Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ELŐTT 1991. MÁRCIUS 9., SZOMBAT Ára: 6,80 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM Készülődés a március 15-ei eskütételre Miután a Parlament el­utasította az SZDSZ-nek a kárpótlási törvény alapel­veire vonatkozó indítvá­nyát, a szabad demokraták reménytelennek látják, hogy a helyzetet megfelelően ren­dező jogszabály szülessen. Ezért nem kívánnak részt venni a törvénytervezet to­vábbi vitájában — jelentet­te be Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője. A szabad demokraták — miként Pető Iván a pánt vé­leményét tolmácsolta — a törvénytervezetet rosszul előkészítettnek, kaotikusnak tartják. A kárpótlás elvei továbbra is tisztázatlanok, amit szerintük nem megcá­folt, hanem méginkább meg­erősített az Országgyűlés hétfői ülése. Olyat pedig Pe­tő szavai szerint „nem lá­tott a világ”, hogy a tör­vénytervezet általános vitá­jának lezárását követően egy kormánypárti képviselő úgy nyilatkozzon: a pártok nézetei a vita során nem­hogy közeledtek volna egy­máshoz, hanem a fél évvel ezelőtti szintet sem érik el. Bevonulás után va jóval kevesebb a szociá­lis problémával küzdő sor­katona. Ugyanakkor e kör bővült a munkanélkülivé vált családtagokkal, ez fel­tételezhetően a jövőben ál­talános jelenség lesz — egé­szíti ki a laktanyaparancs­nok. A kiképző tisztek szerint a fiatalok fizikai állóképes­sége átlagos. Nem jobb és nem rosszabb, mint az elő­ző generációnál. Átlagélet- koruk 20—23 év között van, és csak nagyon kevesen szakképzetlenek. Általános gyakorlat, hogy ,az egy hó­napos alapkiképzés után es­(Folytatás a 3. oldalon) A közelmúltban vonultak be az újoncok a békéscsabai Nagy Sándor József laktanyába. A katonai élet és a civil­világ közötti átmenet tapasztalatairól kérdeztünk néhány fiatalembert és a laktanya parancsnokát, Nagy László al­ezredest. — Másfél százan vonultak be hozzánk sorkatonai szol-' gálatra — kezdi beszélgeté­sünket Nagy László. — Egy­két kivételtől eltekintve mindannyian Békés me­gyeiek. A más megyéből ér­kezők többnyire NB I-as labdarúgók. Sajnos a leg­újabb rendelkezések szerint ők is csak szabadidejükben sportolhatnak, nem úgy, mint korábban. Az újoncok egy hónapos alapkiképzéssel kezdik a ka­tonai szolgálatukat. Utána rádióelektronikai szakmát tanulnak majd. Legtöbbjük iskolai végzettsége 8 általá­nos fölötti, ami a magas műszaki követelmény miatt elengedhetetlenül szükséges. Általános tapasztalat, hogy a bevonulok elenyésző aránya nős és még kevesebben van­nak, akik a feleség mellett kisgyermeket is otthon hagy­tak. Örömünkre szolgál, hogy a korábbi évekhez viszonyít­N É PÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP A termelők érdekében Az agrárpiac első csirái? A megyei önkormányzati hivatal nagytermében látta vendégül az Agrárkamara Békés Megyei Szervezete a Viharsarok polgármestereit. A találkozó kifejezett célja az volt, hogy megismerkedhessenek azzal a MINI TEL névre hallgató mezőgazdasági információs rendszerrel, amelyet az agrárkamara szeretne eljuttatni a térség va­lamennyi gazdálkodó szervezetéhez, a szövetkezetektől a kistermelőkig bezárólag. (Folytatás a 3. oldalon) Olajbogyók vallomásai Az adósságmenedzselés mellett az infláció ellen Kupa-nap Orosházán Rz SZDSZ „kiszáll” Zsúfolásig megtelt tegnap érdeklődőkkel az orosházi művelődési központ, ahol dr. Kupa Mihály pénzügymi­niszter ismertette a néhány napja kormányprogrammá emelt gazdasági programot. A Magyar Demokrata Fórum orosházi szervezete a Nem­zeti Alapítvány javára szer­vezett jótékonysági bálra kérte fel fővédnöknek a pénzügyminisztert, aki ezen apropóból látogatott az al­földi városba. A rendezvé­nyen megjelentek a demok­rata fórum megyei és váro­si szervezetének vezetői, va­lamint Varga Zoltán és Remport Katalin országgyű­lési képviselők. A kormány négyéves programjával kapcsolatban dr Kupa Mihály elmondta, hogy ez kifejezetten akció jellegű, hiszen változó kül­gazdasági környezetben kell hogy helytálljon. Hangsú­lyozta, hogy a kormány gaz­dasági programja kézzelfog­ható, amellyel már külföld­re is el lehet utazni. A program négy fő gazdasági -kérdést igyekszik egyidőben menedzselni, a négyéves időszak alatt ezek közül va­lamelyik -mindig prioritást élvez. Példái 1992-ben első­sorban az adósságmenedzse­lés és az infláció elleni harc az első. Egyébként fő ve­szélynek jelölte meg a mi­niszter az inflációt. Úgy vé­li, igazán ez döntheti rom­ba a magyar gazdaságot, te­heti tönkre a vállalatokat, a kisüzemeket és a családokat, hiszen egy olyan gazdaság­ban, ahol az infláció nap mint nap fenyeget, képtelen­ség tervezni, anyagi javakat felhalmozni. A kellő opti­mizmussal taglalt kormány- program ismertetése kap­Koravén csecsemő csán dr. Kupa Mihály hang­súlyozta: a gazdasági vál­ságból való kitörésnek, illet­ve az áttörésnek csak akkor van esélye, ha kellő biza­lommal nézünk szembe a valósággal. Csak rajtunk múlik a siker. Meg kell ta­lálni helyünket egy új gaz­dasági környezetben, mert csak így tudunk integrálód­ni az európai gazdaságba. Helyrajzilag és politikailag ma már nem kérdés, hogy Európához tartozunk, a gaz­daság viszont még egyelőre talány. Végezetül hangsúlyozta, hogy a kelet-európai és a szovjet piacokon eddig szer­zett előnyeinket nem sza­bad feladni, még akkor sem, ha pillanatnyilag a pénz­ügyi gondok, a fizetési ne­hézségek miatt nem tudunk szállítani. — rákóczi — Ellenmérleg Vagy nem igazságos, vgy nem Mátyás, aki kitalálta, hogy a közeljövőben a ben­zin literenkénti árába további 6-7 forint­tal be kell építeni a kötelező gépjármű- biztositást. Azon sem lepődnék meg, ha igazságos Mátyáshoz semmi köze nem lenne a dolognak. Könnyű belátni, hogy miért. •­Végy egy szamizdat-irodalommal egy­korú, száz kilométeren 9-10 litert fogyasz­tó Trabantot! (Esze ágába ne jusson va­lakinek is ilyet vásárolni! Az archaikus hangzású „végy”-et csupán a példázat kedvéért említettem.) Ha tele a benzintar­tálya és elegendő levegő van a kerekei­ben, akkor talán 20-30 ezret is megér. Végy továbbá egy — mondjuk — másfél milliót kóstáló, legfeljebb 4-5 literrel üze­melő Opelt! (Ezzel meg az a gond, hogy a környezetemben senkit nem ismerek, akit tegeznék, s volna is ennyi pénze.) Ha már mindkét kocsi megvan, törd össze őket! Látni fogod, hogy a sok kis, lestrapált Trabant által megtermelt tete­mes biztosítási díjból milyen gálánsán javítják meg a méregdrága autócsodákat. Ugyanis a Trabant 100 kilométer megté­tele után 60-70, a tehetősebbek autója vi­szont csak 30-35 forinttal járul hozzá a biztosító rendelkezésére álló tökéhez. Azt pedig már a kuoni pásztor is kívülről du­dálja, hogy egy ilyen Trabant áráért eme csodáknak még a szivargyújtóját sem cserélik ki. Magyarán: a két összeütkö­zött autó — esetünkben azonos felelősség­gel megáldott (megvert) — vezetője kö­zül az elesettebbnök kell mélyebben zse­bébe nyúlnia.' Bizonyosan az ilyesmit hívják arányos közteherviselésnek. Magam ugyan csak „aranyosnak” becézném... A közteher tehát már megvolna, legfeljebb néme­lyek nem viselik, hanem használják majd ezután (is). De van ennél nagyobb baj is. A kormány el-elmondogatja, hogy meg kell szüntetni az állam gyámkodását. En­nek jegyében felszabadítja az árakat, vál­lalja a tömeges munkanélküliséget és az inflációt. Privatizál, s ha volna egy kis gazdasági „érzéke”, talán még reprivati­zálna is. Szóval hagyja, hogy a piac, a kereslet-kínálat törvényei könyörtelenül érvényesüljenek. Akkor meg ugyan mi a jó körkörös vé­delemért éppen ezzel a kötelező gépjár­műbiztosítással nyüzsög!? Ha összetöröm, hát összetöröm. Ä magamét pláne, a má­sét pedig saját kockázatomra. Ha nincs biztosításom, úgy kell nekem. Ha meg biztosítás kell, majd kötök egyet. Két jó magyar miért ne tudna kiegyezni a kö­zös bajban? (Elég, ha honatyáinkról ve­szünk példát.) Ha meg nem megy, legfel­jebb pereskedünk. Ezzel aztán tovább nő­hetne az állam illetékbevétele is. Eddig senki sem érezte szükségét an­nak, hogy orrunkra kösse: a biztosítók vajon mennyi bevételhez jutottak éven­te a felelősségbiztosítás révén, mennyit kamatoztak ezek az összegek betétként — esetleg „megforgatva” —, s mibe keriil- tek a javítások. Így akár abban a hitben is ringathatjuk magunkat, hogy nincs is mérleghiány, legfeljebb nekünk hiányzik ez a mérleg. Gondolni sem merek rá: el­jött az ideje, hogy mérlegeljünk? K. A. J.

Next

/
Thumbnails
Contents