Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-11 / 84. szám
GYOMAENDRŐD ÉS KÖRNYÉKE 1991. április 11csütörtök 0 Profán beszélgetés a Költészet Napján A költészetről és egyebekről Mivel ma a Költészet Napja van, ugye természetesnek veszik, hogy ezen az oldalon versekről is szó esik. Fehér Józsefet, a gyomaendrődi Déryné Művelődési Ház munkatársát kerestük fel ez alkalommal. Hogy miért őt? Alig egy évvel ezelőtt lapunk mutatta be A kaporsza- kállú udvara című versesfüzetét, így aztán esedékes, hogy most egy kicsit őt magát ismerjük meg. Nps, a beszélgetés alatt sokmindenről szó esett, de legyen az bármi, ott volt — igaz nem tisztes távolban, hanem tiszteletlenül közel — a költészet... — Nem könnyű nekem erről beszélni. Nem állítom, hogy intim, de nem is teljesen természetes dolog számomra — ezzel a mondattal köszönt be beszélgetőpartnerem — a közművelődésről könnyebb volna. — Az a szokványos kérdés ilyenkor: hogy kezdődött? —Az első szakasz felsőtagozatos koromtól úgy tizennyolc éves koromig tartott. Hozzáteszem, hogy műszaki középiskolába jártam, s huszonnégy éves korom körül módosítottam pályát. Nem bombáztam különösebben a szerkesztőségeket verseimmel. Az Új Aurorának küldtem néhányat, majd vittem be egyszer egy paksamétára valót. Külön azért vásároltam egy írógépet, hogy gépelve adhassam be őket. Emlékszem, Fiiadé Ifi Mihály, miután elolvasott egy párat, azt mondta, máskor jobb papírra gépeljem őket... Négy évre rá kiértesítettek, hogy pár versemet közük a Hangpróba című összeállításban. Később megjelentem itt-ott, s azután, hogy megszűnt az Új Aurora Tomka Mihály elkészítette a versesfüzetet... — Mennyire jellemzik a mostani Fehér Józsefet az akkori versek? — Amikor azok a versek születtek, Dévaványán nevelőotthonban dolgoztam, mint tanár; több időm volt, több alkotásom született. Most inkább mások költészetéről írok kis tanulmányokat, dolgozatokat... A füzet egyébként inkább a vidéki élettel kapcsolatos alkotásokat gyűjti egybe, kevesebb a filozo- fisztikus, ami ugyancsak jellemző rám. — Mennyire fontos a verseiben a filozófiai mag? — Én közéletinek is vallom magam, bár ez a fajta költészet — s ezt már megállapították málam sokkal okosabbak is — leáldozott Nagy Lászlóék nemzedékével. Igazából az írásaim eklektikusak. Jó kis vegyesfelvágott... Nincs önálló költői világképem, ami hátrány ugyan, de pillanatnyilag jellemző. Bár azért remélem, az eklektikán átsüt a saját személyiségem^. Úgyhogy talán elférek valahol a sorban Thaly Kálmán és Ady Endre között... Beharangozás Találkozzunk a városházán! Bár a cím olyan, mintha randevúra hívnám Önöket, nem erről van szó. Töredelmesen bevallom, mindez csak a figyelem- felkeltést szolgálja. Erre pedig azért van szükség, mert újságunkban időnként egy egész oldal Gyomaendrődről és környékéről szól majd, s így természetesen nem elég az utcán heverő témába belebotlani. Szükség van „egyéb kapcsolatra” is. Egy szó mint száz, a közreműködésüket kérem. Azokét, akik úgy gondolják, hogy közérdekű véleményük, mondanivalójuk, témájuk — panaszuk, örömük, bánatuk — van, amiről a későbbiek során szívesen olvasnának, azokét, akik esetleg alkalmi vagy rendszeres munkatársaink lennének... Nos, őket várom április 18-án, csütörtökön, 9-11 óra között egy kis eszmecserére vagy akár „ munkaértekezletre” a gyomaendrődi városházán. Kiss Katalin Hírek Deme Zoltán országgyűlési képviselő április 12-én, pénteken, 15-17 óra között tart fogadóórát Gyomaendrődön, a polgármesteri hivatalban. Április 19-én, pénteken, 17 óra 30-kor ugyancsak vele találkozhatnak az érdeklődő hunyai lakosok egy falugyűlésen, melyet a helyi művelődési házban rendeznek. Megérkeztek a táblák is Hunyán már volt keresztelő Nincs olyan önkormányzat szerte az országban — természetesen a mi megyénkben sem —, ahol ne lenne téma ez idő tájt az utcanevek megváltoztatása. Különbségek persze adódnak: van, ahol több, van, ahol kevesebb terület, elnevezés sorsa lesz az újrakeresztelés. Néhol még csak a számbavétel, máshol a tárgyalás, az egyeztetés szakaszában jár az ügy. Hunyán már meg is tartották a keresztelőt. A testület három utcanév megváltoztatását javasolta. Ehhez persze kikérték az érintett lakosok véleményét is. Miután mindent mérlegeltek, nem is volt más hátra, minthogy a testület megrendelje a táblákat, és kifizesse a számlát. Már jó néhány hete minden arrajáró saját szemével győződhet meg a változásról: a házak falán, kerítések oldalán ott díszlenek a frissen festett kiírások. Jó, ha megjegyezzük, a Felszabadulás helyett a Liget; a Vörös Hadsereg helyett az Óvoda; a Lenin helyett pedig a Széchenyi utcába kell, hogy címezzük ezután leveleinket hunyai ismerőseinknek... LIGET UTCA Az egyik „frissen keresztelt” hunyai utca. A polgármester és a többség nem akar válópert... „Mert elveszne a becsületünk” Nagy port vert fel annak idején Gyoma és Endrőd házassága. Elhangzottak érvek ellene és mellette is. Gyomaendrőd több mint tíz éve egy város, de úgy látszik a „vele vagy nélküle” dilemmája nem tűnt el az évtizedes együttélés alatt. Erről a jelenségről kérdeztük a város polgármesterét, dr. Frankó Károlyt, aki ezt a problémát tulajdonképpen örökölte. Először azt tudakoltuk, volt-e alapja a kezdeti idegenkedésnek? — A sérelmek egy része jogos. Például az, hogy a múltban Endrédre kevesebb fejlesztési pénz jutott. Mi az idén már egymilliót költöttünk az endrődi részre: a sportpályára, a kultúr- házra; a katolikus templom tatarozásához is hozzájárultunk; megvettük a közelében lévő telket. Mondják is egy páran, hogy endrődi hatalomátvétel lett a képviselő-testületben, de ez nem igaz, hiszen körülbelül felefele arányban vagyunk jelen. De nem is Endrédről jön „válóperi kezdeményezés”, hanem, mintha a régi Gyoma nosztalgiája éledne újjá... — Akkor tehát valódi vagy álprobléma a szétválás kérdése Gyomaendrődön ? —Tavalyjúniusban voltéiról egy népszavazás, ami százezer forintba került. A szavazásra jogosult lakosságnak alig harminc százaléka élt ezzel a jogával. Közülük hetvennyolc százalék az együttmaradásra voksolt, és csak huszonegy százalék a szétválásra. Ez is mutatja, hogy a többség együtt szeretne maradni. Viszont ez még mindig olyan dolog, amivel lehet provokálni a lakosságot. Egy olyan álprobléma, amit egyes, jobbára arctalan személyek vagy csoportok vetnek fel. De aki ezt szorgalmazza közülünk, az helytelenül gondolkodik. — Azért bármennyire is felszíninek ítéljük a kérdést, valahogy kezelni kell... — Sokat lendítene rajtunk, ha meg tudnánk oldani a két településrész közötti megfelelő közlekedést, ha ez sikerül. ha hamar el lehet majd jutni a város egyik végéből a másikba, biztos, hogy a panaszok egy része is megszűnik. Egyelőre monopolhelyzetben van a Volán, ő diktál. Úgy tervezzük, egy éven belül sikerül rendezni a dolgot. A távlati elképzelés persze az, hogy a két rész között lesz a központ... — Az országgyűlési képviselő múltkori látogatása alkalmával azok mellett állt ki, akik a szétválást szorgalmazzák... — Nem akarok ebből politikai kérdést csinálni, de a mi gondjainkat mi ismerjük igazán, akik itt élünk. Ha most szétválnánk, egy végtelen hosszúságú pereskedést zúdítanánk a saját nyakunkba. Azzal lennénk elfoglalva, hogyan osszuk meg a „közös vagyont”. Ilyen körülmények között megtorpanna a fejlődés, hiszen egész másra menne el az energiánk. Nem tudnánk a fejlesztésekre koncentrálni. A környező városoktól messze lemaradnánk. —Mit veszítene a másik elválásával a két településrész? — Gyoma elveszítené Endrő- dőt, Endrőd elveszítené Gyo- mát. Elveszne a lehetőség, hogy a gyerekeink városban nőjenek fel, és elveszne a becsületünk is, hiszen ellökjük magunktól a másikat, amelyik segítségével már elértük, hogy város legyünk. — Fontos tehát az együttma- radás a polgármester számára... — Fontos. De nemcsak az, hanem hogy békességben éljünk egymással, mert csak nyugodt körülmények között lehet eredményesen dolgozni... Bemutatkozik Ecsegfalváról a másfél személyes művelődési ház Kertész Károlyné használta ezt a furcsa kifejezést, amikor az ecsegfalvi művelődési ház bemutatására kértük. O az a bizonyos fél személy, aki óvónői teendői mellett, tavaly január óta mellékállásban a kultúrházat is vezeti. (Rajta kívül még egy takarítónő dolgozik az intézményben.) — Olyan nagyon nagy élet nincs itt — kezdte — kevés az idejük az embereknek. Működik kézimunka szakkör, jobbára nyugdíjas tagokkal. A színpad alatt a fiatalok ifjúsági klubot alakítottak ki. Lehet videózni, pinpongozni. Kéthetente rendezünk diszkót. Tánctanfolyamot is indítottunk, negyvennégyen jártak rá. Itt üzemel a mozi hetente egyszer. Alkalomadtán ide jönnek az iskolások is ünnepséget tartani. A nagyobb rendezvényeknél mindenképp arra kell törekednünk, hogy azok rentábilisak legyenek. Igazából bálákra, nótaestekre meg ilyesmire van igény. Ezeknek vissza is jön az ára. Az irodalmi műsorok, színházi előadások kevésbé kelendőek. Bár valóban mindig figyelembe kell venni az anyagi szempontokat is, én azt mondom, itt is szüksége van ilyen intézményre az embereknek: Nagyon sok társadalmi munkát végeztünk, hogy legyen nekünk is művelődési házunk. Természetesen a lakosságtól nem kérünk bérleti díjat a használatért. Ha a helyi takarék- szövetkezet, áfész vagy vadász- társaság itt tartja a rendezvényeit, akkor ők ezért fizetnek. De csak januártól kezdve, ugyanis azok a vállalatok, akik segítettek az építkezésnél, öt évig ingyen vehették igénybe a termet. Éz most járt le, ebbten az évben... Új iskola a (lát)határon Kisiskolások Isten védelme alatt Fehér József: Kastélyrom, megíratlan vers Arra a pusztafási kastélyromra gondolok, minek paréját képzeletemben harsogva rágja egy új ismeretlen falka. Bedeszkázott ajtót ütöget a szél, a rézkilincsen az utolsó ember ujjnyoma. A történet megíratlan vers vadászkutyákról, szélütött grófról, meggyfaszipkáról... Már időtlen közhely minden csupán, a színhelyről isten is rég kivonult, hogy sorsom, mint bürökpuskát, kihegyezze. Az oldalt írta és összeállította Kiss Katalin. A képeket Gál Edit és Kovács Erzsébet készítette. Még messze a nyár is, nemhogy a szeptember. Ennek ellenére nemrégiben iskolaügyben utaztunk Dévaványára, ahol is ősztől egy új intézmény fog működni: Szügyi Dánielről, a századfordulón itt tevékenykedő, a templomépítést is irányító református lelkészről elnevezett elemi iskola. Van rá igény, elegendő pedagógus, már csak néhány pecsétet kell megszerezni csöngetésig... Mindezt Szalay Szilárd református lelkésztől tudtuk meg, miközben a ványai Bem utcában sétáltunk. Mint mondotta, a református egyház mindig is tanított. Megmutatta a hosszú sokablakos épületet — ahol valaha református leányiskola is működött—, s amit még a régi tanácstól igényeltek vissza. Itt kap helyet a négy osztály — egy első, egy második, két harmadik —, van két lakás is; erre is szükségük lehet a közeljövőben. Eddig hatvanhét gyerek iratkozott be, és öt pedagógus jelentkezett. — Volt valamiféle kizáró ok? — Semmi. Ide jöhet bárki. Csak a létszámra ügyeltünk. A továbbiakban persze alkalmaz- kodniok kell az egyházi törvényekhez, előírásokhoz... —- Mitől lesz más ez az iskola? — Itt is csak annyi lesz a hitoktatás, mint máshol. Külön ax katolikusoknak, külön a protestánsoknak. Ugyanúgy igyekszünk a legkorszerűbb módszerekkel oktatni a gyerekeket, mint bármelyik iskolában. Csak mi Isten védelme alá helyezzük őket, és a saját értékeinket közvetítjük feléjük. Ami a tanári kar működését illeti, a református egyházban gyakorlat a dékáni rendszer, azaz évente megbíznak valakit az igazgatói teendők ellátásával is. —Miből fogják fenntartani az intézményt? —Az egyházi iskolákat anyagilag támogatja a hitközség — a ványai a második legnagyobb gyülekezet a megyében —, számítunk külföldi segíségre is. A mi szakembereink ingyen végzik a munkájukat. Természetesen megigényeljük az állami támogatást és az önkormányzat, valamint az iskola is felajánlotta együttműködését. — További terveik? —Soka tennivaló az épületen is, hiszen közművesíteni kell, rendbe szeretnénk hozni a lakásokat is. Most csak négy alsó osztályban indul meg az oktatás, de két év múlva szeretnénk emelt szintű felsőt, majd al- és főgimnáziumot kiépíteni itt Dévaványán... A Szügyi Dániel Református Elemi Iskolában szeptemberben megkezdődik a tanítás
