Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-07 / 56. szám
1991. március 7„ csütörtök o Mi van a fogolyzendülések hátterében? szintje azonban általában alacsonyabb annál, mint amiről papírjuk van. Sok közöttük a félanalfabéta. Akadnak persze magasan képzett emberek is, de ezek száma elenyésző. ön szerint milyenek ma a hazai börtönviszonyok, a zsúfoltságot leszámítva? — Az utóbbi időben voltak ugyan jelentős korszerűsítések, amelyek férőhelybővítéssel is jártak, de a börtönök építészeti szerkezete alapvetően nem változott. Az épületek jelentős része még a múlt századból maradt ránk, ezekre a túlságosan nagy zárkák, vagy az egészen szűk cellák a jellemzőek. Az utóbbiadban a mozgástér kicsi, a nagy zárkákban pedig az a probléma, hogy sok ember van együtt, ami önmagában is feszültségforrás. Tőlünk nyugatabbra a minél kisebb börtönök és minél kisebb együttlakó közösségek kialakítására törekszenek. A börtönszemélyzet lét. száma megfelelő? — Bármilyen tárgyilagos is akarok lenni, azt kell mondanom, hogy nagyon rossz személyi feltételek mellett dolgozunk, az emberek rendkívül túlterheltek. Nyugaton általánosan elfogadott norma, hogy igazán eredményes munkát akkor lehet végezni, ha a személyzet létszáma azonos a rájuk bízott elítéltek létszámával. A skandináv országokban fiatalkorúak esetében egy személlyel két ember foglalkozik. Ezzel szemben nálunk 5 ezer ember dolgozik 13 ezres elitéit! létszámmal, ami azt jelenti, hogy egy időben egészen minimális a bent levő személyzet. Egy nevelőhöz felnőtteknél 60-120 ember tartozik. A közvélemény részéről kétféle követelést italla- ni. Az egyik szerint enyhíteni, a másik szerint szigorítani kellene a fogvatartási feltételeket. — Olyan börtönt én még nem láttam, amiről jót mondtak volna. Vagy szidják az elviselhetetlennek vélt körülményeket, vagy azt hangoztatják, hogy jóval szigorúbb elbánásban kellene részesíteni az elítélteket. Ez a világ minden részén így van. Hogy hol működik jő börtönrendszer, azt a visszaesők számán lehet lemérni? — A szakemberek a" Világon sehol nem tekintik mérőszámnak a visszaesést. Semmivel nem kevesebb a visszaesők száma ott sem, ahol humánusak a börtönviszonyok. Adódik a kérdés, hogy akkor egyáltalán miért törekszünk erre? Mindent meg kell tenni azért, hogy az elítélt megkapaszkodhasson. Kötelességünk megadni az esélyt, hogy a börtönből kiszabadulva ne jelentsenek ez^k az emberek a társadalom számára újra ellenséget. A bűnözés azonban alapvetően társadalmi okokra vezethető vissza, és csak nagyon kis mértékben függ a börtönviszonyoktól. Időnként börtönláza. dásokról röppennek fel hírek, amelyek hátterében az áll, hogy .a rabok egy része nem akarja elismerni az előző rendszer bíróságai által hozott ítéleteket. — Már a rendszerváltást megelőző éles társadalmi viták sem rekedtek kívül a börtönök falain. Ekkortól kezdve alakult ki az a nézet, hogy minden elítélt egy rossz rendszer áldozataként, téves, politikai szempontok alapján hozott bírói döntések alapján tölti büntetését. Legtöbben azt mondják, hegy kisebb bűnöket követtek el, mint az országot tönkretevő politikusok, a helyi kiskirályok. E felfogás tarihatar.'.an- ságáról naponta próbáljuk meggyőzni őket, bizonygatva, hogy lopni, rabolni vagy ölni egyetlen társadalomban sem lehet. Időnként szervezett formát öltenek ezek a követelések, például aláírás- gyűjtésekbe kezdenek. Most éppen az életfogytigianra ítéltek szerveztek ilyen akciót, mondván, ha a taxisblokádban résztvevők is közkegyelmet kaptak, akkor ők miért maradnak ki. Az ilyen próbálkozásokat nem akadályozzuk, a petíciókat eljuttatjuk a kívánt címekre. Ellenben, ha jogtalan eszközökkel akarnak kikényszeríteni bármilyen döntést — ami kimeríti a fogoly zendülés’ fogalmát —, azt mindenképpen megakadályozzuk. összességében azt mondhatom, hogy nem nagyobb a feszültség a börtönökben, mint két évvel ezelőtt, csak korábban az apróbb ügyek nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. L. László János Fotó: Kovács Erzsébet Milyen típusai vannak Magyarországon a börtönöknek? Utoljára az általános amnesztia idején irányult a figyelem a hazai börtönökre. Akkoriban országos lázadástól tartott a közvélemény, ami szerencsére nem következett be. Azóta meglehetős csend van a téma körül. A Büntetésvégrehajtás országos parancsnokával, Tari Ferenc vezérőrnaggyal beszélgettünk a mai helyzetről, a rendszerváltás hatásáról a börtönök életére. Fegyházak, fogházak, börtönök Az Ózdi Kohászati Üzemekben a Profil Kft. üzemeltetésében új csőgyártási technológiát vezettek be. Olasz technológia alapján — mintegy 100 millió forintos beruházással — megkezdték az úgynevezett hosszvarratos csövek gyártását. Az új terméknek kedvező a külföldi piaca, a teljes évi kapacitásukat már lekötötték MTi-fotó: Mizerák István Korszellem kontra emberi lélek Dvagy, aki mer az... Szeretnék megérteni egy embert. Kérem, ne szóljanak közbe, hogy lehetetlenre vállalkozom, tisztában vagyok a feladat nagyságával! Sőt, kijelentem: lehetetlen teljes egészében megismerni egy embert, de mégsem tehetek mást, megkísérlem. A legkisebb előremenetel, eredmény elég lökést adihat(na) a további erő- fesizítéseimhez. Ha nem értik félre, nem tartják nagyképűségnek, hozzáteszem, hoigy a siker az élet más területein szintúgy hasznosítható eredményeket hozhatna... Ráadásul itt állunk és farkasszemet nézünk a korszellemmel. A fizikai törvényekből — amelyek el nem ítélhető módon az élet egyéb, valóságos törvényeihez hasonlóan lépten-nyomon érvényesítik akaratukat — eredően a korszellem visz- szanéz reánk és kíváncsian 'llesi a (bennünk rejlő farkas-, avagy bárány tekinteteket! Tűzött a nap. A nagymedencében pezs- gett a víz a tömegtők a füvön emberek ezrei áldoztak a napistennek, s a szebbnél szebb, kihívóbbnál kihívóbb hölgyek, mint valami mágnes vonzották a férfiúi tekinteteket. Egyáltalán nem értettem, hogy ilyen körülmények között miért mondta ismerősöm: — Nagy fába vágom a fejszémet, vállalkozni fogok. Azaz nem én vállalkozom, hanem beszállóik egy hirdetés kínálta lehetőségbe. Kecsegtető az ajánlat, 5-6 év helyett hónapokon belül hozzájuthatok az áhított autóhoz, alig valamivel magasabb áron, mint a Merkúrnál. Most a felét kell befizetni, a többit pedig az átvételkor. Most figyelj — emelte föl hangját a nyomaték kedvéért —, még december előtt zsebemben lesz a slusszkulcs! Szinte nyomtalanul ment el a fülem mellett ismerősöm megjegyzése. Talán a figyelmemet lekötő látvány, talán az üres zsebemnek köszönhetően. (Természetesen jelképes zsebekre gondolok, igazi a fürdőgatyákon nem szokott lenni.) De néhány nap múlva a szomszéd áradozott ugyanerről a nagy lehetőségről. Mi mást tehettem, belenéztem a hirdetésibe, majd kóbor, kíváncsi képzeletem további lépésekre késztetett. Fölvettem a telefont és további részletek birtokába jutottam. Mi tagadás, hitetlenkedve hallgattam az illetékes úr megnyugtató szavait, ^amelyek arról győztek meg, hogy pesszimizmusom teljesen alaptalan. Egyébként nem valamiféle megérzés, vagy látnoki képesség ösztökélt a borúlátásra, hanem á térkép ismerete. A nagy lehetőségek hazája Amerika, mi Magyarországon vagyunk ... De ne kalandozzunk el, képzeletünk ne röpködjön ily vadul. Meggyőzetésem közepette (próbáltam elmagyarázni az úrnak, hogy ha a kért időben nem tudja szállítani az autókat és a munkatársai által elmondott kamatokkal fizéti vissza a 100 ezer forintokat, akkor is 15-20 milliót tehet zsebre cirka fél év semmittevéssel, néhány hirdetés közzétételével. Hogy mit kaptam a fejemre!? Miket képzelek, nevetséges. Földhözragadt, begyepesedett gondolkodású embernek a vállalkozások korában esélye sem lehet. Igenis szállít a külföldi partner, a megadott időre, már megy Békéscsabára az új szerződés, amelyben a máshol szokásos kamatok szerepelnek, stb-stb. „De várjon néhány hónapot és meglátja, hogy jönnek az autók.” Hiszékeny, naiv lélek lévén, ennyiben hagytam a dolgot. Minek áskálódni, amikor semmi keresnivalója sincs itt a kéifc- kedésnek — gondoltam magamban. Aztán teltek a hetek-hónapok, decembert írtunk, összefutottam ismerősömmel. Rögtön a zsebére pillantottam, hogy miitől dudoro- dik. „Talán csak nem a sluszkulcs lapul a szövet alatt?” — kérdeztem, szinte csak úgy mellékesen. — Nem, nem. A levelek. Kisebb zökkenők jöttek közbe. Tudod, az úgy volt — kezdte leplezetlen zavarral, majd folytatta —, hogy akivel szerződést kötöttek, nem tudta a külföldi partnerrel még időben..., de hamarosan meglesz, ígérték a múltkor, bár elég nehéz megtalálni a szervezőket. Mit mondjak? Nem ért váratlanul a porszem megjelenése a 'gépezetben, de (még) mindig úgy voltam vele: hátha tévedek. (Köztudottan emberi dolog, miért pont velem ne esne meg.) Szilveszter után a szomszéd ‘kopogott át, kezében köteg- nyi újság, sok-sok cikkecskével. ígéret, ígéret hátán, volt, aki már 'látott olyan szervezőt, aki hallott az autókról, de meglesz! Meglesz, derült ki a cikkek-sugallataiból. Űjabb svédcsavar következett a minap. „Befizettük az autó teljes vételárát. Jött a papír, s ha azt akarjuk, hogy március végéig megkapjuk, akkor nem tehettünk mást” — újságolta' ismerősöm, de szavai mögött éreztem, hogy valamiféle biztatást vár. (Legalábbis reménykedik abban, hogy nem fakadnak ki belőlem keresetlen mondatok a hiszékeny emberekről.) De mielőtt megszólalhattam volna, folytatta: „Nem tehettünk mást, futunk a pénzünk után...” . A riasztó hírek sajnoß tovább szaporodtak, mert az egyik cég a másikra hivatkozik, a másik az egyikre, ráadásul a harmadik — vagy ki tudja hányadik — üzleti vállalkozásnak kellene szállítani a beígért autót. Kiderült továbbá, hogy az egyik fő reménysugár — külföldi „üzletember képében” — néhány millió márkával lelépett a Föld másik felére. Telefonhoz nyúltam, megkérdeztem ismerősömet, hallotta-e a szomorú híradást. — Igen, igen — válaszolta kétségbeesve. — Reménykedsz még? — kérdeztem tovább álnokul. — Mi mást tehetnék — mondta és bármilyen hihetetlen, hangján érződött az őszinteség. — Reménykedem, ha nem is márciusban, de szállítani fognak, vagy visszakapom a pénzt — fejezte be legvégül. Szeretnék (megérteni egy embert. A sorstársunkat, akiit fényes ígéretek, lehetőségek „helyzetbe és tűzbe hoztak”. Reagált, feltette a tétre az összes pénzét és őszintén reménykedik. Az utolsó pillanatokig, a legvégsőkig. Vagy az lenne az igazi kelet-európai csoda, ha megértenénk: sok csillogónak látszó üzleti mérkőzésen amatőrök, becsületes játékkal legkönnyebben veszíthetnek. Lovász Sándor — Tizenkilenc megyei büntetésvégrehajtási intézetünk van, ezekben helyezzük el az előzetes letartóztatásban levőket. A másik a — belső zsargónban — végre' hajtó intézeteknek nevezett típus. Ide kerülnek a bíróságok által besorolt fokozatok alapján az elítéltek. Ezek a fogházak, a fegyházak és a börtönök. A különbség közöttük a belső rendben, a bezártság, a kedvezmények és a mozgáskorlátozottság mértékében van. A besorolások rugalmasan változhatnak az egyes intézményeknél az alapján, hogy milyen fajta ítéletből születik adott időszakban több. összesen S3 büntetésvégrehajtási intézet működik az országban. Hányán vannak jelenleg a börtönökben? — Pillanatnyi létszámunk 13 ezer körüli, ebből durván 8-9 ézer a jogerősen elítélt személy, a többi előzetes letartóztatásban van. Jelenleg a legnagyobb gondunk, hogy rendkívül gyorsan nő az előzetesen letartóztatottak száma. amitől a megyei intézetek zsúfolttá váltak. Az elhelyezési körülmények lJedig nem felelnek meg azoknak a normáknak, amelyeket a jogszabályok előírnak. Mindennek elsősorban az az oka, hogy a tavaly megjelent, a rendőrségi fogdákra vonatkozó norma csak úgy tartható meg, ha a vizsgálat befejezése előtt jóváhagyatják a bíróval az előzetes letartóztatást. így a vizsgálati fogságból átkerülnek hozzánk a gyanúsítottak, a mi létszámunkat növelve. A végrehajtó típusú intézetekben nincs zsúfoltság, ami részben az amnesztiának köszönhető, részben az ítélkezési gyakorlat változásának. Milyen az elítéltek szociális összetétele? — A jogerősen elítéltek között csupán 800 a nő. Az életkor szerinti bontásban jellemzően 19-40 év közöttieket tartunk fogva, 60 évnél idősebbek alig vannak. Az elítéltek fele fejezte be az általános Iskolát. Tudásuk A gyulai zárkasor
