Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

MEGYEI KÖRKÉP J991. április 18., csütörtök India lenyűgözte és megdöbbentette Szarvasi vállalkozó Göncz Árpád küldöttségében Nem szakadt ketté az MSZMP Bődi Jánost (balra) bemutatják Ramaswami Vcnkataraman indiai köztársasági elnöknek MTl-fotó: soós Lajos felvétele Nemrégiben Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnö­ke, személyesen vett részt a Vállalkozók Országos Szö­vetségének elnökségi ülésén. A rendezvényen elmondta, hogy Magyarország jövőjét a vállalkozások jelenthetik, és ennék mintegy igazolásaként hivatalos indiai ' útjára is meghívott négy magánvál­lalkozót, köztük Bődi Jánost, a VOSZ elnökségi tagját, a szarvasi Integrál Tervező és Beruházási Gazdasági Mun­kaközösség vezetőjét. Bődi úrral indiai élményeiről, ta­pasztalatairól beszélgettünk. Milyen érzés egy olyan küldöttség tagjának lenni, melyet a köztársasági elnök vezetett? — A hétnapos út felejthe­tetlen, csodálatos élmény marad örökre. Az elnöknek szinte minden programján részt vettünk és mindnyá­junkat lenyűgözött Göncz Árpád közvetlensége, szemé­lyiségének varázsa. A hivatalos programok­ról a sajtó naponként be­számolt. Ugyanakkor keve­sebbet tudunk arról, hogy a magánvállalkozók kikkel tárgyaltak. — Üzleti tárgyalásainkat a delhi és a bombayi ma­gyar ' kereskedelmi képvise­leti irodák szervezték és mintegy 30 üzleti partnerrel találkozhattunk. India sze­gény ország, de nyersanya­gokban gazdag, és nekünk ezt kellene kihasználni. Sze­retnénk elérni, hogy termé­keikhez ne nyugati és ame­rikai közvetítéssel, hanem közvetlenül jussunk hozzá. Az indiai kereskedők mi­lyen üzleteket ajánlottak? — Elsősorban pamut- és textiltermékeket, illetve ezek alapanyagait; sót, márványt, kerékpárt, motorkerékpárt és az új, 1000 köbcentimé­teres Maruti Cultus gépko­csit kínálták. A legnagyobb gond az, hogy az indiai üz­letemberek is eladni akar­nak és nem vásárolni. Ügy tudom, Indiában a kormány korlátozza a tőke­kivitelt. — Ez valóban így igaz. Odakint megkaptuk a keres­kedelmi kamara képviselői-! tői az export-import szabá­lyozási kódexet, amely ma­gas behozatali vámokkal sújtja az indiai importot, és korlátozza exportlehetőségei­ket. A tárgyalásainkon azon­ban felvetődött az is, hogy az indiaiakkal közösen vál­lalkozzunk a lerombolt Ku- vaitban és Irakban. Az in­diai üzletemberekkel cégis­mertetőiket cseréltünk, s a kapcsolatokat továbbra is tartjuk majd. A hivatalos program mellett mondjon néhány szót arról is, milyennek látta ön Indiát. — Az ország egyszerre le­nyűgözött és megdöbbentett. Az emberek olyan szegé­nyek, hogy az utcán alsza­nak, és bádogkunyhökban élnek. Ezzel szemben csodá­latos irodaháziak, elegáns szállodák magasodnak a vá­rosokban. Különben az in­diaiak hallatlanul közvetle­nek, barátként tisztelik az idegent. Valami érdekes történe­tet tudna mesélni kinntar- tózkodásáról? — A megérkezésünkkor előre felhívták a figyelmün­ket arra, hogy vigyázzunk az étkezéssel és vizet ne igyunk, mert fertőzött. Né- hányan azonban egyszer kü­lön vacsoráztunk a küldött­ségtől és pórul is jártunk. Másnap a köztársasági el­nök orvosát kellett felkeres­nünk, gyomorrontással. Nyemcsok László A Magyar Szocialista Mun­káspárt orosházi városi szer­vezete aktívaülésen tájékoz­tatta tagságát a párt április 13-án megtartott központi bizottsági üléséről. Dobróka János, az MSZMP KB tag­ja az alábbiakban foglalta össze a történteket. Legfontosabb mondaniva­lóm", hogy nem történt párt- szakadás, és a központi bi­zottság is együtt maradt. Megvitattuk Udvarhelyi László előterjesztéseben azt a kilenc pontot, amely rövi­den sumázza a Baloldali Egység Mozgalom irányvo­nalát. Elvi alapon, szemé­lyeskedések nélkül, úgy ítél­tük meg, hogy Udvarhelyi­nek több tekintetben is iga­za van. Feltétlenül pozitívu­ma az anyagnak a kiútke­resési szándék, a kitűnő társadalmi elemzés, és a ki­törés megfogalmazása. Nem érthettünk viszont egyet a marxista és a szocialista cél megtagadásával, a tulajdon összemosásával és a bal ol­dal széles körű értelmezésé­vel. A központi bizottság visz- szautasítohta a párt megbon­tására irányuló kísérletet. Továbbra ás ragaszkodunk a XIV. kongresszuson kimun­kált programhoz:, és ennek szellemében készülünk az október 12-én, Salgótarján ban megrendezésre -kerülő XV. kongresszusra. Az orosháiü aktívaülés résztvevői egyetértettek a központi bizottság állásfog­lalásával, ugyanakkor tiszte­letben tartották Udvarhelyi László döntését, aki kilépett a pártból. P. J. Provokál az MDF? A tegnapi Pesti Hírlapban megjelent, hogy Orosházán, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (Pofosz) helyi szervezete kilátásiba he­lyezte: „Amennyiben május elseje alkalmából Nyers Re­zső valóban beszédet mond az MSZP nevében április 30-án, Orosházán, nem riad vissza attól, hogy közbelép­jen .. E hír után megkerestük Bencsik Eleket, a Pofosz orosházi vezetőjét, mi a vé­leménye a leírtakróL — Nem tudom, ki az a csirkefogó, aki ilyet terjeszt, de szeretnék a szemébe néz­ni. Nem egy oldalon állunk az MSZP-vel, nem értünk egyet a rendezvénnyel, de semmit nem akarunk szer­vezni ellene. Nem tudom, ki az a gazember, aki sízerve- zetünkkel kíván takarózni, és orvul feszült helyzetet te­remteni. Ha szavaim sérel­mesek az illetőnek, úgy pe­reljen be, hátha a bíróságon találkozunk majd. Legalább megtudnám, hogy ki ez a jellemtelte-n ember. A közelmúltban ugyan megkeresett Pleskó Pál, az MDF orosházi szervezeté­nek elnöke, s kérte, hogy mivel közösek a céljaink — nekünk ugyan semmilyen közös célunk nincs az MDF- fel —, dolgozzunk együtt. A közös rendezvényen én nem tudtam részt venni, mert Mezőkovácsházán voltam, de Pleskó Pál már ott ismer­tette az MSZP április 30-ai programját és azt mondta, ha a Pofosz ellentüntetést akar szervezni, vagy bármi hasonlót, attól az MDF el­határolja magát. Erről ne­künk semmi tudomásunk nem volt (mármint az ápri­lis 30-ai programról), tehát nem is tudtunk mi ellen szervezkedni, vagy tiltakoz­ni.. Olyat akartak a szánkba adni, amit mi soha nem mondtunk. Papp János VISSZAFELÉ SÜLT EL A CSABAI SZEXBOLT. — BAK-FITTYET MUTATTAK A KUKKOLÖNAK. HIRDESSEN LAPUNKBAN! A101 török se kutya Éjfélkor indul útjára a... (Folytatás az 1. oldalról) zetközi találkozók színtere, a Békés Megyei Rendőr-fő­kapitányságon tartottak saj­tótájékoztatót tegnap a rend­őrség és a határőrség szak­emberei. Dr. Gál László, megyei rendőrfőkapitány rövid be­vezetője után Pál János, az orosházi határőrlkerület pa­rancsnoka számokkal kezdte tájékoztatóját; 514 esetben 1270 határsértőt fogtak el a három megyét érintő kerü­letben, míg Békés megyében 633 külföldi akadt fenn a hálón. Tavaly 27, idén ed­dig 25 nemzet „fiai” — ro­mánok, törökök, pakisztáni­ak, bangladesiek, ghanaiak, nigériaiak, indiaiak, bolgá­rok, irániak — lépték át a zöld határt. Az embercsempészés jöve­delmező üzletág; 700, 1000, sőt újabban 3 ezer márkát is elkérnek, ha azonban nem sikerül az akció, a pénz ter­mészetesen visszajár. S mint a komoly üzletekben, itt is kiterjedt, szövevényes háló­zat épült ki a csempészésre. A módszerek rendkívül kifi­nomultak; előre megtervezik az átkelés helyét, idejét, s közben hírközlő berendezé­sekkel állandóan értesítik egymást. Általában Török­országból indul az ember- áradat, s egészen a román- magyar határig eljutnak gond nélkül. Ott már — nemzetiség szerint — szako- sodniuk kell. A határátlé­pésre az éjfél körüli idő­pont a legideálisabb, ilyen­kor indul útjára a csapat, lehetőleg gyorsan, hogy a túloldalon minél előbb meg­bújhassanak a bokrok kö­zött. Amint meggyőződtek arról, hogy tiszta a levegő, újra felkerekednek a járha­tó utak felé, ahol buszok, taxik, kamionok várnak rá­juk. Kuzma Mihály, a megyei rendőr-főkapitányság em­bercsempészettel foglalkozó századosa néhány konkrét esetet ismertetett, amelyek­ből kiderült, hogy Budapes­ten, egy munkásszállóból irányították a csempészetet. Aki felhívta a megadott te­lefonszámot, elég volt, ha Murát vagy Musztafa urat kereste, s máris beindult a gépezet. Őket egyébként már letartóztatták. A legutóbbi, egyben az eddigi legnagyobb, április 13-i csempészetről tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk, ám azóta ki­derült, nem 97, hanem 101 török lépte át határunkat il­legálisan. S ez — mint a mesében — már kiskutyából is sok .. . Sztálin, Rákosi Gondolom, kevesen dicsekedhetnek akkora „hőstettel”, mint amilyet én véghezvittem. A recski munkatábor kel­lős közepén, fennhangon kiabáltam, visszhangzott az er­dő: vesszen Sztálin, pfuj, Rákosi! Kutyákkal nem ron­tottak rám, gumiboítal se ütlegeltek, pedig ott álltam a poklok kapujában, sok meggyötört ember szenvedései­nek színterén. Faludy György, a költő és Kéri Kálmán bácsi se tett ilyet, azon a helyen. Igaz, ők negyven évvel ezelőtt raboskodtak a recski táborban, én pedig az el­múlt hetekben vitézkedtem a magyar Gulágon. Micsoda különbség! Emléktábla nem jelöli a borzalmak színterét, járatlan halandó rá nem találhat apáink megkínzatásának helyé­re. Engem is egy idős házaspár igazított útba, ők mond­ták, hogy a tábor helyén fiatalabb az erdő, arról isme­rem fel. A férfi Recsken volt internált, és most még egy­szer visszament a feleségével, hogy végre elsirassák az elveszett éveket. A rémségek idejét számukra soha nem oldja békévé az emlékezés. Álltam a tűlevelek puha szőnyegén, néztem a környező hegyeket, és arra gondoltam, de nagyon sóik ember vitte magával a nagy ismeretlenbe, mint utolsó pillantást, o táj látványát. Akkor is volt tavasz, bolondos április, és akik kívül maradtak a kerítésen, vadul verdeshették tap- sos tenyerüket, éltették a hatalmat: Sztálin, Rákosi! És mennyi jaj, mennyi sóhaj szállít az égbe, amíg helyreáll! a rend: újra madárfütty szólhat az erdőben, s az emlé­kek közt szitkozódás járja. Istenverte nemzedékek sora váltogatja egymást ebben a hazában. Itt mindig el kell átkozni a korábbi korsza­kokat, s az új hatalmasok azt hiszik, hogy uralmuk ren díthetetlen, örökkévaló. Félelmetes, hogy mennyi buk­fencet elvégeztetnek ezzel a néppel, túl kell élni rossz királyok szeszélyeit, eltűrni a mindenkori basákat, és köpni a tegnapiakra. Egyszer, csak egyetlen egyszer len­ne már néhány érdemes hazafi, akiket magunk válasz­tunk, s akik úgy használják a tehetségüket, hogy fiaink is imába foglalhatják neveiket. Ó, nem Recskre kell figyelni, az ott, az iszonyat föld­je. Csupán a csillagos ég alá szeretném elvinni némeiv botcsinálta politikus uramat. Mondani neki, ember, nézz a magasba, és gondolj rá, egyetlen villanás az életünk Voltak nálad százszorta nagyobbak, és lám, elfújta őket az idő, mint pillét a szél. Légy szerény, te dölyfös gyer­mek, hiszen játékszer vagy csupán, a vakszerencse kere­kén. Ha nem kívánod, hogy neved elátkozzák, sírodhoz járjon káromkodni az utókor, vedd elő a jobbik eszed, mulasd tisztességes orcád, és áldozd magad a köz javára. Nem szégyen, ha rájössz, hogy kevés a tudásod, ilyenkor fogadj meg tanácsot. Nincs itt az ideje szemforgató prak­tikának, pedig abban mester is lehetsz. Vigyázz, felsülsz, ha" bűvész leszel. Tudhatod, a híres világcsalók milyen ügyesen dicsérték és dicsértették önmagukat, mégis por és hamu lettek, műveik leomoltak. Most nagy tettekre kell buzdítani a népet, mert nagy a veszély. S ha valaki elpackázta a közösség bizalmát csak úgy tud igaz módon cselekedni, ha békén félreáll Amíg megteheti. Andódy Tibor Vége a mulatságnak? Ma lenne 70 éves Rábai Miklós Ritkán emlékszem az ál­maimra. Ma igen. Ma tud­tam ébredés után is. hol jár­tam álmomban- Egv hatal­mas teremben voltam, egye­dül. Messziről zene szólt, az­tán a hangok egyre erősöd tek, s én forogni kezdtem. Könnyedén. A lábam szinte nem is érte a földet. Közben valahogy kívülről szemlél­tem önmagamat, elbűvölve néztem — mint kislány ko­romban — ropogósra kemé­nyített szoknyám magas röp­tét. Es jöttek mások is. So­kan. együtt forogtunk a ze­ne szédítő ütemére. Fantasz­tikus émény! De mi ez? Mi ez a fülsiketítő hang? Mint az óracsörgés- Kérem! Erre nem lehet táncolni! Hagyják már abba! ...és felébred­tem. Mélységes mély csend vett körül. Mintha mindezt egyszer megéltem volna már. Külö­nös érzés. De mikor? Hol? Igen. Valamikor magam is táncoltam. S ha lábam nem is volt olyan könnyű, mint most. ebben az álamban, de a felemelő érzést; hogy so­kam együtt, egv ritmusra . •. Hogy anyáink, nagyanyáink is így járták... És történt mindez abban az együttes­ben — a „Balassiban"’ —. melyet Rábai Miklós alapí­tott 1946-ban. Hamar elke­rült szülővárosából. Békés­csabáról. Előbb a Testneve­lési Főiskola néptánc szakán tanított, majd 1951-től az Ál­lami Népi Együttes koreog­ráfusa, a tánokar művészeti vezetője. És az iram, ettől kezdve szinte követhetetlen. Kitüntetések, nemzetközi hírnév. „Ecseri lakodalmas"', „Este a fonóban"', közben a Táncművészek Szövetségé­nek elnöki tisztét is ellát­ta . . A tánc bűvöletében élt. Úgy hitte — talán mint én álmomban — a zene soha nem hallgat el. És a ritmus egyre pergőbb, egyre szédí- tőbb lett. Aztán egyszer csak megszólalt az óra kegyetlen, érces hangja . .. S mélységes mély csend lett. Vége a mu­latságnak . -. Vége az álom­nak .. . Pedig táncolhatnánk még! Miért is ne? Hiszen ma még csak hetvenedik születésnapját ünnepelné ... Nagy .......A NÉP ... SZERETI, HA VÄLASZTOTTAI HOZZÁ HASONLÍTANAK.” (FAGUET) L. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents