Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-08 / 33. szám
1991. február 8., péntek NÉPÚJSÁG Kisgazdák: elfogadhatatlan a kárpótlási törvénytervezet Két amerikai csatahajó is lövi a kuvaiti célpontokat Antall József és Ante Markovics telefonbeszélgetése A Miniszterelnöki Hivatal az alábbiak közzétételére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: Csütörtökön délután Antall József miniszterelnök, több, mint félórás telefonbeszélgetést folytatott Ante Markovics jugoszláv kormányfővel. Tájékoztatta a magyar Országgyűlés Külügyi és Honvédelmi Bizottságának előző napi állás- foglalásáról. A magyar kormányfő sajnálkozásának adott kifejezést a két ország kapcsolataiban feszültséget okozó fegyverszál- lítási ügy miatt. A kormányfők egyetértettek abban, hogy a két egymásra utalt ország kölcsönös érdeke a jószomszédi viszony fenntartása. Mindketten hangoztatták, hogy a magyar—jugoszláv viszonyt újra a kölcsönös bizalom alapjára kell helyezni. Az SZDSZ levele Antall Józsefhez Amennyiben elveiktól eltérő szellemű kárpótlási törvényt szavaz meg az Országgyűlés, a kisgazdák levonják a konzekvenciákat. Elképzelhető, hogy konstruktív, esetleg kemény ellenzékké válnak, s az is lehet, hogy visszahívják minisztereiket és államtitkáraikat a kormányból — jelentette, ki Oláh Sándor, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt fő- .itkára a pártszékházban csütörtökön tartott nemzetközi sajtótájékoztatón. A hazai és külföldi sajtó képviselői előtt a párt ve- ■oetői — a főtitkár mellett Nagy Ferenc József elnök, lárca nélküli miniszter. Tornyán József frakcióvezető és Ömolnár Miklós szóvivő — részletesen kifejtették a kisgazdáknak a magyar tulajdonrendezésre vonatkozó elképzeléseit. Aláhúzták: az Országgyűlés elé terjesztett örvénytervezetet elfogadhatatlannak tartják, mivel az megítélésük szerint szakmai- ag megalapozatlan, sőt, több vonatkozásban törvényellenes is. Ütközik a polgári örvénykönyv hatályos rendelkezéseivel, például az örökösödési és az opciósjog- ban foglaltakkal. Elhibázott- rak vélik emellett a kárpótlási jegy formát, amelynek bevezetése szerintük újabb veszélyek forrása lehet. Szándékuk, mint kifojtetHárom robbanás rázta meg csütörtök délelőtt London belvárosában a védelmi minisztérium környékét. A aagyere.iű detonáció a város nagy részén hallható volt. Néhány szemtanú szerint egy furgonban robbant fel .miami, majd a jármű lángra lobbant, és közben további robbanások voltak. Mások úgy látták, hogy három rakétát lőttek ki a fúrták, továbbra is az: erkölcsileg és anyagilag kárpótolják az elmúlt diktatúra jogsértettjeit, oly módon, hogy a kistulajdonosoknak —ahol csak lehetséges — az 1947— 49-es időszak közötti álla-' pótnak megfelelően visszaadják eredeti tulajdonukat. Amennyiben pedig erre nincs mód, más javakkal kárpótolják őket. Ez viszont nem történhet egyik napról a másikra, hanem többéves folyamat eredménye kell, hogy legyen. Ömolnár Miklós szóvivő részletesein szólt arról, hogy a kárpótlással összefüggő számításaik jelentősen eltérnek a pénzügyminiszter által közzétett adatoktól. A sajtótájékoztatón szóba került a fegyvereladási botrány témája. Egy erre vonatkozó kérdés kapcsán Oláh Sándor főtitkár sajnálatosnak ítélte, hogy jugoszláv oldalról „kicsit feltu- pírozták az ügyet”. Mint mondta: „a fegyvereladás a nemzetközi kereskedelmi forgalom szerves része, természetes dolog”. Nem az viszont, hogy a magyar kormány sorozatosan hibákat követett el, hiszen — vélekedett — már az első jugoszláv hírek nyomán nyíltan, részletesen fel kellett volna tárnia e kereskedelmi ügyleteket. Amelyek egyébként — tette hozzá — senki ellen sem irányultak. gonból. de olyanok is akadtak. akik úgy látták, hogy kisebbfajta ágyúval tüzeltek a gépkocsiból. Végül olyan tanú is akadt, aki azt állította, hogy a furgonnak először a teteje szakadt fel robbanás következtében, utána lőtték ki belőle a rakétákat, majd az egész kocsi felrobbant. A rendőrség a helyszínen van. a környéket lezárták A szövetséges légierők gépei csütörtökre virradó éjszaka több mint tizenkét óra hosszat több hullámban támadták Bagdadot és környékét. A bombázásnak iraki közlés szerint 22 polgári halottja és több tucat sebesültje volt. Szemtanúk szerint az ország déli-délkeleti területei elleni hétfői és keddi támadások fő célpontja a Bagdadtól 400 kilométerrel délre fekvő En-Nászirija város volt. A városban és környékén több igen fontos híd szeli át az Eufráteszt, ösz- szekötve Irak északi és déli területeit. A bombázások három híd szerkezetében okoztak súlyos károkat, és a bagdadi rádió jelentése szerint 135 halálos áldozatot követeltek. Csütörtökön bekapcsolódott a harcokba a Szaúd-Arábiába érkezett katonai csapatok légiereje is, amely a dohai rádió ieléntése szerint közelebbről meg nem határozott iraki célpontokat támadott Kuvait területén. A katari gyalogság már január 31-én, a Hafdzsi szaúdi város visz- szafoglalásáért vívott harcokban is részt vett. Az éjszaka folyamán már két hatalmas amerikai. csatahajó lőtte a kuvaiti partokon kiépített iraki tüzérségi állásokat. Az amerikai hadiflotta nevezetessége, a Missouri így már negyedik napja vesz részt a harcokban, míg „ikertestvére”; a Wisconsin első ízben adott le éles lövéseket a koreai háború óta. Amerikai katonai források szerint a bagdadi kormányzat arra készül, hogy Irak és Kuvait polgári lakosait használja fel élő pajzsként a szövetséges támadások ellen. A két ország fővárosában megkezdték a légvédelmi ütegek áttelepítését lakóházak tetejére, a lakónegyedek utcáira és tereire. A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivői testületé nevében Kis János pártelnök levélben fordult Antall József miniszterelnökhöz a fegyvereladási botrány ügyében. „A Szabad Demokraták Szövetsége sajnálattal állapítja meg, hogy a köztársaság kormánya még mindig nem néz szembe a Jugoszláviába, közelebbről a Horvát Köztársaságba irányuló fegyvereladás következményeivel./ A hátályos kormányrendelet /értelmében „Nem lehet engedélyt adni fegyverek eladására olyan térségben I..., ahol fegyveres konfliktus bekövetkezése várható (válságövezetek).” [21/199Öy (II. 2.) Mt.-rende- let, 3. paragrafus (2).] A szomszédos Jugoszlávia jelenleg válságövezetnek számít. Azonban többről van szó a jogszabály betűjénél. A magyar nemzeti politika sarkalatos elve kell legyen, hogy a köztársaság kormánya minden olyan lépéstől tartózkodik, amelynek következtében a határainkon túl élő magyar kisebbségek tússzá válhatnak országuk politikai belharoaiban. A Jugoszláviába irányuló fegyvereladás megsértette ezt az elvet; felelőtlenül veszélybe sodorta a Szerb Köztársasághoz tartozó Vajdaságban élő magyar nemzeti kisebbséget, és általában is hátrányosan befolyásolta a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetét. Ennek aggasztó jelei máris mutatkoztak. Az egész magyar nemzet érdeke, hogy ez a botrányos ügy haladéktalanul lezáruljon. Erre azonban csak akkor van mód, ha a magyar kormány ugyanúgy.jár el, ahogyan hasonló helyzetekben minden demokratikus ország kormánya cselekedni szokott: ha a titkolózás és szivárogtatás szerencsétlen párosítása, valamint a felelősök mentegetése helyett a nyilvánosság élé tárja a keserű igazságot, ha hivatalosan is megnevezd az ügyért felelős két minisztert, és ha azok mindketten, késlekedés nélkül távoznak posztjukról. Bízunk benne, hogy Miniszterelnök Ür átérzi a helyzet súlyosságát, és megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy helyreálljon a köztársaság nemzetközi tekintélye és a kormány szavahihetősége, s hogy lecsillapodjanak a jugoszláviai jnagyar kisebbség körül felkavart indulatok.” Robbanás Londonban DER SPIEGEL-ben olvastuk Már csak egy marionett Mihail Gorbacsov magára maradt. Legközvetlenebb munkatársai elfordultak tőle, azt vetve a szemére, hogy behódol a szervezett bűnözés előtt. Tagadja viszont, hogy tudott volna a baltikumi vérengzésről. Semmi sem sikerül már a peresztrojka atyjának, aki sokak szerint „politikailag halott figura”. Európa közepén történt, és a huszadik század végén. Ejtőernyős vadászok jöttek 58 tankkal, és elfoglalták a főváros televíziójának székházát. Aki útjukba állt, azt a páncélosok láncai szétmorzsolták, a katonák puskatussal agyonütötték vagy lelőtték: 15 halott, 167 sebesült. A puccsistákból álló front kijelentette, hogy Vilniusban átvette a hatalmat. A hatalmas államfő viszont azt állította Moszkvában, hogy ő semmiről sem tudott. jS bár a kormány álláspontjától eltérő hangok amúgy sem juthatnak nyilvánosságra, Mihail Gorbacsov intézkedésére ismét bevezették a cenzúrát. Gorbi, mondj le! Egy héttel később Rigában oszlatta fel a puccsista front a parlamentet és a kormányt. Másnap százezrek vonultak Moszkvában a Kreml elé, magasra emelve Gorbacsov portréit — áthúzva, vagy Sztálin-bajusszal ékesítve. Telman Gdljan, korábbi vizsgálati bíró arról győzködte honfitársait, hogy Gor- bacsovot bíróság elé kell állítani. Lenin- grádban 40 000 tüntető vonult a Téli palota elé, ezrek Kujbisevben és Szverdlovszkban, mindenütt ezt követelték: „Gorbacsov, mondj le!”. Éppen ezen az estén a lett fővárosban, Rigában, amikor az önkéntes rendőrök elhagyták szolgálati helyüket, az 1989-ben gorbacsovi dekrétum által létrehozott, feketesapkás különleges rendőri osztag elfoglalta a rigai belügyminisztérium épületét. Aki ellenállt, lelőtték: öt halott, tíz sebesült. És az elnök a Kremlben ismét az egészről nem tudott semmit. x Mihail Gorbacsov magára maradt. Legközvetlenebb munkatársai elfordultak tőle, köztük gazdasági szakértői, Petrakov és Sa- talin is. „Hogy a hatalmat továbbra is megtarthassa magának, a rezsim behódol a bűnözésnek. Közeledik a kormányzat utolsó órája” — mondották távozásukkor. Miközben a költő, Jevgenyij Jevtusenko amiatt aggódott, hogy tankok segítségével egy pucs- csista front a moszkvai Legfelsőbb Tanács és az elnök helyére is bekerülhetne, a litván külügyminiszter, Algirdas Saugardas a következőket nyilatkozta: „Moszkvában jelenleg őrült tábornokok uralkodnak, Gorbacsov gyakorlatilag elveszítette a hatalmát. Már csak egy marionett, aki az elnöki széken ül”. , Az orosz parlament elnöke, Borisz Jelcin „reakciós puccsról” beszél. Biztonsági tanácsadói valószínűleg rendelkeznek olyan információkkal, melyek szerint a rendőrség és a katonaság elit alakulatai a vérengzéseket éppúgy bekalkulálták, mint a letartóz- tatási listákat és a koncentrációs táborokat. Ennek érdekében jelentős nyomásról lenne szó, legalábbis ami a korábbi birodalom szláv népeit illeti: a bolgárokat, a lengyeleket, a cseheket és a szlovákokat. Kívülről nyilván váratlanul érintette Gor- bacsovot a reagálás: az Európai Közösség megvonta a Szovjetuniónak szánt egymil- liárd dolláros támogatást, elítélte a szovjet katonai agressziót és részvétét fejezte ki az áldozatok miatt, ami Gorbacsovnak estébe sem jutott. Ehelyett inkább koszorút vitt Lenin sírjára, halálának 67. évfordulóján. Az amerikai képviselőház is egyhangúan a gazdasági szankciók mellett döntött. A világméretű felháborodás a durva kísérlet miatt, amellyel megpróbálta a Baltikumot visszahozni a szovjet kényszerszövetségbe, végül rábírta Gorbacsovot arra, hogy elhatárolja magát az erőszakos cselekedetektől. Az elnök később még részvétet is nyilvánított De a következtetések levonására már képtelen volt, az elfoglalt épületeket nem szabadította fel, a felelősöket nem büntette meg, sőt, még csak meg sem nevezte őket. A megmozdulások miatt Gorbacsov a három köztársaság szabadon megválasztott parlamentjét és kormányát tette felelőssé, tehát éppen a támadások áldozatait, akiknek ismét alá kellene vetniük magukat a szovjet alkotmánynak, amit az 1940-ben bekebelezett kis államok függetlenségi nyilatkozataikkal többé-kevésbé hatályon kívül helyeztek. A Szovjetunió alaptörvénye, amelyet 1977-ben Brezsnyev kierőszakolt, a sztálini gyarmatosítás tényezőit kigúnyolja. Ez az alkotmány, amely a szocializmust és az államgazdaságot előírja, az uniót a következőképp határozza meg: „az egyenrangú szovjet tagköztársaságok önkéntes egyesülésének és a nemzetek szabad választásának eredménye”. A kényszerbirodalom bukása Már egy nappal Gorbacsov szelíd visszavonulása után, amikor felhívta a figyelmet, hogy a nyugalom az állampolgár legfőbb kötelessége, a keleti partvidéken folytatódott a harc a hatalom megszerzéséért. Csak ezúttal a „szalámi” módszer bevezetésével: húsz feketesapkás öt dzsippel elfoglalta a központi papírraktárt — a reakciós erők legjobban a szabad sajtótól félnek. A kormány propagandistái megpróbálták a közvéleményt azzal becsapni, hogy Vilniusban és Rigában először az élőfalból lőttek, s hogy a fénykép a tankról, amely embereket sodor maga alá, tapos agyon, az csak fotómontázs — hangoztatta a védelmi minisztérium. Bonapartéi stílusban a népszavazáshoz menekül Gorbacsov. Március 17-re írta ki a népszavazást a Szovjetunió fennmaradásáról. Eszerint a többség döntene az egész, félig oroszok által lakott unióban minden kis nép sorsáról. A központi közvéleménykutató intézet már jelezte, hogy az ukránok többsége ellenzi a Szovjetunió fennmaradását. Ez érvényes arra a 44 százalék oroszra is, akik Jelcin orosz köztársaságában élnek. Ott csak 41 százalék szeretne továbbra is a szovjet „gyűjtőbirodalomban” élni. A Gorbacsov által elrendelt népszavazást megelőzi Litvániában egy helyi választás február 9-én. A vilniusi egyetem előzetes felmérése szerint a litvánok 93 százaléka a véres események után is teljes függetlenséget akar, ezzel most ráadásul az ott élő oroszok háromnegyede is egyetért. Akármi legyen Gorbacsov szándéka, úgy tűnik, csak az ellenkezőjét tudja elérni. Hogy a nép dühét a spekulánsokra terelje és a kormánya által önkényesen több mint felére fel- duzzasztott pénzforgalmat egyharmadára szorítsa vissza, egyszerűen bevonatta az 50 és 100 rubeleseket — ami a kisember goromba kisajátítása és a gazdaság elleni kihágás. Rubelrulett Az elővigyázatos spekulánsok már jó előre átmentették vagyonukat kemény valutába, aranyba és értéktárgyakba; az intézkedés közzététele előtt néhány órával még hosszú sorok kígyóztak a nyugati árukat rubelért forgalmazó állami üzletek előtt. A becsületes magánvállalkozók viszont elveszítették forgóeszközüket, a munkások takarékbetétjeiket, most csak egy havi bérüket váltják át nekik kisebb bankókba. A nyugdíjasoknak három napon belül és több órás sorban állás után (Leningrádban két halott, 19 sebesült) be kellett szolgáltatniuk összekuporgatott kis pénzeiket. Fordította: Niedzielsky Katalin
