Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
1991. március 15., péntek o A sajtó szabad Március idusán se többet, se kevesebbet nem ildomos a szabad magyar sajtó napjáról írni, mint amennyit Göncz Árpád köztársasági elnök a pesti Pilvax kávéházi ünnepségen elmondott. Az ország helyzete nem alkalrpas sem a tömjénezé&re, sem az öntömjénezésre. Ha pedig a sajtó valóban szabad, az új- ságkészítőknek igazán nagy oka nem lehet a panaszkodásra. „1848 óta a magyar sajtó szabdasága hol hullámvölgybe, hol hullámhegyre került. Most valószínűleg hullámhegyen van, ahonnan távolabb^ ra látni. Megnőtt a sajtó felelőssége. Sem megróni, sem biztatni nem akiárom a sajtót, mert ez a legnagyobb ostobaság volna: éppen sokszínűsége, vitakedve az, ami á sajtó velejét adja. Magyarországon ma semmi olyan nem történhet, ami nem részesül kritikában, illetve amelyről nem nyilvánít véleményt a sajtó. Istennek hála, sokféle véleményt. Ha valamit kérnék a sajtótól, az a következő lenne: ahogy több mint fél éve magam is ezen fáradozom. segítsen abban, hogy Magyarországon a gyűlöletet egy kicsit lejjebb srófoljam, amikor a sajtó türelmét kérem egy más, a kormányzat, az ellenzék, és az egyes ügyek megítélése iránt, akkor nem a vitához, a vitakészséghez való jogot vonom meg tőle. Csak azt szeretném, ha minden vitánkon felül megértenénk egymást, s tudnánk, hogy céljaink azonosak.” A sajtó — az írott és az elektronikus is — hírvivő és hírhozó. Igaz, manapság még mindig bele-beleesünk abba a csapdába, hogy ha rossz hírrel szolgál, akkor a hír hozóját kárhoztatjuk, s nem az elszomorító jelenség okait. De ha a sajtóra csak ennyi teher jutna, valamennyiünk közösen viselt keresztjéből, nem lenne okunk kételkedni a világ jobbra fordulásában. Sőt, ha belegondolunk, ez a hit így is, most is, ott munkál a sajtótól joggal elvárt minden bírálatban, véleménynyilvánításban, a korholó és biztató szavakban, vagy egyszerűen csak a tényeket közlő híradásokban. S, ami a legfontosabb, mindezt talán legkevésbé a sajtó ünnepének e jeles napján kellene észrevennünk, jj. j_ Parlament szerdán is A magyar sajtó napjára tekintettel ünnepélyes külsőségek között, baráti beszélgetéssel egybekötve tartotta meg szokásos heti sajtótájékoztatóját csütörtökön Szabad György, az Országgyűlés elnöke a Parlament delegációs termében. Mivel a következő heti parlamenti programot ismertető sajtótájékozt ltokat általában péntekenként, a Házbizottság ülése után rendezik, ezúttal csak az események várható körvonalairól tájékozódhattak az újságírók. Eszerint azonban valószínű, hogy a parlamenti bizottságok „visszaadják” azt az egy napot, amelyet ezen a héten kaptak a plenáris üléstől, s így a Tisztelt Ház szerdán is — legalább fél napig — tanácskozik. A várható program szerint a képviselőit több törvény- javaslat részletes vitáját befejezik, s határozatokat hoznak. így például valószínűleg megszületik a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvény, miként az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálattal foglalkozó is. Folytatódik a társadalmi szervezetek idei költségvetési támogatásáról szóló javaslat vitája, amely ezen a héten a rengeteg módosító javaslat miatt maradt abba. A részletes vita után Szabad György reménye szerint határozathozatalra kerül sor a nyugdíjak felülvizsgálatával foglalkozó és az ehhez kapcsolódó határozati javaslat ügyében. (A házelnök ezzel összefüggésben megjegyezte: képviselői kezdeményezésre valószínűleg először lesz név szerinti szavazás ebben a parlamenti ciklusban.) Megkezdődik a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó költségvetés-módosító javaslat részletes vitája, s nagyszámú interpelláció is várható. Ha ezek után még jut idő, akkor azt a koneosz- sziós törvényre szánják. Hol vörös az újság? Olvasom ' a/, egyik lapocskában, hogy le lettünk vö- rösözve. Csak úgy puff: .......a vörös újság” — szerep el egy gyenge fogalmazvány címében. Meg nemrég úgy láttatta ez a közismert színvonalú hírharsona: kommunista visszarendeződés a Népújságnál. Sokan meg is ijedtek, nálunk a lapnál, csak nem visszajön Kepenyes János, az MSZMP-litkár? Oe aztán megnyugodtunk, erről szó sincs. Úgyhogy nem vagyunk vörös újság. Ja, és még jut eszembe: azért sem lehelünk azok, mert a már említeti MSZMP-tilkár nevével jegyzik a már említett lapocskát. No, meg ott dolgozik a Népújság egykori MSZMP-vezefőségének magja, a KISZ-titkár, a szakszervezeti titkár, meg az egykori városi KISZ függetlenített munkatársa. Mostanság meg egy újabb munkatársukra is büszkék, aki az elmúlt években volt már MSZMP-, majd MSZP-hívő, aztán MSZDP-s, a következő hónapokban pedig már egy másik párttal kokettált... Holnap talán egy újabbal... Az neki meg mindegy, hogy ellenzéki, kormányzó vagy koalíciós párt... — tóm — Önkormányzati hírek Gyomaendrőd: Nincs helyi adó A gyomaendrő. di képviselőtestület legutóbbi soros ülésén egyetlen pont szerepelt napirenden, mégpedig a város költségvetése. Dr. Frankó Károly polgármestert kérdeztük az eredményről. — Közel négy óra hosszás vita után a testület a költ-* ségvetést elfogadta — kezdte. — Ebben az évben • 380 millió forinttal gazdálkodunk. A.képviselők előtt két alternatív .tervezet szerepelt. Azt fogadták el, amelyikben közel kilencmilliót tartalékolunk. — Mire kell ez? Az inflá- dó kivédésére szolgál? — Váratlan helyzetekre, kiadásokra ... Medgyesegyháza nagyközségi önkormányzatának kép- viselő-testülete Nagy Béla polgármester elnökletével soros ülésén fő napirendként négy önkormányzati rendelet megalkotását vitatta meg. Elsőként a lakáscélú hitelek kamatterheinek támogatásáról döntöttek. Az eddig beérkezett ötven igénylő környezettanulmány i felmérését már megkezdték. Szintén fiatalokat érintő rendelet a fiatal házasok első lakás szer— Nagy vita volt a tervezeten? — Volt vita, természetesen. Főleg azon, hogy mennyit fordíthatunk ebben a helyzetben fejlesztésre, és menynyit úgynevezett biztosítékra. Az alatt a rövid idő alatt, amióta hivatalomban vagyok rájöttem, hogy most nem ér-» hetünk el máról holnapra látványos eredményeket. Tetszik. nem tetszik, nekünk is, másoknak is a túlélésre kell berendezkedni. — Hogyan szelektálnak ebben a helyzetben? Hogy döntik el, mire jut pénz? — Úgy igyekszünk, hogy ami fontos igény, azt közJ megelégedésre kiszolgáljuk. Például a város két pontján, ahol sok baleset történik, hamarosan villanyrendőrt állítunk fel. Megkezdjük a közutak legrosszabb szakaszának zéséhez nyújtandó kölcsön. Ennek felső határát — amelyet 35 év alatti és első lakáshoz- jutók kaphatnak — 150 .ezer forintban állapították meg. Ez a rendelet január 1-jétöl visszamenőleg érvényes és az igényléseket személyesen a polgármesterhez kell beadni. Évente két alkalommal döntenek e témában. Harmadikként egy 1981 -es rendelet megújítására került sor; a közterület-használati díjakról és kedvezmékijavítását és most csak a két legközelebbi beruházásunkat említettem. A lakosságot nem terheljük, az idén nem vetünk ki helyi adókat. — Szóba jöhet egyáltalán ilyen nehéz gazdasági helyzetben egy kisvárosban a kultúra? — Egy város arculatának kialakításában ugyanolyan fontos szerepet játszanak a szép utak, a parkok, rendezett utcák, mint más tényezők. Nekünk például fontos, hogy legyen képtárunk. A legutóbbi testületi ütésen ezzel is foglalkoztunk. Létre» hoztunk egy alapítványt, melynek pontos neve: Alapítvány "Gyomaendrőd Közgyűjteményeiért. Bárki csatlakozhat hozzá. Egy éven belül szeretnénk rendbehozni a Kossuth út 11- szám alatti házat, ahol majd kép-* tárat rendezünk be. Itt helyezzük el Corini Margit és Vidovszky Béla hagyatékát, és más, innen elszármazott művészek alkotását — <k-> nyékről. Némi szakmai jellegű vita után ezt a rendeletet is elfogadták. Negyedikként a piacról és vásárokról szóló rendeletet alkották meg. A rendeletek megalkotásánál és végleges elfogadásánál messzemenőleg figyelembe vették a lakosság összetételét, tekintettel a fiatalok és idősek iránti segítségnyújtásra. Befejezésként bejelentések szerepeltek, amelyben a Virág utcai útépítési szándék bejelentése, az Arany János utcai KRESZ-tát»lák elhelyezése, szemétszállítási gondok és javaslatok hangzottak el, valamint egy sörkertnyitási kérelem elbírálása szerepelt. H. M. Medgyesegyháza: Fiatalnak, idősnek kell a segítség Erkel Ferenc-emlékhangverseny Tavaly rendezett először, az idén, március 15-én délután fél öt órától ismételten közösen hangversenyt a Magyar Rádió és az Erkel Ferenc Társaság. A gyulai zeneiskola felújított koncerttermében az ünnepi műsor első részeként Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc és Liszt Ferenc művei szólalnak meg Kassai István és Körmendi Klára zongoraművészek előadásában. Bevezetőt mond dr. Bónis Ferenc zenetörténész, az Erkel Társaság elnöke. A hangversenyt egyenes adásban közvetíti a rádió. A koncert második részében a Gyulai Kamarazene- kar lép közönség elé. Mozart és Vivaldi egy-egy művét szólaltatják meg. Másfél méter hazafiság Olvasom az egyik nagy újságban, hogy „március 15-e közeledvén, megjelennek az utcai árusoknál az ünnepi díszek. Gondoljuk meg, nem volna-e szebb és jobb házilag készíteni a kokárdát? S ha már a nemzeti szín szalaggal foglalatoskodunk, más. érdekesebb felhasználását is kitalálhatjuk. Svájcisapka, barett szélére öltögetve, oldalt megkötve vezethetjük végig, így fiúk is, lányok is viselhetik ... Felnőttebbek a fekete filckalapon mindennap viselt kalapszalagot cserélhetik fel vele, legalább egy napon ...” Még néhány ortopéd ötletet ad a divatdiktátor szerzőpáros, akiknek üzenem, hogy nem lévén szalaggyártó vállalkozó, nem tudom melegen üdvözölni — vagy ahogy manapság mondják: honorálni — cifra elképzeléseiket, mint azokét sem, akik boldogboldogtalan alkalmakkor gyertyás fölvonulásokat szerveznek. Mert sem a szalagot, sem a gyertyát nem adják ingyen, bár ha ez utóbbira is kötnek az ünneplők másfél méter szalagot, ez már egy többoldalú hazafias kft. kiépítésére is alapul szolgálhat. Ezt a jegyzetemet azért nem az ünnep előtt jelentettem meg, mert nem akartam az ötletet népszerűsíteni, Ady intő elmélkedését magam előtt látva a nacionalizmus alkonyáról. Beck Zoltán Tudom a képem alapján sokan marhának néznek, pedig higgyék el, tanulékony vagyok. A guberálás „szakemberektől” például itt a békéscsabai szeméttelepen ellestem a hulladékválogatás művészetét. Persze ezért ők nem haragszanak rám, hiszen érdeklődési körünk különböző. Az én kutatási területem a szerves táplálék, az ő figyelmüket a szervetlen anyagok kötik le. A nyugodt munkavégzésben sem akadályozzuk egymást, mert a szeméttelep egyre jobban terjeszkedik. Bár a keresés szinte minden időmet leköti, azért a szabad pillanataimban sem unatkozom. Kijárnak ide ugyanis öt társammal együtt a birkák és a sertések is. Sőt, azt is hallottam, hogy az egyik itt dolgozó ember anyakocája egy erre járó vaddisznó kantól lett „terhes”. Boldog nyugalmunkat azonban néha megzavarják olyanok, akik nem értik, hogyan kerültünk erre a vidékre. Azt mondják. hogy mi őshonos, magyar szürke marhák védettek vagyunk, és természetvédelmi fe-i mieten, vagy állatkertben lenne a helyünk. Nos, megnyugtatom őket, hogy gazdáink — a Békéscsabai Szabadidő-Lovas Klub tagjai — a veszprémi és a debreceni állatkerttöl szereztek meg bennünket, azért, hogy a gyerekek láthassanak, megismerhessenek. Mivel az országban alig vagyunk hatszázan, nagyon vigyáznak ránk. Gazdáink annak sem örülnek igazán, hogy a szeméttelepen srube-4 rólunk, de a hűtöházzal még nem tudtak olyan megállapodásra jutni, hogy a szerves hulladékot egyből szállásunkra szállítsák. No, de nem fecsegek tovább, mert mindjárt besötétedik és nekem még fel kell kutatnom a vacsorámat. Manapság ugyanis már egy szarvasmarha élete sem fenékig tejföl... Lejegyezte Nyemcsok László Fotó: Gál Edit A diák nem nyúl, hanem iskolapolgár! Rohadt állat! — csúszott ki egy volt tanítványom száján, amikor ügyeletes pedagóguskollégám tettlegesen próbálta helyreigazítani a rendbontókat egyik nagyszünetvégi sorakozónál. Mivel a kollégámnak amúgy roppant éles hallása volt, hamarosan nyilvános megszégyenítésben részesítette a szószólót. így a dolog elintéződött, mindenki megkapta a magáét. Az is előfordul azonban, hogy a pedagógus száján szalad ki hasonló átok, ám ilyenkor általában senki sem vonja felelősségre őt. A diák meg örülhet, hogy eny- nyivel megúszta, és nem kell esetleg még felsorolnia a második világháború szakaszait is. Előbb-utóbb megtanulja, hogv a tanár kezében van a hatalom, és az a legesleg- iobb. ha a gyerek minél előbb a nvúlhoz kezd hasonlítani. De vajon jó-e ez így? — tették fel a kérdést az Országos Diák Unióban, majd így válaszoltak rá: A diák nem nyúl, hanem iskolapolgár. épp ezért valakinek (valakiknek) fel kellene vállalniuk érdekeik védelmét. S minthogy a kérdés az ODU- ban merült fel, így az sem véletlen, hogy ez ügyben éppen ők lettek a kezdeményezők is. Kinyomtatták az úgynevezett diákpanaszlapokat. amelyeken bárki leírhatja iskolai problémáit, sérelmeit, s ez alapján a diákunió „nyomozást” rendelhet el. Meghallgatja az ügy valamennyi szereplőiét, és ezzel segít tisztázni az adott helyzetet. A budapesti központú Országos Diák Uniónak néhány helyen (például Szegeden és Veszprémben) már kialakultak a vidéki centrumai. Pár nappal ezelőtt Békéscsabán is hasonló próbálkozás folyt, amikor a Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában összegyűltek a városi középiskolák képviselői (igaz. még csak kevesen), hogv csatlakozzanak az országos ODU- programhoz. A megbeszélésen Szendrö Szupi Józsefet és Fabulya F.ditet fogadták el a helyi diákérdekek és diákjogok szóvivőinek. akik már régóta kapcsolatban állnak az országos központ képviselőivel. I\ megjelent középiskolás tanulók abban maradtak, hogy ügvfélfoga- dó-szoba. telefon és egyéb technikai eszközök Híján egyelőre a közgazdasági szakközép ad otthont a mozgalmuknak. ahol minden második csütörtökön találkoznak maid. Annak érdekében, hogy más hasonló jellegű szerveződéssel ne keresztezzék egymást. s hogy egyes ifjúsági kérdéseknek a gazdái világosan elkülöníthetők legyenek a fiatalok számára (tehát. hogv adott esetben, mely szervezethez és konkrétan hová kell fordulniuk), szorgalmazták a városi ifjúsági kerekasztal mielőbbi megszervezését. A későbbiekre vonatkozóan pedig megfogalmazódott a már meglevő diákönkormányzatok városi (esoí leg megyei) szintű ösz- szefögása is. M. M. Egy guberáló szürke marha monológja
