Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám
1 1991. február 25„ hétfő Melyik a helyes út? Lapjuk február 11-ei számában olvastam Czégény Mihály mezőgyáni olvasó kritikai észrevételeit, amelyre röviden szeretnék válaszolni. Kedves Czégény úr! Én megértem önt, és minden embert, aki a régi rendszer hibáit, visszásságait — a gazdaság gúzsbakötöttságét teljes szívéből elutasítja, s nem óhajtja azt, hogy ott folytassuk, ahol . abbahagytuk. El kell hinnie — mérnökember létemre —, teljes szívemből ezen a véleményen vagyok, öntől azonban egyben lényegileg különbözők. Abban, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni elém terített, késznek és végérvényesnek kikiáltott fejlődési alternatívát, ideológiát. Ehelyett sokat töprengeni és gondolkodni szoktam — mi lehet az a fejlődési alternatíva, amely megmenthet bennünket, embereket a szegénységtől, ösz- szeomlástól, saját magunk elpusztításáról. S ezt nemcsak a magyarságra, hanem globális értelemben is értem! Demokrácia és korlátlan piacgazdaság? A demokráciával egyetértek, de bizonyos-e, hogy a korlátlan piacgazdaság a járható út számunkra? Ebben sem ön, sem én nem lehetek bizonyos, hiszen nyugati gondolkodók figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a piac- gazdaság korlátái napjainkban igen erőteljesen kirajzolódnak, s belátható időn belül a nyugatnak komoly reformokat kell végrehajtania. ami nagy valószínűséggel nem lesz zökkenőmentes. Nem gondolja-e ön, hogy ebben a helyzetben a magyarság feladata az együttgondolkodás kellene, hogy legyen? Meg kellene találnunk azt az utat, amelyre a nyugat is rá fog kényszerülni, s ez lépéselőnyt jelenthetne számunkra. Az ön felfogása azonban, amely egy filozófiai áramlatról egyszerűen bejelenti, hogy dogma — a társadalom rákbetegsége, s ezzel szemben egy másikat fávo- rizál —. ez a vitát kizárja, s így a helyes középút megtalálását is. Lehet, hogy igaza van — bár én nem így érzem —. hogy a marxizmus életképtelen, de tudom, saz emberiség érdekében remélem, hogy alapeszméje, az emberi humanizmus örökké élni fog az emberek tudatában. Ezek után döntsék el az olvasók, hogy ön, vagy én vagyok-e a félrevezetett ember. S azt is remélem, ha elolvassa e sorokat, nem fog újra „megborzongni”, hanem elgondolkodik, s e cikk megjelenését a demokráciának tudja be —, amelybe beletartozik az ön véleménye, s az enyém is. Fodor Zoltán Gyula fl vagyonjegyből mindenki kapott Tisztelt Kóródy Űr! Jogosan háborodna fel, ha az történt volna az Agroker Vállalatnál, amit ön a Népújság február 18-i számában, a Szerkesszen velünk! rovatban feltételez. Nem kívánjuk megismételni a levélben az ön részéről sérelmesnek tartott, feltételezéseken alapuló állításait, megjegyzéseire az alábbiakban válaszolnánk: A 94/1988. (XII. 22.) MT számú lende- let — amely jelenleg is érvényben van — rendelkezik a vagyonjegyekről, és szabályozza annak kibocsátási feltételeit. Kimondja, hogy a „kibocsátó a vele munkaviszonyban álló dolgozója számára ingyenesen megszerezhető vagyonjegyet is kibocsáthat”. A rendelet alapján a vagyonjegy kibocsátásáról és feltételeiről a vállalat közgyűlése, tehát összes dolgozója döntött, beosztásra való tekintet nélkül. Megjegyezzük, hogy a kollektív döntésen és hatályos rendeletén alapuló, ingyenesen kibocsátott vagyonjegy fedezetét az 1990. évi hatékony gazdálkodásunk eredményéből tudtuk biztosítani. A vagyonjegyből nem „néhány ember kapott”, hanem a vállalat valamennyi dolgozója, aki 1990. november 1jén a vállalatnál teljes munkaidős munkaviszonyban állt és a közgyűlés által jóváhagyott szabályzat feltételeinek megfelelt. Bízunk benne, hogy válaszunk úgy önt, mint az olvasókat megnyugtatja, hogy az Agroker Vállalatnál nem „gyárfoglalás”, hanem dolgozóink hosszú távú vagyoni érdekeltségének megteremtésére irányuló első. lépés volt. örülnénk, ha ebben az évben lehetőségünk lenne a privatizáció felé a vállalat dolgozóinak egyetértésével a további lépéseket is megtenni. Farkas János, az Agroker Vállalat igazgatója Vastaps a diákotthonban az egyes tanulócsoportok iigen különböző szintjein vaFebruár 19-én két jelentős eseményre került sor a Békéscsabai Általános Iskolai Diákotthonban. A délelőtti nevelőtestületi értekezletet követően, a késő délutáni órákban a Himnusz hangjaival vette kezdetét az első félévet értékelő „otthongyűlés”. A diákönkormányzat tisztségviselőinek összefoglalóját nagy figyelem kísérte. A tanulók szorgalmi és 'tanulmányi teljesítményeinek előző évi szinten maradása, s az önkiszolgáló és hasznos szabadidős tevékenység jelentős javulása — miint kitűnt —, lósult meg. A félévi merieg megvonása után a Hetek Tanácsának „vezére”, Pataki Katalin tanuló megköszönte a pedagógusok áldozatkész munkáját. Ismertette azoknak az intézményi dolgozóknak a nevét, akik — minden egyes diák szavazata alapján — a legkedveltebbek voltak ebben a félévben. 45 különböző címen dicséretet kiérdemelt tanuló is „pontosíthatta a közösségben elfoglalt helyét” társainak tetszésnyilvánítása alapján. Dr. Bőiké Gyula igazgató a Nagy Sándomé vezette Szülőtaeácsinak adott át elismerő levelet segítő munkájukért. Az intézmény különböző vezető szervei egybehangzóan a „Gyermekszeretetért” címet adományozták két felnőttnek. Sudák Mihály pónilovát bocsátotta az érdeklődő tanulók rendelkezésére, Lőrincz László pedig szánkó- és egyéb javítási munkákkal járult hozzá a diákotthonos gyermekek megörvemdeztetéséhez. A sok, megérdemelt taps közül a ieghangosabbat Szilágyi Gabriella gyermekfelügyelő kapta. A diákotthoni alsós nevelői munkaközösség Ki vállaljon kockázatot? v A hírközlő szervek nap mint nap foglalkoznak az állattartók problémáival. Sajnos, a kormányban ez süket fülekre talál. Eddig sok ezer család foglalkozott sertésneveléssel, a napi szükségletét megcsonkítva vásárolta meg a takarmányt, remélve, hogy ha majd eladja őket, a kapott pénzt a család ruházkodására, vagy olyan használati cikk megvásárlására költhe- ti, amit a havi kereset nem bír eL Sajnos, mindez füstbe ment. A disznó jócskán „megette saját magát”, szertefoszlott minden remény. A vezetőink nem tudják felfogni, hogy ez milyen sokkhatással van sok ezer családra? Véleményem szerint ennek minden kockázatát a kormánynak kéne vállalnia. Még akkor is, ha a húsból tápot csinálna. Egy püspök mondta valaha: éheztesd 'ki a népet, és egy darab kenyérrel elkormányozhatod ... Árvái Mihály, Battonya Felszámolásról szó sincs A Békés Megyei Népújság január 29-i számában megjelent, meg nem nevezett forrásból származó társadalombiztosítási járulék kimutatást a zárójeles megjegyzéssel együtt sértőnek és hitelrontónak találjuk. Adósságunk törlesztésére l TB-től halasztást és engedményt kaptunk, (elszámolásról pedig szó sincs. Szalontai János, Favorit Kft., Békéscsaba Megalázó szóváltás Szegény embert az ág is húzza, szói a Közmondás. Nem bittern volna, hogy a huszadik század végén, ha valaki arra szorul, hogy az éves tüzelőjét útszéli iák surjázásával szerezze be, megalázó szóváltásba kerülhet. A szabadkfgyósi vízműtelep főnöke engedélyezte számunkra, hogy a telepet elhatároló árokból a cserjéket, vadhajtásokat, kisebb fákat kiszedjük, mivel az árok takarítását akadályozza. Havi fizetésből élek, kiskorú gyermekemmel. A hétvégi pihenés helyett a nem kis fizikai munkát jelentő surjázást örömmel vállaltam, hiszen ennyivel Is kevesebb a havi kiadásom. Meglepetésemre az újkígyós! Aranykalász Tsz mezőőre január 26-án, szombaton, amikor a legnagyobb munkában voltunk, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal próbált elzavarni arról a területről, ami tulajdonképpen a vízműé. Hiába hivatkoztam arra, hogy engedélyem van. Amikor arra kértem, hogy menjünk a telep vezetőjéhez, aki 100 méterrel odébb lakik, erre nem volt hajlandó. Hát Ide jutottunk? Ahogyan szegénységünk nő, úgy válunk egyre embertelenebbé? S. Jánosné, Szabadkígyós Mire jó az átalánydíj? Figyelmes kereskedő Van egy televíziókészülékünk — fekete-fehér —, amely 4, hete meghibásodott. A Gelka Kft.-vel nemrég átalánydíjas szerződést kötöttem. Bejelentettem, hogy a készülék elromlott, jöjjenek ki megjavítani. A megbeszélt időpontban nem jöttek. Időnként megállapodtunk egy-egy időpontban, vártam, vártuk, már a szomszédok is várták, mert a kulcsot átadtuk, hiába, nem jöttek. Felhívtam a kft. igazgatóját, aki meghallgatott, majd a szerelővel is beszélt. A tv-szerelő elvitte a készüléket, de a megbeszélt napon nem hozta vissza. Vártuk, vártuk, nem jött. Már egy hónapja tart ez a huzavona, s nagyon elegünk van az egészből. Ma reggel átmentem a szomszédomhoz, és megkértem, hogy hozza haza a tévémet, mert másképp nem kerül haza. Nem tudom, hogy a békéscsabai Gelka Kft.-ben milyen üzleti szellemű társaság van? Ha nem kedvező nekik az átalánydíj, szüntessék meg, és akkor hívunk más szerelőt. Vagy a szerződés csak addig szól, amíg jó a tévé? Szabó Józsefné, Békéscsaba A Szerkesszen velünk! rovatban számtalan alkalommal olvashatunk olyan leveleket, melyekben magánkereskedőkről, illetve szolgáltatásaikról írnak. Sajnos, nem mindig az elismerés hangján. Ez esetben jó tapasztalatomról szeretnék beszámolni, mely egy nemrég nyílt kis belvárosi butikban ért. Alkatomból adódóan nehezen kapok magamnak kész" ruhát. Ennek ellenére mégis betértem a Kinizsi utcában levő Sikk-modellbe. A választékkal nem is volt baj, hanem a méretek... A tulajdonosnő azonban kedvesen, előzékenyen sietett segítségemre. A sokadik ruha felvétele után is türelemmel, készségesen szolgált ki. Sőt, látva csalódásomat, ígéretet tett arra, hogy a modellből, mely megnyerte tetszésemet, beszerzi a számomra megfelelő méretet. Azt hiszem, mai rohanó világunkban ilyen figyelmes magatartás jólesik az embernek. Kovács Zoltánná, Békéscsaba Gallyazás elmen így csonkolták meg ezt a közterületen álló japán akácot Békéscsabán, az Orosházi út—Táncsics gtn sarkon. Ugye, „szakszerű munka”?... Fotó: Gól Edit Egy hét pihenés Minden évben egy hetet eltöltünk télen aiz mgtsz üdülőjében. Eddig Harkányban üdültünk mi ndig, ám az idén úgy adódott, hogy Gyulára kértük a beutalót. Csodálatosain szép,' modem, reprezentatív, minden igényt kielégíztő hotel. Igazi paradicsom a pihenni vágyók számára. Tágas, ízlésesen berendezett szobák, színes tévével ellátva. A földszinten szauna, az első emeleten egy hangulatos kis presszó található. Külön dicséretet érdemel a presszót vezető két fiaital férfi, akik kulturált viselkedésükkel, tisztán tartott környezetükkel növelik az üdülő tekintélyét. Az étkezési lehetőség jó, a választék bőséges. A fáradt, munkában megöregedett, idős emberek is bátram elmehetnék, nem kell a lépcsőzéstől tartaniuk, mert az üdülőben lift is üzemel. Szemben az üdülővel van a gyógyfürdő, ahová az Élővíz-csatornán keresztül egy hangulatos kis hídon átsétálhat a fürödni vágyó. Elismerésünk az üdülő összes dolgozójának, hogy számunkra biztosították a kellemes pihenést. Karsai Istvánná, Nagyszénás Ébredj már fel! Még egyszer körülnézek, nehogy itthon maradjon valami! Rendben van — nyugtatom magam. Betettem mindent, még a munkában eltöltött 35 év során megkezdett kézimunkáimat is, melyeket félrerakosgattam, hogy majd nyugdíjas napjaimban befejezem. Vidáman indulok kifelé. Zárom a kaput, fordulok hátra. Szívemet melegség tölti el. Szabályos harcrendben, menetkész állapotban felsorakozott a község lakossága. De várjunk csak! Hát eljöttek az almásiak is? A medgyesiek, kunágotaiak is a többi község, sőt, még a környező városok lakói is? Ez igen! Ezért érdemes volt azt a szép beszédet tartanom! A sok mosolygós arcot, megelégedett tekinteteket látva — úgy éreztem —, a világ íoégére is el tudnék menni velük. Együtt indulunk. Csak megyünk, megyünk a hajnali fényben, szinte kitárva a karunk. Mit bánjuk mi már, ha nő az árnyék, minden, de minden, mi rendelve vár, még fiatalos szívvel fogadjuk. És akkor elém áll a férjem. — Hová mégy ezzel a tengernyi néppel? — kérdi. — Börtönbe! — Hová? Te megörültél!? — Dehogy is! Nagyon íj eszemnél vagyok! Gondolkozz csak egy kicsit! Egész életünkben azért dolgoztunk olyan keményeit, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak könnyebb,legyen. Igaz? Most egyikünk nyugdíja elmegy az adókra, a másikunké a benzinre és akkor még csak nem is ettünk, ittunk, öltözködtünk. Bizony, én nem fizetek adót! S ha nem fizetek — lecsuknak! Képzeld el, milyen jó lesz! Nem kell venni 500 forintos „ajándék” szenet — melegben leszünk. Nem kell venni 100 forintért kenyeret — enni is adnak. Hogy dolgozni kell? Mit számít az a munka ahhoz képest, amit itthon végzünk! Szóval, mi ‘börtönbe megyünk üdülni! Nézz körül! Ezek az emberek is mind ezen a véleményen vannak. Látod, még mindig csatlakoznak hozzánk újabb és újabb szenvedők. Lassan annyian leszünk, hogy az irakiakat is le tudnánk győzni!” Ekkor már a férjem fogja a váltamat, és erősen rázza. — Ébredj fel — mondja. — Ezért nem csuknak le, hanem amid van, elárverezik! Megdermedek. A gondtalan mosoly lefagy az arcomról — de a többiefcéről is —, hiszen ők is hallottak mindent. Ez volt mindannyiunk utolsó reménysugara. A férjem még mindig fogja a váltamat és rázza. ,— Ébredj már fel! Lekései a buszt! Nehezen térek magamhoz. Már nyitva a szemem, de önkéntelenül mégis hátrafordulok, hadd lássarh az én népemet. Dózsa György nézhet, te így a parasztokat. Még látom a hamu színre vált, megkeseredett arcokat! önkéntelenül is a kezükre nézek — nincs benne kasza! Fehér Istvánná, 87 darab, ,3 kg-os kenyér árával, meg 5 forinttal megtisztelt kegydíjas pedagógus
