekinthet­nek el a helyi adó bevezetésétől, különben nem volna miből fej­leszteni a községben. Germán Géza polgármester elmondta, szinte biztos, hogy a vállalko­zókra iparűzési adót vetnek ki és az előzetes beszélgetések alap­napján. A törökzugi iskolában két éve indítottak rajztagozatot, s most gyűlt össze annyi anyag, melyre egy nagy kiállítást ala­pozhattak. A zsibongóban a ta­gozatos osztályok és a szakkö­rök munkáiból — rajzokból, ján úgy néz ki, hogy a kommuná­lis adót sem lehet elkerülni. A helyi adó megszabásánál nem a maximumra törekednek, hanem egy elfogadható mértékre, hisz tudják, a lakosság anyagi ereje sem feneketlen kút. A szociális bizottság általános felmérést készít a faluban, hogy a testület döntésével ne sodorjon senkit anyagi romlásba. grafikákból, szobrokból, szőtte­sekből, gyékénybábokból és gyöngyfüzérekből — nyílt tár­lat: ma még láthatják az érdeklő­dők. A kiállítás megnyitón a társ­művészetek is hangot kaptak. Verseiket elmondhatták a gyere­kek, a zeneiskolába járók muzsi­káltak, olykor duóban tanáruk­kal. Mintegy 30 törökzugi tanuló ejtette ámulatba iskolatársait: nagyrészt csak ezúttal szerez­hettek tudomást a többiek arról, ki mit tud. A siker sem maradt el, azóta is kérdezgeti a pedagógu­sokat a lelkes publikum: Kiállí­tászáró nem lehet? A tavaszi fesztiválnak a tár­lattal még nincs vége: májusban iskolai Ki mit tud?-dal folytató­dik és egy nagy hagyományokra visszatekintő sportnappal zárul, melyen szülők és gyerekek min­dig együtt vesznek részt. Az el­képzelések szerint az első feszti­vál hagyományt teremt. Megjelenik a Jelenések könyve Haán Lajos békéscsabai evangélikus lelkész Dürer Al­bert családi nevéről s családjá­nak származási helyéről című könyve 1878-ban jelent meg. A gyulai Dürer Társaság a szerző halálának 100. évfordulójának alkalmából a mű reprint kiadásá­ra készül. A tervek szerint ezer példányban jelenik meg augusz­tus 12-ére, a megyei múzeum és Gyula városának támogatásá­val. Az ötvenkét oldalas könyv oklevelekkel, korabeli térképek­kel illusztrált, az újbóli kiadás­hoz dr. Némedi Endre és dr. Sza­bó Ferenc ír előszót. A Haán-könyv filmanyagát a Dürer Társaság elnöke, Lajos Ferenc grafikus készítette el, ugyancsak az ő érdeme, hogy már filmen van Dürer metszet­sorozata, amely János: Jelené­sek könyve nyomán született. A 16 metszet ezelőtt 50 év vei látott napvilágot Magyarországon La­jos Ferenc előszavával. Az újra megjelentetéshez a társaság és a Mogyoróssy Könyvtár segítsé­get kér az önkormányzattól, hisz a Dürer-sorozat kiadása újabb lehetőség lenne a középkor meg­határozó művészét a szélesebb köztudatba vinni, a helyi értéke­ket felfedeztetni. Az oldalt készítették: Fazekas Ferenc, Kiss A. János, Kovács Erzsébet, Szőke Margit. Ebben az évben minden fel­„Kiállítászáró nem lehet?”

Next

/
Thumbnails
Contents