Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30-04-01 / 75. szám

o 1991. március 30. szombat-április 1., hétfő MEGYEI KÖRKÉP klÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Az első és az utolsé... (Folytatás az 1. oldalról) hölgy. — A férjem azonnal elhagyna. Csillog a szeme. ahogy visszaemlékszik: — Hót igen. Van aki bevallja, van, aki tagadja, de azt hiszem, bár­kinek az életében előfordul, hogy megpörkö lódik. Ki gyógyíthatóan, ki egy életre, Már felnőtt gyerekeim vol­tak, amikor belebotlottam Feribe. Nem az első látásra bolondultunk egymásba, hi­szen jócskán túl voltunk a tinikoron. Én negyven, ő negyvennyolc volt. Eleinte bujkáltunk. Aztán azt latol­gattuk, kiterítjük a Icárt'fá­inkat, beváltunk mindent otthon és összekötjük az életünket... Teltek a hóna­pok, mindjobban megismer­tük egymást. Szerencsére. Mert egyszer csak kiderült: olyan féltékeny természetű, hogy azt nem lehet épp ész­szel elviselni.' — Az én fér­jem nem ismerte a . ..zöld- szemű szörnyet”. Legalábbis soha nem mutatta. Így az­tán ügy döntöttem, mara­dok a húsz éve jól bevált házastársammal. Tizennégy év telt el azóta, de ma sem felejtem az utolsó nagy sze­relmemet ... [ Mari I Harmincas éveiben járó, barna asszony. Látható örömmel kap a témán. — Az alsó munkahelye­men kirándulást szerveztek Miskolcra. Jelentkeztem. Gyönyörű időt fogtunk ki, ragyogott a nap, jókedvünk volt, azt hittem, enyém a világ. És akkor — tán a sors is így akarta — jött ve­lem szemben egy igazán férfias, sportos küllemű fia­talember. Megszólított, majd elájultam. Valamit kérdezett, már nem emlékszem mit. Szót, szó követett, és beül­tünk az eüjö cukrászdába, ami utunkba került. Hajna­lig beszélgettünk. Azt hi­szem így utólag, hogy sze­relem volt az első látásra... A fájdalmas búcsú után maradt a sűrű levélváltás. A boldogságtól aludni sem tudtam, a csillagokban jár­tam, mígnem ... jött egy le­vél, de nem az Ö írásával. Hogy ne szaporítsam a szót, a felesége írt: lépjek ki az életűkből, mert nemkívána­tos harmadik személy va­gyok. Akkor nagyon dühös voltam az asszonyra, de ma már vele értek egyet, ugyan­is közben férjhez mentem. Lali (bácsi) Magas, őszhajú, jól szitu­ált úriember. A csokor- nyakkendőt olyan sármmal viseli, mint Marion Brando fénykorában. Kihúzza ma­gát. megigazítja diszzseb- kendőjét, sóhajt egyet, az­tán belekezd: — Hölgyem, Ön nem is sejti, mennyire megbolondul­hat valaki a korától függet­lenül is. Hatvan voltam, amikor beleszerettem egy Boticelli-madonnába. Igaz, fele annyi idős volt. minién. De mit számit az? Imád­tam, állandóan látni vágy­tam. Csak úgy tudtam el­aludni, ha magam mellé képzeltem öt. írtam a leve­leket nyakra-főre, epeked- tem. mint egy szerelmes kis­diák. Elfelejtettem a koro­mat; ostobaság, de azt gon­doltam, én vagyok a világ legboldogabb embere. Hosz- szú, szőke haja, tengerkék szeme, karcsú dereka veit álmaim netovábbja. Szé­gyellnem kellene, vagy nem? Leskelödtem utána. Teltek a hetek, a hónapok. Láttam kijönni a munkahelyéről, be­menni a gyerekeiért az is­kolába. Láttam, amint el- püföli őket. és rájuk üvölt, ha visszafeleselnek. Szóval, nem éppen úgy viselkedett, ahogyan azt egy Boticzlli- madonnától elvárná az em­ber. Nem azt mondom, hogy kiábrándultam. Csak... nem küldtem el neki azokat a szerelmes leveleket. így hát soha nem tudta meg, hogy valaki hosszú hónapokon át kitartóan és viszonzatlamil imádta __ B éla Vali — Gobucz Katalin Fotó: Fazekas László — Kovács Erzsébet Szerzetesrnrtek Magyarországon (IV.) A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek A Miasszonyunkról neve­zett Szegény Iskolanővérek — miirt neve is mutatja — női szerzet, azaz apácarend. Nem tartozik a sok évszáza­dos múlttal dicsekedő ren­dek közé, ám másfél száza­dos fennállása alatt bebizo­nyította, hogy nélkülözhetet­len a katolikus leánynevelés területén. A rendet 1833-ban Szent Ágoston Regulája, valamint Fourier Szent Péter és Bol­dog Alix Le Clerc szabálya szellemében alapította Ger- hardinger Boldog Mária Te­rézia Bajorországban. Notre Dame nővéreknek is nevez­ték őket. Hivatalos elnevezé­se: School Sisters of Notre Dame, rövidítése SS.N.D. Az alapító elsődleges célként a leányok iskolai — és isko­lán kívüli — nevelését és oktatását jelölte meg. Ö ma­ga is tanítónő lévén, meg­felelő tapasztalatokat szer­zett a XIX. század eleji le­ányoktatásról, leánynevelés­ről. Amidőn megkezdte a rend a munkát, az alapító hárma­sával-négyesével küldte a nővéreket (apácákat, rendta­gokat) a falvakba, a szegé­nyekhez, valamint azokhoz, akik még ebben a környe­zetben is a legkiszolgálta­tottabbak voltak: a gyerme­kekhez, fiatal leányokhoz. Tudta, mi fordul meg a nő­kön a családban és a társa­dalomban, ezért akart nekik tudást, helyes értékrendet, szilárd világnézetet, és nem utolsósorban gyakorlati is­mereteket is adni. 1848-ban az alapító átha­józott Amerikába, s ott is megvetette az alapokat. Boldog Mária Terézia 1858-ban jött Magyarország­ra. A nővéreket tulajdonkép­pen Csajághy Sándor Csaná­di püspök hívta Temesvár­ra, mert korábban megis­merkedett hatékony műkö­désükkel. A századfordulóra a te­mesvári népiskolák (elemi iskolák) már mind a Miasz- szonyunkról nevezett iskola­nővérek vezetése alatt áll­tak, sőt Sr vezették az ot­tani tanítóképzőt és óvónő­képzőt is. Nem véletlen, hogy a rend első magyaror­szági anyaháza éppen Te- mesvárott volt. Temesvárról indultak a nővérek újabb és újabb is­kolaalapításokra, elsősorban Erdélybe és a közeli Bánát­ba, Bácskába. Az iskolanővérek eleinte csak óvodákat, elemi iskolá­kat és árvaházakat vezettek, de hamarosan áttértek a na­gyobb városokban a leányok középiskolai oktatására. A trianoni békeszerződés során a rend számtalan há­za idegen ország területére került, ahol helyzetüket az is nehezítette, hogy azok a katolikus magyar szülők, akik leányaikat a Miasszo­nyunkhoz járatták, nagyrészt elmenekültek a megszállás elöl. Romániában és Jugo­szláviában pedig az ortodox görögkeleti vallást támogat­ta az államhatalom. 1923-tól tehát Szeged lett a magyar Notre Dame-apá- cák tartományi központja. Az 1948. évi iskolaállamo­sítások a Miasszonyunk-nő- vérek oktatási intézményeit sem kímélték. A máterokat kiebrudalták azokból az épületekből, amelyekben oly önzetlenül, hozzáértéssel és ügy buzgalom mai munkál­kodtak a magyar katolikus leányok neveíése-tanítása érdekében. 1950 augusztusában azon­ban létrejött egy egyezmény az állam és a katolikus egy­ház között, amelynek értel­mében a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanő­vérek visszatérhettek két gimnáziumukba, kollégiu­mukba. Dr. Csonkaréti Károly Húsvéli rigmusok I kis tsjásfesNi

Next

/
Thumbnails
Contents