Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-17 / 89. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1991. április 17., szerda 6 Akik a hó végén a filléreket számolgatják Életünk gazdasági, szociális feltételei egyre jobban romlanak napjainkban. Az infláció, a létbizonytalanság, a támogatások csökkenése különösen kiszolgáltatottá teszi az idősebbeket, a nagycsaládosokat, a gyermekeit egyedül nevelő szülőket és a munkanélkülieket. Nő azoknak a száma, akik a társadalom, az állam segítése nélkül kritikus élethelyzetbe kerülnek. Mind többen szorulnak rendszeres szociális jellegű támogatásra. A tavaly ősszel, Gyulán elkezdett széles körű szociológiai felmérés előzetes értékelése is néhány olyan összefüggést tár fel, mely objektiven tükrözi az elszegényedés folyamatát, mint valós társadalmi jelenséget. Kidolgozott kutatási program alapján mintegy 600 személlyel készítettek kérdőíves interjút. A vizsgálatba bevontak többsége már részesült szociális támogatásban; rendszeres vagy eseti pénzsegélyt, szociális gondozást, közgyógyellátást, esetenként ruhát, élelmet kapott. A szociális segélyezésre szorulók mintegy 25 százaléka több helyről, állami és társadalmi szervektől, intézményektől igényelt és kapott támogatást. Az adatgyűjtés másrészt olyan családokat, személyeket.érintett, akik igényjogosultak lennének, de segélyben eddig még nem részesültek. A megkérdezett, szociális támogatásra szorulók 45 százalékának jövedelme nem éri el a létminimumot. A hosszabb távú elviselhetetlen terheik közül általában a közüzemi számlák kifizetését, az élelmiszer- árakat említették. Az idősebbeket, betegeket a gyógyszerárak, a fiatal- és középkorú réteget a lakás és egyéb kölcsönök törlesztése, a gyermekek tanulási, ruházkodási költsége sújtja leginkább. A kiegészítő vizsgálat szerint egyre szegényesebb az étrendjük, a családi asztalra ma már ritkán kerül hús, vitamindús étel. A tej is luxuscikknek számít. Az üzemi, iskolai köz- étkeztetést anyagi okok miatt lemondják, sok• •• szór egy szelet zsíros vagy margarinos kenyér az ebédjük. Tartalékukat — ha voltak — felélték, egyik napról a'másikra élnek. Hó végén a filléreket számolgatják, ruhákból csak a legszükségesebbeket veszik, azt is a „KGST-piacon” és különböző akciókon. Kultúrára alig költenek, moziba, színházba nem járnak, könyvet nem vásárolnak. Régen a szegények jobban elkülönülve éltek egy-egy városrészen. Máriafalván, Románvároson, Kolbászfalván. Ma már szinte minden városrészben — a lakótelepektől Gyulaváriig — megtalálhatók a szociális támogatásra szoruló rétegek. Házuk és lakásuk — ha van egyáltalán — leromlott, nedves, vagy a közepesen elfogadható kategóriába sorolható. A lakásuk szerényen felszerelt. A válaszok szerint mosógépe 30, televíziója 50, rádiója 62 százaléknak van. Személy- gépkocsi, video, automata mosógép, hűtőszekrény, lemezjátszó, magnetofon csak szórványosan található a szegénynek tekinthető családok birtokában. A megkérdezettek 68 százaléka úgy érzi, hogy korához képest egészségi, fizikai állapota leromlott. Az egészségügyi problémák közül elsősorban az idegi, szív és vérkeringési, az emésztőszervi, valamint a mozgásszervi betegségeket jelezték. Arra a kérdésre, hogy a jövőben milyen segítséget kémek és remélnek, a többség az eseti pénzsegélyt jelöli meg, elsősorban azért, mert ebből szeretnék fedezni hétköznapi kiadásaikat, kisebb adósságaikat. Vágyuk a létbiztonság, a munkahely stabilitása. Az idősebbek továbbra is igénylik a szociális étkeztetést, gondozást, sokan kérik a közgyógyellátás kiterjesztését és a rendszeres hétvégi szociális étkeztetés biztosítását. Az egyedül élő, magányos öregek közösségre, társra, emberi szóra vágynak, s ez már nem csak pénzkérdés... Szigeti Csalán, zsúrló, zsálya a garázsban A gyomaendrődi gyógynövénybolt újdonságai Vegyem, ne vegyem, ez itt a kérdés Kovács Erzsébet Gyomaendrődön, a Bocskai utcában, egy garázsban két hónapja működtet egy kis gyógynövényboltot R. Nagy Tibor és Árvái Erika. Miközben az étvágygerjesztő, vitaminos lekvár, a korpa és a különböző teafüvek között böngésztünk, megkérdeztünk néhány dolgot. — Körülbelül ötszázezer forintnyi tőke forog a boltban — mondotta Tibor. — De ebben a teljes berendezés is benne van. Egyébként van egy hasonló üzletünk Szarvason is. Most éppen ott tartunk, hogy nincs se nyereségünk, se veszteségünk. Nagyok a költségek, a rezsi, a szállítás, a szakképzett eladó bére... —Honnan szerzik az árut? — Mindent igyekszünk közvetlenül a gyártótól megszerezni, mert a kisebb cégek tíz százalékos haszonnal árulnak csak a nagykereskedelmi árhoz képest. — Ha már itt tartunk, mi is ez a bolt tulajdonképpen? — Natura szaküzletnek szántuk, ahol az egészséges életmódhoz szükséges anyagokon túl szakirodalmat és tanácsokat is adunk... — Tudják, mire van igény? — Minket is érdekelnek az ilyesfajta anyagok, figyeljük a szakirodalmat, megjegyezzük, mit keresnek az emberek. Induláskor mindenből csak két három darabot vettünk. A reumazseléből például azóta is az az első három doboz porosodik a polcon. Nagyon megy viszont a svédcsepp, a csalán, a zsúrló, a zsálya. Az a tervem, hogy a közeljövőben néhány növényt otthoni továbbtermesztésre is fogunk árulni. — Mit ajánl a gyógyfüveket kedvelőknek? — Lehet, hogy most egy kicsit magam ellen is beszélek, de a friss termékeket, nem a szárítottál. Eső után, amikor megtisztulnak a növények, érdemes elindulni gyűjteni. — Honnan ez az elhivatottság? — Erika kozmetikustanuló, én eredetileg esztergályos vagyok, de mindig is a virágok, a növények érdekeltek. Pillanatnyilag az üzlet mellett minketten dísznövénytemesztő tanfolyamra is járunk... — Most jön a végső keresztkérdés; vajon Önök élnek-e ezekkel a szerekkel? — Erika vegetáriánus. Én ugyan nem, de a hagyományos étrendet kiegészítve jónéhány dolgot fogyasztok, vagy legalábbis kipróbálok közülük... Kozmetikai szalon Békéssámsonban A címben megfogalmazott hír önmagánban nem lenne szenzáció, ha egy városban vagy nagyobb településen történt volna. De Békéssámson a megye falvainak egyik legkisebbike. Azonnal felvetődik a kérdés: kinek éri meg ilyen helyen kozmetikai szalont nyitni? A választ Rokszos Mónika tótkomlósi kozmetikus adja meg; — Olyan közel van egymáshoz ez a két község, hogy úgy gondoltam, megpróbálom, műhelyt nyitok mindkét helyen. Abból indultam ki, hogy vidékről a közeli városokba bejárni egy arcpakolásért vagy sminkért költséges az utazás és az ottani magas díjtételek miatt is. —Ki veszi igénybe a szolgáltatásait? — Széles az a réteg, amelyik hozzám jár. Az egyszerű háziasszonytól a fogorvosnőn keresztül, az iskolás lányokig mindenki megtalálható vendégeim között. Sokan azt hiszik, hogy a falusiak nem igénylik a szépet, így a kozmetikai munkát sem. Pedig ez tévedés. Nemcsak az öltözékükre ügyelnek, hanem az ápolt külsőre is. Persze van olyan, aki ugyanabban a melegítőben jön be hozzám, amelyben az utcát söpörte vagy éppen takarított, de ez nem általános. — Milyen viszonyban van az ügyfelekkel? — Talán azt kellene mondanom, baráti viszonyban, de ez mindenképpen túlzás lenne. Annyi azonban bizonyos, bizalommal fordulnak hozzám és fiatal korom ellenére (23 éves vagyok) tanácsaimat kérik. Ha van véleményem, elmondom, ha nincs, akkor csupán meghallgatom panaszaikat. — Eseményhez kötött-e a kezelési igény vagy valaki csak úgy spontán lép be az üzletbe?. — Is-is. Bálba, lakodalomba, színházba menetel előtt jönnek a legtöbben egy-egy sminkre, arctisztításra. Azután van olyan, aki hébe-hóba jár és persze a törzsvendégek, akik rendszeresen megjelennek bizonyos időközönként. P. J. Kádár Péter Geszten 4 Kérdések, panaszok földről, segélyről Bizalmatlanság az „Egyetértésben”, a lakók szeretnének kiválni Orosházán az „Egyetértés” Lakás-, Garázs-, Építő és Fenntartó Szövetkezet a napokban ismét kísérletet tett a kibővített zárszámadó küldöttközgyűlés megtartására. Az igazgatóság tájékoztatójából kiderült, hogy az ügyvezető igazgatói állás betöltésére kiírt pályázatra hatan jelentkeztek, az elbírálást később tervezik. A megbízott ügyvezető igazgató kiemelte a vízórák kapcsán felmerülő gondokat, majd ismertette a Víz- és Csatornamű Vállalat üzemigazgatójának levelét, aki nem fogadta el a szövetkezet meghívását, de levél útján papírra vetette gondolatait. A főkönyvelői beszámoló után számtalan kéz lendült a magasba. A lakók kifogásolták a vízdíjak mennyiségét, a rekordokat döntögető, notórius nem- fizetőkkel szemben tanúsított szövetkezeti magatartást, a kábelrendszeren orvul (fizetés nélkül) tévézőket, valamint azt a javaslatot, amely szerint újabb biztosító társasággal kössön szerződést az „Egyetértés”. Mint ahogy ez ilyenkor várható, a kérdezők sem maradtak szó nélkül. Aziránt érdeklődtek, hogy mi az oka a vezetők „menekülésének” a szövetkezet éléről. Igaz-e, hogy a könyvelésbe hiba csúszott? Az egyik lakó — nem látva sok értelmét a további vitának —, kérdését egyenesen a jogásznak címezte: — Kiválhat-e a három tízemeletes tömb a szövetkezetből? íme a válasz: egy területi egységhez tartozó tömb megteheti ezt, ha a) a lakók kétharmadának ez az igénye; b) a lakásszövetkezet közgyűlése elfogadja. S hogy miért van szükség ennyi procedúrára? A vagyonmegosztás kérdéseit tisztázniuk kell a lakóknak és a szövetkezetnek. Csete Ilona Kádár Péter országgyűlési képviselő a napokban Geszten tartott fogadóórát, ahol nem túl sokan, de annál több kérdésben keresték föl. — Két karral szereztem meg annak idején a négy és fél hektáromat, s ’59-ben, atéesz alapításakor tizeríhatszor jöttek el hozzám, mire beadtam a derekam, és a közösbe léptem — mesélte egyikük. — Most már egy éve, hogy emlegetik, visszakaphatom a földet. A téeszben azt mondták, az eredeti területet nem adhatják, mert meliorizálva van, máshol meg csak haszonbérbe juthatnék földhöz. Hát hogy van ez, tessék mondani?! Kádár Péter szerint az ügy az új földtörvény elfogadása pillanatában fog megnyugtatóan rendeződni. Ugyenezt válaszolta Urbancsek Károly, a helyi téesz főagronómusa is, akit később telefonon kerestünk fel: — A melioráció nékünk nagyon sokba került, így ezeket a területeket egyelőre valóban nem adhatjuk oda. Mivel a szóban forgó panaszos ragaszkodik a háztájihoz is, így csak bérbe tudunk neki földet biztosítani... A fogadóórán részt vettek a cigány etnikum képviselői is, akik sérelmezték a rendszeres nevelési segély alacsony összegét, hiszen mint mondták, ez jogszabályellenes. Szóba került egy visszautasított rendkívüli segély ügy, majd pedig a község ellátási gondjaira hívták fel KáVersíró gyerekek A Tevan Kiadó és a békéscsabai Meseház által az év elején meghirdetett megyei versíró pályázatra maximum öt verset küldhették be a pályázó alsó és felső tagozatos gyerekek, valamint a középiskolás diákok. Mintegy kétszázötven pályázó adta postára íróasztalfiókban őrzött műveit. Az eredményhirdetésre a Költédár Péter figyelmét. A segélyügyekben az országgyűlési képviselő azt javasolta, forduljanak a szociális bizottsághoz, az etnikum képviselői szerint azonban ez nem működik. S minthogy a kérdések zöme az önkormányzatot érintette, a fogadóóra után Hanzéros János polgármester véleményét kértük. — Tavaly nyáron valóban megjelent egy jogszabály — mondta —, miszerint a rendszeres nevelési segély összege gyermekenként 1450 forint, de már az akkori tanács határozatba foglalta, hogy ezt nem tudják tartani, hiszen körülbelül 90 gyermekjogosult erre. Ez pedig ösz- szességében mintegy másfélmilliós terhet jelentene a községnek, amit mi se tudtunk felvállalni. Nemsokára a tejjegyhez is annyian juthatnak majd, ahányan nevelési segélyre jogosultak. A szociális bizottság működéséről a polgármester a következőket mondta: — A dolog bonyolultabb annál, hogy egy-két mondattal el lehessen intézni. Mindenesetre tény, háromszori összehívásra sem volt határozatképes a bizottság. A kérelmeket beadók jogosan türelmetlenek, így ha a következő összehívási kísérlet sem sikerül, megkérem a szociális bizottság tagjait, nyilatkozzanak, vállalják-e egyáltalán ezt a munkát... szét Napján került sor a Meseház udvarán. Az alsósok közül Pap Nóra, a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola tanulója bizonyult a legjobb versírónak. A felsősök kategóriájában Daróczi Andrea, a kaszaperi iskola diákja osztozott az első helyen a békési Szilágyi Anikóval. A zsűri a verseny nagy felfedezettjének ítélte a harmadik korcsoport győztesét, Becsy András gyulai középiskolást. A díjnyertes versekkel hamarosan találkozhatnak lapunk hasábjain. Dió, jávor, ébenfa és gyöngyház Motívum az asztal lapján — Nem tudom leírni a nevét, ne haragudjon. Betűzné? — Svarsnig Lajos vagyok. Nem csodálkozom, hogy szokatlan a név. Az apai nagyanyám nem is tudott magyarul. Az első világháború után jöttek Újkígyósra. A nagymamám a Wenckheim grófék úri varrónője volt. Ugyanitt virágkertészkedett a nagyapám. — Ön ismert, jónevű műbútorasztalos. Kitől tanulta a szakmát? — Ki mástól? Apám asztalos volt. így hát törvényszerű, hogy tőle lestem el. Csakhogy amikor én kezdtem, hét asztalos dolgozott Kígyóson. A mesterek rivalizáltak. Ki akartam belőle maradni... — Felszabadult. Mi történt azután? — ’56-ban, húszéves koromban behívtak katonának. Felvették az adataimat, amiből rögtön kiderült: asztalos vagyok. Parancsnokom rám bízta, hozzam rendbe a stílbútorát. A felesége éppen kórházban volt újszülött kisbabájukkal, meg akarta lepni azzal, hogy az elnyüstölt, lestrapált bútort kipofoztatja. Gyönyörű szemesjávorból készült, öröm volt dolgozni rajta. — A katonaság után vethette bele magát igazán a munkába? — Ahogy vesszük. 1960-tól 1982-ig az Aranykalász Termelőszövetkezetben dolgoztam. — Fogadjunk, még mindig azokat a holmikat használják a tsz-ben, ami az On keze alól került ki. — Nyert. De ha jól tudom, nemcsak a tsz-ben, a tanácsnál is azok a bútorok maradtak, amiket én készítettem. — Mégis, hogyan készül az intarzia? — Hosszadalmas és bonyolult előkészítéssel. Az sem mindegy, milyen fából. Általában diót és jávort használok. Díszítésre ébenfát és gyönyház- berakást alkalmazok. Megtervezem, megrajzolom a motívumot, aztán furnérból terítéket készítek és a rajzot ebbe illesztem. Ragasztással, vágással a megfelelő motívum a helyére kerül. — Gondolom, kiterjedt megrendelő köre van? — Lehet, hogy lenne. Nem vállalok munkát. Alig győzöm ellátni a családomat, és a baráti kört. —Ön álmodta meg és faragta az újkigyősi római katolikus templom oltárát is... — Gyenes Mihály, az akkori plébános úr (most Békéscsabán teljesít szolgálatot — a szerk.) bízott meg a munkával. Talán öthat hét után került sor az avatásra. Magasrangú papokat is meghívtak. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy az avatási fogadásnál az asztalukhoz ülhettem. A közelemben az egyik pap vendég megkérdezte, melyik iparművész tervezte az oltárt? Láttam, nehezen hiszik el, hogy semmiféle iparművészről nem számolhatok be. Végül megcsodáltam azt az asztalkát, aminek gyöngyház berakása 11 ezer (nem elírás!) darabból áll. Található benne ében, rózsa, dió, jávor, cseresznye, haboskőris. A fotó kedvéért mégis rááll, hogy megmutassa. Egy titkos kis ládikó is előkerül. Mindkét darab igényes, gyönyörű munka. Béla Vali
