Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-20 / 66. szám
1991. már eins 20., szerda Koszorú a kopjafán... \ Két forradalom emlékei Dévaványán Magyarnak lenni vagy nem lenni Történelmi verseny középiskolásoknak Gyulán Mi is az, hogy magyarság- tudat? Nem könnyű erre válaszolni, inkább érzi az ember. A kérdés az elmúlt hét végén hangzott el Gyulán, a Mogyoróssy Könyvtárban, ahol a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium középiskolásoknak meghirdetett vetélkedőjét tartotta. A döntőben tizenegy hazai iskola csapata vett részt, négy külföldi csoport mint vendég gyarapította ismereteit. A téma nem akármi volt: a magyarság megmaradásának a két világháború közötti esélyei. Dr. Kereskényi Miklós, a vendéglátó gimnázium igazgatója lapunknak elmondta, azért rendezték meg tavaly első ízben, s most a második alkalommal a vetélkedőt, mert úgy látták, a középiskolás korosztály identitástudata hiányos, a tizenéveseink nem kötődnek nemzeti értékeinkhez. — Közép-Európában élünk, ahol úgy kell magyarnak lennünk, hogy vállaljuk az európai értékrendet, az egyetemes humanitás szellemében — mondta dr. Kereskényi Miklós. — Ezért választottuk a verseny mottójául József Attila sorait: „Adj emberséget az embernek. / Adj magyarságot a magyarnak". Mint megtudtuk, a résztvevő középiskolák nem mindegyike testvériskola. Tavaly véletlenszerű alapon .hívták meg őket a versenyre. az idén már visszavárhatták a csapatokat. A közép- európai nyugtalan politikai helyzet miatt azonban a külföldiek egy része a vendégséget sem vállalta. A vetélkedő kérdései alapos felkészültséget igényeltek a diákoktól. — Azt a célt szolgálták, hogy a gyerekek a történelem és az irodalom tanulmányozásakor a szomszédos népekben ne politikai ellenfeleket keressenek, hanem a kialakítandó baráti kapcsolatokat lássák. A két világháború közötti korszak üzenete ma is időszerű: a magyarság csak úgy maradhat meg, csak úgy lehet európai, ha tiszteletben tartja a környező népek nemzeti érzületét, kultúráját — foglalta össze szándékaikat a gimnázium igazgatója. A zsűrinek neves íróvendégei voltak. Az Újvidéken élő Gion Nándor a vetélkedő jelentőségéről szólva kérdésünkre elmondta: — Évtizedeken keresztül az anyaországi magyarok nemigen hallatták hangjukat a határon túliakról. Keveset is tudtak rólunk, különösen a fiatalok. Emlékszik a botrányra, amikor fogalmuk sem volt, milyen nyelven beszélnek a székelyek? Hát, legalább ezek a csapatok tudják. öröm, hogy már nemcsak Erdélyben gondolkodnak, hanem a jugoszláviai, szlovákiai magyarság kultúrájában is. Talán egyszer több szó esik majd a kárpátaljaiakról, az ausztriaiakról __ A versenyző fiatalok tudták, mit mondott ki a gyula- fehérvári nemzetgyűlés, hogy Nagyvárad volt Erdély Párizsa, hogy milyen a kassai székesegyház. Arra a kérdésre azonban!, hogy mi a magyarságtudat. mit jelent magyarnak lenni, botladozott a válasz. A Himnusz, vagy a Szózat? Sorsvállalás? Erkölcs? Emberség? Esztétikai minőség? Egy romániai diáklány Orbán Öttó-versből vett gondolattal válaszolt nekem: — Melyik fa merné azt mondani, hogy én vagyok az erdő? A Gyulán elkezdett vetél- kedösorozatnak lesz folytatása, a jövő évben, Tatabányán. Az ottani Szabó József Geológiai Szakközépiskola csapata nyerte ugyanis a versenyt, s a szabályok értelmében övék a rendezés Joga- Sz. M. Dévaványán közös emlékművet, egy kopjafát kapott az 1848—49-es és az 195t»-os forradalom. Rajta egyszerű felirat és szomorúfűz idézi meg ezután a helybeliek számára a két eseményt, akik ezzel a gesztussal is jelzik, mennyire magukénak is érzik az akkor történteket. Dévaványa kis falu. A sorsdöntő napokban biztosan nem volt az események középpontjában, nem zajlott itt le csatafordító ütközet... Milyen emlékek telhetők fel a községben e két eseményről? Erről kérdeztük a ványai születésű dr. Bereczki Imrét, aki az elsőről „csak" mint történész, tanár, a másodikról már mint szemtanú is beszámolt. — Élt minálunk egy mondás — kezdte. — így hangzott: ez is változtatott-a „dögön, mint Kossuth. Mindez úgy hat, mintha nem is szerették volna annyira őt. Annak idején, amikor a kutatásokat végeztem, ez volt az egyik kérdésem az idős emberekhez: vajon, azok a nagyszülők, akiket ők is ismertek, szerették-e Kossuthot. Egy fontos, közvéleményt befolyásoló tényezőről ugyanis sokan megfeledkeznek: ’48-ban a lakosságot kolera tizedelte. Az egyszerű emberek szemében a két esemény — forradalom és betegség — összemosódhatott, amikor a fenti mondat kiszaladt a szájukon. Azt is megpróbáltam kideríteni, vajon járt-e Kossuth nálunk, Ványán. Előkerült egy dokumentum, miszerint a község kocsisa inA két forradalomnak közös emléke — szomorúfűzzel és koszorúkkal — áll Dévaványán nen Füzesgyarmatra szállította. Ez tehát tény.' Magam is beszéltem olyan emberrel, akinek a nagyanyja — igaz, iskoláslány korában — látta, hallotta öt beszélni. A családi emlékezet úgy őrizte meg ezt az eseményt generációról generációra, hogy Kossuth a piactéren szónokolt. és nagyon szomorú volt. — Mit tudna mondani az 1956-os eseményekről? — Akkor októberben én éppen leletmentő ásatáson voltam. Megtudtam ugyanis, hogy csontvázak kerültek elő a határban. Arra gondoltam, hogy középkori, vagy még régebbi falu maradványai lehetnek. Ezt csináltam én abban az időben. Teljesen lekötött a munkám. Most jön a politika. Ahogy igyekeztünk visszafelé, megállítottak bennünket néhá- nyan az úton, és elkezdtek izgatottan magyarázni valamit a társamnak. Ez még nem is tűnt fel annyira. De ahogy beértünk a faluba, láttuk ám, hogy a Katolikus Kör ablakában ott a zászló. Közben egyre gyülekeztek az emberek a téren. Nekem először az volt a véleményem, hogy mindezt Moszkvában rendezik, és hogy nem is tarthat sokáig. Jobban érdekelt a munkám. Még aznap nagygyűlést szerveztek a térre. Ugyanott álltam akkor, mint most a kopjafa avatásán. Jöttek a traktoristák is. Ez azért volt meglepő számomra, mert eddig őket úgy Ismertem, mint a szocializmus bajnokait. Akkor ütköztem meg igazán, amikor egyikük hívta a másikat a szovjet emlékműhöz, ledönteni azt. Rátettek egy láncot, úgy fordították ki a helyéről. Ott is maradt azután az utcán sokáig. Így kezdődött, ennyit tudok mondani róla. K. K. Nemes Roland Ybl-dijas építész Siugróstadion terveiről álmodik (Folytatás az 1. oldalról) leg egy társas vállalkozás tagja vagyok. — Manapság jóval kevesebb az építkezés ... Megél azért az építész? — Az biztos, hogy a városok, községek nemigen kérnek fel bennünket mostanában. Kevés az állami vállalatok megrendelése is, de szerencsére a magánvállalkozók részéről nagy az igény. — Hiába, szegények a települések ... — jegyeztem meg. ám Nemes Roland ta- gadóan rázta a fejét: — Nem biztos, hogy ezzel kellene elütni a dolgot. A polgármesteri hivatalok is. vállalkozhatnának. Építtetnének, azután eladnák. Főleg vállalkozók részére, üzlethelyiségnek, irodának vagy hasonlónak. A lakásépítést azért nem mondom, mert egyelőre kicsi a kereslete. De talán, ha lesznek olyan emberek, akik meg tudják vásárolni, akkor az is jó üzlet lesz... A falvak, városok épületei egyébként nagyon sokat elárulnak az ott élők igényességéről, gondolkodásáról. — Építészeti szempontból melyik a kedvenc városa? — Főleg a régi stílusú, történelmi városokat kedvelem. Sopron, Veszprém, Pécs, Eger... — És a megyében? — Talán Gyula és Mezőhegyes a legszebb. Igényesek a tervezések, kivitelezések. De mostanában Békéscsaba vagy Szarvas is harmoniku- sabban fejlődik. — Nagyobb munkái a békéscsabai autóbusz-pályaudvar, a közlekedésfelügyelet tetőtere, a gyulai, illetve a kitüntetett csabai Hungária Biztosító, és mellette sok-sok családi ház ... Melyik típusú munkát kedveli jobban? — Mindkettőnek megvan a szépsége. A nagyobbak nyilván látványosabbak, jobban kielégítik az alkotási vágyat, de rengeteg felesleges adminisztrációval és kompromisszummal járnak. A legtöbb esetben egyeztetni kell a terveket a műemlékfelügyelőséggel, a megyei és a városi főépítésszel, de olyan is előfordult, hogy a pártok próbáltak meg szakmai kérdésekbe beleszólni, így aztán egyáltalán nem az építész eredeti álma válik valóra! A családi házaknál nincs ilyen veszély, csak hát az kevésbé szembetűnő jelenség. — Milyen a megyén belüli építészek egymás közötti kapcsolata? — Mostanában niár nagyon sokan terveznek, olyanok is, akiknek nem ez a végzettségük. Ennek következtében a tervezési díjak lecsökkentek, a megfelelő szellemi munka hiánya miatt sok rossz ház épül. Mindebből pedig egzisztenciális problémák adódnak. Talán most, hogy megalakult az Országos Építész Kamara, változik majd a helyzet, hiszen ők — többek között — megállapítják a minimális tervezési díjakat. Ez azt jelenti, ugyanazért a pénzért kínáljuk a jó és rossz terveket is. Remélhetőleg ezáltal a minőség kerül előtérbe. — Vannak-e építészeti álmai? — Szívesen veszek részt tervpályázatokon. Most például az innsbrucki síugró- stadion lefedésére pályázok. Ennek megnyerése egy nagy építészeti álom, hiszen az egész világra szólt a kiírás. Sajnos, a megyében ritka a tisztességes pályázat. Legtöbbször már előre megvan a tervező, s a kiírás csupán alibi. így aztán fokozatosan kialszik a lelkesedés az emberben M. M. Kunágotai fafaragó szobrai Kecskeméten A Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága által szervezett ..Népi szobrászat 1991” országos fafaragópályázaton es kiállításon idén Békés megyei illetőségű fafaragó is részt vesz. Az ország különböző részeiből érkezett népi alkotások méltóbb helyen nem is szerepelhetnének, mint a kecskeméti magyar naiv művészek múzeumában. A március 15-én megnyílt kiállításon a nagy gonddal, ízléssel formált egyedi alkotásokat közel két hónapig tekinthetik meg az érdeklődők. Megyénkből Tűhegvi Mihály kunágotai fafaragó öt szoborral szerepel a pályázaton. Az idős ember — aki egész életét a fafaragás kedvtelésének szentelte — számtalan, a paraszti életformát megörökítő használati tárgyat, szobrot* fali- díszt őriz otthonában. A kecskeméti kiállításon látható alkotások az utóbbi két évben készültek, és ez az első nyilvános bemutatásuk. A Csikós, az Arató, a Juhász, a Cimbalmos, valamint egy új női szobor is a valós élet fába faragott másai. Mihály bácsi több hasonló kiállításon vett részt szép sikerrel, és abban bízik, hogy a most bemutatott munkái is jó minősítést kapnak. Tervei között újabb nyolc fafaragás elkészítése szerepel, amit a kecskeméti múzeumnak szán ajándékba. Ezen kívül májusban a békéscsabai naiv művészek kiállításán is részt kíván venniH. M. Bartók-vonósnégyesek Párizsban Terjedelmes tanulmányt írt Bartók Béla vonósnégyeseiről Serge Nigg. ismert francia zenetudós a Diapason című, Párizsban megjelenő zenei folyóiratban abból az alkalomból, hogy a neves együttes, az Alban Berg kvartett három előadáson adta elő a hat művet a francia fővárosban. A tanulmány szerint a XX. század zeneirodalmában aligha van példa az olyan gazdag és változatos vonósnégyesekre. mint Bartók alkotásai. — A hat kvartett mintegy tükrözi a magyar zeneszerző művészi fejlődését, technikai tudásának ki- szélesedését. alkotói énjének kiteljesülését — állapítja meg a francia zenetudós. A lap interjút közöl ebből az alkalomból Végh Sándorral. az egykor világhírű magyar vonósnégyes vezetőjével. Bartók műveinek egyik legjelesebb interpretátorával Is. Román klubest ♦ * «§ Ünnep az ünnepben — így kezdte köszöntőjét a legutóbbi, Garzon Szállóban rendezett találkozón a békéscsabai román klub vezetője, Grósz György. Emlékeztetett arra, bogy őseik már az i?00-as években fellelhetők voltak hazánkban, a ’48-as forradalom ünnepét tehát ők is magukénak vallják. Köszöntötte a hölgyeket is, hagyományosan a gabonaforgalmi vállalat ajándékával egyetemben. A klubest résztvevői felelevenítették a gyulai és a méhkeréki bálákat video segítségével. Kedves és hangulatos műsor tette teljessé a találkozót: a gyulai román iskola diákjai szavaltak és énekeltek, valamint a klubvezető kétegyházi névrokona. Grósz György énekelt (képeinken). Fotó: Kozma Mihály „A falvak, városok épületei nagyon sokat elárulnak az otl élők igényességéről, gondolkodásáról” — mondja Nemes Roland
