Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13-14 / 86. szám

SPORT 1991. április 13-14., szombat-vasárnap © Farkas Péter, aki Mezöberényben gyér ékeskedett A birkózó világbajnok olimpiát szeretne nyerni Az elmúlt esztendőben robbant be a birkózó sport­ág nemzetközi élvonalába a 82 kilogrammos Farkas Péter. A mindössze 22 esztendős, tehetséges sportoló a tavalyi világbajnokság döntőjében olyan nyugalom­mal és elszántsággal verte meg Komáromi korábbi szovjet ellenfelét, az olimpiai bajnok Mamiasvilit, mintha számára ez csak házi feladat lett volna. A fia­talember édesapja, Farkas Károly is birkózó volt, s bár Péter már Budapesten látta meg a napvilágot, a család ma is kötődik Békés megyéhez, nevezetesen Mezőberényhez. A nagyszülők élnek a békési kisvá­rosban. Az elmúlt hét végén hazalátogatott a birkózó világbajnok, s fogadta őt a városházán Cservenák Pál Miklós polgármester is, majd délután találkozott a szurkolókkal, a közönséggel a Molnár Miklós koSár- labda-emléktorna keretében. Ezt az alkalmat hasz­náltuk fel arra, hogy interjút kérjünk az április végi köttöttfogású Európa-bajnokságra készülő sportoló­tól. —Kik egyengették eddigi bir­kózó pályafutásodat? — Nyolc éves korom óta űzöm a sportágat. A Vasasban kezdtem birkózni Ferenczi Karcsi bácsi irányítása mellett. Öt esztendő után a Ganz-MA- V AG-ba kerültem, ahol Kiss Fe­renc volt az edzőm. Majd a Bu­dapesti Spartacus követke­zett, s onnan kerültem jelenlegi klubomba, az Újpesti Torna Egylethez. Jelenleg az olimpiai bajnok, Kocsis Ferenc irányítja az edzéseimet, kitűnő szakem­bernek tartom. — A hónap végén Német­országban, Aschaffenburgban rendezik a kötöttfogású birkózó Európa-bajnokságot. Milyen esélyekkel indulsz ezen a verse­nyen, hány érmet vársz a ma­gyar válogatottól? — A héten Tatán edzőtáboro- zunk, napi két edzéssel, csúcs- terhelés mellett dolgozunk. A jövő héten már mesterünk visz- szavesz a terhelésből, és ettől kezdve már a fogyasztásra és a finomításra helyezzük a fő hang­súlyt. A magyar válogatott jól együtt van, Szőnyi János megta­lálta a hangot velünk, így bízom abban, hogy több érmet, köztük aranyat is nyerünk. Jómagam a 82 kilogrammos súlycsoportban — a hazai környezetben induló EB-aranyérmes Zander ellen és a szovjetek volt 74 kilós világklasszisa, Turlihanov ellen -— küzdők majd a legfényesebb éremért. Elképzelhető még, hogy a román és lengyel vetély- társ is beleszól a dobogós helye­zések sorsába. —Az új szabályok mennyiben könnyítették, illetve nehezítették meg a helyzetet? —Sajnos azt kell mondanom, az új szabályok számomra ked­vezőtlenek. A nyugatiaknak kedvez az ötperces küzdelem, hiszen ők fizikailag rendkívül jól felkészültek. Az én erőssé­gem az emelés és a pörgetés volt, ez most nem érvényesíthető any- nyira a küzdelemben, mivel eltö­rölték a „békát”. — Már megszerezted a világ­bajnoki aranyérmet, junior Eu- rópa-bajnok és kétszeres ma­gyar bajnok vagy. Mi a legfőbb célod a birkózásban? — Szeretnék olimpiai bajnok lenni. Jövőre Barcelonában olyan teljesítménnyel szeretnék kirukkolni, amely méltó lenne az eddigi eredményeimhez. Ha meglesz a várva várt arany, va­lószínűleg befejezem a sportpá­lyafutásomat. — A birkózáson kívül mely sportágakat kedveled, kik a ba­rátaid? — Minden sportot szeretek, magam is megpróbálkoztam a rögbivel, az ökölvívással, de a tatai edzőtáborban kajakozni, teniszezni is szoktam. Jó bará­tom a súlyemelő Buda Attila, de az UTE-ból az ökölvívók, a vízi­labdázók és a cselgáncsozók tá­borából is vannak barátaim. —Mit üzennél a birkózást ma kezdő fiataloknak? Hogyan íté­led meg a sportág jövőjét ha­zánkban? — Rendkívül sokoldalúvá tesz a birkózás, ezért azt üzenem a gyerekeknek, minél több ed­zéssel készüljenek a nagyobb feladatokra! Ne keseredjenek el, ha nem érnek el eredményt, mert edzett, egészséges felnőttekké válnak, ha belekóstolnak ebbe a sportágba. Borúlátó vagyok Ma­gyarországon a sport, a birkózás jövőjét illetően. A pénztelenség, a felszerelések állapota, a lét­szám, mind-mind azt mutatja, kritikus a helyzet. Budapesten jelenleg öt szakosztály műkö­dik, de kettő a végóráit éli. Job­ban oda kellene figyelni erre az eredményes sportágra... — Tudom, most a fogyasztás időszaka következik. Mégis megkérdezem, mi kerül a nagy­mamánál az asztalra? — Szinte valamennyi ételt kedvelek, de most a nagymama sült pulykával és finom kalács­csal, süteményekkel várt itthon, Berényben. , ... Veraszto Lajos Hozzászólás salakpálya ügyben „A gyulai sportélet és politika közeli kapcsolat­ba kerülése után sajnos megint negatív előjelű ügy került a közvélemény elé—mármint a salakmotor sport kihalásának története. A cikkben leírtak ismereteim szerint is többnyi­re megfelelnek a valóságnak. Kétségtelen tény, hogy évi többmilliós áldozatot vállaló szponzor nélkül nem lehet a sportágat saját bevételből fenn­tartani. Próbálkoztak ezzel többen is (Mezőgép, Medosz SE, Volán Vállalat), de néhány év után a jelentős anyagi igény miatt mindenki feladta. Más a dolog érzelmi közelítése. Ennyit a cikkről általá­ban. A cikk negyedik fejezete — amely nekrológnak indult, de...—részében dr. Szabó Gábor, a vállalat jogi osztályának vezetője egy olyan mondatot idé­zett tőlem, ami nem hangzott el. Kérem Szabó urat vállalja fel kijelentésének, intézkedésének teljes konzekvenciáját, és ne próbálja áthárítani a fele­lősséget — ez esetben rám. Hogyan is történt? Önök hárman a Volán képvi­seletében február elején megjelentek a polgármes­teri hivatalban (a cikkben leírtak szerint kétszeri telefonon történt megkeresésemre). Közölték, hogy előzetesen a pályán jártak. Közölték továb­bá, hogy az írásbeli megállapodásban foglaltak szerint szándékuk van visszaadni a városnak a kezelői jogot. Azt valóban megkérdezték, hogy a vállalatot megillető tartozékokat megveszi-e a vá­ros. Azt válaszoltam (próbálok szó szerint idézni!): — Nekem nincs kompetenciám nyilatkozni. Ké­rem, foglalják írásba — a szakértők által felérté­kelt anyagokkal kapcsolatos kínálatukat, az ön- kormányzat majd dönt vagy előáll saját javaslatá­val. Önök ezt korrektnek találták — a kezdemé­nyezés írásba foglalását — és távoztak. Az osztály akkori megbízott osztályvezetőjét délután így is tájékoztattam látogatásukról. Egy hibát viszont elkövettem, hogy nem hívtam ma­gam mellé tanút. Önök viszont hárman voltak. Szabó úr nyilatkozata ahhoz hasonlítható, mint­ha én arra való hivatkozással jelennék meg Bé­késcsabán az autóbuszgarázsukban, hogy jöttem azért a buszért, amit Ön ígért nekem. Nem tudom ideadná-e a garázsmester? És végül nekrológ helyett. Többen dolgozunk máris azon, hogy legalább salakmotor rendezvé­nyeket szervezhessünk az erre éhes gyulai és Bé­kés megyei közönségnek.” id. Lovász Sándor sportfelügyelő Megjegyzésünk: több szempontból is figye­lemre méltónak találjuk Lovász Sándor hozzá­szólását, s itt most nem arra gondolunk elsősor­ban, hogy cikkünk egészével egyetért, jóllehet mostanában az sem lehet teljesen elhanyagol­ható. Mégis fontosabbnak tartjuk, hogy a nyil­vánosság is segítséget nyújthat ahhoz, hogy — legalábbis a pillanatnyi lehetőségekhez képest — rendeződjön a gyulai salakmotoros pálya ügye. Lehet, hogy mi magunk is tanúk után áhítozunk majd hamarosan..., mindenesetre, szinte biztosra vesszük, hogy az ügyhöz a Körös Volánnak is lesz hozzátennivalója. Ezenkívül fontosnak véljük, hogy előkerüljön az a megál­lapodás, amelyben alapvetően tisztázták az önkormányzat és a Volán vállalat viszonyát, arra az akkor még nemigen szóba került esetre, ha ne talán egyszer — no nem haragból — de mégis „eltépődne” a babarongy. Olaszországba utaznak a hungáriás fiatalok Ismét külföldre utaznak a Békéscsabai Hun­gária SE serdülő labdarúgói. Ezúttal, New York és Rio de Janeiro után, Olaszországot keresik fel és a Nápoly melletti salernoi öbölben lévő helyi csapat meghívásos tornáján szerepelnek. Mint Krnács István, a csapat vezetője elmondta, a C- kategóriában az 1976-osok korosztályában lép­nek pályára az április 19-től 27-éig megrende­zésre kerülő nemzetközi labdarúgó találkozón. A Hungárián kívül Magyarországot az Úttörősta­dion SC labdarúgói képviselik az 1978-as kor­osztályban. Itáliába 16 játékos és két vezető utazik, a költségeket szponzorok, a B&M Engi­neering Kft., a Déva Kft. állja. Újság még a csapat háza táján, hogy a közel­múltban Budapesten a minifoci labdarúgótor­nán 120 csapat közül a 2. helyet szerezték meg. Április l-jén Mezömegyeren Hungária Klubot nyitottak, mely egyben sörbárként üzemel Kvasz János szervezésében. A Forcon szétforgácsolódott, de mi lesz a sportkörrel? Békéscsabán, a Forcon Va­sas Sportkör testépítő és erő­emelő szakosztálya 1975 óta működik. Ez idő alatt az erő­södni vágyó sportemberek költözködtek éppen eleget. Je­lenleg a Bánszki utca 6. szám alatt — volt polgárvédelmi pince — edzenek mindannyi­an. A hely nem a legideálisabb, ennek ellenére az eredmények szorgalmas, kitartó edzés­munkát sejtetnek. Itt tré­ningezik Tibori István kétsze­res országos bajnok, Mikes Sándor Európa- és világbajno­ki viadalok résztvevője és az a nyolc junior korcsoportos ver­senyző is, akik a közeljövő reménységei. S hogy miért ír­juk le mindezeket? Mert a sportolók helyzete úgy tűnik bizonytalanná vált vagy válik. Ám erről szóljon a legilletéke­sebb Zimmermann Ferenc, a klubvezető, aki maga is kiváló versenyző. — A forgácsoló gyár darab­jaira hullott, a sportkör, illetve a klub működését is veszélyezteti ez az átalakulás. Sajnos, az álta­lunk választott sportágnak kevés támogatója akad Békéscsabán, a kezdet kezdetén—ami klubunk volt első ebben a városban —, a Forcon volt az egyetlen patrónu- sunk. De ha így haladunk to­vább, akkor ettől is búcsúzha­tunk. A teremmel nincs gondunk — azon kívül, hogy a bérleti szerződés' lejár —, hiszen szak­szerű, biztonságos gépekkel edzhetünk. Igaz, nem csillogó­villogó nyugati erőfejlesztő ma­sinák ezek, de a célnak megfelel­nek. A fiúkkal beszélgettünk már arról, hogy mi lesz, vagy mi legyen a klub további sorsa. Egyvalamiben egyetértettünk: nem akarunk megszűnni, nem akarjuk magunkat áruba bocsá­tani —tolmácsolja a versenyzők véleményét a klubvezető; majd hozzáteszi, hogy az ifjúsági ház­zal már felvették a kapcsolatot, de ott is a személyi változások korát élik, s amíg nincs új igaz­gató, addig remény sincs az együttműködésre. Pedig az ed­zőterem sorsát sürgősen meg kell oldani... Megkerestük Molnár István­nét, a forgácsoló vállalat üzem­mérnökét, aki a sportkör gazda­sági feladatait intézi. Sajnos, a jelen helyzetben ő sem látja a megoldás kulcsát: — A Forcon két részre sza­kadt. Alakult egy olasz—ma­gyar kft., a másik rész maradt állami vállalat. Eddig mindenkit ez *az átalakulás izgatott. A sportkör költségvetése is bizonytalan még. Evekig a mű­ködés alapját a vállalati támoga­tás képezte. Ezt a pénzt — talán — megkapjuk 1991-ben is. De, hogy azután mi lesz, senki sem tudja. A sport üzlet—hallom a tele­vízió kommentátorának szavait a Napzártában, és arra gondolok, talán Békéscsabán is — legyen az állami vállalat vagy magán- vállalkozó —, valaki vagy vala­kik üzletet lámák az erőemelők és a testépítők sportágában. Angliában, Olaszországban, Franciaországban már nemcsak mondják, szponzorálják is a si­keres sportklubokat, sportoló­kat... esete A bérleti szerződés lejárta után vajon lesz-e helyük az erős embereknek?

Next

/
Thumbnails
Contents