Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30-04-01 / 75. szám
1991. március 30. szombat-április 1., hétfő CSALÁD— OTTHON Ha húsvét, akkor locsolkodás A húsvéti locsolkodásról sok emléket őriznek. Régi szokás a tojásfestés és tojásokkal kapcsolatos játék. A tojás szinte egész Európában és Ázsiában a termékenység jelképe. Hazánkban a népvándorláskori sírokban gyakran találtak díszített tojáshéjakat. A húsvéti locsolás „száraz” változata egyes vidékeken a húsvéti korbácsolás volt. A sokféle, olykor nyers ősi népi szokás az idők folyamán a szagosvízzel történő locsolkodás- sá szelídült. Ma a locsolkodók látogatásukért pénzt vagy tojást kapnak. Több locsolkodó a versben is említi: „En a bimbót megöntözöm, a tojáskát megköszönömAz ajándék annál kedvesebb, minél díszesebb, ezért készítik nagy gonddal a hímes tojásokat. Régen szokás volt minél korábban érkezni és vizes vödörrel locsolkodni. Később jött a rózsavíz, kölnivíz, szódavíz, szegényebb helyeken a szappanos víz. A technika fejlődése a locsolkodó versekben jól nyomon követhető: „Zöld erdőben jártam, atombombát láttam... ”vagy a vicces, humoros megfogalmazás, amely jól illett a felszabadult, nyugodt életformához: „Zöld erdőben jártam, magas fára másztam, kiszakadt a nadrágom, kilátszott a (húsvéti) tojásom.” A válasz a szabad-e locsolni kérdésre, a régi és a mostani időkben is ugyanaz: Igen! (halasi) Gyógynövény vagy gyógyszer? Dr. Tóthné dr. Pápay Valéria gyógyszerész, a SZOTTi, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Karának adjunktusa. Csaknem harminc esztendeje dolgozik a Gyógynövény és Drogismereti Intézetben, fő szakterülete a gyógynövény és természetgyógyászat. Munka- táljaival * együtt eddig több száz növény több száz hatóanyagát izolálta, és már hét elfogadott szabadalmuk van. Az adjunktusnőt arról kérdeztem, miként fordíthatnánk a magunk hasznára az Isten patikájában oly bőven föllelhető gyógynövényeket. — Mi a különbség a növényi táplálék és a gyógynövény között? —hangzik az első kérdés. — Az élelmiszer a szervezet létfenntartásához szükséges növényi, állati eredetű anyag, amely egyebek között tartalmaz vitaminokat, fehérjéket, ásványi anyagokat, zsiradékokat. A gyógynövény, azaz a gyógyszerféleség nem mindig nélkülözhetetlen az ember számára, de a szervezetben kialakuló vagy kialakult „bicegést” helyrebillenti. —A gyógynövény is lehet ártalmas? — A táplálék is lehet egészségkárosító. Gondoljon csak az élvezeti szerekre, az egyoldalú étkezés pedig hiány betegségekhez vezethet. A gyógyszerről gyakran mondjuk: méreg, mégis alkalmazzuk. Elváiják—joggal — a gyógynövénytől is, hogy ártalmatlan legyen. De kérdem én, kimondható-e ez egyértelműen bármiről is. A kamilla jó gyulladásgátló, mégis több embernél allergiát okoz. A ruta hólyaghúzó fájdalmat előidéző hatóanyagot is tartalmaz, epebán- talmak ellen viszont jó, a Rutin már ismert gyógyszer. A megoldás: mindig föl kell hívni a figyelmet, milyen esetben ne alkalmazzuk, melyek lehetnek a mellékhatások, úgy, ahogy a gyógyszerek esetében is elvárják. — Mi tehát az ön válasza a „gyógynövény vagy gyógyszer" kérdésre? — Szerintem vannak esetek, amikor nemcsak a megelőzés, hanem a gyógyítás érdekében is dönthet úgy a beteg, hogy betegségére a megfelelő, a gyógyszer helyett a kevésbé ártalmas mellékhatású anyagokat választja. Egyébként a gyógynövények hatásvizsgálatakor is éppen olyan szigorúak a követelmények, mint a gyógyszereknél. Úgynevezett kettős vakpróba alapján a beteg és az orvos együtt állapítja meg, hogy a betegségre alkalmas-e a gyógyszer, anélkül, hogy tudnák, éppen melyik hatott. Előnyük még, hogy többféle hatás érvényesülhet bennük együttesen: lehet baktérium- és gombaellenes, görcsoldó hatású, vízelhajtó, és a szív munkáját segítő ugyanaz a hatóanyag. — A Herbária előtt szinte mindig hosszú sorok állnak, s a kínálat sem az igazi. Az önök vizsgálati eredményének hasznát miként élvezhetnénk mi, vásárlók is? — Készítményeinkhez jelenleg csak munkahelyemen lehet hozzájutni, bár segíteni szeretnénk minden rászorulónak. Az öregeknek, sportolóknak, mozgássérülteknek jó izomregeneráló, fájdalmat csökkentő, a szellemi frissességet megőrző szereket kínálnánk, a gyerekeknek pedig a szervezet munkáját támogató készítményeket, ha megtalálnánk a megfelelő jogi és gazdasági feltételeket. A vegetáriánus kosztot kedvelőkre is gondoltunk: tenni szeretnénk a vitamin és ásványi anyag hiánya ellen. Első „édes gyermekünk” meg is született. Ez a Rebiko névvel védjegyzett termékcsoport, amely a kicsinyek és idős emberek, vegetáriánusok és sportolók részére készült, s remélhetőleg hamarosan szabad utat kapunk az árusításához. Ha a gyártás, a forgalmazás gondja megoldódna, tudnánk kínálni termékeket mozgássérülteknek is, csatlakozva alapítványunkhoz. Chikán Ágnes Gaszterea, a tizedik múzsa „Gaszterea a tizedik múzsa; ő elnököl az ízlés élvezeteinél. Igényt tarthatna a világuralomra is, mert a világegyetem az élet nélkül semmi, és minden, ami él, táplálkozik” — írja Brillat Savarin, a gasztronómia klasszikusa. Nos, húsvétkor bőven akad tennivalója Gasztereának, hiszen e szép ünnephez is hozzátartoznak a terített asztal örömei, beleértve a vendégeskedést is. Tanulságos és elgondolkodtató, amit az evés gyönyörűségéről és az asztal örömeiről ír „Az ízlés fiziológiája” című könyvében Brillat Savarin: „...mikor az emberek már jobban elsokasodtak és szerteszóródtak a világon, gyakran megtörtént, hogy egy- egy fáradt utas is leült ezekhez a kezdetleges lakmározásokhoz és elbeszélte, hogy mi minden történt a távoleső vidékeken. így keletkezett a vendéglátás, a vendégszeretet szent jogaival, amelyeket mindenütt tiszteletben tartottak; mert nincs olyan nép, még a legvadabbak között sem, amely ne tartaná kötelességének, hogy tiszteletben tartsa annak az életét, akivel a kenyeret és a sót megosztotta. Az együtt étkezés alkalmával keletkezhettek vagy fejlődhettek tovább a különböző nyelvek is; részben azért, mert az étkezés újra meg újra alkalmat adott az összegyülekezésre, részben pedig azért, mert az étkezéssel együttjáró pihenés, meg az ezt követő lustálkodás természetszerűen bizalmassá és beszédessé teszi az embert. Ezek voltak tehát — a dolgok természete szerint szükségképpen—az elemei az asztal örömeinek; ezt a nemes élvezetet azonban nem szabad összetévesztenünk az evés gyönyörűségével, mely az asztal örömeinek szükséges előzménye. Az evés gyönyörűsége egy szükség kielégülésének pillanatnyi és közvetlen érzése. Az asztal örömeinek nevezzük azt a tudatos élvezetet, amelyet az étkezés körülményei, helye, a hozzá tartozó különböző cselekedetek, tárgyak és a résztvevő személyek az ízlés élvezeteivel együttesen idéznek elő... Egy kitűnő ebéd után a test és a lélek határozottan valami különös jólétet élveznek. Ami a testet illeti: amint az agy felfrissül, az arc felvidul, megszínesedik, a szem csillogni kezd, s az ember érzi, hogy valami kellemes melegség teljed el minden testrészében. Ami pedig a lelket illeti: az elme élesebbé válik, a képzelet felhevül, éles ötletek keletkeznek s keringenek az asztal körül, és hogyha La Fare-t és Saint Au- laire-t az utókor elmés íróiknak fogja tartani, ezt különösen annak köszönhetik, hogy vendégeknek nagyon szeretetreméltók voltak. Különben gyakran ugyanegy társaságban, ugyanegy asztal körül, ott láthatjuk mindazokat a különböző lelki mozgatókat, amelyek a társasélethez való nagy ragaszkodás következtében az embereket összefűzik; a szerelmet, a barátságot, az üzleti intézést, a spekulációt, a hatalmat, a kérelmezést, a protekciót, a nagyravágyást, a számítást, az ármánykodást. íme a vendégeskedés mindenre hatással van, s éppen ez az oka, hogy annyiféle különböző gyümölcsöt terem.” Ezek útán szemrevételezzünk végre egy terített, magyar ünnepi asztalt a XVI—XVII. századból — amikor egyébként igen korán, szinte a Nappal keltek, így más is volt a nap beosztása, így délelőtt 10 órakor ültek ebédhez, a vacsoraidő pedig általában este 6-kor volt. A XVII. század vége felé változott déli 12-re az ebédidő, a vacsorát pedig este 7 óra körül tálalták. S most következzék Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás című munkájából az a néhány napra való étlap, amelyet Nádasdy Tamás sáfárja, vitézlő Zoltán Imre írt fel 1547-ben egy hozzá intézett levél hátára: Húsvét napján ebédre: 1. Szentelt borjúhús susával (= sufával). 2. Paréj otjal (= disznógerinc). 3. Lúdfi. 4. Vadhús. 5. Tejes étek. Vacsorára: 1. Szentelt sült. 2. Paréj. 3. Vadhús. 4. Tikfi éles lével. 5. Tejes étek. Végül következzék egy mai, húsvéti recept: Nyúl alioli szósszal Hozzávalók 4 személy részére: 1 nyúl (kb. 1,2 kg-os), 2 evőkanál citromlé, 2 evőkanál olívaolaj, só, bors, 1 adag alioli szósz. A nyulat 8 darabba vágjuk. A májat és a szívet benne hagyjuk. A citromlevet az olajjal összekeverjük. Sóval és borssal fűszerezzük. A húst ezzel a keverékkel leöntjük, és egy órán át a hűtőszekrényben pihentetjük. A nyúldarabokat előmelegített grillsütőben vagy kemencében kb. 40 percig aranybamára sütjük. Forrón egy fatálra tesszük, és alioli szósszal tálaljuk. Alioli szósz Hozzávalók: 6 fokhagymagerezd, 1 tojás sárgája, 3 dl olívaolaj, 1 kávéskanál só, bors. A meghámozott fokhagymát mozsárban széttöijük, majd egy kis tálba tesszük. Hozzáadjuk a tojás sárgáját, és az olajat cseppenként, állandó keverés közben hozzákeverjük. Amikor kemény masszát kaptunk, kevés citromlevet öntünk hozzá, és kevés sóval és borssal ízesítjük. Akár stretch, akár pamut, mint látjuk, mindkettő a boka fölöt- tigér Tetőtől talpig Hódít a stretch! Ugyan melyik nő ne szeretne csinosan, fiatalosan és divatosan öltözködni? Ki ne szeretne tanácsot kapni, hogyan lehetne apró testi hiányosságait, hibáit megfelelő ruhadarabokkal leplezni? Hogyan lehet olcsón és gyorsan felújítani ruhatárunkat? Melyik nőt ne érdekelné, hogy arcához, egyéniségéhez milyen frizura a legelőnyösebb? Milyen kozmetikumokat használjunk, ha napozunk, ha könnyen zsírosodik a bőrünk, vagy ha „kirügyeznek” a szeplőink? Nos, ebben az újonnan induló, „Tetőtől talpig” rovatunkban mindezekre a kérdésekre választ kaphatnak. Butikokba, áruházakba, textilipari vállalatokhoz, varrónőkhöz, fodrászokhoz és kozmetikusokhoz látogatunk majd el, adjanak tanácsokat, ötleteket, hogyan maradjunk divatosak, szépek és vonzóak. Elsőként a békéscsabai OYA butikot kerestük fel, ahol a manökenek már a „tavasz slágereit” próbálgatták. — Hogy mi a „menő”, abban a legjobb iránytű a vásárló — mondja az üzlet vezetője, Gubucz Zsuzsanna. — Azt kell beszereznem, amit keresnek... S hogy mit keresnek 1991 tavaszán? Nos, úgy tűnik, a stretch (gumírozott) anyagból készült, testhez tapadó holmik indulnak ezúttal diadalútjukra. Divat a miniruha, s a szűk nadrág felsőrésszel. Az alkalmi ruhákból, felsőkből eltűnt a válltömés, sót (!) maga a vállrész is. Továbbra is hódít a pamut, ám ezúttal (hasonlóan a stretchhez), testhez tapadó nadrág formájában: Mindehhez hűvösebb időben még mindig megy a derékig érő, rövidke vászonkabát. Kár, hogy az említett sikerdarabokat csupán a kifogástalan alakú olvasóinknak ajánlhatjuk. Magyar Mária S ami itt nem látszik, az a szín. Divat a türkiz, és még mindig „menő” a lila Fotó: Gál Edit
