Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-27 / 72. szám
NÉPÚJSÁG 1991. március 27., szerda Lovak + Lóerők + Lovak + Lóerők + Lovak + Lóerők + Lovak + Lóerők + Lovak + Lóerők / • • Karola, Ilike, Idő, Utcalány, Alnok és Üde útjai A chorlewoodi Nigel Clark hajtja mezőhegyesi fogatot? Szász Attila: „A jó kezdés feldobott...” Krizsán Sándor: „...pedig már mindenről lemondtam” Sovák Péter edző Tomka Iván ágazatvezető Krizsán Sándor Kell-e jobb önbizalom növelő egy sportolónak az évadnyitón, mint megnyerni a Nagydíjat a válogatott keret tagjaival övezett mezőnyben? Aligha. Ráadásul, ha az illető még ifjúsági korú, s nagy vágya, hogy az idei korosztályos Európa-bajnoksá- gon jól szerepeljen. Nos, Szász Attila, a Mezőhegyesi SE fiatal lovasa a fedeles évadzáró, egyben idei évkezdő díjugrató versenyen a Nemzeti Lovardában Mélán nyergében a legjobbnak bizonyult, s ő kapta a Széchenyi István-emlékverseny fődíját. A tízakadályos alap-, a hatugrásos magasabb fokozatú, 140-150 centis akadályokkal tarkított pályán, majd a döntőben a hibátlanok közt is megismételte teljesítményét és utóbbinál szintén hibátlan lovaglással, de a legjobb idővel győzött! Az egyik hétközi, reggeli edzés végén beszélgetünk. Természetesen derűlátó. „Egy kicsit én is meglepődtem, hiszen Meránnal csak az utolsó négy napban dolgoztunk karámban, előtte Pitvaroson a legelőn készültünk... Ehhez képest igazán nem lehet panaszunk egymásra. Három-négy éve versenyez már Merán, most már ő lett az első számú lovam. Merán egyébként a gazdaság tenyésztése, de három éves korában megvette Hlatki Schrichter Hubert, Budapesten élő belsőépítész. Szirén és Királylány a másik kettő, amelyekkel az idén igyekszem megtartani pozíciómat, s 1991- ben is első lenni az aranyjelvényes ifisták rangsorában. Tavaly 280 pontot gyűjtöttem nemzetközi versenyeken, remélem nem adom alább. Ha a legjobb húsz közé kerülök az EB-n, ez meglesz!” Sovák Péter edző veszi át a szót.—Persze, hogy örülünk, de túlértékelni sem szabad a .háromnapos viadalt, amelyen Bogár Pista is szerzett egy 2. és egy 5. helyezést az első két napon. Kotroczó Róbert Filmsztárral indult volna a kezdő lovak vetélkedőjén, de ritka malőr jött közbe, és Filmsztár itthon maradt. Az történt, „felszállt” Karola mellé a szállító kocsira. Az utazást nagyon nem tűrő Karola pánikba esett, összeborították a válaszrekeszt és Filmsztár egyik Iába csúnyán megsérült. — Ha már Bogárt említette, ő végtére is külföldön vagy itthon száll nyeregbe? —Is, is. Mint ismert, felesége finn állampolgár, az ő révén a Helcama cég szponzorálja, pontosabban szállító jásművet biztosít neki, ami persze óriási segítség. Főként, ha belegondolunk, egy-egy hétvégi verseny nem is túl messzire 10-12 ezer forintba kerül. Nos, Pista a hazai versenyeken is elindul, járja Európát, szervezi saját programját, jóllehet, ezt közösen alakítjuk. Ez elsősorban az eredmények szempontjából lehet hasznos a kombinátnak, de reklámnak sem utolsó. Egyébként egy kicsit hasonló hajóban evez Szász Sándor, ő nyolc hónapja a bajorországi Münsterben dolgozik, s ugyancsak nyeregbe száll Kabalával. — Ha már külföldi illetőségekről esett szó, a legújabb történet Krizsán Sándor nevéhez fűződik. A kiváló négyes fogathajtó két év óta nem vitte ki fogatát a majorból — legalábbis versenyre. Ha néhány hete kérdezzük kilátásairól, még alighanem így válaszol: „Rengeteget vívódtam, már lemondtam arról is, hogy versenyfogaton ülök. Az okot egy szóval kifejezhetem. Pénztelenség.” Most viszont újra derűlátó. „Talán három éve is már annak, hogy az angliai Chorlewoodból itt járt egy kedves házaspár. Gergely főnök azt mondta, hogy tariítgassam már egy kicsit őket. Hozzá teszem, Nigelnek még sosem volt fogatszár a kezében, bár hazájában ismert öttusázó volt. Gyorsan és ügyesen tanult és csak ámuldozott, hogy Ilike és Durcás egy- egy félmozdulatra is engedelmesen követi az úton... Száz szónak is egy a vége, pár hete levél érkezett Nigel Clarktól, amelyben leírja, az idén szívesen folytatná „tanulmányait” irányításommal, és hajói mennek a dolgok, két hazai versenyen rajthoz is állna, én lennék a segédhajtó... Az sem elképzelhetetlen azonban, hogy fordítva lesz. Ajánlata természetesen anyagi támogatással is párosul. Talán mondanom sem kell, hogy erre van a legnagyobb szükségünk, hiszen az én versenyfogatomnak egy évi—úgymond—üzemeltetése két millió forint. Újra bizakodom tehát, Ilike mellett Idő, Alnok, Üde és Utcalány csikója, neki még neve nincs, bizakodva ébredhet újra, talán mégsem igavonó lesz belőlük. Mit tagadjam, én is nagyon reménykedem, hogy nem veszett el minden ebben a cudar nehéz világban, s talán nemsokára kedvező vá-. laszt írhatok Váczi Ernő szövetségi kapitánynak, ha azt kérdezi: mi van veletek Sanyi? — Ez a kapcsolat Nagy Imre öttusázó olimpiai bajnok révén alakult ki — veszi át a szót Tomka Iván, a kombinát lótenyésztési ágazatvezetője, aki abszolút új arc sok mezőhegyesi számára is. Ezért a találkozás jó alkalom arra is, hogy bemutassuk és tervéről kérdezzük: — Valaha a Budapesti Honvédban Sovák Péterrel közös edzőnk volt Kollár Koméi bácsi, akit nagyon tisztelek, rengeteget tanultam tőle én is. 1980-ban végeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, majd Keszthelyre, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség kirendeltségére kerültem. Később Sümegen állomásigazgatóként folytattam, s egy somogysárdi kitérővel jöttem egy hónapja Mezőhegyesre, ágazatvezetőnek. Sajnosba lovassport manapság nagyon nehéz helyzetbe került, elsősorban anyagiak híján. A mezőhegyesi önálló sportló állomány genetikai értéke azonban megfizethetetlen, mégha értékesítése manapság nem is könnyű. A szakemberek körében ismert, hogy a kombinát a Nóniusz fajtafenntartó gazdasága is, ezzel az állománnyal hasonlóak a gondjaink. A kihívás tehát nagyon komoly, hisz mondanom sem kell, nem anyagi, elsősorban szakmai okok miatt tartom izgalmasnak az itteni rám váró feladatokat, amelyek nem szakíthatok el a gazdálkodási munkáktól. Dehát elszakítható-e manapság valami? S ha ma a kalap mellé nehéz is színes bokrétát tűzni — azaz a lótenyésztéssel párhuzamosan versenyeztetni is a legjobbakat —, mégsem adhatjuk fel, s éppen a szóban forgó támogatók segítségével elérhetjük ami most a legfontosabb, vagyis felszínen maradni! Fábián István Szász Attila és Merán Fotó: Fazekas Ferenc Jégmotoros világbajnokság, Assen Szergej Ivanov megmutatta a bírónak is... Jóllehet fentebb lovakról szóltunk, no meg a szorosan hozzájuk tartozó lovasokról, egy kis „csúsztatással” folytassuk is velük. Vagyis lóerőkkel, amelyeket bömbölő motorok testesítenek meg. Olyanok, amelyek még a benzingőzös sportok között is igencsak speciális tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindenekelőtt abban térnek el berregő és egyenes kormánvú társaiktól, hogy a gumijaikból vaskos szögek állnak ki. Emiatt aztán alapos vasrácsborítást kapnak, hiszen elképzelni is hátborzongató, ha egy ilyen elszabadult kerékkel összetalálkozik a motorok lovagja. Nos, a jégmotorosok világbajnoki küzdelemsorozata—szemben a salakosok 1936 óta tartó vetélkedőjével — még csak 25 éves múltra tekint vissza, de aligha kétséges, egyre inkább népszerűbb lesz a téli sportok között a jégvágók viadala is. Már csak azért is, mert — lévén arénasport — felkarolta a televízió. Az elmúlt héten az Eurosporton bizonyára sokan izgulták végig az idei hollandiai Assenben rendezett egyéni világbajnoki döntőt, ahol hat szovjet, négy svéd, három csehszlovák, két német, egy holland állt rajtszalag elé. A főszerepet — mint kezdettől fogva — ezúttal is a szovjet, svéd és finn versenyzők „kérték ki” maguknak. A szovjet hegemónia több mint tiszteletet parancsoló, s az utóbbi 17 vb-döntő közül 14-szer sarló-kalapácsos fiú állhatott a világbajnoki dobogó tetejére, s mindössze három kivétel akadt: 1984-ben és 1988-ban a svéd Stenlund, tavaly pedig a finn Hirvasoja győzött. Most újra szovjet motoros ült a trónra, noha nem akármilyen előzmények után. Az első napon már sejthető volt, hogy a svéd Serenius szállhat szembe leginkább a hat szovjet jegessel, hiszen 13 ponttal az élre állt a 12 pontos Marteniánov és a 11-11 pontot gyűjtő Jurij Ivanov, német Lang és Szergej Ivanov előtt. A második nap végére, a 40. futam után viszont Serenius és Szergej Ivanov teljesen egyenlően, 26-26 ponttal állt, s következett a sok vitát kiváltó ráadásfutam. Ahol pillanatonként változott a pozíció a két menő között, az egyik kanyarban azonban a kívülről előzni igyekvő Serenius kicsúszott és a bálák közt landolt. A svéd bíró, Nils Ringstrom azonban sokakkal ellentétben úgy látta, a bukáshoz Sze.rgej is hozzájárult... Lecsúszkált tehát a pályára és teátrális mozdulatok közepette újrafutást rendelt el. Itt viszont már toronymagasan győzött Szergej Ivanov, s váltotta eddigi négy egyéni bronzérmét aranyra. Győzött tehát az igazság, bár a Londonban megjelenő Speedway Mail International — melynek alapján mi is beszámolunk a világbajnoki döntőről — aligha véletlenül adta kétoldalas riportjának címéül, hogy: Új szabályok? A szabályok rendben? Igencsak viharos volt ugyanis a verseny utáni sajtótájékoztató, ahol nagyon kifakadtak az újságírók, Ringstrom és a nemzetközi szövetség ellenőre, Clerk ellen. Kinyilvánítva: színházra niscs szükség a jégen sem, mégha ez bizonyos szponzoroknak jól is jön, arra célozva, hogy a svéd fiú támogatói nyilván sokkal jobban örültek volna, ha emberük a világbajnok. De mit is mondott összegzésként Szergej Ivanov: „Két emberrel kellett megküzdenem igazán: Sere- niusszal és a bíróval.” Amiből az is kitetszik, úgy látszik, nemcsak nálunk, s nemcsak a futballbírókkalvanbaj... F. I. Világbajnoki stílus: előadja Szergej Ivanov. Nem, nem készül „elhasalni”, a jégmotorosok szinte végig teljesen eldőlve száguldanak Fotó: Alex Alexander Pajtás! Ne az én hátsókerekemen keresztül — mintha ezt mondaná a visszaforduló Serenius Martemianovnak
