Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
1991. február 4., hétfő A medgyesegyházi örökség másik oldala \ Egy hold „Az idők szavát figyelembe kell venni A Független Kisgazdapárt 1947-es földprogramjával egyetértek. Csak az a baj, hogy keresztülvihetetlen a társadalom ellenkezése miatt. ! Olyan hiedelem van, hogy nagyüzem nélkül nem lesz kenyér és munkanélküliség lesz falun. Ezzel a hiedelemmel a párt pem tud megbirkózni. A programot szűkebbre Ikell venni, mert a kisgazdapárt hajthatatlan- sága miatt végül semmit sem kapnak az igénylők. Nagy hűhó semmiért! Ha az 1947-es igénylők tekintet nélkül, hogy mennyi földet adtak be, kapnának egy hold háztáji földet és a bent maradó föld után évenként föld járadékot, ez 1az 1947-es igénylők nagy többségét kielégítené. A nagy tagosításkor, 1960-ban megjelent egy kormányrendelet, mely szerint, aki földet ad le a termelőszövetkezetnek ;és nem vállal ott munkát a dolgozó tagokkal azonos feltételekkel, visszatarthat a földjéből vagy kap egy hold földet és kap földjáradékot. Ezt a kormány szavatolja. Értelemszerűen ebben a nagyüzemi megmunkálás is szerepel. Ezt annyival kellene kiegészíteni, hogy ezzel az egy hold földdel szabadon rendelkeznének. Az említett rendeletet (harsogta a rádió, irta az újság, ezzel érveltek a tsz-be agitálók, ez volt a köztudatban. Ez öt évig így volt, azután elvették a földet (és a földjáradékot is. A kártalanítás, a kárpótlás esedékes lenne, de ez a lehető legrosszabb helyzetben történne. Ez még a laikus előtt is világos. Ennél szerencsétlenebb alkalmat elképzelni sem lehet. Az állam, ha a valós értéket meg sem közelítő összeggel kártalanít, névleges vagy eszményi ősz- szeget fizet, még sokkal jobban ieladósítja magát, és ez az érdekelteknek semmit sem jelent. A tsz-ek egy hektár szántóföldet — adó és Iberuházás nélkül — 20 ezer, azaz húszezer forintért adnak \ki egy évre haszonbérbe. Könnyen elképzelhető, mennyi lehet az adásvétel ára. Céltalan erőlködés rendes árában kifizetni. Az idők szavát, az ország jelenlegi helyzetét Messzemenően figyelembe kell venni. Az 1947-es igénylők megöregedtek, gazdasági eszközeik megsemmisültek. Utódaik szakmába, rendes polgári foglalkozásba bedolgozták Magukat. Nem valószínű, hogy ezt felcserélnék egy bizonytalan kisparaszti életformával. De az egy hold háztáji az más. Azt szabad időben családi segítséggel vagy anélkül is meg lehet munkálni. Az egy hold földet \meg kell adni. Egy régi becsületes, szorgalmas paraszti réteget, amely véres verejtékével szerezte és tartotta meg a földjét, amelyhez annyira ragaszkodott és szeretett, nem lehet kisem- mizni. (Nagy jövője van a kisparcellás gazdaságnak. Ezek nélkül (félkarú óriás a 99 nagyüzem. Statisztikák özöne bizonyítja, a nagyüzem is elismeri, hogy az ország gyümölcs-, zöldség- és húsellátásának több .mint SO százalékát a kisparcellás hobbigazdaságok adják. Ha megadnák a háztájit, ez a teljesítmény 100 százalékra növekedne. Ez minivállalkozás, de globálisan az ország legnagyobb élelmiszer-termelő 1bázisa lenne, amelyhez nem kell hiteltámogatás, nem jutna csődbe, nem lopnák el. A művelők szorgalma mindent kihozna, csodáikat művelnének, amelyet már sokan megírtak. A Kert-Magyarország programot is ezzel meg lehetne oldani. Ezzel az egyholdas földjáradékos módszerrel mindenki jól járna. Az agrárágazat is, az 1947-es igénylők is. . A nagyüzem megmaradhatna, és az 1947- es igénylők is kapnának valamit. Nemzeti megbékélés lenne. Ha a törvényhozók \ezt nem szavazzák meg, amely a legminimálisabb igény a mai földrendezéstől, a régi magyar parasztság arculcsapá- sát, kisemmizését emelik újra törvényerőre, és tagadják a rendszerváltozás tényét, amely a tulajdonviszonyok rendezésének sarkalatos pontja. Az egy hold földet és főleg járadékot sem szavazzák meg, akkor sokára lesz rend Iaz akácok alatt. (Név és cím a szerkesztőségben) „Örökség M ed gyesegyházán” címmel 1990. december 29-én írás jelent meg a Békés Megyei Népújságban, amely több olyan megjegyzést, adatot tartalmazott, ami a SZINTÉZIS Kisszövetkezet működésével, üzletpolitikájával, korrektségével kapcsolatban nem a valóságnak megfelelő képet festett.,. Kapcsolatunk a medgyesegyházi tanáccsal üzleti kapcsolat volt. Kisszövetkezetünk ajánlatot tett sportcsarnok építésére, és azt több ajánlat közül a tanács akkori vezetése elfogadta. E kapcsolat kialakítása, továbbá a szerződés megkötése során értelemszerűen nem vizsgáltuk — miért _tettük volna —, hogy a községnek szüksége van-e ekkora beruházásra. Ez számunkra csak abból a szempontból volt érdekes kérdés, hogy a tanács a beruházásból a kisszövetkezetünket illető anyagi eszközökkel rendelkezik-e. Erre nézve biztosítékot, bankgaranciát, vagy fedezetigazolást kértünk. Ezt nem állt módPéldául Nyolcvannégy éves özvegyasszony vagyok. Sajnos, nem sok örömöm van az életben, csak az, hogy a beteg lányomhoz utazok Békésre. Vésztőről Békésre jár egy fiatal asszonyka, mindig két pettyes kaskával megpakolva. Aénikor én felszállók a buszra, már nincs hely. Bár látszik az asszonykán, hogy nagyon fáradt, de mindig mosolyogva köszön, és már át is adja 'a helyét. Kérem a sok diákot, akik szintén ezen a buszon utaznak, vegyenek példát róla. özv. Balogh Sándorné, Farkas tanya 132. Ha én... Ha én miniszterelnök lennék. azonnal felmondanék Schamschula Györgynek, a MŰM politikai államtitkárának, és még munkanélküli segélyben sem részesíteném. Ugyanis a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában ezt mondja: „A pénz leghatástalanabb felhasználási módja, ha munkanélküli segélyre költjük.” És hozzáteszi, hogy „ .. bele kell kényszeríteni az embereket a vállalkozásba, hiszen az elmúlt évtizedek a tespedt- ségre szoktattak minket.” Mennyire igaza van. Már csak úgy, elméletileg. Mert a gyakorlatban van ugye egy Czakóházi gazda, aki szélnek ereszti mind a 65 darab kölcsönből vett disznaját, mert tápra már nem futja. Vagy azok a . szőlősgazdák. akiknek az Egervin negyvenezer liter bor árával tartozik még a múlt évről. Igaz, tett egy ígéretet, hogy 1991 áprilisáig kifizeti, 20 százalékkal csökkentett (1989-es) áron. Vagy azok a Szolnok megyei emberek (rádióriport), akik — mivel a családban mindenki munkanélküli —, felvettek pár százezer forintos kölcsönt, teheneket vásároltak, és most a tejet nem veszi át a tejipar, vagy ha átveszi, nem fizet érte, illetve fizet de több hónapos késéssel. Vagy azok a sertéshizlalók, akiknek már hetek óta átadásra kész az állományuk, és minél tovább tartják, annál nagyobb lesz a ráfizetés, de nem veszik át tőlük, mert... Hát így (is) fest nálunk a vállalkozás. Ott folytatom, hogy ha a (volt) államtitkár a cikk bevezetőjében említett ok miatt netán munkanélkülivé válna; ebből egy egész sor jó dolog származna: — feltehetőleg elmúlna belőle az elmúlt évtizedek tes- pedtsége, — belekényszerülne valamiféle vállalkozásba, — példát mutatna, mint sikeres vállalkozó, és példáját követve, ezrek, tízezrek, sőt, százezrek vállalkoznának hasonló sikerrel, és az állam megtakaríthatna 9 milliárd forintot (úgy tudom, ennyi az előirányzat a munkanélküli segélyre). Végezetül javasolnék néhány valóban sikeresnek tűnő vállalkozást, melyekre valós igény van: — kisvendéglő, .ahol pl. egy ebéd egyórai (magyar) átlagkeresetbe kerül, — autókereskedés, ahol egy új középkategóriájú kocsit egy évi, használt autót kb. 3 hónapi átlagkeresetből meg lehet venni, — üdülésszervező, aki főszezonban kétnapi, szezonon kívül egynapi átlagkeresetért (ez egynapi térítés) szervezne üdülést, — építési vállalkozó, aki kulcsrakész családi házakat építene, négyzetméterenként egyhónapi átlagkeresetnek megfelelő összegért. Hogy ez az ár—bér-viszony gyökeres megváltoztatását jelentené? De hát ezzel kellene már végre foglalkozni. Meg az immár (valljuk be) három számjegyű infláció megfékezésével. Sárközi Gyula, Békéscsaba Wsszhaig Meddig lehet a múltra hivatkozni? Erre a kérdésre próbált választ találni Kopátsy Sándor, a Népújság 1991. január 22-i száma 5. olalán, és mivel ez a kérdés közérdeklődésre számít, a cikk írójához hasonlóan, szintén a teljesség igénye nélkül, de kicsit más optikából szeretnék választ keresni. Tapasztalataim ugyanis e másik oldal felvetését indokolják. Kopátsy úr érzésem szerint szerencséjére mint szenvedő alany a megrendítő kisajátítást nem élte át, sem az azt kísérő folyamatos hátrányos megkülönböztetést nem érzékelte. Mindezek mellett az egyéni vállalkozásoknak az állam által történő üldözését és elfojtását sem hordta a vállán. Azt, hogy az állam mit ígért — szóban és írásiban —, mit vállalt és mit adott, nem kell ecsetelni. Cikkében azonban meg sem említi azoknak az embereknek a lelki válságát, akiknek a vállára nehezedik a mindennapi élet boldogabbik (súlyosabb) része. Nem hangsúlyozza a tisztesség, becsületesség érvényesülésének fontosságát. Az alkotó és termelő embernek pedig ez a kiindulási alap. Lehet, hogy az ön dgiazságérzete szerencséjére nem sérült, de azoké, akiknek el kell tartaniuk ezt az országot, igen. Nem magasztalom fel azért sem. mert a becsületes paraszt- és munkásembereket mintegy lenézi. Nem szabad elfelejteni, hogy az áldozatot vállaló „kis” emberekre kis hazánkban egy-- re nagyobb szükség lesz, még akkor is, ha eddig elgázoltuk, lenéztük, és fcifosztottuk őket. Ezt vélhetően a kártalanítási törvény valamelyest orvosolni fogja, és a magánvállalkozásokat nagymértékben elősegíti. Sok használható — kisvállalkozók érdekeit védő — törvényeket kell az ország- gyűlésnek alkotnia, és bevezetnie az idejét múlta diktatórikus törvények helyébe. Az egypárti diktatúra mindenféle túlbürokratizált tartópilléreit ki kell váltani. az irányítást meg kell tisztítani. Az emberek jóvátételt várnak. Amennyire összefügg a megalázás és kifosztás' fogalma, úgy fonódik össze a munkás- és parasztemberek érdeke. Nagy feszültséget idézne elő az a privatizáció, amely az államosított, be- tagosított. tulajdonokat egy tisztességtelen egyéni tőke- felhalmozáson át mélyen értéken alul értékesítve az egykor pártvezetők tulajdo- nába juttatná át. Véleményem szerint a kiút a zsákutcából a következő lehetne. Az államnak két feltételt kellene biztosítania a tenni akaró emberek számára: a jövőbe vetett hitet és a vállalkozáshoz szükséges indulási feltételeket. A rossz múltat csak az érezhető javulás feledtetheti. Lényegében véleményünk megegyezik abban, hogy a fölöslegessé vált, hasznot nem produkáló alakulatokat meg kell szüntetni, és a még használható munkaerőt a vállalkozási szférába kellene átterelni. Ilyen vonatkozásban Kopátsy úr gondolatait üdvözlöm és elismerem. Beraczka János jukban biztosítani, helyette előleget ajánlottak, melyet elfogadtunk. Ide tartozik még, hogy az előleget egyébként, az átutalást követően azonnal az építéshez szükséges anyagok vásárlására fordítottuk. Előre kell bocsátani, hogy a tanáccsal kötött megállapodás szerint néhány munkafázist a falu végez el önerőből, társadalmi munkában, amely az átutalandó összeget természetesen az elvégzett munka arányában csökkenti. A szerződött ütem határideje 1990. július 31-e volt. A határidőhöz igazodva az alapozási munkák elkészültek a terveknek megfelelően. A tervek a megrendelő által szolgáltatott talajmechanikai szakvélemény alapján készültek. Tény, hogy a talajszerkezet nem felelt meg a talajmechanikai szakvéleménynek. Űj fúrásokat kellett végezni, a kiértékelés után az alapozást át kellett tervezni, áz új terv végrehajtására fel kellett készülni anyaggal, gépekkel, munkaerővel. Mindezek végrehajtása hat hetet vett igénybe. Az alapozást a tanács végezte a Szintézis Kisszövetkezet irányítása mellett Az alapozást augusztus 22-re sikerült a tanácsnak befejezni. Megállapodás született a terület feltöltéséről, amely határidőt a tanács szintén túllépte 19 nappal. A fentiek ismeretében szeptember 18-án a tanács és a Szintézis vezetői megállapodtak 1990. 10. 30-1 határidőben. A szerződésmódosítás aláírásáról a tanács képviselője értesítette a Szintézist, amely szerződés később eltűnt a hivatalba' lépő polgármester fiókjából. A számlákról: a számla az építésről szólt, amelyből a Szintézis a tanács által végzett munka értékét, 1,3 millió Ft-ot engedett. Szintézis Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet, Hódmezővásárhely, Lázár Béla elnök, Rákos Sándor technológiai ágazatvezető lói szolgál a családsegítő szolgálat Orosházán 1989. október 1- je óta működik a Családsegítő Szolgálat, azóta folytatják áldásos tevékenységüket. Bármikor és bárki fordulhat hozzájuk, mindig készséggel, szereitetteli fogadnak mindenkit. Segítenek munkahely, albérlet keresésében, ingyenes* jogsegélyszolgálatot biztosítanak. A lakosság által bevitt használt ruhákat szétosztják az arra rászorulók között. Időnként olcsó- ruha- és -virágvásárt rendeznek, igen kedvezményesen. Személy szerint, én sokat köszönhetek e szolgálatnak. Jobb lábain 1987-ben műtötték, ennek következtében nem tudtam akármilyen munkát vállalná. Magdikénak köszönhetem, hogy sikerült eLhelyezkedini. . Sajnos, súlyos baleset ért. Kijöttek meglátogatni, a vezetőnő, Surinásmé Tóth Olga és Magdika. Élelmiszer- és tisztasági csomagot hoztak, és kedves szavakkal, együttérzésükkel igyekeztek lelket önteni belém. Kijött a lakásomra a jogtanácsosuk Dávid Lászlóval. Köszönet érte, hogy így 8 ezer forintot kaptam családi pótlék címén, visszamenőleg. Mindig értesítenek, ha ruhavásár van^ hiszen tudják, hogy van egy 14 éves fiam, akinek több ízben tudtam ott vásárolná. Ez nagy segítség. Kulcsár Hajnalka, Orosháza Sétáltam Mezőkovácsháza ifjúsági lakótelepén és az alábbi képeket készítettem. A szemeteskukáról készült kép magáért beszél, és ez így nézett ki karácsonykor is. A felvétel 1991. január 9-én készült. A {lépcsőkről is ott készült a fotó. Egy felnőttnek is (nehezére esik a fellépés, hát még egy gyermeknek! Kép, szöveg: Kiss László, Mezőkovácsháza
