Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-14 / 62. szám

1991. március 14., csütörtök KrtUUKTllrt----------------­-------------------------------------------------------------------------------­Megkopasztott libák ás családsegítők Orosházán „Hivatalossá” tehető az emberség? (II.) Jó lapot Kívánunk! (Folytatás az 1. oldalról) valónak tartom, de gazdasá­gilag megalapozatlannak”.) Félelmeiről is szólt a pol­gármester: — Amennyiben a támoga­tásban részesülő saját hibá­jából nem, vagy csak rész­ben teljesíti a feltételeket, a támogatást részben vagy egészében visszavonhatják. Ez is oka volt, hogy nem mertem aláírni. Kértem Su- rinásnét: írjon össze nekem húsz embert, akik rehabili­tációra szorulnak, s vállal­nák a munkát, valamint azt, hogy hat kilométerré kijár­nak. A megváltozott munka- képességű emberek megkap­ják a 4 ezer 400 forintot, meg a 900 forintos járadé­kot. Ez utóbbit munkába ál­láskor elveszítenék. Bizony­talan keresetért valószínűleg senki nem adja fel ezt a já­radékot. Orosházáról egy üzem sem pályázta meg az alapot. Miért nem, ha any- nyira előnyös? Dr. Kelemen Andrásra hi­vatkozva kifogásolta, hogy az először benyújtott pályá­zat a tervezett gazdálkodási feltételeket (a termékek pi­acképességét, keresletét, jö­vedelmezőségét), a középtá­vú tervet egyelőre nem tar­talmazza. Nehezményezte, hogy Surinásné a fellebbe­zésben erre úgy válaszolt, hogy a jelenlegi helyzetben nem lenne célszerű középtá­vú gazdasági programot ké­szíteni. Lengyel Tibor sike­res vállalkozónak, a Vállal­kozási bizottság elnökének bizottsági garanciáját pedig Gyarmati István kérdőjelez­te meg. A polgármester megkérdezte a faipari vál­lalat igazgatóját is, aki fenn­tartotta ígéretét, az ingyenes 'betanítást. Nem egy nívón... — Én nem írnám meg ilyen formában a miniszter­hez írt levelet — így a pol­gármester. — Úgy érzem, nem egy nívón vagyunk. Ilyen formában nem mer­tem volna elküldeni. Majd megítéli a képviselő-testület, hogy jól cselekedtem-e? Tegyük hozzá, no meg a lakosság érintett része. Hí­rek szerint máris több száz aláíró tiltakozik a családse­gítő körüli herce-hurca mi­att. Vannak, akik a csütörtö­ki testületi ülésre is el akar­nak menni. Volt, aki a bi­zottsági ülésen felelőtlennek találta Lengyel Tibort, mert a pénz megszerzését tette az. első helyre, s akadt, aki a leendő gépek egészségkáro­sító hatása miatt aggódott. Előkészítetlennek .találták a pályázatot, s a családsegítő­től kívánták megtudni,, hány rehabilitációra szoruló , van a városban. Más kérdés, hogy ezt a polgármesteri hivata­lon, joggal, számonkérhet- nék. Dr. Gondos József igye­kezett objektív maradni: — Vallom azt, hogy ez a kérdés megoldható, persze lényegesen alaposabb előké­szítés után. Szokodi Sándor alpolgár­mester arról szólt, hogy a városban az a hír járja, hogy a polgármesterrel együtt megtorpedózták a re­habilitációs pénz megszerzé­sét. Pedig — mondta — csak az adózók -pénzének megóvá­sa érdekében cselekedtek. Védték őket a bizottság tag­jai, Gyarmati István meg is jegyezte: — Jól döntöttek. Ennél jobban utánajárni már szin­te lehetetlen. Kár, hogy az előkészítés nem volt ilyen alapos. Nem látom értelmét a családsegítő központ eddi­gi működésének. Aztán bonyolultabb lett a kép. ,,Rehabilitálni kellene, akit lehet” — mondta dr. Román Zsuzsa. Aggódott amiatt is, hogy lesz-e egyál­talán húsz rászoruló a vá­rosban, akit alkalmazhatná­nak. A polgármesteri hiva­tal jogászaként megoldási ja­vaslattal állt elő: — Orosházának egy ilyen rehabilitációs üzem feltétle­nül jó lenne. Megkérdezem: a hitel más pályázóval is Orosházára kerülne? Nem feltétlenül fontos, hogy az a családsegítő legyen a gesz­tor, amelynek szükségessé­gét is megkérdőjelezte a képviselő-testület. Bevégeztetett Legyünk pontosak: a kép­viselők egy része. Az eddig hallgató Surinásné sarokba szorítottan igyekezett meg­védeni a maga igazát. — Ami engem aggaszt az Önök magatartásában: elég rosszindulatúan álltak e té­mához — mondta. — Nem az a jószándék vezérli önö­ket, hogy ha valaki végre beadott egy pályázatot, ak­kor segíteni kellene. Nem azt mondták, hogy köszönik szépen, itt vagyunk mi ön- kormányzat, segítünk; miben segíthetünk? Most is szinte csak negatívumokat mond­tak. Az eljárás módja hábo­rít fel. Nemhogy bátorítaná­nak, ösztönöznének. Igazuk van: meg kell gondolni, hogy a foglalkoztató faipari üzem legyen, vagy se. De amikor közel egy éve beadtuk a pá­lyázatot, akkor úgy gondol­tuk, hogy igen. A polgár- mester úr kifogásolta a mi­niszterhez írt fellebbezés stí­lusát. Megfogalmazásához kértem jogászuk, dr. Román Zsuzsa segítségét. Azt mond­ta: mi írtuk meg a pályáza­tot,. csináljuk meg ezt is. Pedig az alpolgármester úr küldött hozzá. A fellebbezést amúgy sem én írtam meg, hanem egy másik jogász. Ha Sajátjuknak tekintik a pá­lyázatot, legyenek szívesek ne csak kritizálni, hanem se­gíteni is. Reméltem, hogy új szellemű, vállalkozó emberek kerülnek a képviselő-testü­letbe. Idáig nem ezt tapasz­taltam. S ezzel — e napon —szá­mára bevégeztetett. A hata­lom — amint a régebbi sem .— nem szívleli az ilyen fo­galmazást. Az asztaltársaság tagjai szép sorjában rendre utasították Surinásnét. („Vá­logassa meg a szavait... türtőztesse magát... mert ha ilyen- hangnemben be­szél, nem tárgyalnak vele... a hatalom eszközével kire­kesztik a tárgyalásból.”) Durva -sértésnek minősítették az elhangzottakat, s 'kijelen­tették: a bizottság soha nem volt rosszindulatú. Sőt, „aki így nyilvánul meg, mint Su­rinásné, hogyan tud egy ilyen családsegítő központ­ban szerepet betölteni?” — tette fel a költői kérdést Szokodi Sándor. Dr. Gulyás Mihály (aki a polgármesterség elnyeréséig maga is Surinásné tisztelet- díjas munkatársa volt) a bizottsági tagok egyetértésé­vel a képviselő-testület ke­zébe ajánlotta mindkét kér­désben a döntés jogát. Még­hozzá — mit szépítsük a dolgot — gyakorlatilag az­zal a javaslattal, hogy a csa­ládsegítő sajátos működési körülményeit a kifejezetten ilyen -munkában járatlanak állapítsák meg. Rend tehát lesz. De lesz-e testi-lel'ki tá­masza az orosházi rászoru­lóknak? (A testület várhatóan csü­törtökön késő este tűzi napi­rendjére a témát, így ered­ményéről. csak a jövő hét elején tudunk visszatérni.) Kiss A. János — Papp János Tegnapi számunkban már jeleztük, hogy a közeljövő­ben lényeges szerkezeti, tar­talmi és formai változásokat kívánunk bevezetni a lap­ban. Fontosnak tartjuk, hogy már ezt megelőzően is be­avassuk olvasóinkat elkép­zeléseinkbe. Többet, rövidebben • Mj a célja a változások­nak?' Természetesen az, hogy minél jobb lapot ké­szítsünk, amelyben minden olvasó megtalálja a számá­ra legfontosabbat, a legér­dekesebbet. Abból indulunk ki, hogy a mai újságolvasó nem elsősorban az oldalas cikkeket, hanem a több helyről szóló, változatos té- ■ májú, rövid írásokat kedve­li. Épp ezért igyekszünk csökkenteni a cikkek terje­delmét, erősítve az újság hírlap-, illetve megyei jel­legét. Alapállásunk változat­lan; független, hiteles, a ha­za és haladás ügyét szolgá­ló lapot akarunk az olvasó­nak átnyújtani. Oldalak a városoknak Akkor most nézzük a részleteket. A 8 oldalas hét­köznapi szám első oldala az eddiginél több anyagot tar­talmaz majd, kül-, bel- és megyepolitikai témákban. A második oldal a Külföldi hí­rek oldala, a harmadik és negyedik a Megyei körkép címet viseli. A negyedik ol­dalon több újdonság lesz, napi horoszkópot közlünk egy-egy ismert személyiség fotójával, továbbá, Levelek­ből címmel olvasói reagálá­sokat, észrevételeket, kivált­va ezzel a jelenlegi Szer­kesszen velünk összeállítást. Teljesen új tartalmú lesz az ötödik oldal: minden raji más-más város és környéke •szerepel ezen a helyen, ame­lyet a településekért felelős munkatársaink állítanak össze. Figyelembe véve a megye 12 városát, kéthetente kerül sor mindegyikre. Ter­mészetesen a lap más helyén is bővebben foglalkozunk a megye településeivel. A ha­todik, hetedik és nyolcadik oldal témáiban — hír, hir­detés, sport — nem válto­zik. Hétvégén magazin Ami a szombati számot illeti, a mostani Űj Körös­táj kulturális és belpolitikai melléklet helyébe egy tar­talmában sokszínűbb, válto­zatosabb Hétvégi Magazin kerül. Ebben kapnak helyet a hét témáit feldolgozó ri­portok, interjúk, új rovat­ként az egyházakról, vallá­sokról szóló cikkek, Biblia­magyarázatok, megemléke­zések a különböző felekeze­tek ünnepeiről. Természe­tesen lesz kulturális oldal, film, színház, könyv, hely- történet. A szombati szá­mokban különösen nagy te­ret szentelünk a szolgálta­tásnak: a hétvégi istentisz­teletek rendje, illusztrált műsorajánlat, könyvek, slá­gerek, videofilmek sikerlis­tája szerepel benne. A Csa­lád—Otthon rovatban orvosi tanácsok, ételreceptek, napi áremelések jegyzéke, divat, keresztrejtvény és egyéb já­ték lesz. Formában is újat Az új lapszerkezet a szer­kesztőségen belüli szerveze­ti változásokkal is jár. A hagyományos rovatrendszer helyébe — a sport kivételé­vel — egy belpolitikai szer­kesztőség és a zömében te­rületen dolgozó városi mun­katársi gárda lép. Az előb­bi feladata a napi lapszer­kesztési munka közvetlen se­gítése, az utóbbié a 12 vá­rosból és környékéről szóló hírek, információk megírá­sa, a városi oldalak össze­állítása. Megszűnik az ön­álló főszerkesztő-helyettesi és olvasószerkesztői beosztás, a két feladatkört két felelős szerkesztő — Niedzielsky. Katalin és Seleszt Ferenc — veszi át, akik helyettesítik a főszerkesztőt és szerkesztik a lapot. A városokért felelős újságírók munkáját szer­kesztőségi titkár, Kiss A. Já­nos koordinálja. Mindez ki­iktatja a korábbi többlép­csős kontrollt, növeli az új­ságírók önállóságát, felelős­ségét. Bévezetőben formai meg­újulásról is tettünk emlí­tést, erről most csak annyit, legyen ez majd meglepetés. Mindenesetre, jó lapot kí­vánunk! Mini tejüzemek tervezésével, a tejfeldolgozás kisüzemi technológiájának kialakításával igyekszik enyhíteni a gazdaságok tejértékesítési gondjain az agárdi Agromilk Kft. és a | szécsényi Newtech-Hunpack Csomagológép-gyártó Kft. Fotó: Kerekes Tamás Falugyűlés Vésztőn Dlkompromisszum és fél megoldás KÖDÖS TÉL VÉGI ESTE. FALUGYŰLÉS VÉSZTÖN. PONTOSABBAN A FÖLDÖN- KlVÜLIEK FALUGYŰLÉSE. A HANGULAT MEGLEHETŐSEN FESZÜLT. A TALÁLKO­ZÓRA INVITÁLT KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ, DR. ZSÍROS GÉZA (FKgP) ÉS PELCSINSZKY BOLESZLÄV (SZDSZ) SEM TUD IGAZAN BIZTATÓT MONDANI A MEGJELENTEKNEK A JÖVŐT ILLETŐEN. PEDIG EZEK, A TALAJT VESZTETÍ EM­BEREK EGYRE BIZONYTALANABB HELYZETBE KERÜLNEK. A KESERŰEN FEL-FEL- TÖRÖ INDULATOS SZAVAK MÖGÖTT ELSŐSORBAN EGZISZTENCIÁLIS FÉLELMEK HÜZŐDNAK. Vésztőn ugyanis sajátos a helyzet. Nem lehet azonosí­tani egy átlagos községgel. A valamikor máról holnapra megélni is alig -tudó szövet­kezet az utóbbi időben meg­erősödött. Tagjainak, ellen­tétben a többséggel, ma is biztos megélhetést nyújt. A vésztői „gazdasági csoda” elemzésétől most eltekintve, végül is a település mező- gazdasággal foglalkozó pol­gárai akarva-akaratllanul el­lentétbe kerültek egymással, két táborra szakadtak. A szövetkezeti tagok túl­nyomó többsége rossz szem­mel néz a földjüket vissza- követelőkre. Félnek attól, ha a területek egy részét elve­szítik, a szövetkezetre ismét ráköszönthet a szegénység, a létbizonytalanság, amely a ’70-es években nap mint nap a fejük felett lebegett. Ám érthető a másik tábor aggo­dalma is. A valamikor ipar­ba vándorló, magát szakkép­zettségének köszönhetően magasabb munkabérért el­adni -tudó lakosok közül saj­nos egyre többen kénysze­rülnek otthon maradni, el­veszítvén munkahelyüket S ez várhatóan a jövőben csak fokozódik. A létszámkarcsú­sításra kényszerülő vállala­tok elsősorban a bejáró munkaerőt bocsátják el. Pél­da erre a Békéscsabai Bar- nevál „létszámcsökkentési stratégiája”, de említhet­nénk még számos más cé­get is. Persze egy majdani munkaerőversenyben nyilván elveszíti jelentőségét a bejá­rók alkalmazásával járó többletkiadás, ma még azon­ban törvényszerűen dívik a tucatszamlélet, legalábbis ad­dig, amíg a vidékieket sújtó megkülönböztetések ellen valamilyen formában nem történik érdekegyeztetés. Az egy re éleződő ellenté­tek Vésztőn annak ellenére sem enyhültek, hogy ma már nincs parlamenti párt, ame­lyik ne ismerné el, hogy ugyanazon községben élő lakosak között nem lehet­nek kirekesztők és kirekesz­tettek. Többek között a né­hány hete elmaradó jelké­pes földosztásnak is e sajá­tos helyzet az igazi oka. „Ha száz ember kimegy jelképesen karót verni a vésztői határba, akkor két­száz szövetkezeti tag fogja elzavarni őket” — hangoz­tatták a szövetkezetből élők, így kényszerítve visszako­zásra a másik tábort. A béke tehát még igen távolinak tűnik e községben. Hiszen a két szélsőséges ál­láspont, a törvényesnek vélt törvényen kívüli földfoglalás ugyanúgy robbanásveszélyt hordoz, mint az egyoldalú, megváltással szerzett oszt­hatatlan tulajdonjogra hi­vatkozó birtokvédelem. De azért sincs értelme a vidé­ki harakirinek, mert el óbb- utóbb, de mégiscsak meg­születik az új agrártörvé­nyek egymást feltételező so­ra. S vélhetően ez a gazda­sági közeg esélyt nyújt majd minden mezőgazdaságból élőnek arra, hogy túlélje a gazdasági rendszerváltást. Tény, hogy a vidék mégis­csak a radikális szerkezet- váltás szociális lerakóhelye lett, ami ellen az Agrárszö­vetség a választások alatt oly hevesen tiltakozott. Igaz az is, hogy a mai helyzet nem vetít előre egy korszerű mezőgazdaságot. De ebben az átmeneti helyzetben, addig, amíg új munkahelyek nem teremtődnek, s a gazdasági élet nem indul be, minden munkanélkülivé. váló vidéki család számára egyfajta biz­tonságot jelent a két-három, vagy akár tfzholdnyi földtu­lajdon. Vélhetően e sokat kritizált apróparcellás priva­tizációs program mégsem az öt-hat holdon gazdálkodók 6orát hozza létre, hanem ép­pen hogy megerősíti a szö­vetkezést. Hiszen az önkén­tes társulás egyfajta védő­szárnyat jelent a »piaci kény­szerrel szemben. De a tőke- és eszközhiány is a szövet­kezés irányát erősítheti meg. Az átstrukturálódás, az életképes középbirtokok és családi farmgazdaságok a versenyképes szövetkezések megjelenése elkerülhetetlen, sőt törvényszerű is egy pi­acgazdaságban. Hát ezért is célszerű most még mélyebb­re ásni a csatabárdot. Hiszen most nem a politikai hatalo­mért folyik a harc, hanem egy életképes mezőgazdasá­gért. S ez elsősorban a meg­hozandó agrárgazdasági tör­vények színvonalán, életké­pességén múlik. Most dől el, hogy szerkezetváltási kí­sérletünk az agrárágazatban csődbe jut, vagy sikerül. Ám ahhoz, hogy a törvényhozó munka visszatükrözhesse a nemzetközi és hazai realitá­sokat, a politikai álkompro­misszumok helyett valódi bé­kére van szükség. Rákóczi Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents