Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

1991. március 6., szerda NÉPÚJSÁG Medovars/.ki tanár úr és kezdőkből álló csapata: Gombár (iábor. Borsi Valéria, Kelemen Tünde, Múlt Gabriella, Malatyinszki Gyöngyi, Ungi Krisztina, Mátó Zsolt és Szűcs Zoltán... Egy kis történelem I. e. kb. 4000.: A norvégjai Rodoy szigetén valaki egy síző képét festi barlangja falára. Ugyanez idő tájt ugyanezt teszi egy másik ős-úriem- ber egy másik barlangban a Kehér- tenger part ján, a mai Szov jetunió te­rületén. Skandinávia föld jén ugyan­ekkor valaki más pedig szertehagy ja ős-sílécének törédékeit. I. sz. 790.: Paulus Diakónus, fog­lalkozására nézve író, egy művében a finneket a síelésben való gyorsasá­gukért és ügyességükért skrid-fin- neknek (sikló finneknek) nevezi. 950.: A norvég harci ének. az F.gils Saga a sítalpon kivívott hábo­rús győzelmek dicséretét zengedezi. 1199.: Saxo, dán történetíró ért­hetően nem túl lelkesen konstatál ja, hogy a finnek sílécen győzik le és verik vissza Regner dán király sere- geit. 1555.: Olaus Magnus krónikája, a História de gentibus septemtriona- libus az északi népek síversenyekkel egybekötött mulatozásairól és va­dászatairól beszél. Említést tesz olyan állati bőrökről, melyeket a skrid-finnek a fatalpaik alá kötnek, amikor hegyre mennek, nehogy visz- szacsúss/anak. 1874.: A Pityer-féle északi-sarki expedíció nyomán elter jed a sí isme­rete és népszerűsége Ausztriában. 1877.: Norvégiában megalakul­nak az első síklubok. A legelső közü­lük a Kristiani Ski-Club. 1877.: Az osztrák Harrach gróf vadászaikat mazottait Csehország­ban norvég sílécekkel szereli fel. 1886.: A német dr. Tholus síléce­ket hozat Kristianából (Oslo), hogy megkönnyítse betegeinek megláto­gatását az óriási hóban. 1888.: Fridjohf Nansen, a hírne­ves sarkutaző sílécen szeli át (Grön­land jég- és hősivatagjait, parttól- partig. 1890.: Paa Ski over Grönland, ez Nansen könyvének címe. Megjelené­se nyomán hatalmas.síélet kerekedik egész Európában. 1890.: Magyarországra be­csúsznak az első lécek. 1890.: A Lilienfeldben élő Ma­thias Zdarsky megalkotja a merev „alpesi" kötést, s ezzel együtt kiala­kít egy teljesen új mozgástechnikát. Megkezdődik a „stílusok harca", amely majd csak az első v ilágháború után jut el az északi és az alpesi szá­mok békés egymás mellett éléséig. 1892.: Todtnauban létrehozzák az első német síegyletet. 1900.: B. Nilsen norvég mester Feldbergben bemutatja a síugrást és ezzel új korszakot kezd a sísport Németországban és Svájcban. 1915.: Amundsen sílécen éri el a Déli-sarkot. 1915.: Július 15-én megalakul a magyar szövetség. 1914.: A svéd Carl Heilberg felve­ti a gondolatot, hogy a téli versenye­ket is vegyék fel az olimpiák prog­ramjába. 1924.: A franciaországi Chamo­nix az első téli olimpia színhelye. Itt alakul meg 14 ország (köztük Vla­A/. eleit Makra Erzsi és Borsi Vali gyarország) részvételével a Nemzet­közi Sí Szövetség, a FIS. A szövetség mai taglétszáma 54. 1991.: A békéscsabai tanítókép'ző főiskola - noha még csak öt eszten­dős múltra tekint vissza - saját felsze­reléssel három tábort is szervez hall­gatói számára. * * * Vámos tanár úr a lejtőn: ..Most megcsináltuk a jobb ka­nyart, bal térd forgatással, most pedig fogjuk csinálni ellenkező­leg, jobb térddel forgatunk és bal kanyar lesz belőle. A lejtés irá­nyában induljunk meg, hogy legyen egy kis lendületünk. Másként nem fogjuk tudni megcsinálni. Hóekefékkel meg­indulunk lejtésirányban, körül­belül öt métert siklik mindenki, cs utána kezdje el forgatni a jobb térdet befelé. S még egy, ami az előzőnél elcg sokaknál hiba volt: a súlypont pont ellenkező­leg került a másik lábra, aminek elméletileg tehermentesítettnek kell lenni, az a hegyléc, vagyis most a bal léc lesz. Zsuzsi fog Utánam jönni, de most először bemutatom.” — Ez nehéz feladatnak szá­mít a második nap közepén? — Igen. Nekem igen... Bí­zom benne, nagyon szeretném, de kicsit félünk is szerintem tőle. Túl sokat estünk — véleke­dik Juhász Szilvia.de hangjában azért ott bujkál, hogy rajta sem­mi sem múlik. Beszélgetések a lanovkán Alföldi ember kiváltképp jól érzi itt magát a lanovkán, amikor elindul a nagy csendben, olyan cirka 1200 méter magasra. Ku- csera Emil síokató. de földrajz szakos tanár is, sokkal többet tud erről a Kassa környéki hegy­ségről. — A Szlovák érces hegység az egész kárpáti vonulat egyik legöregebb tagja. Annak egyik része a szepes-gömöri érchegy­ség, ahol most vagyunk tulaj­donképpen. egész pontosan a Kojsovska Hola szlovák nyel­ven. Ok Kopasz hegynek neve­zik, azt hiszem mi is elfogadhat­juk ezt. 1246 méter magasra le­het feljutni felvonó segítségével és onnan a leghosszabb pálya közel három kilométer hosszú. Ez számunkra azért érdekes, mert szerencsére kevesen isme­rik otthon, az Alacsony-Tátrába, Magas-Tátrába járnak legtöb­ben síelni, és bár valóban hosz- szabbak a pályák, nagyobbak a magasságok, de a sorok is jóval hosszabbak. És nekünk a napi, konkrétan síelésre fordítható idő, ami döntően lényeges. Ta­valy amikor befejeztük a sítábo­rokat, az árak megugrottak. Akkor pesszimisták voltunk. Meglepetés ért bennünket, hogy az idén az. eddigiek helyett há­rom tábort szerveztünk, és vala­mennyi telt házzal indult, 40 fő Napfiirdő, szomjúságoltó, pihenő Egy megtért lélek vallomása Hovatovább - idetovábh! - ös/.úlő halántékkal kóstoltam bele egy szenvedélybe, s lettem napo­kon belül a több milliós, tízmilliós rajongó tábor egyik kezdő közkatonája. A véletlen hozta — köztudottan a véletlenek ilyenek —, hogy az. ese­mények összejátszása, furfangos trükkök és lel- kieröm gyengülése révén rászántam magam egy sítúrára. A gy ulai 615. számú iskola egyik turnu­sával Rózsahegyen — szlovák nevén Ruzombe- rok — csatoltam először sílécet a lábamra. Aki még nem élte át a méteres hóval borított, égbe nyúló hegyek varázsát, az alföldi ember számára elérhetetlenül tiszta levegő illatát, a mínusz 10 fokban szikrázó napsütés simogatását és az egész napos mozgás gyönyörét, annak szinte lehetetlen elmesélni az egy hetet. A gyulai középiskolások a megyei diáksporttanács szervezése révén síelhet­tek egy hétig. A Körösöktől sok minden van túlságosan messze, elérhetetlen távolságban. Tőlünk na­gyobb áldozatot követel meg, ha valami hasznos, eddig nem ismert tevékenységbe, sportba aka­runk belekóstolni. Nékem meggyőződésemmé vált, hogy minden ötödikesnél nagyobb diák hasz­nára válna, ha évente egy hetet sítáborban tölthet­ne. A nálunk fejlettebb mozgás- és egészségkultú­rával rendelkező országokban nem véletlenül ve­zették be az. egv-két hetes síszünetet, amikor szer­vezetten viszik az iskolák diákjaikat a hegyekbe! Tudom, városainkban, falcainkban kevés a pénz, talán utópiának tűnhet egy ilyen felvetés. De! Még ma is annyi felesleges dologra költünk pénzt... Miért ne próbálnánk meghonosítani egy máshol bevált gyakorlatot, amelynek kézzelfogható elő­nyeiről beszélnünk sem kell? Azaz hogy kell, hát­ha jövőre már arról írhatunk, hogy egy-kétezer Békés megyei diák kötött, vélhetőleg örök barát­ságot a legnépszerűbb téli sporttal. (lovász I és plusz még túljelentkezők is voltak. —- Mi az oka, hogy a magya­rok ezt még nem fedezték fel? — Ez számomra is rejtély és megmagyarázhatatlan. Különö­sen tavaly óta. amikor színes prospektusokat is készítettek és küldözgettek Magyarországra. Turistaházak, szállodák várják a környéken az idelátogatókat, de a síelők, mint a horgászok, va­dászok féltékenyek, hát mi is egy kicsit izgulunk, hogy való­ban ne legyen olyan nagyon népszerű hely, hiszen a mi lehe­tőségeinket vagy az ideszokot- taknak, a vidék szerelmesei­nek lehetőségeit csökkentené ez. —- Azt mondják általában 3-4 nap után másként vélekedik az ember a mások meg a saját sítu­dásáról is. így van ? — Igen, igen, így van. — Hétfőn még egészen zord volt az ábrázatotok, amikor az első hóekézésekkel próbálkoz­tatok. — Sokkal könnyebben meg lehet tanulni, mint ahogy gon­doltam volna — így Solti And­rea. — Rá kell érezni a dolgokra azt hiszem — mondja Borbély Tünde. Aztán arról beszélgetünk, mennyibe került a „kopasz-he­gyi kaland". — 1600 forintot kellett befi­zetni forintban és 950 korona a szállás, és azon kívül még a köl­tőpénz.^ — Úgy gondolom, hogy ez nem sok. — Végül is ha önállóan jö­vünk, akkor sokkal többe került volna — mondják egy-egy tea szürcsölése közben. — És benne van ebben persze egy ügyes szervezés is, amiről majd hallunk Vámos Lászlótól, aki az egyik régi szervezője ezeknek a táboroknak.-— Mintegy nyolc éve, ami­kor még Békésen egy középis­kolában tanítottam, akkor vettük fel a kapcsolatot a felvidéki. Szepsiben lévő középiskolával, ahol Nagy János testnevelő sze­mélyében egy kimondottan jó barátra találtam. Az ő segítségé­vel, mondhatnám a kettőnk munkája alapján végül több al­kalommal és viszonylag olcsó, jó szálláslehetőségeket tudtunk fölfedezni. Napról napra------------------i------------r—I—_j — Dr. Szabó Zoltán főigaz­gató-helyettes állandó résztve­vője a táboroknak. A felvonói csendben így vall a táborok kí­nálta szépségekről: — Én ezekben a táborokban azt szeretem leginkább, hogy az ember saját magával versenyez. Hogy az oktatók elmondják, mit lehel, mit kell tenni, látható kez­dők számára a haladóknak a le­siklása és előbb-utóbb az az ér­zés fogja el őket. hogy „én ezt nem tudom megcsinálni”. És akkor napról napra úrrá lesz sa­ját magán az ember. Ez adja a savát-borsát. Saját magát le­győzni! — Szeretnénk tanárok szá­mára is tábort szervezni. S az lenne egy igazán hasznos, mert így azt gondolják a kívülállók, hogy akik eljönnek síelni és okatni, az számukra kizárólag csak szórakozás. Ez nagyon komoly munka. És együtt örülni azokkal a hallgatókkal, akik első nap még bukdácsolnak, és a második, harmadik nap már a felvonón is fel tudnak jönni, az egy fantasztikus, nagyon jó ér­zés. Kellemes levegő van. nap­sütés, barátság az emberek kö­zött. jó beszélgetések. Én na­gyon hasznosnak tartom ezeket a táborokat. Fábián István A szerző felvételei Irány a Kopasz-hegy csúcsa! feltünk...

Next

/
Thumbnails
Contents