Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-17 / 89. szám
OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1991. április 17., szerda o Nagyszénás Ahol a művelődésre is futja a pénzből A valamikori osztálytermekre nem lehet ráismerni. Az olajos padló, a cserépkályha, a 60-as lámpaizzó már a múlté. A Nagy- szénási Községi Könyvtár épülete megfiatalodva, korszerű felszerelésekkel várja a falu olvasóközönségét. Tavaly ötezren fordultak meg a könyvtárban és a 21 ezres állományból 16 ezer 500 kötetet kölcsönöztek. A számok persze csalhatnak, de a saját szemünknek azért érdemes hinni. Borongós hétköznap, délelőtt 11 óra. Zuberecz Andrásné gyermekkönyvtáros és Czeglédi Mihály könyvtárvezető társaságában három vendég is olvasgat. Amíg ők a könyveket, folyóiratokat bújják, addig mi a könyvtárak feládatáról, a változó világban történő könyvtári változásokról polemizálunk. — Változnak az idők, változnak a feladatok is. Úgy fogalmaznék, hogy a könyvtár gyűjtési funkciójából eredően hagyományőrző, másrészről — szolgáltatási feladatait tekintve — a használói igények kielégítője. Nagy és látványos dolgokat itt mi nem tudunk csinálni, de szeretnénk, ha könyvtárunk a község szellemi könyvtárává válna — mondja Czeglédi Mihály és feleleveníti a március 25-ei „Olvasóbarátok Köre” alakuló ülését. — Irodalmat, könyveket, olvasást szerető embereket hívtunk a könyvtárba és megalakítottunk egy politika- és kötött szervezeti forma nélküli baráti csoportot, hiszen érvelve beszélgetni, okos emberek szavát hallgatni, az egyetemes kultúrával ismerkedni ma már csak a könyvtárban lehet. A kör programjának alaptétele az ember- centrikusság, legyen az idős vagy fiatal. Áprilisban például meghirdetjük a nagyszénási gyerekeknek a „Cimbora napokat”. Az aktív felnőtt korosztály helyzetéről sem feledkeznek meg a szervezők. Erről így mesél a könyvtárvezető: — Helyzetük nehezebb, de az ő igényeiket is ki tudjuk elégíteni. Angol, francia nyelvtanfolyamokat hirdetünk, szakmai előadásokat szervezünk, hasznos tanácsokat adunk. Például „Házipraktikák és fortélyok” címmel előadást és tapasztalat- cserét szervezünk gyógyteák és tinktúrákból. Ezek után mi más is motoszkálhat a tollforgató fejében, mint a „legföldhözragadtabb” kérdés: miből futja? íme a válasz: a helyi önkormányzat a tavalyi évhez képest magasabb szinten támogatja a művelődést, így a könyvtárat is. Csorvás A falu jegyzője Dr. Kerekesné dr. Mracskó Gyöngyi vagyok, Csorvás nagyközség polgármesteri hivatalának jegyzője. A falumbeliek nagy részének nem is kellene bemutatkoznom, hiszen ismernek és isijierik a családot is, ahonnan jszármazom. Mégis azoknak, akik nem tudnak rólam semmit, pár mondatot magamról. 1958. december 1-jén születtem Békéscsabán. Szüleim még kisgyermek koromban elváltak, így édesanyámnak és nagyszülőimnek nem kis erőfeszítésébe került, hogy taníttassanak. Gimnáziumba Hódmezővásárhelyen jártam, majd tanulmányaimat Szegeden, a József Attila Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytattam. Egyetemi éveim alatt kötöttem házasságot. Később, 1982-ben lehetőség nyílt arra, hogy férjem elfoglaljon egy betöltetlen körzeti orvosi állást Csorváson. így hazaköltöztünk. Azóta itt élünk, felépítettünk egy családi házat, amiben már teljes család él, hiszen 1985-ben megszületett Milán, 1988-ban pedig András kisfiúnk. A gyeremekek megszületése előtt a helyi termelőszövetkezet jogügyi előadójaként dolgoztam. Ä gyermekgondozási szabadság ideje alatt — szakmai tudásom fejlesztése céljából — letettem a jogtanácsossá válásomhoz szükséges szakvizsga egy részét. Csorvás lakossága iránt érzett szeretetem késztetett arra, hogy induljak a választáson, és nagy örömömre szolgált, hogy megválasztottak a testület tagjává. Időközben ismerőseim és barátaim ösztönzésére megpályáztam a jegyzői állást. A képviselő-testület 1990. december 19- kei ülésén a polgármesteri hivatal jegyzőjévé nevezett ki. A kinevezés elfogadásával összeférhetetlenség miatt le kellett mondanom a képviselői megbízatásomról. De bízom benne, hogy ezzel nem okoztam csalódást a választáson rám szavazóknak. A hivatal vezetőjeként is meg fogom találni azokat a lehetőségeket, melyeknek a felhasználásával Csorvás lakosságának hasznára lehetek. Tornaterem-építés Csanádapácán Jogos az elégedettség beszélgetőtársunk Kaján János, csa- nádapácai építésvezető arcán, amikor az új tornaterem felől kérdezzük. — Mielőtt a most épülő 36x19 méteres tornacsarnokról szólnék, felidézném az elhatározás előzményeit. Több mint húsz éve, 1970-ben az akkori tanács látva az iskola szűkösségét, állami támogatásból két tanteremmel bővítette a régi épületet. Szerencsére ez is kevésnek bizonyult, olyan szépen gyarapodott községünk. így 1980-ban újabb két tanteremmel toldottuk meg az iskolát. S már bizonyára kitalálták, ez is kevés lett. Nem volt mit tenni, tavaly bele- kezdtünk az emeletráépítésbe. A tervek szerint ősszel már azt a részt is igénybe vehetik a kisdiákok. Az emeleten kialakítására került négy tanterem, két szertár, könyvtár és zsibongó. És mindez a nyári szünet ideje alatt kezdődött. A fűtés, az üvegezés és az ablakok gyártásának kivételével a télies szakipari munkát az önkormányzat építőbrigádja végezte el. Szép teljesítmény volt. Valószínűleg egy időre megoldja a 15 tanuló- csoportba és a négy napközis osztályba járók elhelyezési gondjait. De térjük vissza a tornateremhez. Kajári János méltán büszke erre is, hiszen az irányításával, hasonlóan az iskolabővítéshez, itt is szinte minden feladatot a helyi iparosok vállaltak. — Régóta foglalkoztatott bennünket, hogy a gyermekeinknek legyen megfelelő tornázási, sportolási lehetőségük. Ezért 1987-ben meghirdettük a faluban, hogy aki támogatja elképzelésünket, jelentkezzen társadalmi munkára. Jött a település apraja-nagyja, s szinte ingyen, közös erőből leraktuk a tornaterem alapjait — idézi fel a történteket az építés- vezető. Csanádapácán ekkor még a 800 forintos tehót is szívesen vállalták az emberek. Ebből a pénzből vették a téglát, a tető faanyagát, a cserepet. Állnak a falak, kész a tető, hátra van még a fűtés, a villanyszerelés és a belső burkolás. De ha megkapják az igényelt céltámogatást, akkor még az idén be tudják fejezni az építkezést. A tágas tornaterem mellett lesz itt két öltöző, szertár, edzőterem, lelátó és egy iskolaszövetkezeti büfé is. Kedves Olvasóink! Mint bizonyára észrevették, a Békés Megyei Hírlap formailag és tartalmilag megújult. A jövőben az újságírók területi elv szerint egy bizonyos térségből szerzett információk alapján tudósítanak az ott élők örömeiről és gondjairól. Mi ketten az alábbi településekről szeretnénk hitelesen tájékoztatni és minél több hírt közölni Önöknek: Orosháza, Nagyszénás, Gádoros, Csorvás, Gerendás, Pusztaföldvár, Kardoskút, Tótkomlós, Nagykopáncs, Békéssámson, Csa- nádapáca. Általunk lehetőség nyílik arra, hogy az Önök közérdekű gondolatait megosszuk a megye más településein lakókkal. Felajánljuk segítségünket és egyben együttműködést kérünk. Szívesen veszünk minden észrevételt, javaslatot. Leveleiket a szerkesztőség címére várjuk, de két helyen, Orosházán Csete Ilonát a (68) 11-312-es és a (68) 11-974-es, Papp Jánost pedig Csorvás 14-es telefonszámon lehet elérni. írjunk együtt újságot! Cseh és szlovák küldöttség Tótkomlóson Szlovák és magyar békében él egymás mellett Mindig friss a kenyér A gádorosi olcsó bolt Sokan úgy tartják, ha egy újságíró nem talál tollhegyre valót, érdemes utánanéznie — bárhol is legyen — a kenyérhelyzetnek. Amikor Gádoroson jártunk, nem a témaszegénység irányított bennünket a kenyérgyár felé, hanem a frissen sült cipók illata. Már az ajtóban láttuk, itt nem lesz könnyű dolgunk, az emberek sietősek, a pult mögött az. eladónak percnyi ideje sincs. Szekeres Jánosné már a kerékpár kormányára akasztotta bevásárló kosarát, amikor megszólítottuk. — Friss a kenyér? — Az bizony! Ha időben jövök, mindig kapok puha, gőzölgő kenyeret. Én már csak ide járok, megszoktam a minőséget is. Az előfordul, hogy estére le- ürüinek a polcok, de ez annak köszönhető, hogy sok a maszek a faluban. Senki nem mer tartalékolni. Az Orosházi Sütő- és Édesipari Vállalat 15. számú boltjában nagy a forgalom. Téren Jánosné fürge keze nyomán gyorsan halad a sor, a háziasszonyoknak nem kell sokat várakozniuk. Az eladó két rendelés között még velünk is szót vált. — Reggel 5-től este 7-ig nyitva vagyunk, de nincs unatkozni való időnk. Az emberek úgy tartják, hogy ez az egyik legolcsóbb bolt a faluban, ezért járnak ide szívesen. Hosszas csevegésre azonban nincs időnk, már az ajtóban is ácsorognak a vevők, és ugye a jó boltban első a vásárló. Nyugdíjas ünnep Kardoskúton Meghúzták a vészharangot a klubmozgalmak felett? Eljárt az idő? Elavult a módszer? Ma már kevés akarni? — és még ki tudja hányféle kérdés fogalmazódott meg azon a megyei fórumon, ahol a Nyugdíjas Tanács tagjai igyekeztek megfejteni a túlélés lehetőségeit. A Viharsarok idős állampolgárainak sorsa ugyanis kérdésessé vált. Nagy Lászlóné, a tanács egyik tagja azonban nem tartozik a borúlátó emberek táborába: — Felvetődött a kérdés, hogy szüntessük meg az idősek megyei fómmát, vagy alakítsuk egyesületté. A többség véleménye azt tükrözte, hogy valakinek fel kell vállalnia a kulturális szerepkört, s ha kell, akkor ez az új Nyugdíjas Egyesület lesz. Á végső döntéssel még várunk május 25-éig, akkor rendezzük meg Nagyszénáson az idősek KI MIT TUD-ját. Ha lesz érdeklődő, akkor folytatjuk a munkát — mondja a kardoskúti nyugdíjasklub vezetője, majd tolmácsolja „védenceinek” meghívását egy születésnapi vacsorára. A művelődési házba lépve vidám társaság fogad, a nyugdíjasok. Félretéve gondot, bánatot, most mindannyian ünnepelnek, méghozzá klubjuk fennállásának 6. évfordulóját. Nem restellve fáradtságot, az asszonyok 60 tojásból sütötték a piskótát, hogy az ünnepi asztalra tortát állíthassanak. A gyöngyöző húsleves és a finom falatok mellett még nagyon sokszor szeretnének egy asztalhoz ülni így közösen, egymás kedvéért, és a másik szórakoztatására. Az oldalt összeállította: Csete Ilona, Papp János. Fotó: Kovács Erzsébet, Szűcs László A közelmúltban Tótkomlós nagyközség háza előtt a fúvós- zenekar térzenéjének kíséretében ünnepélyes keretek között fogadta Juhász Pál polgármester a Cseh és Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettesét, Jan Carnogurskyt, a Cseh és Szlovák Köztársaság magyarországi nagykövetét, Rudo Chmelt, a Cseh és Szlovák Köztársaság romániai nagykövetét, a pozsonyi főkonzult, dr. Boros Jenőt, a Miniszterelnöki Hivatal és a Külügyminisztérium magyar képviselőit, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnökét, Jakab Róbertnét, a Békés megyei önkormányzat elnökét, dr. Simon Imrét. Az állófogadáson a polgár- mester röviden beszámolt a település politikai és gazdasági helyzetéről. Elmondta, hogy vendéget fogadni mindig öröm, ám különösen fontos a helyi szlovákság szempontjából, ha az anyaország vezetői érkeznek hozzájuk. Régen várták ezt a látogatást. Tótkomlóson 1746- ban történt a szlovák nemzetiségűek újratelepítése, s itt 245 éve ápolják a hagyományokat. Közel 100 évig zárt közösségként éltek a nemzetiségiek, ami azt jelentette, hogy ekkor még a szlovákság többségben volt. Jelenleg 7610-en laknak itt, s közülük 40 százalék vallja magát szlovák anyanyelvűnek, de ennél jóval többen beszélik a nyelvet. A hagyományok ápolásáról szólva Juhász Pál tájékoztatta a Megjelent... a Csorvási Híradó áprilisi száma, melyben olvashatnak arról, hogyan látja dr. Bárány Magdolna Érdélyből származó csorvási fogorvos a falu értelmiségét. Megismerkedhetnek a napos baromfi egészségvédelmével vendégeket, hogy az iskolában és az óvodában szlovák anyanyelvi oktatás folyik, sőt az utóbbi időben a zenei iskolában is tanterv szerint oktatják a szlovák zenét. 120 általános iskolai tanuló választotta a szlovák nyelvű oktatást. Örömmel állapították meg az önkormányzat vezetői, hogy hosszú évek óta jó a viszony magyar és szlovák között. Nincs nemzetiségi ellentét. A dél-magyarországi szlovákok kérését tolmácsolva, kérte a cseh és szlovák delegáció tagjait, hogy a tájegység szlovák központja Békéscsaba legyen, valamint, hogy támogassák a korábban kialakult jó gyakorlatot, mely szerint pedagógusaik vállalhassanak magyarországi munkát, ezzel is segítve az anyanyelvűket választók továbbképzését. Szívesen fogadnának ezen kívül szlovák óvónőket is. Jan Camogursky pohárköszöntőjében elmondta, hogy meghatotta a delegáció tagjait a szívélyes fogadtatás, látogatásaik során személyesen győződhettek meg a szlovákság nemzeti hagyományainak méltó ápolásáról, és a nemzetiségi politika gyakorlati megvalósításáról. A nagypolitikának a feladata, hogy meghatározza a nemzetek és a nemzetiségek közötti együttműködés kereteit, ám a szorosan egymás mellett élők napi gondja vagy öröme a megvalósítás. S Tótkomlóson a beszámolót meghallgatva az a benyomása, hogy itt rendben mennek a dolgok. kapcsolatos tudnivalókkal. Hasznos tanácsokat kaphatnak a fáradt bőr tavaszi ápolásához és a szobanövények átültetéséhez. Betekinthetnek az Agrárklub napi munkájába.
