Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
“kÖRÖSTÁJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1991. március 9., szombat „A magyar nemzet feldicsőítése él minden Csepp véremben.” Széchenyi István szerelmei és utazásai Széchenyi, a kapitány A napóleoni háborúk után tovább katonáskodó Széchenyi István, a béke időkben több alkalommal vett igénybe rövi- debb-hosszabb ideig tartó szabadságokat, amelyeket külföldi tanulmányutakra használt fél. Bejárta Európa legfejlettebb országait, valamint a Kelet mesés múltú és nyomorult sorsú vidékeit1. 1815. év októberében Londonba utazott. Megismerkedett gyárosokkal, mérnökökkel. Tanulta az angol nyelvet. Többször fogadta őt IV. György, a későbbi angol király. Vidéki útjain megalapozta a lótenyésztésre vonatkozó ismerek. Rendkívüli érdeklődéssel fordult a műszaki, a gazdasági és társadalmi élet jelenségei, eredményei felé. Mindent megfigyelt, feljegyzett és abból a szempontból mérlegelt, hasznosítható-e hazájában. Három hónapos angliai távoliét után tért haza. 1816, év őszén újra Londonba utazott, ahol versenylovakat vásárolt. Ezek az utazások és vásárlások nagy adósságot hoztak számára, ezért egy időre Cenken gazdaságával foglalkozott, ' 1818. júliusában hattagú kíséretével nagy dél-európai és keleti utazást tett. Járt Itáliában, Korfu, Milosz és Tenedesz szigeteken, Trójában, Konstantinápolyban, Szolimában, Chiosz szigetén, Thermopülaiban, Elji- na szigetén Patraszban, Máltán és Szicíliában. Ez az utazás 11 hónapig tartott. A fejlett polgári államokban látottak és tapasztaltak arra ösztönözték Széchenyit, hogy hazája elmaradt állapotán változtasson,*«s erre megnyerje elsősorban a nagybirtokos osztály tagjait. 1819-től rendszeresen, rendkívül sokat olvasott. Ismerte a német, olasz, angol és francia költőket, az ókori irodalmat, történelmet, az újkori politikai és történeti irodalmat. Kedves költője volt Schiller, az olasz , Allieri, az angol Byron és Jean Paul. Jól ismerte a francra felvilágosodás irodalmát, nagyra- becsülte Rousseaut és Voltairet, amellett azonban vallásos meggyőződése érintetlen maradt. Szerelmei lelki újjászületést idéztek elő. 1814 tavaszán vonzalom bontakozik ki közte és Pál bátyjának felesége, Caroline Meade között; 1817 májusában Zeno Saurau gróf felesége, az „ördögi szépségű” Hunyadi Gabriella grófnőért lángol. Ez év őszétől sógornője, Caroline Meade húgának, Selmának udvarol, majd később, amikor megkéri kezét, mindkét család ellenzi a házasságot. 1820. december 29-én merül fel Széchenyiben a Pest és Buda között megépítendő állóhíd létrehozásának gondolata. Ekkor mint huszárkapitány Bihardió- szegen állomásozott. Ott kapta a hírt, hogy apja, gróf Széchenyi Ferenc Bécsben meghalt. Amikor Széchenyi megérkezett Pestre, gyorsan akarta folytatni útját Bécs felé. A jégzajlás miatt azonban a két szomszédos várost öszekötő hajóhidat felszedték. Ilyenkor, a Duna vizének jégpáncéllá válásáig, Pest - és Buda között megszűnt minden forgalom, még csónakon sem lehetett átkelni a folyón. Széchenyinek majd egy hetet kellett várni, míg kocsiját dereglyére tették, és a jégzajlást jelző ágyúk dörgése közepette átvitték a túl• só partra. A temetés után Széchenyi Ferenc gróf birtokát felosztották a három fiútestvér között. Istvánnak a. cenki birtok mellett Pölöske, Bak, Tüttöss, Náfrád- falu, valamit két puszta és a kanizsai ház jutott. Birtokának területe körülbelül 90 ezer hold • lett. 1821. év nyarán Széchenyi bejárta Erdélyt, tanulmányozta- a lótenyésztést és a méneseket. Barátságot kötött báró Wesselényi Miklóssal, aki életének további alakulásában, különösen magyarságára volt nagy hatással. Vele 1822 márciusától szeptemberéig újra Franciaországba és Angliába utazott, majd tanulmányozták Dél-Németorszá- got. 1822. év őszén Henriette Liechtenstein hercegnőbe lett szerelmes. Megkérte a kezét, de a családtól elodázó választ kapott. Másfél év múlva ismét megkérte a hercegnő kezét, ek* kor véglegesen ismét kikosarazták. 1824. július 22-én kezdődik szerelme a 25 esztendős Seilern Crescence grófnő iránt, aki Zichy Károly (a. magyar kamara alelnöke) felesége volt. Crescence öt év óta volt felesége Zichy Károlynak, aki huszonegy évvel volt idősebb feleségénél. Ez az eszményi szerelem fel- lobbanása Széchenyi szántára a magyarság felemeléséért folytatott gigászi küzdelem legfontosabb indítéka lett. Ezután Széchenyi naplója szerelmés kertté változott. Először ritkábban fordul elő benne Crescence neve, majd gyakrabban, később ellepi az egész naplót. 1826-ban 134 naplónap van Crescencének szentelve. (Zichy Károly 1834. évi halála után, 1836-ban Crescence Széchenyi István felesége lett.) 1825. május 10. és augusztus 14. között Széchenyi ismét Franciaoszágba utazott, tartózkodott Velencében és Triesztben, majd országunkkal és né- pünkkeHsmerkedett. Széchenyi 1825. év őszétől rendszeresen részt vett Pozsonyban a nemességet és a városokat képviselő alsótáblának, az országos üléseket érdemben előkészítő úgynevezett kerületi ülésein. Október 12-én a felsőtábla ülésen szólalt fel. Ekkor a rendeknek az alkotmányos sérelmekkel foglalkozó üzenetét tárgyalták. Az ülésen katonaruhában magyarul mondta el — mlgtörve ezzel a latinul szólás szokását — felszólalását. Ez a feszólalás sokakban nagy felháborodást keltett, de több fiatal mágnás követte példáját- Később Metternich kancellár emiatt kihallgatáson fogadta'és megrótta. A november 3-i kerületi ülésen Felsőbükki Nagy Pál, Széchenyi barátja, Sopron megye követe felszólalásában bírálta a főrangúakat, hogy nem támogatják a nemzeti nyelv ügyét. Ezt követően Széchenyi szólalt fel, s a nemzeti szellem és nyelv felvirágoztatására összes birtokainak egyévi jövedelmét, 60 000 forintot ajánlott fel egy magyar tudóstársaság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia céljaira. Példájával nem maradt akkor egyedül, néhány jómódú adakozó is mellé állott, így az intézmény 1830-ban megkezdhette működését. Széchenyi az Akadémia alelnöke lett. • A pesti (Nemzeti) Kaszinó Széchenyi kezdeményezésére alakult meg 1827. június 10-én azzal a céllal, hogy elősegítse a főurak nemzeti alapon történő politikai állásfoglalásának kialakulását. ' Az 1827-es év nyarán Széchenyi Pestre helyezte át állandó lakását. Csak a nemzetét kívánta ezután szolgálni. Megritkultak külföldi útjai, csak időlegesen él Bécsben vagy az átépített cenki kastélyában. O és társai 1828. május 20-án megtartották Pesten az első lóversenyt. Július és augusztus hónapban Horvátországban, Isztriában és Triesztben tanulmányozta Széchenyi a közlekedési és kereskedelmi lehetőségeket, majd a Fertő-tó szabályozásának ügyével foglalkozott. Ez év végén a Hitel c. munkájához, az első kidolgozott magyar- országi társadalmi-gazdasági reformprogram megírásához kezdett. (A 292 oldalas leírás kiadására 1830. január31-én került sor.) E leírásból a magyar nemesség művelt rétege ez idő tájt kezdett ráébredni a változás szükségességére. Sokat foglalkozott ez időben cenki birtokának ügyeivel. Huszonöt- ezer juhot neveltek ott, a faiskolában több tízezer darab eperfát neveltek. Nevés mérnök — Beszédes József — foglalkozott birtokának víztelenítésével. 1830. június 1-jén Széchenyi kezdeményezésére megalakult az Állattenyésztő Társaság, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület őse. Közben tanulta Széchenyi a latin nyelvet és a magyar jogot Xantos Ignác tanár segítségével. Az országunk hátramaradott- ságán segíteni akaró Széchenyi törekvése, hívó szava és tanítása a legtöbb esetben visszhangta- lan maradt. Góg Imre A nagycenki Széchenyi-kastély kincskeresés, a gyors meggazdagodás vágya és az örök élet titka az emberek fantáziáját régóta foglalkoztatta. Az arany már ősidőktől a legbecsesebb fémek közé tartozott. Az alkimisták kísérleteit az elérhető gazdagság vágya ösztönözte; fő céljuk az arany előállítása volt, először csak nemesebb fémből (például az ezüstből), később már minden fémet arannyá akartak változtatni. Ehhez egy csodálatos , mágikus erejű anyagra volt szükségük: a BÖLCSEK KÖVÉRE. Ez az alkimisták Szerint minden fémet arannyá tudott alakítani, mivel magában foglalta az „isteni misztériuEgy hazai alkimista: Báróczi Sándor Hol rejtőzik a „Bölcsek köve” mot” és a rejtett kincset. Ebben a korban az aranycsinálás fontos anyagának tartották a higanyt, a MERCURIUM-ot. Egy alkimista, Raymondus Lullus (1235—1315) Testámentumá- ban írja: „Arannyá változtatnám a tengert, ha az higanyból lenne!” A korai alkimisták (alexandriaiak, kínaiak, hinduk, arabok, egyes európaiak) munkáinak jelentőségét nem a receptjeik adják, hanem kísérleti munkáik, melyek — a sok sikertelen próbálkozás mellett — sokszor a gyakorlati kémiát fejlesztették. A késői alkimisták a XVI. századtól kezdve főképpen az arany előállításával foglalkoztak, a gyakorlati élettől teljesen elszakadva. Jó részük közönséges csaló volt! Patrónusokra mindig leltek, mert több európai fejedelem ilyen módon akarta kiürült pénztárát megtölteni. Az „udvari alkimisták”-nak különösen a javakban szűkölködő királyoknál volt jó sorsuk, akik közül nem egy maga is'foglalkozott ezzel az „okkult tudománnyal” (II. Lajos és II. Ulászló magyar királyok). Feltételezhető, hogy a XIII. században már a kolostorokban a szerzetesek alkímiával foglalkoztak. Külföldön Itáliában és Spanyolországban számos magyar alkimista működött. Londonban nagy hímévre tett szert Bánfihunyadi János (1576— 1646), aki nemcsak lelkes alkimista, de gyakorlati kísérletező is volt. Jellemző volt, hogy az addig egymástól függetlenül dolgozó alkimisták a XVI.—XVII. századtól kezdve titkos társaságokba tömörültek: ilyen volt a „sza- badkőmíves mozgalom” és az ún. „rózsakeresztesek” csoportja, ez utóbbi hazánkban nagyon elterjedt volt. Elnevezését egy „ROSENKREUTZ” nevű alapítónak tulajdonították, akiről később kiderült, hogy sohasem élt, mondája egyszerű irodalmi gondolat volt. Ä „rózsakeresztesek” tagjaikat misztikus szertartások után vették fel, és bizonyos fokozatokat kellett nekik teljesíteni. A rend fő célja: az emberi nyomorúság enyhítése, valódi vallásfilozófiával, a legmagasabb tudás elérése ennek segítségével, továbbá a magánélet tökéletes feddhetetlensége. Tagjai kilenc fokozatba voltak osztva. A harmadik fokozatba tartoztak a „praktikusok”, akik tökéletes felszerelésű kémiai laboratóriumokban próbálkoztak az arnycsinálással. A tagok fokozatokba való előrelépés szerint egyre nagyobb titkokat tudhattak meg: az „adeptusok” megtudhatták, hogy az alkimisták aranycsináló és az örökélet titkai közül csupán az elsőt művelik, a „ mágusok" pedig talán arról értesülhettek, hogy egyiket sem csinálják? E szervezetnek fejdelmek és főurak is tagjai voltak. így II. Ulászló, II. Lajos király, Zsigmond király felesége Cil- ley Borbála, Bercsényi Miklós, sőt Martinovics Ignác is. Az alkimista receptek között találhatunk olyat is, amelyet mint „Mátyás király aranycsináló receptjé”-t emlegették. Némelyik titkos társaságból később jelentős tudományos társaság is alakult ki: Angliában a „Láthatatlanok Társaságából” (The Invisible College) szerveződött a XVII. században a Tudományos Akadémia, a „Royal Society”. A magyar rózsakeresztesek szövetségét, „Fraternitas Roseae Crucis”-t II. József 1786-ban betiltotta, de egy darabig még titokban működött. A magyar rózsakereszteseknek különleges és kiemelkedő egyénisége volt Báróczi Sándor (1735— 1809) testőríró is. Báróczi Sándpr író és műfordító, m. kir. testőrtiszt költészetünk francia iskolájának előkelő tagja volt. Első műveivel való fellépése korszakot alkotott a magyar stílus történetében. A francia galantériát, sima udvariaskodást, érzelmességet Báróczi szólaltatta meg magyarul, idegen fogalmak számára szerencsés kifejezéseket teremtett és ami a legfontosabb, megújítja munkáiban a magyar mondattant. Számos művet fordított franciából és németből. A fiatal Kazinczy mintaképének tartja, mert a francia művelődés szellemét a magyar nyelvben igyekezett meghonosítani. Bessenyei és Barcsay .társaságában hathatósan közreműködött a magyar nemzeti irodalom felvirágoztatásában mindaddig, míg az alkímiával meg nem ismerkedett, melybe azután annyira beleélte magát, hogy az irodalomra nézve teljesen elveszett! Báróczit az alkímiának Born Ignác lovag nyerte meg, aki híres alkimista volt Bécsben. Báróczin kívül hívei közé tartozott' Vay Miklós generális is. Kazincy Ferenc — akinek az apósa gróf Török Lajos alkimista, a magyar rózsakeresztesek apostola — leveleiben több ízben arról is ír, hogy Báróczi Sándor, Székely László magyar gárdaalezredessel együtt tagja volt a rózsakeresztesek szövetségének és ennek hatására mélyedt bele az aranycsinálás titkainak kutatásába. Míg a barátai (Bőm és Vay Miklós) tisztán tudományos célból, szórakozásból űzték az alkímiát, Báróczi minden idejét az aranycsinálás titkai kutatásának szentelte. Megjegyzem, hogy ebben a korban az aranycsinálás próbái voltak divatban a szalonokban. II. József császár is kíváncsi volt rá és Clary hercegné szalonjában nézett meg egy ilyen próbát, de ez balul üthetett ki, mert egy szemtanú azt írja levelében: „Ugyan tsunya mód felsültek az aranytsinálók, és a Tsászár még engem iskine- vete, a miért hogy Miklós ötsém (Vay Miklós) is benne van a Bundba...” Olyan lehetett ez, mint manapság a spirtiszta szeánszok, a parafenomális jelenségek tárgyalása, a „nulladik típusú találkozások”! Midőn megállapíthatjuk, hogy az alkímia mind orvosi, mind közéleti és .technikai szempontból aránylag igen keveset produkált, ha számba- vesszük a rengeteg vagyont, időt, energiát, mit évszázadokon keresztül rápazaroltak, még tisztán kémiai szempontból is alig köszönhetünk neki többet, mint a foszfor, cink és porcelán véletlen felfedezését, Kazincy Ferenccel együtt sajnálkozhatunk, hogy BÁRÓCZI SÁNDOR teljes életét nem az irodalomnak szentelte! , dr. Sonkoly Kálmán
