Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-02 / 52. szám
1991. március 2., szombat o Nem keil Budapestre utazni! Exportokmányok hitelesítése Békéscsabán is !i a II - Empldng« - Consign« - D ORIGINAL odot ahol erre lehetóség »an. helyettesithetó az áru ozono'sitására vonatkozó más adottal. A Magyar Népköztórsosóg Elnöki Tanácsának 1982. évi 11. sz. törvényerejű rendelete alapján. Ilyen bizonyítvány várja a leendő exportőröket Fotó: Kovács Erzsébet Tőzsdemérleg Nem hozott minőségi A tavaly májusi megnyitása óta mintegy 130 napon kötöttek üzletet a Budapesti Értéktőzsdén. E fél év tapasztalatait foglalja össze az alábbiakban a hazai pénzügyi élettel foglalkozó szaklapba Tőzsde Kurír szerzője. A külkereskedelem liberalizálásának köszönhetően ma már bárki alanyi jogon exportálhat külföldre. A valamikor centralizált, főváros- központú külkereskedelem így lassan-lassan veszít jelentőségéből, hiszen az ország különböző térségeiben egyre több exportáló új gazdasági társaság alakul, ugyanakkor a nagyobb üzemek többsége nem a különböző impexekkel bonyolítja le külkereskedelmét, hanem saját maga oldja meg. A vidékiről feladott export- szállítások könnyítése érdekében a DéU-magyarországi Gazdasági Kamara a megyeszékhely éken, így Békéscsabán is megkezdte a külkereskedelmi forgalom lebonyolításához szükséges okmányok hitelesítését. A megyéből külföldre induló árutételek hitelesítése miatt nem kell Budapestre, a kamara országos központjába utazni, hogy azokat hitelesítsék, illetve az ahhoz szükséges okiratokat beszerezzék. Az is vitathatatlan tény, hogy ilyen formában a helyi ügyintézés időelőnyt is jelent az exportáló cégeknek. •Egyébként a kamarai tagvállalatok 50 százalékos díj- tételkedveziménnyel vehetik igénybe a békéscsabai iroda szolgáltatásait. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az irodában a nyomtatványok is beszerezhetőek. Okmányhitelesítéssel egyébként mindenképpen célszerűbb kiküldeni az árut, hiszen a különböző országok vámkedvezményeit csak ezen bizonylatok felmutatásával veheti igénybe az exportáló magyar vállalat. Ugyanakkor a kamara békéscsabai irodája a külföldről vásárolt és a szállítások során károsodott importáru ügyintézését is felvállalja. Itt, Békés megyében erre hivatott szakértő felméri a kárt, s a kamara kárbiztosok testületé ennek alapján devizában hajtja be az ellenértéket. A jövőt illetően minden bizonnyal széles köbben kiépülnek az áruszállítások, az export-import lebonyolításához elengedhetetlenül szükséges okmányokkal foglalkozó helyi irodák. — rákóczi — E nagyon várt intézmény megnyitása — mint azt a szakemberek előre jelezték — egyelőre nem hozott minőségi változást a hazai tőke- és értékpapír-piaci folyamatokban. Bár mind többen kacérkodnak a részvényvásárlás g&ndolatával, az emberek zöme továbbra is a jóval kisebb kockázattal járó hagyományos befektetési formák mellett marad. Kivárás jellemzi a kibocsátókat, illetve a nyilvános forgalomba hozatalra alkalmas, papírokkal rendelkező cégeket is. Emlékezetes, hogy a nyár végén felelős kormányzati politikusok még úgy vélték, az elmúlt év végéig akár húsz cég papírjait is jegyezhetik vagy forgalmazhatják a tőzsdén. Ezzel szemben december közepén mindössze két jegyzett részvény — az IBUSZ és a Kon- zum —, a forgalmazotti kategóriában pedig négy cég papírja szerepelt. Ez utóbbiak; a Martfűi Szövetkezeti Sörgyár, a Fotex, a Duna- holding és a MÜSZl. Tőzsdei megjelenésre természetesen senkit nem lehet kényszeríteni. A kibocsátók nyilván saját érdékeiknek megfelelően időzítik papírjaik bevezetését. Néhány jó nevű, a befektetők által nagy érdeklődéssel várt cég nem vállalkozott erre 1990-ben. Márpedig december 31. után csak bevezetett részvények adásvételére lesz mód a tőzsdén. Elképzelhető tehát, hogy az idén — legalábbis az év elején — a választék szűkössége miatt még az eddiginél is alacsonyabb lesz a forgalom. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a tőzsde elmúlt évi üzletmenetét, a legmegfelelőbb kifejezés alighanem a „lanyha” volna. Noha voltak forró pillanatok, nagy kiugrások, a legtöbb nap „langyos” volt. Emlékezetes események ugyan akadtak, bár ezeket jobb lenne feledni. Elsőként az IBUSZ-részvények körül forrongtak a kedélyek, majd a Trade-Coop részvényeinek a felfüggesztése következett. Az év nagy csalódása sokak számára a Fotex-részvény volt. Noha a kibocsátásával kapcsolatos problémák felszínre hoztak számos olyan kérdést, amelyet amúgy is tisztázni kell(ett), talán jobb lett volna, ha nem ilyen látványosan, a befektetők érdekeit kevéssé figyelembe véve történt volna mindez. De hát a tanulópénzt meg kell fizetni. A tőzsde az év végére teljesen „száműzte” a kötvényeket. Ezekre az értékpapírokra a korábbiakban is nagyon kevés kötés történt, a piacvezető bankok pedig fokozatosan felmondták a velük kapcsolatos kötelezettségeiket. Nagy kérdés, hogy a kötvények mikor és milyen formában kerülnek vissza a tőzsdére, ha egyáltalán visszakerülnek. A szakemberek egy része ugyanis azon a véleményen van, hogy a kötvény kereskedelem maradjon „kapun kívül”. A nagyközönség számára a változást legnagyobb gondot továbbra is az információhiány okozr za. Itt nem elsősorban a bevezetések körüli hírverésre gondolok — az néha több is a kelleténél, pontosabban inkább szenzáciéhajhász, mint valóban orientáló —, hanem az alapfokú ismeretek elterjesztésére. Rendszeresen vagy szórványosan a legtöbb újság foglalkozik ugyan a tőzsdével, számos kiadvány is megjelent e tárgyban, de hiányzik a minden alapvető kérdésre kiterjedő ismeretterjesztés. Hogy ez kinek a feladata lenne, azon nyilván lehet meditálni, de hogy mielőbb szükség volna valamilyen átfogó kampányra, az vitathatatlan. Ami viszont érint minden, a tőzsdével foglalkozó médiát, az az dnformációbeszer- zés nehézkessége. Nekünk újságíróknak, sajnos nagyon gyakran támadt az a rossz érzésünk, hogy az olvasók tájékoztatása szempontjából érdékes, értékes hírek csak akkor hozhatók napvilágra, ha megjelenésük már nem ütközik a kibocsátók érdekeibe. Meg kell tehát barátkoznunk az üzleti életben szokásos távolságtartással. Nagyon sok területen kéll(ene) előbbre lépni a tőzsdén. Halaszthatatlan a befektetési alapok létrehozása, az adózási kérdések megoldása, a nemzetközi értékpapírpiacokon való részvényadásvétel feltételeinek liberalizálása. S akkor talán a „premieresztendő” úgy vonulhat be a történelembe, mint amelyik meghozta a Budapesti Értéktőzsde nagy „boomját”. (májer) Túlélési alternatíva nincs fl békéscsabai Bamevál ■ ■■ wrm ■ r ■ lovoie a tét A világpiaci szintet közelíts hazai gabonaáraknak Jelen, tős szerepe van abban, bogy ma már a legkeresettebb magyar élelmiszeripari termékek versenyképessége is megkérdőjeleződik külföldön. Különösen a baromfiipar került nehéz helyzetbe, hiszen az alapanyag-előállítási költségből a takarmány 75-80 százalékot tesz ki. Mindemellett az állami támogatások ősszege is jelentősen csökkent. Egy év távlatában 70 százalékról 35 százalékra. Ugyanakkor a feldolgozás anyagi jellegű költségei három-négyszeresére emelkedtek. Ha már sem a világpiac, sem a hazai fogyasztók nem tudljáfc elismerni a baromfiipar költségeit, vajon kidolgozható-e túlélési stratégia? A feldolgozóipari vállalatok közül a békéscsabai Barnevál milyen eséllyel integrálódhat a nemzetközi piac- gazdaságba? VersenykÓDes lehet-e az újonnan alakuló kisüzemekkel szemben a hazai piacon? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a békéscsabai Barnevál vezetőivel: dr. Ulbert István vezér- igazgatóval, dr. Kukola Mihály mezőgazdasági és Bo- csor László igazgatóval. Kitörési kényszer — A ’91-es évet szükség- intézkedésekkel kezdtük. A nyersanyagáru-termelésünket broiler csirkéből például 50 százalékkal csökkentettük, kilencmillióval kevesebbet dolgozunk fel, mint az elmúlt évben. Májlibából 10- 15 százalékkal! állítunk elő kevesebbet. A termelés mérséklésében konszenzus alakult ki az Országos Baromfi- ipari Egyesülés tagvállalatai között — mondja dr. Ulbert István vezérigazgató, majd hozzáfűzi: ez az önmérséklés meglehetősen törékenynek tűnik, ugyanis a piacváltás kényszere várhatóan több céget sodor a csőd felé. Elképzelhető, hogy emiatt néhányan mégsem tartják be a megegyezést. Egyedül a Barbari termékcsalídnál — máj, hús — növeljük az alapanyag-termelést közel 80 százalékkal, évi 300 ezerről 500 ezer darabra. A piaci kitörés reményében a Barnevál ez évben 800 tonnáról 2 ezer tonnára növeli feldolgozott késztermékeit. A hazai piacra különböző töltelékes vörösáru, libazsír, tepertőkrém, míg tőkés exportra liba- és kacsahúsból készült sonkafélék, pácolt nemeshúsrészek kerülnek. A mintegy 150 milliós beruházástól a vállalat vezetése azt várja, hogy az árbevétel 100 millió forinttal gyarapodik. A to- vábbfeldolgozás előnyeiből fakadóan pedig mintegy 70- 80 millió forinttal lesz több év végért a nyereség!. A jó szakemberek is utcára kerülnek A kitörési kísérlet ideje alatt bekövetkező termelés- csökkenés viszont szükségszerűen vonja maga után a létszámcsökkentést. Az első félévben mintegy 280-290 fő fizikai és szellemi munkástól kényszerül a vállalat megválni. Ez az összfoglal- koztatottak mintegy 15 százalékát jelenti... — De, ha nem sikerül rövid időn belül új piacokat találni, és tökéspartnert, aki pénzt is hoz a vállalat számára, akikor további létszámleépítésre kényszerülünk — magyarázza a vezér- igazgató. Viszont a vállalati menedzser azt sem rejti véka alá: ha a privatizációs tárgyalások eredményt hoznak, akkor a munkaerő egy részét ismét tudják foglalkoztatni. Természetesen az is nyilvánvaló, hogy az utcára került dolgozókat nem lesz nehéz megtalálni fél év vagy egy év múlva sem, hiszen a jeleniltegi helyzetben al igha találnak maguknak jól fizető új munkahelyet. — Foglalkoztatáspolitikai stratégiánkat végül is a szakszervezet bizalmi testületé és a vállalati tanács elfogadta — mondja Szikora István munkaügyi és szociálpolitikai osztályvezető, majd részletezi, miként módosították a kollektív szerződést annak érdekében, hogy a dolgozók mégse egyik napról! a másikra, üres batyuval kerüljenek a gyárkapun kívül. A felmondási idejét például nem kell ledolgoznia annak, aki egyetért a munkaviszony megszüntetésével, ez időre a mindenkori átlagbért elszámolják, végkielégítésként pediig három havi bért vehetnék fel. Azok a dolgozók, akik 5 év múlva érik el a nyugdíjkort — mintegy 58an —, ha legalább 25 évet eltöltőitek a Barneválnál, nyugdíjba mehetnek, mivel a társadalombiztosítási járulékot a vállalat továbbra is fizeti. A különböző vállalat', hiteleket senkinek nem kell visszafizetnie, illetve a kisgyermekes anyák továbbra is igénybe vehetik a vállala+i óvoda szolgáltatásait. A létszámleépítés 25-30 millió forintjába kerül a Barnevólnak. Elsősorban a vidékről bejárókkal egyezkednek, ugyanis a megnövekedett utazási költségiek térítése ma mór 23 millió forintjába kerül a vállalatnak. Hatékony dollárkitermelés A békéscsabai Barnevál egyébként az elmúlt évet 101 millió forint mérleg szerinti nyereséggel zárta. Bár az is igaz, hogy a 4,8 milliárd forintos árbevétel csupán néhány ezreliéknyi jövedelmezőséget takar. Mégis, a meglehetősen fojtogató hazai közgazdasági környezetben pár ezreléknyii tiszta haszon sem elhanyagolható. Főleg azért, mert a 3,4 milliárd forintos baromfi- ágazat árbevételéből mindössze 718 millió forint a belföldi értékesítés és mintegy 2,7 milliárdos az export. A kivitel szerkezete egyébként biztató, hosszú távon is reményt keltő. Hiszen a 2,4 milliárd forint, amely körülbelül 40 millió dollárt jelent, kizárólag tőkéspiaci árbevétel. A Szovjetunióba ma már mindössze 300 millió forint értékű árut adnak el. — Kifizetődőnek sajnos pillanatnyilag semmiképpen nem mondható számunkra a szovjet üzlet, hiszen míg az NSZK-piac a pecsenyeliba kilójáért 4 és f& márkát fizet, addig a szovjet fél mindössze 2 és fél márkit ad — mondja dr. Kukola Mihály gazdasági igazgató. Egyébként a magyar baromfi f eldaligozó-vállaiatok Koleszterinszegény libazsír a hazai fogyasztóknak közül a békéscsabai Barnevál dollárkitermelési mutatói sem rosszak. — Gyári átlagban 67,1 forintba kerül 1 dollár. A broiler csirke esetében kedvezőtlen a hatékonyság, 96,8 forint a költség dolláronként, a libamáj viszont mindössze 34,6 forintba kerül dolláronként — jegyzi meg Bo- csor László gazdasági igazgató. A világpiaci integrálódás kényszere kemény kihívás a békéscsabai vállalat számára is, különösen a broiler csirke esetében. Hiszen, például, az USA fél áron termeli meg ugyanezt az árut. Természetesen elsősorban az európai piacra lenne célszerű „behajózni”. Ám erre — a vállalat vezetése szerint — csak ’92-ben van reális esély, ha már élvezhetjük a közöspiaci társult tagság előnyeit. Európában egyébként legnagyobb versenytárs a francia élelmiszer-gazdaság, amely ma még, a jelentős támogatásoknak köszönhetően, uralja a piacot. Ám ha Magyar- ország is hasonló elbírálás alá esik a közeljövőben élelmiszeripari termékeivel, s a támogatások csökkentéséről egyezség születik Brüsszelben, akkor a kemény verseny ellenére is lesz esélye a hazai vállalátok egy részének arra, hogy megvessék lábukat e közeli piacon. Rákóczi Gabriella
