Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-08 / 57. szám
I \ 1991. március 8., péntek Szakiskola, ahonnan nem száműzték a verset Csabai sikertörténet Igazságszolgáltatás helyett igazságot keresek két szereplőre Rékefalviné Kádi Éva: „A sikerben tanár kollégáim is részesek” Kun Mária: „A régi verseket nagyon szeretem, a maiak is szépek” BÉKEFALVINÉ KADI ÉVA KÖNYVTÁROS ÖRÖME HATÁRTALAN. JOGGAL, HISZ TANÍTVÁNYA, A VÉGZŐS KUN MÄRIA MÁSODIK LETT NAGYKŐRÖSÖN AZ ARANY JANOS BALLA- DAMONDO VERSENY DÖNTŐJÉBEN. Pedig nem minden „malőr” nélkül -kezdődött a történet. A Békéscsabai Kereskedelmi , Ven d églátó i par i Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában megkapták ugyan decemberben a verseny megyei kiírását, ám ebből az derült ki, hogy csak gimnazistákat és szakközép- iskolákat várnak a megyei döntőre. A könyvtáros és a cukrász tanulólány azonban, a Művelődési Közlönyből értesülve a nagykőrösi felhívásról, szeptember óta komolyan készült. Decemberre Mária imár megtanulta a Rozgonyiné, Rákócziné, Zách Klára, Vörös Rébék, a Tetemrehív-ás és a Párviadal című balladákat, a diáktársak „Hűha! Ezt bevágni is nehéz, nemhogy előadni!” elismerő szavai közepette. Békefalvi né arra gondolt, Marika utolsó éves, többet nem lesiz alkalma ezen a versenyen indulni, felhívta a rendező nagykőrösi polgármesteri hivatalit. Megnyugtatták, jiersze hogy versenyezhet szakmunkástanuló! És Marika Békéscsabán, a megyei döntőn továbbjutott, ötödikként, mint egyetlen szakmunkásképzős. Nagykőrösön az elmúlt hét végén több mint 120 diák izgult, köztük 46 leendő szakmunkás rajtolt a B kategóriában. — Sokan mondták a Vörös Rébék című balladát — gondol vissza az első, nem túl kellemes meglepetésre Kun Mariira. — Bosszúságomban megfogadtam, én azért is jobb leszek! A döntőbe egyenes út vezetett. Sikerét az itthoni közös elemzéseknek, hangsúly- és beszédgyakorlatoknak tudja be. Január óta legalább száz órát fordítottak a felkészülésre. — Költőink csodálatosan használják nyelvünket — mondja meggyőződéssel az iskolai könyvtáros, aki, neki lévén ideje a versmondás rejtelmeibe avatni a gyerekeket, más tanulókat is rendszeresen segít. Örömmel fogadja, ha kollegái hozzá irányítanak valakit: „Tessék, Éva, foglalkozzál vele!” — A választás mindig közös, tiszteletben tor tom a diák egyénisiégéit A versmondás kemény munka, minden szót külön-külön elemzúnk. Megbeszéljük, miért írta a költő, hogyan illeszkedik a rész az egészbe. A felkészülés során megpróbálom érzékeltetni a gyerekekkel, mekkora jelentősége van egy-egy jól mondott szónak, hangnak. Igen, a versmondás sok kínlódással jár, és Marika nagyon hálás tanítvány volt... — A vasárnapi utolsó fordulóban Rozgonyiné balladáját mondtam — folytatja sikertörténetüket a tanítvány. — Igaz, Zách Kláráénak inkább örültem Volna, mert abban jobban ki lehet bontani a jellemeket. De hát a zsűri így választott. Mégsem bántam meg. Előző este Bánffy György színművész, a zsűri elnöke felajánlotta, tanácsaival segít a döntőbe jutottaknak. Én is megkérdeztem. Azt mondta, lírai alkat vagyok, a király és Rozgonyiné találkozásakor igyekezzek kacéran visszavágni a királynak. A döntőn lestem a tekintetét, s annál a résznél Láttam, mosolyog ... Marika kedvenc költője ezentúl Arany János. Mondja. szavad gyönyörűek, verseit csak szépen lehet előadni. A múltot úgy eleveníti meg, hogy az szinte láthatóvá válik. S hogy mi lesz ezután a verssel? Dolgozni fog otthon, Gerendáson, talán felszolgáló lesz. Aztán tovább szeretne tanulni, érettségizni ebben az iskoláiban. A versmomdással semmiképp nem szakít. A diákévektől az EDÜ.-vel búcsúzik, aztán az áíész-sza- valóversenyeken vesz részt, melyeket nemcsak diákok- n|ak hirdetnek. De ide ezután is mindig eljön. — Bánffy György azt mondta Éva néninek, mikor átadta neki a felkészítésért a díjat, az oklevelet: „Nagyon kérem, ne hagyja abba!” Én biztos vagyok benne, még sóik díjazott kerül ki a keze alól... — Meglepetésemben, meghatottságomban annyit se tudtam mondani a művész úrnak, dehogy hagyom abba, hisz most is a versmondásért vagyunk itt! — árulja el legalább utólag Békefal viné Kádi Éva, a vers- szerető iskolai könyvtáros. Marika búcsúzóul elmondja nekünk a Vörös Rébéket. Előadásában minden van: drámai erő, tiszta beszéd, hozzáértés. Kering, kavarog, zúg a könyvtárszobában a sok „Hess madár”. Lélegzetvisszafojtva hallgatjuk. Mí- vés munka, kettős szerep- osztásban. Szőke Margit Fotó: Kovács Erzsébet Dekagrammos zsebtelefonok Amerikában és Japánban a következő évtizedben milliószámra kerülnek használatba a parányi, néhány dekagrammos zsebtelefonok. A mikrohullámú hálózatokhoz kapcsolódó autó- és hordozható telefonok máris igen elterjedtek Nyugaton, ám használatuknak korlátot szab viszonylag nehéz súlyuk, és az, hogy még mindig több száz dollárba kerülnek. Az új, valóban zsebrevághatő telefon 75 dollárért lesz hozzáférhető, mihelyt tömegesen, több tízmillió példányban dobhatják piacra. A japán Nippon Telegraph, egy amerikai cég, a svéd Ericcson és mások most versenyt futva kívánják meghódítani az óriási piacot. A New York-i kísérletekben a már működő mikrohullámú hálózathoz kapcsolódnak a zsebtelefonok. A szakma szakértői, akik az új telefonok megjelenését a félvezetők ösztönözte ipari forradalomhoz hasonlítják, bizonyosak a sikerben, hiszen a találmány gazdasági és társadalmi előnyei óriásiak. A vállalatoknál mindenki bárhol, azonnal elérhető lehetne, és megtakaríthatnák költséges hálózatok kiépítését. A közvetlen összeköttetés nagy kihatással lehetne a családi életre, hiszen a gyerek is mindig megtalálható lenne. Válasz Mezőhegyesre El lehet-e viselni türelemmel ha annyi év után egyszer csak elfeledkeznek rólunk? Ha máról holnapra velünk is bármi előfordulhat, ami egy hétköznapi, egyszerű emberrel léprten-nyomon megtörténik? „— Maga nem azt irta, amit kellett volna! Miért csak a vezérigazgatót kérdezte? Miért ígérgettek és hitegettek azzal a vezetők, hogy kapok szénát?” — cseng fülembe újra és újra a mezőhegyesi Resetár Józsi bácsi akkurátus hangja. Elégedetlen velem, az újsággal Elfogadhatatlan számára, amit irtom szénakál- váriájáról. Mert ő — ma már bizonyos vagyok benne — elégtételt akart. Igazságot szolgáltatni, mint hajdan. A sajtó segítségével, a nagy nyilvánosság előtt. Megdorgálni a bűnösöket, a mezőhegyesi kombinát vezetőit, akik véleménye szerint cinkosan összejátszottak ellene. Az írott szó szemében még ma is hatalom. Hajthatatlan- sága, szívóssága, bevallom, nem kis hatással van rám. Üjabb levelében a sajtó- és szólásszabadságra hivatkozva követeli, írjam le annak az embernek a nevét, aki Véleménye szerint nem egészen tisztességes úton 300 mázsa szénát vásárolhatott a kombináttól és mindössze 90 forintos egységáron. Mert mint mondja, ilyen még soha, de sóba nem fordult alő Mezőhegyesen, hogy valaki eny- nyi szénát vásárolhatott. Személyes találkozásunk, sót, későbbi telefonbeszélgetésünk alkalmával sem tudom meggyőzni arról, hogy azt a bizonyos 300 mázsía szénát még akkor vásárolta az illető, amlikor bárki, kívülálló és dolgozó egyaránt befizethetett szálastakarmányra. A 90 forintos egységár valóban szembetűnően alacsony, sóit, ahogy Józsi bácsi mondja, „szalmaár se”. De mint azt a vezérigazgató és Mikulán Pál kerületi főállattenyésztő is elmondta, frissen telepített lucerna első nö- vedékét adták el, amely meglehetősen gyo- mos volt. Sőt, a kaszálás után kétszer megázott és háromszor forgatták, miire megszáradt. így levél, illetve értékes tápanyag alig- alig maradt benne. S mivel Mikulán Pál főálllattenyésztő is vásárolt ebből a bizonyos takarmányból, megtekintettem. Sőt, mintát is hoztam magammal: Valóban minőségen aluli, legalábbis tapasztalataim ezt igazolják. De, mivel Józsi bácsi ragaszkodik a 300 mázsát vásárló nevének közléséhez — az érintett személy hozzájárulásával —, közlöm önnél a sajtó hasábjain, hogy Bakos István mezőkovácsházi lakosról van szó, aki korábban a független kisgazdapárt vidéki titkára volt. „— Ki van a háttérben? Miiért kellett az én 5 mázsa széna ügyem vezetőségi ülés elé vinni, amikor a 300 mázsa értékesítéséről nem született döntés? Mikulán Pál kerületi főá'llattenyésztő miért nem kapott fegyelmit a mai napig a felelőtlen szénaeladásokért, mikor a többi vétkes Vezető már régen figyelmeztetésben részesült?” — hallom újabb és újabb kérdéseit, s tudom, valóban megalázó helyzetbe került. Viszont nem tudom, csupán sejtem, ennyi mezőhegyesi látogatás után, miért is következett be mindez. Mikulán Pál egyébként — a megszerezhető információk szerint — azért nem kapott fegyelmit, mert csak annyi szénát adott el kerületéből, amennyi feleslegesnek mutatkozott, s minden tételt a minőségnek megfelelő áron. Se többért, se kevesebbért. S hogy a háttérben ki van és állnak-e ott valakik, mint ahogy Ön kérdezi? Nem tudom. De az számomra is nyilvánvaló, hogy az elmúlt év politikai viharai, a rendszer- váltás harcai, az érdekek nyílt és kíméletlen összecsapása Mezőhegyesen is felborította a hétköznapok megszokott világát, az alá- és fölérendelt viszonyokat. A hatalomért folyó élet-halál harc régi barátságokat, szakmai közösségeket vert síét egyik napról a másikra, s omlasztott össze megdönthetetlennek tűnő hierarchiákat. Vannak, akik infarktussal, kiújuló gyomorfekéllyel, mások' megtépázott idegrendszerrel folytatják a békés átmenetnek hirdetett, az újabb és újabb, lélekölő hétköznapi harcokat. Kérem, ne értsen félre, de 5 mázsa szénát veszíteni talán még mindig kisebb tragédia, mint egy esetleges végzetes infarktus elé nézni, vagy tudni, bármikor el lehet „vérezni” a hatalmi harcban, s netalántán utcára kerülhi. ' Tudom — hiszen nap mint nap tapasztalom —, a húsos fazék köré túl sokan igyekeznek. Mert sajnos, ma még mindig csak itt lehet „jóllakni”. A körön kívül legfeljebb a társadalmi perifériára sodródásnak van esélye. Hogy a vezérigazgató megbízása körül Mezőhegyesen nincs minden rendben? Hogy a régi és új hatalom eleddig ismeretlen és meghökkentő új összefonódásai irányítják a dolgokat? Hogy ismét a vadásztatás, a felső kapcsolatok ilyen-olyan módon történő „melegen tartása” az egyedüli lehetőség a hatalomba kerüléshez és a hatalomban maradáshoz? Hogy ma az a nyertes, aki az etikusan megengedhető diplomáciai húzásokon túl, újabb és újabb köpönyegbe bújhat? Azt hiszem, ma még valóban csak itt tartunk. S minden bizonnyal évek kellenek ahhoz, hogy a demokrácia tényleg esély- egyenlőséget hozzon. Mindenért árat kell fizetni,, s talán kivétel nélkül mindany- nyiünknak. Valószínűlég ezzel a munkámmal is elégedetlen lesz, kedves Józsi bácsi. Hiszen nem osztottam igazságot, nem ítéltem el az ön szerint vétkeseket, s nem emeltem magasba a vétleneket. Viszont bármennyire is hihetetlen, a demokrácia szabályait, interjúalanyaim személyiségjogait, véleményüket és érvüket is figyelembe vettem. Igaz, nem mentem el Bakos István portájára, mint ahogy ön azt kérte, megnézni azt a bizonyos szénát, pedig nem zárkózott el a látogatásomtól. De mi is lenne, ha egy újságíró bárki magánlakásába követelhetné, hogy szétnézhessen, netalántán kinyittathassa a családi trezort. Törvényes úton persze lehet nyomozást kezdeményezni, ha kellő bizonyíték áll rendelkezésre. Ez esetben viszont a felhozott érvek és bizonylatok aligha elegendőek. Etikailag viszont sok minden megkérdőjelezhető, ami a mai hétköznapok világában történik. Azonban feltehetően negatív következményeivel a visszaélőknek előbb-utóbb számolniuk kell. Rákóczi GabriellaA Hofburgot is meghódítanák A Békéscsabai Vonós Kamarazenekar hangversenyén)! A Mozart-év hangversenyeit emlékezetes produkció- vad gazdagította március 5- én, a Bartók-teremben a Békéscsabai Vonós Kamara- zenekar. Lapunkban előző nap Gál Tamás karnagy, művészeti vezető bemutatta a-«zenekart és ismertette gondjait. Az együttes megyénk zenei életébeír kettős feladatot lát el. önálló repertoárja mellett, mint a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar gerince, hozzájárult ahhoz, hogy a zenekar az ország több profi együttesének színvonalára emelkedett. Tóth István hangverseny- mester irányításával először a sokat hallott „Kis Éji Zene” szólalt meg. A kimunkált., hangulatos interpretációt "a közönség nagy tapssal honorálta. Fokozott várakozás előzte meg a 415 K. jegyzékszámot viselő C-dúr zongoraverseny előadását. Ezt a virtuóz darabot Mozart a császár jelenlétében mutatta be Bécsben. 1783- ban. Csontos József művésztanár olyan hőfokon és olyan színvonalon interpretálta a zongoraszólamot, mely a Hofburgot ma is meghódítaná! Fölényes technikai készség és finom bil- lentés birtokában a mozarti „éneklő allegro” teljes varázsában jelent meg. Az országban gyakran vendégszereplő művész saját hazáját is meghódította. A 136 K. jegyzékszámú D-dúr divertimentót és a 138 K. jegyzékszámé F-dúr divertimentót Mozart 16 éves korában komponálta Salzburgban, olaszországi utazásának hatása alatt. A művek az olasz nyitány formáját követik. A divertimento nevet nem Mozart adta. Az eredetileg vonósnégyesre készült darabok előadása virtuóz technikát igényel. A zenekar igényesen látta el feladatát. A szólamok kiegyensúlyozottan hangzottak, a divertimento — a „szórakoztató zene” — hangulatát mindvégig éreztük. A közönség tetszésnyilvánítása igazolta azt, hogy a zenekar bizonyított!. Most a fenntartókon a sor! Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megyénk egyik kulturális bázisáról lemondhassunk. Avagy „inter arma silent musae?” Dr. Ferdinandy Kond
