Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13-14 / 86. szám

1991. április 13-14., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Még egyszer a Püski házaspárról „Legalább tíz méter valódi irodalom kéne!” Egy régi kép... a kiállításból, balról a harmadik Püski Sándor 80. születésnapjukat ünneplő, békési származású Püski házaspárról, az általuk alapított New York-i Püski Kiadóról és az életművüket be­mutató békéscsabai kiállítás­ról már szóltunk olvasóink­nak. Nincs olyan magyar em­ber a földön, aki — ha ismeri munkásságukat — ne gondol­na tisztelettel és megbecsülés­sel rájuk, mindarra, amit a magyar parasztértelmiség és népmozgalom érdekében tet­tek. Persze mi tagadás, azért az is a köztudatban él, hogy Püskiéket mindez híres, anya­gilag is sikeres emberekké tet­te. A még ma is aktív házaspár gondjairól, kalandos életútjuk egyes lényegtelennek tűnő ál­lomásairól már kevesebben tudnak. A békéscsabai kiállí­tásuk megnyitóján, amelyen személyesen is részt vettek, többek között ezekről esett szó. — Ötvennyolc évvel ezelőtt, amikor Sándor udvarolni kez­dett — meséli Ilus néni, a feleség — Sinka verseit szavalgatta ne­kem. Püski Sándor alig hallhatóan mormolja maga elé: — Valahogy ki kellett próbál­ni a feleségnek valót... Ezen mindketten elmoso­lyodnak, Lényegtelennek tűnő apróság, ám a velük érkező Sze- redi Pál történész mindebből sokkal messzebbre következtet: — Mindig is kérdés volt előt­tem, hogy az 1938—39-ben ala­pított Püski-féle Magyar Élet Kiadó miért éppen a népi írók alkotásaival foglalkozott, miért épp a paraszti sorból kiemelkedő toliforgatókat részesítette előny­ben, hiszen mindezek nem jelen­tettek a kiadónak anyagi előnyt. És íme, a 80 éves férj-feleség egyetlen mondatpárral megvá­laszolja a kérdést: azért, mert Püski Sándort ezek a művek ér­dekelték. Szeredi Pál azonban ennél is tovább megy: — Püski Sándor értékelte és szerette a népi írókat, ezért az általa alapított kiadóval segítette a megjelenésüket. Ám ha nincs a kiadó, nincs a leírt szó, úgy gon­dolom, népi mozgalom sincs, sőt, tízezer lelket számláló könyvbarát, és a balatonszárszói népi egyéséget építő konferen­cia sincs. Mint ismeretes azonban, a történelem nem kegyelmezett a mozgalomnak, 1945-től szaka­dozni kezdett az évtizedekig épí­tett egység. Az esztendők teltek, s a reményvesztett Püski házas­pár a hetvenes évek végén az Egyesült Államokba települt, ahol vállalkozásuk, a New York-i Püski Könyvesház és Kiadó hamarosan a nyugati ma­gyar emigráció szellemi köz­pontjává vált. Az 1987-es lakitelki találko­zó, a magyar politikai és társa­dalmi élet pálfordulata azonban ismét hazahozta őket. Újra arra vállalkoztak, hogy felpezsdítik az álomba szenderült magyar népi mozgalmat: kiadót és köny­vesboltokat alapítottak. A re­mélt siker azonban ezúttal elma­radt. V — Az a változás, ami négy évvel ezelőtt körvonalazódni látszott — mondja Püski Sándor .—, sajnos nem az akkori elkép­zelések szerint valósult meg. A népi mozgalom hívei megoszla­nak a különböző pártok között, egységről nem beszélhetünk. Az állampolgárok többsége hallga­tag, szavazni is csak töredékük ment el. Sokan továbbra sem ér­zik jól magukat ebben a hazá­ban, hiszen nem látják a biztos jövőt... Püski Sándomé férje kezére teszi a sajátját: — Ne erről beszélj Sándor, hanem a mi dolgunkról, arról, hogy mi mit tehetünk. Van egy budapesti kiadónk, ami tönkre­menni látszik. Tömve van köny­vekkel a raktárunk. Nem vásá­rolnak az emberek. Ha ezek az általunk fontosnak ítélt kötetek nem jutnak el az olvasókhoz, elveszítjük a célt, amit mindig is magunk elé tűztünk, azt, hogy a népből kiemelkedő író gondola­tai találkozzanak a néppel. Mi tudunk húsz órát dolgozni, de több pénzt — például önreklá­mozásra —, már nem tudunk befektetni. Egy megoldást látok: a magyar nép alulról szerveződő segítségét. Kellenek a megszál­lott tanítók, az „őrült” népműve­lők és bizományosok, akik fel­vállalják a népi írók megismer­tetését és terjesztését a legkisebb településeken is. Mindezek jó­szándékon és józan felfogáson múlnak, nem pedig anyagiakon. Kell, hogy jusson hely a 150 méteres utcai sikerkönyvek kö­zött tíz méter valódi irodalom­nak is! Magyar Mária Brüsszel kérdez, a Kohán Képtár válaszol Levelet kapott a Kohán Kép­tár Brüsszelből, Yvonne Resse- ler aláírással. (Nem derül ki be­lőle, hogy a levélíró mint ma­gánszemély, vagy mint vala­mely szervezet képviselője küldte Gyulára sorait.) Arról tu­dósít, hogy útikalauzt készíte­nek, amely a XX. századi mű­vészeti gyűjteményekre hívja fel a művészek, a művészet iránt ér­deklődők figyelmét. A kiadvány célja, hogy Kelet- és Nyugat- Európa festészetét, szobrászatát az együvé tartozás, az oszthatat­lanság szellemében mutassa be. Fábián Irén, a képtár vezetője nagy lehetőséget lát mindebben. Gyula óriási kincse a Kohán- hagyaték, amely megérdemel­né, hogy Európa-szerte ismer­jék, csodálják. Az 1979-ben megnyílt gyűjtemény mintegy 2500 grafikát és 600 kisebb-na­gyobb méretű festményt mond­hat magánénak. Évente nyolc­tízezren nézik meg a kiállított képeket. A Kohán-életműből csak tö­redék áll a látogatók rendelkezé­sére. Ha a képtár nemzetközi hírű lenne, a nagyobb látogatott­ság arra ösztönözne, hogy több­ször cseréljék a kiállítóteremben az anyagot. (Ennek meg kellene teremteni feltételeit.) A gyulaiak tudják, hol a képtár, a turista ide- vetődése viszont esetleges, mert csak kevés és szerény tábla iga­zítja a városban errefelé őket. S ha már odataláltak, látnak egy hámló vakolatú épületet, rajta túl tömör felirattal: „Kohán”. Hogy is gondolhatná ebből az idegen, közgyűjteménybe toppan? A bejárati ajtó is inkább raktárt sej­tet, mintsem vonzó galériát. A brüsszeli lévél érdeklődik, van-e itt könyvtár, étterem, vi- deotár, tárlatvezetés? Nos, ez utóbbi van (magyarul), néhány katalógus és egy mosdó. Fábián Irén azonban nem érzi úgy, hogy mindezek kizáró okai lennének az útikalauzba kerülésnek, hisz a szolgáltatások fellelhetők a vá­rosban. Az említett külső hiá­nyosságok apránkénti helyre- igazításán túl egy videolejátszót szeretne, amin bemutathatnák a városi televízió képtárról készí­tett filmjét és egy magnót, amely különböző nyelveken felvett tár­latvezetést nyújtana. Egyetértünk: a múzeumok köztudatba kerülésének jó szol­gálatot tesz egy ilyen nemzetkö­zi útikönyv, már csak azért is, mert a szűkebb-tágabb környe­zet ráébredhet, a világ jobban tud kincseinkről, mint sok eset­ben mi magunk. Sz. M. Mától a mozikban Piszkos alku A színes amerikai film (írta: Gary M. DeVore és Norman Wexler) rendezője John Irvin, főszereplői Arnold Shcwarze- negger (Kaminsky) és Kathryn Harrold (Monique). Az FBI-ügynökök egy ruszti­kus vadászkunyhóban őrzik azt a kulcstanút, aki vallani tudna a Luigi Patrovita által vezetett chi­cagói „család” ellen. Egy napon kora reggel profi gyilkosok üt­nek rajtuk és meggyilkolják a tanút, valamint annak őrzőit. Amikor Harry Shannont hiva­talosan megfosztják az ügytől, személyes indokok alapján — fia az őrök egyike volt — neki­lát, hogy végrehajtsa bosszúter­vét, s igénybe veszi egy egykori ügynök, Mark Kaminsky szol­gálatait. Kaminsky, akit túlzott erő­szak és brutalitás alkalmazása miatt kényszerítettek arra, hogy az irodánál lemondjon, időköz­ben egy kisvárosi sheriff egyen­ruháját öltötte magára. Ezzel az életformával azonban nem elé­gedett és ezért figyel fel a Shan­non által felvázolt tervre. Harry arra kéri, hogy épüljön be a Pat- rovita-féle szervezetbe, találja meg azt, aki fia és a többiek haláláért felelős. Mikor megtud­ja, hogy a küldetés sikeres telje­sítésének jutalmául visszahe­lyeznék az FBI-hoz, Kaminsky elvállalja a megbízást. Hámló vakolat, „vegyes” stílusú ablakok Fotó: Fazekas Ferenc Kiss Ottó verse: A költő mosolya ' és más furcsaságok VERSÍRÓ Mondd, ki halott, ki pihen, hiszen itt ücsörögsz, figyeled, mint írom e vers születő sorait, s azt mint kopogom le!? KÖLTŐ Csak megidéztél, árama ring, kavarog körülötted egykori lázas agyamnak. Látom, még fiatal vagy, értelek, és ha tanácsra igényed volna, segítek. VERSÍRÓ Mit szólsz? — Végre ma vérté lenül sikerült, mire vártunk: tölteni áttetsző folyadékot szép poharunkba— és tocsogunk, sáros, zavaros most mégis a lé itt. KÖLTŐ Jaj, fiatal vagy! Tudd: az a víz bár tiszta lehet, de párás és maszatos poharunk, mert azt soha ember nem töröli, s nem mossa kezével, csak beletölti olykor a langy folyadékot Megkérlek, ne tegyél fel több ilyen ostoba kérdést!—Bár nincs már alkalom, mert széjjelesett az a földön, némi tapasztalatom van, ezt ugye sejted; bízd hát rám a kezed, vezetem most óvón! VERSÍRÓ Kérni akartalak erre, de féltem, elunnád. KÖLTŐ Tedd ezután, amit illik ilyenkor: nagy figyelemmel várd féltő szavamat, s majd úgy, aszerint cselekedjél! Rakd dobozába a gépet, rakd a fehér lapokat most mind a fiókba, s nézd, a szobád üvegablaka ásít, less ki a fényre!—A vers bár ott sem szebb-igazabb, ám mintha valódibb: árad a ritmus az emberözönből, sik kicsi tűsarkú versláb buja hexametert üt! VERSÍRÓ V Nézz rám! Átalakult a figyelmem vasfegyelemmé, hisz makacs arc az enyém; kérlek, ne akard, amit én nem! Átnézhetsz rajtam, letekinthetsz vággyal a járdák forgatagára, de óvatosan, ha lehet; befejezném még ma e téged-idézőt. És ha nem engeded is meg, én folytatni szeretném holnap, holnapután, mert úgy lennél igazán TE ÖRÖKKÉ vers közelében. KÖLTŐ Hagyd az ÖRÖKKÉ-t, s hagyd a SOHÁ-t, mertfurcsa fogalmak, túl bonyolultak hozzád! Ámde ha látni akarnád őket, menj le a térre hamar, könnyű kezeiddel megjeleníteni MOST azokat. Csak bökj le a földre, s rajzoljál pici, fekvő nyolcasokat be a porba! VERSÍRÓ Pillants rám röviden. Modd, látsz-e reményt a szememben? Nem, hiszen az már elmenekült, az előbbi esély meg kis darabokban ölembe esett... De miért mosolyogsz így!? KÖLTŐ Érted mondom: még idejében hagyd el a verset, mert ha te nem, hát ő biz megteszi—megcsal az egyszer. VERSÍRÓ Nem, SOHA nem hagyom el, tudom ő se hagy el SOHA engem! KÖLTŐ Jót akarok, konok ember! Hallgass rám mielőbb, mert újra-megint eltűnök hirtelenül, seza vers is. VERSÍRÓ Nincs igazad, hiszen itt vagy még és ömlik a szó... Lőrinczy István versei: részeg fák holdfényben rákönyökölnek erkélyemre májustól mámoros szemekkel tán az előbb szeretkeztek a gyümölcsölü szelekkel Gulácsy- varázslat i. cogito ergo sum kalapomon fáj az este rajta tollat lenget az ősz sáros égből kocsma nő ki és benne a halál időz II. Hamlet vigyorogsz Yorick koponyáján vagy hullaszagtól fintorogsz bohóc nevet a bohócon vagy csak magadban zokogsz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents