Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

i:i jgut-fiiil

1991. március 5., kedd

^L^(j(iu^lLLU4!uy

Tovább

Mintha mi sem történt volna?

Próbálom csillapítani a hiúságom: aligha hiányoztam sok émbernek. Lassan egy éve már, hogy nem találkoztunk ezeken a hasábokon. De ha csak egyetlen olvasó is emlékszik hajdani soraimra, neki üzenem: élek, és köszöntök mindenkit, illő tisztelettel.

S ezzel máris a dolgok közepébe vághatnánk. írhatnék erről-arról, amit éppen fontosnak érzek, közös gondolkodásra vagy vitára ingerelve, aki erre érdemesnek talál. Ám az utolsó jelentkezésem óta elszaladt fölöttünk egy év, különös esztendő, és igazán nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Remények és nagy csalódások, szüntelen nekibuzdulás és fásult kiábrándultság uralkodtak fölöttem is, mint oly sokunk ifölött. Most aztán fel- mentést se adhatunk magunknak, hogy idegen hatalmak játszadoznak velünk, hiszen önmagunk csapdájába estünk. jűgy látszik, ez is emberi tulajdonság. Kijutni a csapdából, vajon sikerül-e? És milyen áron?

Elmosolyodom, amikor azon veszem észre magam, milyen kínosan ügyelek, nehogy iaz ezerszer lejáratott szavak fogságába essek. Az a szó, hogy „kijutni” a bajból, ugye még nem sorolható a kopott frázisok közé? Mert eredetileg volt a stabilizáció meg a kibontakozás. És született mindjárt a tréfás szójáték: kibontakozni az ölelésből szoktak, a kakából kimászni kellene. Mivel elmozdulás nem történt, jöttek a szóvirágok: kitörni, kilábalni, kecmeregni. Űj ember, új ígéret. S ha nem válik be a programja — például a cselekvési program —, még azt se mondja a végén: pardon. Én már a jó öreg iHruscso- vot is sajnáltam, amikor kiakolbolították a hatalomból. Nem a magyarországi 1956-os „segítségnyújtása” miatt sajnáltam, hiszen ide ugyebár „hívták”. De a kisember megígérte, hogy még az ő nemzedéke megéri a kommunizmust. Kell ennél jobb? Lesz itt minden földi öröm. Szabad az ilyen vezetőt kigolyózni? Igaz, utódai se fukarkodtak ígéretekkel, s a más színűre festett maiak is etetnek bennünket mostanáig, rendületlenül. Pillanatnyilag 3-4 évre vagyunk a jólét kezdetétől, ám ez a távolság mindegyre nő, mint a mesebeli szamár előtt a répa. Ahogy halad a csacsi, a csemege is úgy távolodik tőle.

A (szamárról pedig a tréfacsináló mester, Naszredin Hodzsa jut eszembe, aki vállalta, hogy négy év alatt az emír szamarát megtanítja beszélni. Barátai döbbenten néztek, megőrült, hogy ilyesmire 'vállalkozik? Ugyan már — somolygott a gazfickó —, négy év alatt annyi minden történhet: meghalhat az emír, meghalhatok én is, elpusztulhat a szamár. És hátha megszólal a csacsi. Valami hasonló érzéseim vannak az örökös megújulási programok idején.

Pedig kellene ihinni, bizalom nélkül semmi se lehetséges. De hogyan bízzon a halandó az olyan vezetésben, amelynek a vérében van a mellébeszélés, a kisszerű praktika. Ugye milyen finoman fogalmaztam? Ifjú képviselőnk pontosabban beszélt: hazudnak! És még a szemük se rebben, arcukra sincs írva, hogy mikor füllentenek és mikor «mondják csak a „magánvéleményüket”. Hűha, ezt a szót is jól besározták! Ám ha a szavaiknak már nincs információértéke, néha meg kellene nyomni az orrocskájukat, puha-e, vagy véletlenül igazat mondanak.

így élünk mi, mert nincs már életünk. Reménykedünk is, hátha tisztultabb világot vajúdik az idő. Néhány éve ugyan ki hitte volna, hogy valaha eddig is eljutunk? De ha már ránk mosolygott a történelem, nem szabad tovább packázni a lehetőségeinkkel. Amikor felgyorsultak az események, néha azt gondolhattuk, mi vagyunk e térség zászlóvivői. Sajnos a zászlók rúdjaiból dicső uraink uborkafát csináltak, ahová gyorsan felkapaszkodtak az új „hatalmi elit” harsonásai.- Fülünk zúg a recsegéstől, gyomrunk émelyeg, de élni kell, tovább, tovább, tovább. Túlélni ezt a cifraságot. Megküzdeni egy tisztultabb világot, ahol nem lesz elit és törpe minoritás, csak e hazában élő polgárok, akikre szüksége van a hazának. Ahol illő módon megbecsüljük egymást, a munkánkat, az életünket.

Andódy Tibor

Ilyen áron nem kell a Trabant

(Folytatás az 1. oldalról)

vük 1990-ben átlagosan mintegy 110 ezer kilométert futott Nyugat-Európa és a Közel-Kelet útjain. Az idén az utolsó Rábákba is DAF-mo- torok kerülnek, emellett 220 új szerelvényt szereznek be.

A legnagyobb érdeklődésre számot tartó előadó, Oro- szi János, a Merkur megbízott vezérigazgatója volt. Tájékoztatójában kiemelte, hogy a vállalatnak rá kellett döbbennie: eddig megvették tőle az autókat, most el kell adniuk azt. Az ember első hallásra azt gondolná, hogy a kettő között nincs nagy különbség, az viszont elgondolkodtató, hogy az év első két hónapjában mindössze 2000 gépkocsit vettek át az igénylők.

Az árak ilyen mértékű emelkedéséhez hozzájárult- a rubeielszámolásról a dollár- elszámolásra való áttérés, valamint az, hogy míg korábban a szocialista országok által gyártott gépkocsikat nem terhelte behozatali vám, ma ez 18 százalék. Természetesen a forint leértékelése is hozzájárult az árak alakulásához. A Merkur mindent megtesz annak érdekében, hogy árai a legkisebb mértékben emelkedjenek, árrését nem emelte, az továbbra is 4,3 százalék. Az eladási árat azonban a beszerzési ár határozza meg.

Példaként említette a Wartburg és a Trabant órát. Előbbi 800 ezer, utóbbi 500 ezer forint lett volna* ha... Ha nem szűnne meg a gyártása. A nyugati fél közlése szerint még ebben a félévben leállnak mindkét típus termelésével. Ezen az irreális áron ez a két kocsi eladhatatlan lett volna, most viszont a Merkur legfőbb gondja az, hogyan biztosíthatná az alkatrészellátást. A gyártó ugyanis semmi garanciát nem vállal arra, hogy — amennyiben nem most rendeljük meg azokat — a későbbiekben szállítani fog.

A megbízott vezérigazgató alapfeladatának tekinti a privatizáció véghezvitelét. Ennek keretében országos kiskereskedelmi árusítóhálózatot alakítanak ki 30 egységgel.

(ernszt)

Válságmenedzselés Békésen

A költségvetés

csak” a működőképességet garantálja!

9»

A békési önkormányzati képviselő-testület az elmúlt napokban vitatta meg a város 1991. évi költségvetési tervét. Jenei Sándor, a pénzügyi ellenőrzőbizottság elnöke bevezetőjében kiemelte, hogy a tervezet összeállításánál elsődleges szempont volt a város működőképességének garantálása, ezért elsőbbséget kapott az egészségügyi, az oktatási és a művelődési ágazat.

A vitában a lakossági igényeknek és elvárásoknak megfelelő módosító indítványokat az ipartestület képviselői tették. A javaslatok alapján a testület állást foglalt a „BÉTAZEN” kiadásainak 600 ezer forintos, és a dánfoki ifjúsági tábor támogatási költségének jelentős csökkentése mellett. Élénk vitában többször megismételt szavazással döntöttek a városfejlesztési célra felhasználható pénzről, melynek keretében a nevelési központ beruházásának befejezése került az érdeklődés középpontjába. A város erőn felüli építkezése éles szócsatát váltott ki, ugyanis a beruházás elvonja az infrastrukturális fejlesztésekhez szükséges pénzt. Kompromisszumos javaslatként fogadták el, hogy az állami céltámogatásra benyújtott pályázat kedvező elbírálás után, a tényleges források ismeretében újra kell értékelni ß beruházás optimális hasznosításának és befejezésének lehetőségeit.

A vitában jelentős hangsúlyt kapott a város verseny- és diáksportjának helyzete. Ennek javítására a testület szigorú és következetes garanciák biztosítása mellett további 1 millió forintot szavazott meg.

Szigorú takarékosságra, de hatékony működésre épülő költségvetést fogadott el végül a békési képviselő-testület, amely azonban a normatív támogatás adta lehetőségeken belül, csak a válságmenedzselésre alkalmas, hiszen pillanatnyilag nem tud segíteni a város neuralgikus szennyvíz-, távközlési, egészségügyi és környezetvédelmi problémáin.

A késő esti órákban az önkormányzat jóváhagyta a helyi autóbusz-közlekedési díjak emelését, és felvállalta a Körös Volán által gazdaságtalannak ítélt csatárkerti járat üzemeltetését, bízva az érdekelt helyi intézmények támogatásában. .

Végül a közgyűlés egyetértett a Dánfoki Ifjúsági Tábor és Kemping vállalkozás- orienitált hasznosításával, azzal, hogy a tu lajdonosi érdekek elsődlegessége mellett esélyt kell adni a jelenlegi üzemeltető szár mára is, melyet a pályázat kiírása utáni versenytárgyaláson kell érvényesíteni.

Tizenháromezer forinttól négy és fél milliárdig?

Pressor, avagy egy orosházi vállalkozás az ígéretek kapujában

Az országban sem sokadiknak vehette át a közelmúltban Pásztor Imre, az orosházi székhelyű Pressor Innovációs, Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. igazgatója a Vállalkozók Országos (Szövetségének »Kiváló vállalkozás” elismerését. A Pressor Kft. jogelődje 1984 februárjában alakult, mint önálló gazdasági munkaközösség, akkor 13 ezer forint alaptőkével próbáltak Szerencsét ia vállalkozó szellemű fiatalemberek.

— Az idő tájt elég kevesen merték otthagyni a biztos keresetet nyújtó állami vállalatokat, intézményeket, önök miben reménykedtek? — kérdeztük Pásztor Imre igazgatót, aki a kezdetektől az első számiú vezető.

— Az akkor meghirdetett energiaracionalizálási kormányprogramot céloztuk meg. Mint mindenki tudja, ennék keretében gyorsult fel a dél-alföldi gázprogram, az ipari, mezőgazdasági üzemek és települések vezetékes gázellátása. Megvan a kellő szakmai végzettségem. Kőolaj- és gázipari technikus vagyök, illetve felsőfokú végzettségű energetikus. A startnál vállaltuk a vezeték- rendszerek építését és a belső gázgépészeti rendszerek telepítését. Valahogy így történt.

— Ha jól emlékszem visz- sza a lehetőségekre, akkor az önök gmk-ja kiugró jövedelmeket hozhatott a tagoknak.

— Alapelvünk volt, hogy nem éljük föl a munkával megtermelt értékeket, annak ellenére, hogy a pénzügyi szabályozás kifejezetten erre ösztönzött mindenkit. Nem volt cél a tőkésítés, a vállalkozások bővítése. Szél ellen küzdöttünk, sok pénzünkbe került, de itt vagyunk.

— Lapunkban immáron tucatnyi sikeres vállalkozóval ismerkedhettek meg olvasóink, hovatovább olyan csalóka kép alakulhat ki, hogy vállalkozni a világ legegyszerűbb dolga.

— A valóban kemény munka mellett óriási energiát fordítottunk a szakmai képzésünkre. Én elvégeztem az oxfordi Business School-t, munkatársaim között van kiváló számítógépes szakember, pénzügyes, mérnök és a szakmunkások is rendre három-négy speciális szakma ismerői.

— Jó ideje beszélgetünk, de még nem esett szó a Pressor Kft. nagyságáról.

— A 13 ezer forintos induló pénzünkből mára 20 millió forint a törzstőkénk, a vagyonunk pedig csaknem 49 millió forintot tesz ki. Hat tulajdonos van, akikkel

együtt sem éri el az összlétszámúnk a 20 főt. Persze volt olyan munkánk, ahol alvállalkozókkal együtt, több száz ember dolgozott.

— A gázprogram lefutott, önöknek óhatatlanul szembe kellett nézniük a profilváltással. Idő közben belekóstoltunk a privatizálásba. Mindezek nem okoztak törést a Pressor Kft. fejlődésében?

— 1989-től újabb területekkel ismerkedtünk meg, az első igazán nagy lépésváltás a Bajcsy-Zsilinszky út 41— 43. szám alatt lévő ipartelep — itt van a székhelyünk is — megvásárlása volt. Ennek hasznosításával azóta próbálkozunk, kisebb-na- gyöbb sikerrel. Például természetgyógyászati rendelőt alakítottunk ki, vállalkozóknak rendelkezésére állunk- számítógépes programokkal, tanácsadással, irodatechnikai szolgáltatásokkal és nem sorolom tovább. A tavalyi év egy vegyes vállalat alapítá-* sánalk jegyében telt el, de végül nem találtuk meg a számításunkat.

— Amikor a napokban telefonon váltottunk néhány szót, akkor igen merész, mondhatni mellbevágó elképzelésekről esett szó. Kicsit meglep, hogy ilyen hosz- szú idő alatt sem sikerült nyélbeütni egy vegyes vállalat létrehozását.

— Nemcsak mi tapasztaltuk, hogy a nyitás első hullámában sok szerencselovag próbálta kihasználni a magyar vállalkozók, vállalati vezetők tapasztalatlanságát. Nem estünk hasra az első ígéreteknek, és nem kötöttük meg a számunkra előnytelen üzletet. De jelenleg tárgyalunk német, angol, olasz üzletemberekkel ipari termékek • előállításáról és export-import kereskedelemről. Sőt reményteljes kapcsolataink vannak észt és ukrán termelőegységekkel is. A tárgyalások időigényesek, ezért az ipartelep kihasználása érdekében betéti társaságot alapítottunk nagykereskedelmi tevékenységre. Ha meglesz az áhított vegyes vállalat, akkor természetesen annak rendeljük alá a beépített ezer négyzetméterünket.

— Ha jól sejtem, akkor a gáz- és egyéb vezetékszerelés mindinkább háttérbe szorul a jövőben a kft. munkájában. Vagy nem így van?

— A súlyponteltolódás megtörtént, noha még ’91-re is van megrendelésünk. Most Kaszaperen építjük a vízmüvet, amelynek elkészülte a második félévre várható.

— Amióta beszélgetünk, a kezében tart egy gyönyörű, színes prospektust, amelynek borítóján álomszép épületterv látható ...

— Cégünknek van Dunántúlon egy közös vállalata, amely gyógy-idegenforga- iommal foglalkozik. Zalaka- ros—Zalaújlak térségében szeretnénk a tervben már megvalósult gyógyüdülőt megépíteni. Az elképzelés benne van a Magyar Gazdasági Kamara és a tervezett világkiállítás programkatalógusában. Érdeklődésben sincs hiány, Indiából, Olaszországból, Svédországból, Németországból, az USA-ból lennének pénzemberek a 4 és fél milliárdba kerülő beruházásba beszállni! Ha meglesz a világkiállítás, akikor nagyon nagy valószínűséggel valóra váli k az álmunk...

— Termálvizünk nekünk is van, szűkebb hazánkra, enyhén szólva, ráférne néhány hasonló „álom”.

— Erről a vidékről csak vitt az ország, termékeink

e fejébe nem sökat kaptunk. Tőke kellene, hiszen több olyan adottságunk van, amely komoly pénzt hozhatna. Személy szerint vallom, hogy mindenféle vállalkozást föl kell karolnunk. Többek között ezért adtunk be pályázatot az amerikai SEED alapítványhoz, mint olyan csoport, amelyik Orosházán és környékén támogatja a kezdő vállalkozásokat. A SEED révén kerültünk kapcsolatba a magyar vállalkozásfejlesztési alapítvány irodájával. A vállalkozásfejlesztési iroda szempontokat ad olyan közös pályázatokhoz, amelyeket együttesen adhat be a helyi önkormányzat, vállalkozók, érdek- képviseleti szervek, lakossági csoportok, bankok, vállalatok, tanintézmények stb. Mi kezdeményezzük, hogy a programban vegyen részt Orosháza! A PHARE-prog- ram keretében városunkban létre hozhatnánk egy vállalkozásokat támogató központot, amely nemcsak az orosháziaknak lenne hasznos.

'Lovász Sándor

Fotó: Kovács Erasábct