Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-23 / 69. szám
1991. március 23., szombat IRODALOM—MŰVÉSZET ■kÖRÖSTÁJ Magyari Barna versei: Költemény gyertyafénynél gondjaid szállnak az idillikus tájon ezért szavaim könnyzacskóiból megindult a zápor s a remény már csak esernyővel üldögél a számon a metaforák térdepelnek mert versemben még nem olyan kék a metafora-égbolt mint márciusban volt az ég mely alatt tudod ó tudod kedvesem velünk sétált a melankólia hangulatomban sötét van éjszaka súlyos hiányod cipelem és nedves ragyogás a szememen tegnapi mosolyod kis gyertyafény . mellé húzódik e költemény Március március lyukas kannáiból szemembe spriccel a napfény hajdanvolt utcánk hatalmas testét szappannal mossa az emlékezet a tavasz zöld bársonyán hasra fordult a csend fák sétálnak mellettem pacsirtákat koldulnak levett kalapjukba a természet teniszpályáján lepkékkel adogat a barka mosolyogni tanul a lélek s a költő porcukrot hint a szavakra Gyurkovics Tibor: Szent Pál levele a zsidókhoz M ost tehátlan írok néktek és köszöntlek, drága testvéreim, hogy megfürösszem szívemet bennetek. Uldöztetve vagyunk, és üldözni fognak bennünket ta- —— Ián a világ végezetéig. Nem bírja el a népek primitív sokasága, hogy kiválasztottak vagyunk. Hogy egyetlen istent találtunk a pusztában, és nem százat, ezret, növényt, sóskát, oroszlánt vagy aranyborjút. Várjatok, leikeim, valami zajt hallok. Valaki jár künn a homályban, a törött tornácon sikkant a saruja. Hah! Megölnek? Fülelek — fekete csönd a válasz. De most ismét! Mintha a kőfalat súrolná a kéz! Vagy a reteszt babrálja? Jaj. Feneketlen csönd. Talán csak egy gally ért össze a másikkal a szélben, és az hegedült. Krisztus, most volna jó. Mint egy csodaszert, mint egy gyógyító olajbogyót! Használni! Nem félek. Túl vagyok minden hányattatáson. Jól tudjátok. Kiálltam hetven botütést, vízben aludtam a hajófenéken éjszakákon át, évekre börtönbe vetettek, a sötét kamrákba, országokon át üldöztek- űztek, hogy rókalyukakba fúródva aludtam, ne találjanak rám, volt hogy tíz napig nem ettem. Nem sajnáltam az életemet, tiérettetek ajánlottam oda, és a magam föltámadásáért. De ez a zaj... Ha egy valaki, egyetlen ember rám tör, puszta kézzel akár... Mormolom imáimat: Uram, adj erőt a messzehaladónak... Mindegy. Most nem rólam van szó, hanem rólatok. A ti legnagyobb bajotok, hogy zsidók vagytok. Krisztus után nem lehet zsidónak lenni. Akárkinek is van igaza. Mint mondtam, már első kiválasztottságunkat — az izraelit — sem bocsájtják meg nekünk a népek, nemhogy a másodikat. A krisztusit. Mert — Krisztus mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Tudjátok, hogy rátörtem Krisztusra. Karddal rontottam rá. Le akartam kaszabolni. Kiforgatni a belsejét, pengémre fűzni a zsige- reit, átdöfni vastag szívét, ha páncél takarja is! Miért? Mert zsidó vagyok. És ő, mint főzsidó, a saját vallásomtól és fajomtól akart megfosztani! Hát hogyan lehetséges ez? Mit csinál ez az embernek álcázott isten? Zsidótlanítani akar? Hogy ne egy néphez, hanem Istenhez tartozzunk? Még ma is beleőrülök, ha belegondolok! Mit akár még velem ez a Krisztus — és rárontottam, tudjátok, csak a fény epilepsziája és hőkölt arcú angyala tartott vissza. Krisztus — mindent elvett tőlem. Mindent! És én mindent neki adtam? Krisztus nem engedte nekem az én természetes életemet. Nem én rontottam reá karddal, hanem ő énreám! Kiherélt, földarabolta az érzelmeimet, mint a spárgát, szememet a tarkómba lökte, hogy csak az ő világosságát lássam! Beledöfött a tüdőm közepébe, hogy ne érezzem a természetes levegőt sem! A gondolataim elveszítették a zsidó kacskaringókat, a rabbinus logikai alagutakat, a héber kabalisztikát! Fény-gondólataim lettek, fölnyilazok a napba, isten szívébe célzok! Más ember lettem, zsidók! Könyörgöm, ezt értsétek meg, mert ti is a véremből valók vagytok, és életben kell maradnotok! Tudom, jó várni a Messiást. Talán jobb várni, mint meglelni. De ha már megvan, nem lehet úgy csinálni, mintha nem lenne meg! Nem lehet ott gubbaszkodni a régi ószövetségi sátorban, hajmaka- melozni, és hátra nézni az időben! A napraforgó olaj lángoló és sötét szagánál! Zsidók! Könyörgöm, ne maradjatok zsidók! Térdre burulok előttetek, térdre borulok népünk szenvedése előtt, Izráel bujdoklása előtt, két kezem öszekulcsolva rázom: itt van a Messiás, nézzetek rá, zsidó a zsidókból, főpap a főpapok közül, Jahvé, Jehova Fia, könyörgök, ne vonjátok fejetekre a vérét, ne szennyezzétek kezeteket a vére harmatával — legyen király, istenfia, Abrahám küldötte, Mózes barátja, ne vonjátok a szőrös kebletekre széthasított köpenyét! Megint zörren valami. Kimegyek. Hiába nézek, semmit sem látok. A tornácon feldőlt a veder, de azt egy macska is feldűthette., Macska? Egy éve nem láttam errefelé macskát, itt inkább csak sakálok óvakodnak be a kert aljába. Akkor sakál, nekem mindegy. És a kút felől jött a zaj. A kútban csak nem lapul egy ember? Es ha most kimentem, egyszerűen ledöfhetett volna. Mire vár? Képzelődés. Adjátok fel féltékenységteket! írjátok, hogy-hogy a pogány ok is odafurakodhatnak Jézus asztalához? Hova lett a mi több ezer évünk? Sőt! Előbbre törtetnek nálatok, a helyi gyülekezet vezetője sem zsidó, hanem egy őspogány, aki nemrég még hatvan istennek áldozott! És hogy ti vagytok a többség. Sokkal többen vagytok, ti zsidók, mint ezek a nyomorult szíriaiak. S Krisztus jelvényével ők uralkodnak felettetek. Ok a hangadók. Eddig beszélni sem tudtak. Most megeredt a nyelvük. Talán a Szentlélek szállt reájuk apró lángnyel- vecske alakjában? — gúnyulódtok velem. Zsidók, ti zsidók, drága testvéreim — önuralom! Ez a mi zsidó skizofréniánk. Ez a mi új sorsunk. El kell hangynunk zsidóságunkat az új hitért, de szívünk gyökerében marad egy csöpp Izrael. Mohón áhitozzuk Krisztus igáját, de évezredünk rabbibölcsessége agyunk rejtett csatornáiban bolyong. Flősei leszünk Jézusnak, de köszvényes kézzel is markoljuk a tórát. Ószövetségi tömjént lóbálunk, de lelkünk villanásában fölsejlik Krisztus nagyszerűsége. z a mi keresztünk. Kettős kereszt. Magam is így vagyok. Az lenne a sors legnagyobb fintora, ha én, szerénytelenség nélkül mondhatom, a legnagyobb krisztiánus, mint zsidó halnék meg. Ha egyszer megfeszítenek, kettős keresztre kellene vemiök. De talán meg sem feszítenek. Nem volnék méltó rá? Akármilyen keresztény lettem, mégis zsidó maradtam? Ez a zaj... Várjatok, kimegyek és megné... Híres és gazdag akart lenni... Andy Warhol: „A jó üzlet a legjobb művészet” „Az üzleti művészet olyan fokozat, amelyik a Művészet után következik. Én reklámgrafikusként indultam, és üzleti művészként akarom befejezni. Miután már csináltam azt a dolJackie (1966) Holdséta (1987). Andy Warhol nyomatai got, amit »művészetnek« vagy minek hívnak, átmentem a bizniszbe. Művészeti üzletember, vagy üzleti művész akartam lenni. Jó üzletet csinálni az egyik legcsodálatosabb művészet... Pénzt csinálni művészet, dolgozni művészet, és a jó üzlet a legjobb művészet” — írta 1975-ban Andy Warhol, Amerika talán legismertebb művésze. Neve épp úgy fogalommá lett, mint leghíresebb művének modellje, Marilyn Monroe-é. Ahogy Monroe Amerika első számú szex-szimbóluma, úgy Andy Warhol a pop-arté. Andy Warhol a csoda, a legenda, a modem amerikai életérzés egyik első megfogalmazója természetesen nem volt amerikai. Szülei a századelőn vándoroltak ki a mai Csehszlovákia területéről. És ezt éppen a most megnyílott budapesti Műcsarnokbeli kiállítás kapcsán fontos megemlíteni. Hiszen a kiállítás úgy született, hogy a prágai Na- rodni Galéria kéréssel fordult a New York-i Museum of Modem Arthoz, hogy állítson öszsze egy kollekciót Warhol műveiből. Azért, hogy a művész munkásságát ősei hazájában is bemutathassák. A New York-i múzeum teljesítette a kérést, az utaztatáshoz pedig a francia Cartier Alapítványtól érkezett segítség. A Cartier Alapítvány, amely főleg a francia kortárs művészettel óhajtja megismertetni a világot, vállalkozott a profiljától eltérő feladatra. És úgy határozott, hogy európai turnéra viszi az anyagot. Előbb Jouy-en Josas-ban, az alapítvány székhelyén mutatták be tavaly nyáron a kollekciót. Most Marilyn Monroe (1987) pedig Prága és Drezda után, Belgrád és Varsó előtt Budapestre is megérkezett a szenzációs kiállítás. Az 1928-ban a pennsylvaniai Pittsburgban született és 1987- ben New Yorkban elhunyt Warhol eredetileg reklámgrafikusnak készült. És ez az indíttatás, a használati tárgyak alkalmazásával, fetisizálásával mindvégig jelen volt művészetében. Pályája kezdetén elhatározta, hogy híres és gazdag lesz. Ezért aztán híres emberek portréit kezdte készíteni. Sikerrel. A 60-as években már ő volt a pop-art legfőbb képviselője. Képei szitanyomatok, amelyek felnagyított fotók különböző variációinak reprodukciói. Ezekről más-más színű nyomatokat készített, és ezeket egymás mellé helyezte. Motívumai mindennapi használati tárgyak, fogyasztási cikkek. Vagy a modem idők bálványai, mint Marilyn Monroe vagy Elvis Presley. Ez a kiállítás 85 nagyméretű szerigráfiát (nyomatot) tartalmaz. Itt vannak Warhol legismertebb portréi Marilyn Mon- roeról, Maoról, Jackie Kennedyről, Mick Jaggerről, Leninről. Itt vannak a Virágok és a híresnevezetes Campbell leveskon- zerv-dobozok. Itt vannak a rajzfilmsorozatok hősei: a Superman és Miki egér, meg Moon- walk, az űr legyőzője. Láthatjuk a Sarló és Kalapács, a Villamosszék, a Vezúv című nyomatát. (kádár)
