Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-22 / 68. szám

Béke és görkorcsolya Palkót Washingtonba várják Kata, Viki, Palkó, Gabi. Évike, Sanyi, Lacika és a többi negyedik c osztályos a békéscsabai József Attila Ál­talános Iskolában harma­dikban kezdett el ismerked­ni az angol nyelvvel. Akadt köztük, akinek otthon mond­ták, de olyan is, aki magá­tól jött rá: idegen nyelvet tudni jó, idegen nyelvet tud­ni érdemes. Egyikük így fo­galmazott: ..jó érzés az, hogy meg tudok szólalni an­golul, nemcsak az anyahyel- vemen”. Valóban, jó érzés, bizton­ságot, nyugalmat adó, ha az ember külföldön vagy kül­földivel szemben nem kény­szerül arra, hogy kézzel-láb- bal fejezze ki mondandóját. S ió érzés az is, ha tizenkét éves gyerekeket elkap a nyelvtudás vonzereje, ha rá­döbbennek a nyelvismeret jelentőségére. Ahogyan a József Attila Általános Is­kola tanulói, akik benevez­tek az amerikai Jó polgár programba. Nekik a részvé­tel egyenlő a játékkal, a le­velezéssel, most éppen a húsvéti jókívánságokat pos­tázzák tengerentúli baráta­iknak- Edit például Jirnmy- nek és Rachelnek ír. A leg­főbb ok. amiért •ellátogat­tunk angol órájukra, az a következő: Lázár Ildikó ta­nárnő meghívást kapott Washingtonba, és Farkas Pa­lit választották útitársnak. — Szépen haladok angol- bók egyébként is jó tanuló vagyok, tudok zongorázni ... — indokolja meg a válasz­tást a legilletékesébb, aki mellesleg még sosem ült re­pülőn, és emiatt külön iz­gatott. — Először Washing­tonba megyünk, onnan Los Angelesbe. Disneylandbe! Zsuzsi arról mesél, hogy az első levélben bemutat­koztak, majd karácsonyra és újévre írtak egymásnak, ab­ban a levélben minden gye­rek megmondta, mi a három legfőbb kívánsága. Zsuzsi­nak az, hogy „béke és sze­retet legyen a családban, bé­ke legyen az egész világon és egy görkorcsolya”. Leve­lezőtársa azt szeretné, hogy Palkó elkíséri a tanárnőt Amerikába csabai barátnője látogassa meg Amerikában, hogy sok pénzük legyen, és ők is el­jöhessenek ide. Viktor kívánságai között szerepel a demokrácia, és az, hogy szűnjön meg a bű­nözés. A kérdésre, hogy sze­rinte mj az a demokrácia, ezt feleli: „Hogy mindenki szabadon elmondhassa a vé­leményét, amit gondol bár­miről.” — A Jó polgár; program hároméves — magyarázza Lázár Ildikó tanárnő. — Most megismerkednek egy­mással a gyerekek, a máso­dik és a harmadik évben már konkrét feladatokat kapnak, például tisztaságot kell tartaniuk a környeze­tükben, segíteni idős embe­reknek, majd kérhetnek és adhatnak rádiós, televíziós műsort, kérhetnek valamit a helyi önkormányzattól. Ame­rikában már hagyomány az ilyen akció, az általános is­kolák egyesülete 33 ezer ta­got számlál, köztük van több általános és középiskola. Az egyesületnek az a fő célja, hogy demokráciára szoktassa a gyerekeket. Mindenütt mű­ködik iskolatanács, amely részt vállal az iskolai élet szervezésében. Az elmúlt év­ben láttak hozzá, hogy ezt a programjukat kiterjesszék nemzetközivé, és elsőiként a magyar iskolákat vonták be, azokat az államokat, ahol a demokrácia születőben van. Tervezik a többi kelet-euró­pai ország megnyerését is. Huszonnyolc magyar álta­lános iskola kapcsolódott be ebbe a programba, Békés­csabáról az 1. számú (róluk a múlt év végén készült ri­portunk) és a József Attila Általános Iskola. Hogy egyedül őik kapták a wa­shingtoni meghívást, az ed­digi szép eredményeiknek, elsősorban leveleik minősé­gének köszönhető. Április másodikén utazik a tanárnő Palkóval, két hétre- Máris számos iskola jelentkezett, hogy vendégül akarják látni kettőjüket. Az egyesület ép­pen ottlétükkor tartja köz­gyűlését, ahol értékelik az akcióban részt vevő tanulók kérdőíveit, és terveznek saj­tótájékoztatót is. ..Most, hogy a közép- és kelet-európai országok is eldöntötték, hogy demokrá­ciákká alakulnak, az ott élő gyermekeknek ugyanúgy szeretnénk segíteni, mint a sajátjainknak, hogy megta­nulják, milyen jogokat és kötelezettségeket jelent jó állampolgárnak lenni.” Mar­garet L. Evans, a Jó polgár akciót szponzoráló Amerikai Diáktanácsok Szövetségének elnöke fogalmazott így. „Vi­lágunk, amely most roppant gyorsan változik, a jövőben jobb és biztonságosabb hely •lehet mindannyiunk számá­ra. Ahhoz, hogy ez valóra váljék, olyan fiatal generá­cióra van szükség, amelynek tagjai tudják, hogyan kell felelős életet élni békében és szabadságban. Remélem, hogy ehhez a gyermekek számára elengedhetetlen is­meretanyaghoz bizonyos fo­kig a Jó polgár program is hozzájárulhat.” Ilyen célkitűzések mellett már-már eltörpül a nyelv- gyakorlás jelentősége, pedig az sem kevés. Ildikó, Palkó, jó utat és a viszontlátásra! Azaz: Have a good journey and good-bye! Niedzielsky Katalin Ki tudja a helyes választ —angolul? ELADÓ Fiatal, agilis, vállalkozó szellemű, 1 db frissen hüvelyezett hosszúplatós lehetőleg felsőfokú IFA-szerelvény közgazdasági, pénzügyi Mi E 5-ös pótkocsival, 1 db jó állapotú C t végzettségű, JB gépkocsival rendelkező, VOZIFA 1 db jó állapotú billenős VOZIFA, menedzser típusú 2 db VOZIFA alkatrésznek MUNKATÁRSAKAT KERESŐNK 1 db frissen vizsgáztatott KIEMELT KERESETI LEHETŐSÉGGEL. hosszúplatós IFA. és sok ZIL-alkatrész! Érdeklődni csak személyesen: Érd.: Békés, Szarvasi út 1L, vagy 41-177, 41-235 telefonon SIVA KFT., munkaidőben. GYULA, Pósteleki u. 1. sz. 10—12 óra között személyesen 17 órától, hétvégén egész nap. ... hogy zongorára járjon a gyerek Mi lesz veletek, zeneiskolák? Soha nem gondoltam végig, mi minden kell ahhoz, hogy mondjuk „zongorára járjon” a gyerek. Mert kell egy in­tézmény — ami nem minden településen adatik meg —, ahol foglalkoznak az effajta igényekkel. Aztán kell hozzá egy ember — legalább egy —, aki vállalja a tanítást. És ezzel még nincs vége, hisz kell hangszer és hangolás, világítás és Fűtés... Szóval nem is olyan kézenfekvő a dolog, mint aho­gyan mi, szülők elképzeljük. És ez még csak egy gyerek, egy hangszer, egy igény... egy iskola. Az országban pedig van belőlük 180. Ha ennyi intézmény gondját, baját összeadjuk... Minderről Péchan Zoltán, az orosházi zeneiskola igazgatója tud csak igazán sokat beszélni, hiszen mint elnökségi tag, egy éve képviseli megyénket a Magyar Zeneiskolák Szövet­ségében. — Manapság, ebben a vál­tozó időszakban nem érez­tük igazán a minisztériumi képviseletet sem szakmai, sem egyéb szempontból. Ezt nem vádként, tényként álla­pítom meg. Ezért határoz­tunk úgy, hogy létrehozunk egy önszerveződött csoportot, a zeneiskoláik szövetségét, mely a jövőben nem áttéte­lesen, hanem egyenrangú partnerként tud tárgyalni a minisztériummal, s a helyi önkormányzatokkal egy­aránt. A szakmai érdekvé­delem mellett, segíthet az iskolák fejlesztésében, a kor­szerű zenepedagógiai elvek megvalósításában, a külföldi tapasztalatok átplántálásá- bam, valamint nemzetközi szintű 'rendezvények szerve­zésében is. Szóval célkitűzé­seink hasonlóak a nyugat­európai országokban már korábban létrejött testvér­szervezetek gyakorlatához. — Lesz feladatuk bőven! Egy esztendő alatt mi vált valóra elképzeléseikből? — A szervezet március 14- én töltötte be első esztende­jét, s már ez alatt az idő alatt is jelentős eredménye­ket értünk el. A leglényege­sebb talán az volt, hogy kép­viselőink 'hallatták hangju­kat az új oktatási törvény készítésénél. Nem engedhet­tük; hogy a zeneiskoláikat ne sorolják az alapellátások kö­zé, hiszen, mi már rég nem tanfolyamokként működünk, mint -ahogy a költségvetési tételek között szerepeltünk. — Ha jól olvasok a sza­vai között, eddig sem voltak agyonfizetve ... — És nem is leszünk. De ha az úgynevezett fejkvótát megkapjuk, legalább nagy­jából egyformán részesülünk a javakból. Mert eddig — mióta a központi költségve­tés lekerült a városokhoz —, bizony volt, ahol többet, s volt, ahol alig tudtak áldoz­ni a zeneiskolákra. Így az­tán a dologi kiadások tekin­tetében Battonya és Csorvás igencsak elmaradt az átlag­tól, Békéscsabán, Gyulán és Békésen viszont jobban meg­becsülték a zeneiskolákat. — És Orosházán, az ön is­kolájában mi volt a hely­zet? — A költségvetési mutatók alapján mi az alsóbb régi­ókhoz tartoztunk. Országos kimutatásaim nincsenek, de úgy gondolom, hogy a me­gyének általában van mit behozni e téren. — Ennyit az anyagi hely­zetről. Milyen eredményeik vannak még a szövetségben? — Az űttörőszövetEég meg­szűntével gazdátlanná vált zeneiskolai zenekarok verse­nyét karoltuk fel, -mert úgy gondoltuk, nem mondhatunk le az országos versenyek pe­dagógiai fontosságáról. A ze­nei nevelés területén nagy jelentősége volt a Győrött megtartott zenei nevelési konferenciának is. Hogy rá­irányítsuk a társadalom fi­gyelmét a zenei nevelés kér­déseire, hatásmechanizmu­sára, júniusban megrendez­zük a magyar zeneiskolák első 'kongresszusát is Vácott. — Szükség van erre a fi­gyelemfelkeltésre? — A parlamenti hozzászó­lásokban, a különböző társa­dalmi vitákban mindenki el­ismeri a művelődés fontos­ságát Az oktatási, nevelési rendszerben mégsem kap kellő hangsúlyt az esztéti­kai, a művészeti nevelés, pe­dig mivé lenne a társada­lom, ha csak a műszaki, a technikai tárgyakra koncent­rálna? A váci kongresszus ezen túl tisztázni szeretné a zeneoktatás, s a zeneiskolák helyét, helyzetét a társada­lomban. Mert erre is nagy szükség van. Pedagógiai módszerek, újítások bemuta­tásával, neves szakemberek megszólaltatásával, szekció­ülésekkel, külföldi előadók meghallgatásával és termé­szetesen hangversenyek tar­tásával kívánjuk tartalmas­sá tenni a kongresszus há­rom napját. — 'ön az imént korszerű pedagógiai szemléletről be­szélt. Milyen változások vár­hatóak zeneiskoláink életé­ben? — Elodázhatatlan a piaci szemlélet bevonulása a ze­neiskolákba. Ezalatt azt ér­tem, hogy ne csak az elit réteggel, ne 'kizárólag a te­hetségekkel foglalkozzunk, mint eddig tettük... — Olykor megfosztva a gyerekeket a maguk kedvére való játék gyönyörűségétől.* — ... Azt tanítsuk, amit a közösség igényel, természe­tesen a jó ízlés és a szak­mai becsület határán belül. Persze egyelőre a piaci szem­lélet gátja a létszámbeli kor­látozottság, a terem-, a pénz- vagy éppen a tanár­hiány. Hogy csak egy példát mondjak, évente tíz-tizenöt fiatalt küldünk el, akik ked­vet éreznének a zenetanu­láshoz, de felvételükre egy­előre nincs lehetőségünk, hi­szen állandó helyhiánnyal küszködünk így is. — Egyelőre, így fogalma­zott. Lehet, hogy az orosházi zeneiskola élete jobbra for­dul? — Kétszer már nekünk ítélték a pártbizottság épü­letét, mivel azt senki nem vitatja, hogy ezt a helyet már jócskán kinőttük és itt bővítési lehetőségünk nincs. Ha sikerülne átköltöznünk abba az épületbe, szeretnénk ott egy művészeti iskolát ki­alakítani, melyben jól meg­férne a zeneoktatás mellett a 'balett, a képzőművészet és ki tudná felsorolni még mi minden ... — Lélekmelegítő tantár­gyak. És addig? Tétlenül várnak? — Addig próbálunk szem­léletben váltani. Kísérlet­képpen 'mint főtárgyat beve­zettük a zenehallgatást. Ter­vezzük népzene szak indí­tását, valamint dzsessz-, il­letve szintetizátoros oktatá­son is gondolkodunk. — Sok sikert hozzá és kö­szönjük a beszélgetést. Nagy Ágnes Nívódíj a „Napsugárnak” Nemrég jelent meg írá­sunk, melyben a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvé­nyeiről szóltunk. Akkor még nem tudtuk, 'hogy békéscsa­baiak is részesei lesznek a rangos eseménysorozatnak. A Napsugár _ Bábegyüttes a fesztivál egyik kihelyezett rendezvényén, a zenés szín­házak szombathelyi feszti­válján mutatja be nagy si­kerű darabját — melyet a nemzetközi bábfesztiválon láthatott először a közönség —. a Hamupipőkét. Erről beszélgettünk többek között az együttes művészeti veze­tőjével, Lenkefi Komáddal. — Március 24-én várják önöket Szombathelyre. Hogy kerül egy bábegyüttes a ze­nés színházak fesztiváljára? És egyáltalán... Kinek kö­szönhető ez a meghívás? — A Hamupipőke című produkció PrOkofjev balett­zenéjére készült, így azt hi­szem, érthető, hogy éppen ide hívtak minket. Hogy ez kinek az ötlete volt? Nem tudom. Talán azok közül kez­deményezte a meghívásun­kat valaki, akik Szombat­helyről részt vettek a csa­bai bábfesztiválon és látták a Hamupipőke premierjét. A másik lehetőség, hogy hal­lottak a nívódíjról, melyet most 'kaptunk meg. — Nívódíj? — Az Országos Közműve­lődési Központ minden év­ben kiadja azt a nívódíjat, melyet egy együttes kap meg az országból, egy színvona­las produkciójáért. 1990-ben minket ért ez a megtisztel­tetés a Prokofjev zenéjére készült darabbal. — Manapság annyi pa­naszt hall az ember, s oly kevés jó hirt. ön mégis si­kerekről, s tervekről be­szél ... — Ügy hiszem, joggal gon­dolhatunk a jövőre, hiszen eddigi fenntartóink, a helyi önkormányzat, a megyei mű­velődési központ és a Ke­reskedelmi Szakszervezetek Szövetsége mellett, egy újabb támogató is jelentkezett. — Ki vállalkozott még az együttes szponzorálására? — A Fogyasztási Szövet­kezeti Dolgozók Szakszerve­zete vállalta, hogy újabb produkciókat támogat az Idén. Bízunk benne, hogy e segítőikészség az elkövetke­zendő esztendőkben is > ta­pasztalható lesz részükről. — Csak gratulálni tudok mindahhoz, amit most el­mondott. — És ezzel fnég mindig nincs vége. Nemrég egy fel­kéréssel keresett meg min­ket az Intemacional Festival Igenda, mely a világon meg­rendezendő bábfesztiválokat hirdeti meg Hollandiában nyomtatott, 6 a világ minden táján terjesztett kiadványá­ban. Kérésük, melyet ter­mészetesen örömmel fogad­tunk, hogy az 1993-as Békés­csabai Nemzetközi Bábfesz­tivált felvehessék listájukra. Hasonló megtiszteltetésben volt részünk egy francia kulturális központ jóvoltá­ból. Ők is a fesztivál iránt érdeklődnek, jövőre megje­lenő kiadványukhoz. — Azt már meg sem me­rem kérdezni ezek után: biztos benne, hogy lesz fesz­tivál 1993-ban? — Nyugodtan megkérdez­heti, hiszen ha komolyan gondolják, hogy az értékes és haladó hagyományokat nem szüntetik meg Békés­csabán. Ha meg akarják őrizni azokat a rendezvénye­ket, melyekből a város a legtöbbet profitál, akkor mi­ért kellene éppen attól fél­nünk, hogy nem lesz többé bábfesztivál? Mást mondok. Ismerek egy új-zélandi há­zaspárt, aki pontosan meg tudja mondani, hol találha­tó, s mi mindenről nevezetes Békéscsaba. És sók ilyen tá­voli országban élő ember van. Mindazok, akik valaha nálunk, a fesztiválon jár­tak ... Hát ezért mertem igent mondani ezekre az udvarias külföldi felkéré­sekre. Tegyék csak bele bát­ran prospektusaikba a fesz­tiválunkat, hiszen a nyertes ezúttal sem az együttes, ha­nem a város lesz. N. A.

Next

/
Thumbnails
Contents