Békés Megyei Népújság, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-11 / 59. szám

o 1991. március 11., hétfő A matekosok Lehet egy osztályzattal jobb? Korrepetálás a könyvtárban „KÖZELEDIK A FÉLÉVI ÉRTESÍTŐK KIOSZTÁSÁNAK IDEJE, AMIKOR KIDERÜL, HOGY KINEK MELY TAN­TÁRGYBÓL KELLENE JAVÍTANI, KINEK MELYIK TAN­TÁRGYBÓL LENNE SZÜKSÉGE SEGÍTSÉGRE. ENNEK A GONDNAK A MEGOLDÁSÁHOZ SZERETNE SEGÍTSÉGET NYÚJTANI A MEGYEI KÖNYVTÁR...” Nem. hittem a szemem­nek, mikor ez a szórólap a kezembe került. Az még csak hagyján, hogy konzul­tációs foglalkozásra invitál­ták imigyen az általános is­kolák felső tagozatos diákja­it. hiszen ennél méltóbb he­lyet a tudásanyag bővítésé­re nehezen találni. De, hogy mennyiért vállalkoznak a gyerekek korrepetálására! Erre a manapság ritkán ta­pasztalható olcsóságra aztán igazán felkaptam a fejem! Mégis — eddig — csaik 24- en jelentkeztek, hogy igény­be vegyék a békéscsabai in­tézmény újább szolgáltatá­sát. Zsíros Istvánná, a könyvtár rendezvényszerve­zője azért bizakodik abban, hogy lesznek újabb jelent­kezőik. — Bármikor bekapcso­lódhatnak a munkába, hi­szen egész kis létszámú cso­portokkal dolgoznak az ál­talunk felkért pedagógusok, úgyhogy mindenkinek jut a figyelemből. — A szórólapon, melyről értesültem az önök szolgál­tatásáról, az áll, hogy há­rom hónapig foglalkoznak a gyerekekkel. Hetente egy­szer, alkalmanként kétszer 45 percre ülnek le velük konzultálni, s mindezért csu­pán 1800 forintot kérnek. Hol üzlet ez a könyvtárnak? — Valóban minimális az az összeg, amit nyerünk mindezen. Egy gesztusról van inkább szó a szülőknek, hiszen sokan magunk is gye­rekeket nevelünk, tudjuk, mit jelent kétszáz forintért órákat venni, ha nem megy a tanulás. Itt, ha kiszámo­lom, egy óra 70 forintba ke­rül. — Tehát elsősorban a kis- pénzűekre gondoltak? — Igen, olyannyira, hogy két részletben is fizetheti a részvételi díjat az, akinek így könnyebb. Sőt, van szü­lő, aki csak három részlet­ben tud fizetni. Ám legyen, akkor sem történik semmi. — Milyen tantárgyakból tartanak korrepetálást? — Matematikát, nyelvtant, fizikát és kémiát indítottunk volna, ám e két utóbbi tan­tárgyból nem volt igény a segítségre. Annál inkább a másik kettőből. Volt olyan gyerek, aki előbb csak ma­tematikára jelentkezett, az­tán úgy döntött, nem árt, ha gyakorolja egy kicsit a he­lyesírást is. — Kifc vállalkoztak a kon­zultációs foglalkozások tar­tására? — Szándékunk szerint a város legjobb tanárai közül választottunk. Elmondtuk, hogy itt nem tehetséggondo­zásról, nem versenyre való felkészítésről van szó, hanem olyan diákok korrepetálásá­ról, akikhez bizony több tü­relem kell majd. Amit elvá­runk az aránylag jó tiszte­letdíj ellenében: legalább ágy jeggyel jobb év végi eredményt. — Jövőre is terveznek ha­sonló szolgáltatást? — A városban ennek a korosztálynak a korrepetá­lásával, ha jól tudom, nem foglalkozik senki. Hogy si­kerrel járunk-e vagy sem, ezt nehéz lenne eldönteni, hiszen az első foglalkozások e hét elején voltak. Min­denesetre ha igény lesz rá, jövőre ismét belevágunk. N. A. Szereti ön Brahmsot? ... és Palestrinát, Baehot, Mozartot, Erkelt, Verdit és másokat? Társuljon hoz­zánk! — így invitálja szóró­lapján a közönséget a béké­si zeneiskola arra a hang­versenysorozatra, melyet a filharmóniával közösen ren­dez. Az első program Lev Szlavenszkó zongoraestje de­cemberben már nagy siker­rel lezajlott, s ekkor láthat­ták az iskola folyosóján a Zongoraközeiben című tárla­tot,, ahol zongoristák portréi­val találkozhattak és hang­szertörténeti ismereteket sze­rezhettek. Ezt követte a február 2-i teadélután, melyet a Mo- zart-évforduló tiszteletére rendeztek. A zeneiskola ven­dégei voltak a Trió Diverti­mento tagjai, a Brüsszeli Királyi Konzervatórium pro­fesszorai : Elisa Kawaguti hegedű-, Schiffer Ervin brá­csa- és Schiffer György gor­donkaművész. A vetélkedő­vel egybekötött hangverse­nyen nyerni is lehetett, még­pedig egy Mozart-kuglert. Ez alkalommal a zenebará­tokat összegyűjtő Jeunesse Klub tagjai és a Filharmó­nia-bérlettel rendelkezők gyerekei ingyen jöhettek el a koncertre. Az év során még három­szor hallhatnak hangver­senyt a zeneszerető békési­ek: legközelebb március 13- án egy operaestet, amelyen Vajda Júlia, Vághelyi Gá­bor, Schwimmer János és Mukk József ad elő részle­teket a Don Pasquale című műből. • Április 23-án az Űj Buda­pest Vonósnégyes és Fellegi Ádám koncertezik itt, majd május 3-án az országos ze­nei versenyek győztesei utaznak megyénkbe egy-egy produkció erejéig. Beloruszia: II helyzet csak rosszabb lesz A Belorusz Tudományos Akadémia szociológiai inté­zetének adatai szerint a la­kosság túlnyomó többsége (77,6 százalék) az életkörül­mények alakulásában semmi­lyen javulást nem vár, a helyzet csak rosszabbodni fog. Még azok is, akik a kö­rülményeikkel úgy-ahogy elé­gedettek voltak, azt mond­ják, hogy az elmúlt három év alatt rohamosan (2,6-szo- rosával) csökkent az életszín­vonaluk. Az elégedetlenek pedig hétszeresen rosszabb helyzetben vannak, mint há­rom esztendeje. A közvéle­ménykutatás során kiderült, hogy a többség borúlátó és a válságból kijutás érdeké­ben csak 8 százalék hajlan­dó „meghúzni a nadrágszí- jat”, 30 százaléka pedig csak akkor, ha a kiváltságosok előjogai is megszűnnek. Isten választott népe? Egyik központi napilapunkban a követ­kező hirdetés szúrt szemet: „Magyar Ma­gyarnak add tovább! Saját kiadású: Úri Magyarország című könyvemben fejezet­cím: isten választott népe a ma­gyar; Ezt a SZENTÍRÁS = BIBLIA = ISTEN IGÉJE bizonyítja MÓZES szavá­val adván tudtul az emberiségnek, hogy NIMRÓD Sineárja (= Sumiria) őseink nyelvén ékírással: KIENGIR (Hazánk HUNGÁRIA nevének ősalakja) volt a vi­lág első állama, a nemzetközi ősrégészet szerint a világ első civilizációjának és az ősikultúrának megteremtője. Tudd! El­hallgatták előled! -Hungarológus« jeligé­re a kiadóba.” Ha a szöveg időnként nem elég világos, nyilván azért van, mert fel­adója a nagy felfedezéstől és műveltségé­től transzba esett, s köztudomású, hogy transzban igen nehéz magyarul fogalmaz­ni — még egy hungarológusnak is. Nos, mint önmagam által elismert humoroló- gus, egyetértek a felfedezővel. Mivel ar­ra kér, adjam tovább, megteszem. Bizony, hölgyeim és uraim, nagyon sok bizonyíté­kot elhallgattak előlünk. Eddig még raj­tam kívül senki sem jött rá, hogy erede­tileg — a nagy magyar ősvilág-birodalom idején — a Holt-tenger, a Jeges-tenger, a Csendes-óceán is a mienk volt, hiszen mind a három kifejezés magyarul van írva. Fontosabbat mondok: Nabukodonozor Babilónia több királyának a neve. Nos, e névben is magyar vér folyt, s ezt égy hu- morológusnak nem nehéz felismernie. Eredetileg: „Ne bukj el odol-dezodor” volt, ami a Krisztus előtti első évszázad és egyben az egész világ legelső reklám­jának felel meg. Isten neve is magyar eredetű azon egyszerű oknál fogva, hogy más nyelveken másképpen hangzik; pél­dául: bog, dió, deo, Gott, Dieu, God stb. Afrika annak idején a nagy magyar bib­liai-szentírási birodalomhoz tartozott (vö. Kongó = ez a hordó kongó, Nigéria = ez a fekete néger, Kenya = kenj a ... ke­nyérre — az utolsó szó a gyakori ke­nyérhiány miatt lekopott; a Fokföld szót fölösleges magyarázni, hiszen mai magyar nyelven szól hozzánk). Az amerikai földrészen van Paraguay, ahol a világbirodalmunk idején sok volt a paréj (népiesen paraj). Chilében magyar lovak húzták a csillét, Kubában gyártot­tuk a kupákat a boriváshoz, Bahamának mi adtuk a bahama színű fürdőkád ne­vét. Panamában tanult tőlünk a világ pa- namázni, Washington tulajdonképpen há­rom magyar szóból áll: vas -j- ing 4- ton (hal). És fejfájás elleni gyógyszerünkről kapta a nevét Salvador. Sokan azt gon­dolták, hogy Norvégia fővárosa, Oslo nor­vég szó. Tévedés! Gondoljunk csak arra, hogy nálunk 1947 és 1956 között a kapi­talizmus volt, 1988-tól a szocializmus van oszlóban. Azt is évszázadokon keresztül eltitkolták, hogy az olasz Róma a barna bőrű magyarok nyelvéből .származik, ame­lyen a romák beszélnek. Nagy kínja volt annak az embernek, aki Kínába eljutott, Mongólia fővárosát egy Uíán nevű bátor hadvezérünkről nevezték el (vö. Ulánbá­tor). Egyszóval ez egy olyan bátor, merész és transzcendentális elmélet, amelyhez min­den kétség hozzáférhet. Ha Isten választott népe mi vagyunk, ha mi vagyunk az ős­kultúra megteremtői, miért vesszük mi célba az Európához való csatlakozást? Kérem, akkor egy tapodtat se tovább! Emlékezzünk a régi szép időkre, és főjünk tovább saját levőnkben. Bár számomra ebben a dologban kétséges, hogy ekkora maszlaggal együtt, sülve-főve, melyik or­szág és milyen szájízzel venné be eme korhely le vés ünket. Saiga Attila Bármennyit változott is a világ a huszadik században, bármennyi újfajta lehetősé­ge van a tömegkommuniká­ciónak, a szellemi élet igazi műhelyei munkáját nem kí­séri tömeges érdeklődés. Szokták emlegetni a Nyugat 6—800 példányát, és mégis korszakos jeléntőségét. Nos, ehhez képest a folyóiratok néhány ezres példányszáma az utóbbi évtizedekben csu­pán annyi növekedést jelen­tett, amennyivel gyarapodott az értelmiség létszáma. A mai értékek jelentős részben továbbra is az írásos fóru­mokon keresztül jutnak nyil­vánossághoz: a folyóiratok továbbra is nélkülözhetetle­nek, és nem csupán tech­nikai szerénységünk miatt. Érzik ezt maguk a mai szerkesztők és munkatársak is, s bár sziszifuszinak, tet­sző feladatokkal kell meg­birkózniuk, hogy talpon ma­radhassanak, hiszen anyagi okok miatt 1991-ben mind több fórumot fenyeget a megszűnés vagy a bizonyta­lan idejű szüneteltetés réme, ezért sokféle leleménnyel próbálnak talpon maradni. A tatabányai Űj Forrás pél­dául megújultan kezdi 23. évfolyamát, s ha valamivel szerényebb terjedelemmel is, de ezentúl az évi hat helyett tízszer fog megjelenni. Az idei első szám azt bizonyít­ja, hogy érdemes lesz to­vábbra is olvasni az Új For­rást. Az új szám nagyobb ré­szét. a Nemzet és identitás című vita foglalja el. Még 1979-ben zajlott e lapban egy azonos tematikájú vita. En­nek szereplői közül Szilágyi Ákossal, Gergely Andrással, Csepeli Györggyel és Kulin Ferenccel folytatott külön- külön beszélgetést a rádió a múlt nyáron, s most en­nek szövegét közük, kiegé­szítve Kiss Gy. Csaba, Pás- kándi Géza, Sándor Iván, Vekerdi László és Veres András írásaival. A tagjait kérdéskör lezárhatatlan és lerázhatatlan. Hiába mond­ja bárki, hogy tegyük már félre, szinte menetrendsze­rűen vissza-visszatér. A szél­sőségeket: a „haza-pufogta- tást” és a „nemzetietlensé- get” viszonylag könnyű el­ítélni. de csak látszólag, hi­szen már itt is van, aki mi­nősít: melyik a kisebb ve­szély. Abban is könnyű egyetérteni, hogy nem lehet a nemzeti érdeket és a polgá­rosodást szembeállítani, s s hogy ez ma különösen ve­szélyes volna. De már sok az eltérés a nemzeti érdek és a pplgárosodás fogalmainak értelmezésében. S az egyik vélemény szerint a nemzet érdeke a polgárosodás, a má­sik ezt kiegészíti: a nemzet érdeke a nemzeti polgároso­dás. Megint mások ezt értel­mezhetetlennek tartják. S eszébe juthat az olvasónak, hogy még néhány éve is a szocializmus és a nemzeti érdek szétválaszt!) atatlan egy­másrautaltságáról szóltak az eszmefuttatások, s akkor a szocializmust próbálta egy áramlat nemzeti jellegűvé formálni, s kapta meg köz­ben a nacionalista minősí­tést erősen rosszalló éllel. Furcsa fintora a történelem­nek. hogy moslt, amikor ön­állóbbá- válhat a magyar ál­lam, a világban ható tenden­ciák továbbra is csak igen korlátozottan engedik meg e nemzeti jelleg érvényesülé­sét. A magyar nacionalizmus veszélyeit harsogó vélemé­nyek pedig inkább születnek politikai taktikázgatásból, mintsem komoly helyzet- elemzésből. Az Orpheus Miskolcon je­lenik meg egy éve. Tavalyi 4. száma most vált hozzáfér­hetővé. A borsos árú (97 Ft) kiadvány összeállítást tartal­maz az irónia jelenlétéről irodalmunk és kultúránk úiabb szakaszában, a hetve­nes-nyolcvanas években. Vagyis a közvetien múlt s így a jelen egyik meghatá­rozó művészi tendenciájáról beszél műveket idézve, s a korszakot elemezve is. Ezek az évtizedek nyomós cáfola­tát adták annak a vélekedés­nek, hogy az irónia idegen a magyarság szemléletétől. Persze találhatnánk történel­mi bizonyítékot is, például a legmagyarabb költőnek tar­tott Arany János munkássá­gában, az azonban kétségte­len tény, hogy soha korábbi korszakban nem volt oly ki­emelkedő szerepe az iróniá­nak, mint a közelmúltban. Épp ez a tény okozhat érzé­ki csalódást is, hiszen nem kevesen vannak, akik szin­te csak az ironikus szemlé­letű műveket ismerik el je­lentékenynek, korjellemzőnek ezekből az évtizedekből. Amiként sajnálkozhatunk az iróniára képtelen emberen, ugyanúgy kell tennünk a csak iróniára képessel is. Fél­revivő volna, ha a tárgyalt korszakban az ironikusság mellett nem látnánk például az elégikusságot is rangos­nak és jelentősnek. Ezért szellemes Poszler György ta­nulmányának már az alcíme is: Elégia az iróniáról. A győri Műhely is tavaly újult meg, s vált az egyik legszebb kiállítású folyóirat­tá. Most rangos szűr realista különszámot adtak ki. amely Román József tömören is jól eligazító bevezetője után klasszikus szövegek és ké­nek sorát közli mai reflexiók­kal együtt. E számnak az iz­musok sorozat megfelelő kö­tete mellett a helye minden könyvespolcon. Vasy Géza Tájékozódás Folyóirat-tallózó Rangos szerzők — igényes olvasók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents