Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
0 1991. február 28., csütörtök Otthonról áttelepítve - haza A szlovákiai Udvarától a Békés megyei Szarvasig „1946. február 27-én Magyarország lakosságcsere-egyezményt kötött Csehszlovákiával, amelynek az volt a lényege, hogy ahány magyarországi szlovák önkéntesen jelentkezik áttelepü- lésre, a csehszlovák hatóságok ugyanannyi magyart távolíthatnak el az állam területéről... A csehszlovák hatóságok megkezdték a magyar nemzetiségű lakosság körében az ún. reszlovakizá- ciót, vagy más kifejezéssel visszaszlovákosítási kampányt. A magyarokat választás elé állították: ha szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, de ha nem, el kell hagyniuk szülőföldjüket... A kampány során 400 ezer magyar nyilváníttatta magát szlováknak... A két állam közötti nézeteltérések, s ezen belül a lakosságcsere végrehajtásával kapcsolatos viták elhúzódása miatt csak 1947 áprilisában kezdődhetetfmeg a magyarországi szlovákok áttelepülése és a csehszlovákiai magyarok kitelepítése. 1948 áprilisáig 73 273 szlovák hagyta el önkéntesen Magyarországot, illetőleg 68 407 magyart telepítettek ki Csehszlovákiából. Ez utóbbiakhoz csatlakozott még hatezer személy, akik »önként« távoztak az országból. De ténylegesen ennél is nagyobb volt a Magyarországra érkezők száma..."(Magyarország története 1918—1975. Egyetemi tankönyv.) — A szüleim Pozsonyban laktak, én Udvardra kerültem tanítani. Ez a kis falu 6 kilométerre van Érsekújvártól. Tulajdonképpen tanító vagyok, de később magyarból, történelemből és földrajzból szereztem szakképesítést. 1943-ban özvegyen maradtam három kisgyerekkel. Alighogy vége lett a háborúnak, kétezer magyar pedagógust elbocsátottak az állásából. Két évig fizetés nélkül éltem. Nem kaptunk ugyanis megbízhatósági igazolványt, így semmilyen munkát nem tudtunk vállalni. Még takarítani se mehettünk. Ez az Udvard színmagyar község, Mátyusföldön, de itt is szlovák iskolát akartak létrehozni. A magyar szülők persze nem íratták be oda a gyereküket, inkább elküldték hozzám. A konyhában tanítottam őket, valóságos kis osztályom volt... Kitört a ‘rémület közöttünk, hogy minket is elvisznek táborba. Nem sokkal korábban, szilveszterkor a fiatal házasokat gyűjtötték össze, és szállították el a Szudéta-vidékre... Röpcédulát dobtak le, hogy nem lesz tábor, csak reszlovakizálás. Én aláírtam. Aztán egész éjjel nem aludtam, s másnap elmentem a csendőrségre, és.kértem, hogy vegyék semmisnek a nyilatkozatot... így én és a három gyerekem is azok között voltunk, akik 1947 decemberében megkapták a fehér lapot. Aki azt kézhezvette, az nem maradhatott Csehszlovákiában, de akinek nem volt, az nem mehetett, még ha a családhoz tartozott, akkor sem. Valójában a módosabbakat igyekeztek eltávolítani, meg a pedagógusokat. Az előbbieknek az ingatlanjára volt szükség, hogy odaadhassák a Magyarországról jövőknek, az utóbbiakról meg úgy gondolták, ha nincs értelmiség, megszűnik a magyarság is... Mindenünket hozhattuk magunkkal, a csehszlovák állam vállalta a költségeket. Igyekeztem élelemről meg tüzelőről is gondoskodni. Egy hétig jöttünk a tehervonattal, de mindig csak éjszaka. Azt is csak Pesten' tudtuk meg, hogy ide, Szarvasra kerülünk. A fiaim persze nagyon élvezték az utazást, valóságos kaland volt nekik. Akadt olyan, akit el kellett bújtatni a szekrényben, és átszöktetni, mert csak a szülei kapták meg azt a bizonyos fehér lapot. December 17-én érkeztünk meg Szarvasra, ezzel a transzporttal 150-en. Nem olyan vidék volt ez, mint Udvard. Ott nincsenek tanyák, csak a falu, a házak előtt padokkal. Innen meg persze a szegé-' nyebbek mentek el, azok házaiba kellett nekünk beköltözni. De másban is különbözött: ennyi szlovák szót, „potyeszolást” otthon nem hallottunk. Itt sokkal több szlovák élt, mint minálunk. Mi a Zöldpázsit úton kaptunk házat, de olyan kicsi volt, hogy a nagyszekrény be se fért, kinn állt az udvaron. Alighogy megérkeztünk, érdeklődtem, van-e állás. Fetzer apát azt mondta, nincs, betöltötték a korábban érkezők. Akiknek nem volt gyerekük, hamarabb el tudtak jönni. Mikor ezt meghallottam, sírva fakadtam. Szerencsére hamarosan sokminden rendbejött. Mindjárt kaptunk egy nagyobb összegű segélyt; jött egy rendelet, hogy az áttelepített pedagógusokat el kell helyezni, így lett állásom; és sikerült a tanyát is elcserélnem. Igaz, a hivatal jóvoltából májusig húzódott az ügy, de azóta itt lakom, itt nőttek fel a gyerekek. Én soha nem kívánkoztam vissza. Örültem, hogy eljöttem arról a magyarellenes környékről. Amikor először visszautaztunk, a lányom is azt mondta: — Köszönjük, hogy nem ott vagyunk. De azért sokakban közülünk ott égett a szülőföld utáni vágy. Én persze próbáltam vigasztalni őket, mit sírsz, hisz itthon vagy. Hamar leállt ez az áttelepítés. Édesanyámékra, Pozsonyban már nem is került sor. Sokba is került, aztán meg hiába vitték el a pedagógusokat, az egyszerű emberek is tovább őrizték, őrzik a magyar szót. Itt sem volt könnyű, 32 évesen, három gyerekkel teljesen egyedül álltam Szarvason, az idegenben. De soha nem éheztünk. Arra mindig ügyeltem, legyen egy malacunk. Persze, sok munkám volt a tanítás mellett. Bábszakkört vezettem, darabjainkkal bejártuk a tanyai iskolákat, földet műveltünk, tartottunk selyemhernyót is. A gyerekeknek is dolgozni kellett. Azt mondtam nekik, előbb élni kell, aztán jön a tanulás. De mindEzek azok a dokumentumok, amelyek birtokában a négytagú Lelkes családnak 1947 telén Magyarországra kellett jönnie Fotó: Fazekas Ferenc egyik vitte valamire a maga eszétől, erejéből. Mert én a tanulásban nem nagyon tudtam segíteni nekik, nem volt rá időm. A munkából betegség miatt nem hiányoztam egy napot sem. A gyerekek is ilyen egészségesek, itt a tanyán jó a levegő. A polgáriban tanítottam, az 1-esben. 1956 után büntetésből áthelyeztek a 2-es iskolába. Hogy miért büntettek? Beválasztottak a forradalmi tanácsba, bár én soha életemben nem szónokoltam. Templomba is mindig jártam, igaz, nem tüntetőén. Hét évig nem kaptam útlevelet, de utána legalább egy félévben egyszer mindig meglátogattuk édesanyámat Pozsonyban. Egyébként még most is levelezek régi udvardi tanítványaimmal. Öregasszonyok már azok is, hiszen én is 78 éves vagyok. Nehéz évek voltak, persze, hogy nehezek. Mindenkinek nehéz volt. Azok, akik manapság panaszkodnak, nem is tudják elképzelni, mit éltünk mi át. Aztán nehogy valami hőskölteményt írj belőlem, hiszen az én sorsom egyáltalán nem különleges. Most is azt mondom, hogy szép és boldog életet tudhatok magamnak... Őrülök, hogy beszélgettünk, de gyere el, majd ha kitavaszodik. Akkor nagyon szép itt a tanyán, a Körös-parton. Özvegy Lelkes Lajosné — és a többi sokezer — történetét lejegyezte: Kiss Katalin A/TOST FORTA 1 V I TR A NYIT I J VÁLTOZATLAN ARON 1991-BEN IS! MÁRKASZERVIZ, GARANCIA, ALKATRÉSZELLÁTÁS, LÍZING Topreklám FORD EUROSERVICE H 1103-Budapest, Gergely u. 83 Telefon.-127 4053 Telefax:127-4052 Telex: 20-2553 Minőségben nincs kompromisszum! Figyelem! 1991. március 2-án PÁLYÁZATI KIÍRÁS. NYITJUK BORHAZUNKAT Békéscsaba, Achim u. 21. sz. alatt. Első nap ingyenes borkóstolás! Mezőhegyes Város Polgármesteri Hivatala PÁLYÁZATOT HIRDET J védőnői állás betöltésére Bitumenes lapos tetők Pályázati feltételek: csapadékvíz elleni szakirányú főiskolai végzettség SZIGETELÉSÉNEK Vagy védőnői oklevél. JAVÍTÁSÁT, Szükség esetén a lakás megoldható. TELJES FELÚJÍTÁSÁT A pályázatokat RÖVID HATÁRIDŐVEL, KEDVEZŐ ÁRON Mezőhegyes város polgármesterénél lehet benyújtani. VÉGEZZÜK. Bérmegállapítás a vonatkozó jogszabályi keretek KVÄDER BT., SZEGHALOM, között történik. Pf.: 58. Mezőhegyes, 1991. február 6. i Tel.: (66) 71-244. Kassai Béla Tx.: 83-556. polgármester Kedvező áron kíván utazni? Bel- és külföldi útjaihoz ajánlunk 1 db IKARUS 255-5», 45 személyes autóbuszt, 24,80 Ft/km-es áron. Cím: Május 1. Mgtsz, 5601 Békéscsaba, Pf.: 133. Tel.: (66) 28-422. Fax: (66) 28-045. Telex: 83-646. azokat a szabad kapacitással ren- YJF delkezfl autóvillamossági műhelyeket, melyek VÁLLALKOZNÁNAK NYUGATI TlPUSÜ RIASZTOK BESZERELÉSIRE Értékesítés bizományosi konstrukcióban Is lehetséges. Levélcím: Varga László 1107 Budapest, Barabás utca 40/B. Telefon: 2 263-501 Felhívás! A Körösi Állami Gazdaság, Gyomaendröd, értesíti a lakosságot, hogy 1991. március l-jétől megkezdi 1991. jévi terményértékesítését a következők szerint: büza, őszi Árpa 1991. március 1—31-ig 1991. április 1—30-ig 1991. május 1—31-ig 1991. június 1—30-ig EGYSÉGÁR, Ft/d 590 610 630 65Q A vásárlás mennyisége nem korlátozott. Befizetés munkanapokon 8.00—14.09 óráig a gazdaság pénztárába (Gyomaendröd, Kossuth utca 18. szám). > Elszállítás: 1991. július 15—36-ig a kőszigeti keverőüzemből.
