Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-25 / 47. szám

1991. február 25„ hétfő KHilUKfilc} Megalakult az MDF Országos Választmánya Asztalos Miklósra emlékeztek Körösladányban (Folytatás az 1. oldalról) MDF általános alelnöke hangsúlyozta: az MDF az egyetlen olyan párt, amely­nek legfőbb politikai dön­téshozó testületé területi alapon szerveződött, a helyi szervezetek három-négy főt delegáltak a 88 tagú tömö­rülésbe. A testület meghall­gatta Antall József minisz­terelnök felszólalását az or­szág kül-, bel- és gazdaság­politikájáról. elfogadta hely­zetértékelését. A választ­mány egyben biztosította a kormányzatot és az MDF vezetőségét lojalitásáról, s általános politikai nyilatko­zatot fogadott el, ennek részleteivel azonban nem is­merkedhettek meg az újság­írók. mert a sajtótájékozta­tó idején még nem fejező­dött be .a‘vita. A sajtótájékoztatón meg­jelent ideiglenes ügyvivők szombati eszmecseréjüket „igen szenvedélyesnek" mi­nősítették. A szervezeti kér­dések mellett szó volt az MDF helyéről, szerepéről. Az Országos Választmány olyan bizottságot 'kíván alakítani, amely segíti, fe­lülvizsgálja a vidéki kis szervezetek életét, létfeltéte­leit. Mint mondták: a szer­vezeteknek meg kell újulnia ahhoz, hogy a helyi politi­kában betölthessék azt a döntő szerepet, amelyet az MDF az induláskor felvál­lalt. Az ügyvivők közelebb­ről nem részletezték a kár­pótlásról és az igazságtétel­ről az ülésen elhangzottakat Annyit „szivárogtattak ki”, hogy a Justitia-terv napi­rendre kerülését az Orszá­gos Választmány támogatja. A testület tagjai egységesek voltak a tekintetben is, hogy a gazdaságpolitikának, s az MDF politikájának a mono­póliumok széttörésére, le­bontására kell irányulnia. (Folytatás az 1. oldalról) mert az járt együtt az ötö­dik fizetési osztállyal, ám ez volt a kitelepítésének is az oka. Asztalos Miklós „ve­szélyt jelentett az állam- és közbiztonságra”, ezért neki és feleségének (valamint 300 sorstársának) kényszerlakó­helyet jelöltek ki Körösla­dányban. A ki telepítet teket dupla büntetésként kulák családoknál helyezték el. A Nagy Imre-féle amnesztiával — 1953-ban — ezt az. intéz­kedést feloldották. Akiknek volt hova, visszamehetett. Asztal oséknak nem volt, mert az ő villájukban akkor már az NDK nagykövetsége működött. Az emléknapi rendezvény- sorozaton részt vett és elő­adást tartott Asztalos Miklós életútjától és munkásságáról Pomogáts Béla irodalomtör­ténész. Elmondta, hogy ami­kor az erdélyi irodalommal kezdett foglalkozni, mind­untalan kezébe akadtak az erdélyi születésű Asztalos Miklós régi erdélyi tanulmá­nyai. Az ünnepség másik jeles vendége és előadója Kántor Lajos, az RMDSZ Országos Elnökség tagja, a Kolozsvá­ron megjelenő Korunk című Lap főszerkesztője, az iroda­lomtudományok doktora. Be­szédében kiémelte: — Er­délyben nem Igazán ismert Asztalos Miklós neve, sike­rült őt kitörölni az erdélyiek tudatából. Mint jobboldali, nem szerepelhetett a köz­életben. Az előadó ígéretet tett ar­ra, hogy Asztalos Miklós megismerésében lapja úttö­rőszerepet vállal. Több személyes visszaem­lékezés, meghallgatás után került sor a művelődési ház ünnepélyes névadására, amely 1991. február 23-tól az Asztalos Miklós nevet vette fel. Oravszki Ferenc „Rki időt nyer, életet nyer” nézett ki, hogy napokon be­lül el kell küldeni, a külse­je, a modora kibírhatatlan, volt. Aztán belejött, sikerült munkára fogni. Östehetség. Az ujjaival érzékeli a gyap­jú minőségét. Megbecsült munkás lett. Jól keres. Ta­valy volt két kislányunk, aki színtiszta kettessel végzett a nyolcadikban. Máshoz nem értenek, de ragyogó rajzo­lók tettek. Ha nem ide ke­rülnek, ki tudja; merre kal­lódnak el? Lakatos István ákombákom betűs levelet bogarász elő a táskájából. Olyan kislány ir­ta, akit tavaly a születésnap­ján nem a szülei, hanem a tanár bácsi köszöntött cso­koládéval. Arról számol be boldogan, hogy tanul, és vő­legénye van. Sétálunk, nézelődünk a műhelyekben, a fiúk, lányok szövik, igaizgatják a szőnye­geket. Végtelen türelem kell a munkahelyi hangulat ala­kításához, a lanyhadó kedv élesztőséhez. Hétfőn még a hétvégi diszkó fáradsága nyomaszt, kedden éledeznek; szerdán már kicsit jobban koncentrálnak, csütörtökön újra várják a hétvégét. Él­munkás bizony nemigen lesz belőlük — látom. Bár a ke­zük alól kikerülő mintás, szép szőnyegek alkotásának örömét időnként megsejtik. — Előfordul, hogy nagyon feldühítenek — mondja Sza­bóné. — Hát hogyne, mikor az egyik fruska szemtelenül felesel: „Ez nem élet, itt dol­gozni. A diszkó, a srácok, a szép ruhák, az igen! Más­ként is meg lehet azt Sze­rezni." Ha az én gyerekem lenne, már felképedtem vol­na. Ehelyett leülök vele be­szélgetni: ,' „— Hazamész hét végén? — Nem. A nagymamámhoz utazom. — És a'szüleid nem érde­kelnek? — Apám nem- él, leszúr­ták. — Űristen, mikor és ki tet­te? — Az anyám. Akkor nyolc­éves voltam.” — Ezek után mit mondha­tok? Tesszük a dolgunkat to­vább... Bede Zsóka — Szélsőséges magatartá­sunk, deviánsaik, pszichésen sérültek, speciális általános iskolában végzettek a diák­jaink — sorolja Hanó Pali bácsi (nyugdíjas pedagógus), a gyerekek osztályfőnöke. — Ezekhez sokkal több türe­lem, szeretet, megértés kell, mint másokhoz. Az eredmény akkor sem biztos. Vannak, akik teljesen alkalmatlanok az önálló életre, nem tudják .beosztani a keresetüket (már,; ha van), nem tudnak bevá­sárolni. főzni, mosni. Tessék nézni, az egyik volt diákom rám bízta a pénzét, tegyem Az elkészült szőnyegeket egyengetni, Javítani kell Fotó: Kovács Erzsébet Hogy el ne kallódjanak Ezek a fiúk is ügyeskednek (Folytatás az 1■ oldalról) nőttek, tanárok, szakoktatók, gyermekvédők, munkaügye­sek mennyire szivükön vise­lik a sorsukat. — Az állami gondozottak száma nem csökken, egyre több közöttük az iskolai kép­zésre, szakmunkástanulásra alkalmatlan — mondják a gyermekvédők. — Kellenek ezek a tanfolyamok, fontos, hogy legalább 16—18 éves korukig tanuljanak, ne kal­lódjanak el. Ez Jász József, a gyermek- és ifjúságvéde­lem megyei vezetőjének vé­leménye is: — Ügy emlegetik a felnőtt­kor határát a gyermekeink, hogy itt a viliág vége — mondja. — Tizennyolc éve­sen, szakma, állás, lakás nél­kül a leghatározottabb jel­lemű ember is elbizonytala­nodik. Hát még a mieink! Próbáljuk őket taníttatni, ál­lást szerezni, átmeneti szál­lást nyújtani. Ne lendüljenek át a normális élet határáról a bűnözésbe. Persze nem mindig sikerül. otthon sem látott mást A vézna Marosa szökésben van, Irma haszontalan, de ha ki­zárják a tanfolyamról, mi lesz vele? Mindezek ellenére a gya­korlat színtere, a munkahely tagadhatatlanul nevelő hatás­sal van mindenkire. így pis­lákol a remény szikrája, hogy ezek a gyerekek nem zuhan­nak vissza oda; ahonnan ki­kerülitek. Felnőttkorukban ta­lán nem segélyekből tengetik majd az életüket. „Aki időt nyer. étetet nyer” — vall­ják a gyivisek. Ehhez nyújt segítséget a hivatal és mun­katársa. Selmeczi László és a Textilipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola tagozat- vezetője, Lakatos István. „Csak" annyit keld leküzde­niük, hogy ezek a gyerekek mindannyian lelkileg vagy szellemileg sérültek, dolgoz­ni nem szeretnek, munkale­hetőségük bizonytalan, a csa­ládi hátterük zavaros, kiszol­gáltatottak iltalmak, kábító­szernek, erkölcsi züllésnek. És nincsenek kevesen... Ez nem élet, itt dolgezni A pamutszövő műhelyében találkozunk. A vállalat ta­vaszig biztosítja a helyet az iskolának, sok más segítség­gel fűszerezve!. Két, nyugdíjból visszacsá­bított asszony. Szabó Ferenc- né és Krizsán Györgyné anyáskodik a gyerekek felett. Szükség is van a megértés­re, sok 'beszédre, okos bánás­módra, határoaott döntések­re, mert itt minden otthoni és intézeti hangulat, esemény váratlan hatást válthat ki. — Hogy van-e értelme a sok erőfeszítésnek, bosszan- kodásnak. olykor megalázó helyzeteknek? — kérdem a szakoktatókat, nevelőket. Egymást túllicitálva mél­tatlankodnak, majd lelkesed­nek: — Ilyet kérdezni?! A lökösházi Guszti tavaly ügy takarékba és őrizzem a va­gyonát. Lakásra gyűjt. Min­den pénzét összeszedte, van is már vagy 8 ezer forintja. Hogy lakása mikor lesz, azt nem tudom. A gyerekeket sorra vesz- szük, ki a nagyszájú, de azért ügyes, ki a szemtelen és ki szorul iélki támaszra. Ildi például azóta komolyodik, amióta udvarlója van és nagymamája hazavárja, ha kitanulta a varrószakmát. Az anyját messzire kerüli, csak könnyes szemmel tud rágon­dolni. Arra, aki megszülte őt, akinek a képe alkohol- mámorban és mindig más férfiakkal, rémlik fel előtte Zsuzsáról senki nem tud semmit, napok óta nem jár gyakorlatra. Előfordul egyik­másik fiúval, lánnyal, hogy italos a munkában, hiszen Mise Apor Vilmos püspök emlékére (Folytatás az 1. oldalról) lyen ember lehetett az apát­plébános úr, hogy ennyien szerették öt? — Több mint húsz évig állt a gyulai 'katolikus gyü­lekezet élén, miközben ál­landóan az emberek között járt. Üjtelepen létrehozta a Szent István otthont, ahol rendszeresen beszélgetett a környékbeliekkel. Máriafal- ván óvodaalapítás fűződik a nevéhez. Elindította Gyulán a szegények gondozását, s nagyon sokat tett az iskolák fejlesztéséért. Hosszú tenne felsorolni valamennyi érde­mét! Tény, hogy nagyszerű ember volt, akit nem lehet elfeledni. — Apátplébános úr tavaly szeptemberben került Gyu­lára. Mit jelent egy ilyen hírneves előd nyomdokain haladni? — Természetes, hogy a „nagyok" mellett - ^kicsinek” éra.-magát az ember, de mindenképp példát jelent előttem. Olyat, amely felé igyekezni kell, s ez egyben óriási felelősség is ... Az 1945-ben elhunyt Apor Vilmos azonban nemcsak Réthy István apátplébános­nak jelent példát és utat, hanem magának á gyüleke­zetnek is. Erről szólt a dél­előtti nagymi6e szentbeszé­de. — Apor Vilmos önéletraj­zából három dolgot emelnék ki, ami a ma emberének is fontos üzenet — mondta Réthy István, majd elsőiként a jellemes ember útját raj­zolta meg: — „Ha az ember válaszút elé kerül, mindig a nehezebbet válassza.” Erre a hajdani lelkészt édesanyja tanította.­A második Apor-tanítás, hogy a gyülekezet ne le­gyen rest időt és anyagiakat áldozni a katolikus oktatás­ra, hiszen jó döntéseket hoz­ni csak komoly ismeretek birtokában lehetséges. „A tudás meglátja a mélyen szunnyadó erőt, ami az egész ország java.” Az apátplébános harma­dikként a ma emberére kü­lönösen jellemző pesszimiz­must emelte ki. Mint mond­ta, Apor Vilmos az embe­rek figyelmét „Krisztus fé­nye felé”, azaz a jövő felé irányította. Helytelen tehát a -múlton merengeni, csüg­gedni és panaszkodni, fon­tosabb a jövőnkkel törődni — mondta végül. A megemlékezést az egy­kori püspök halálos ágyán elhangzott utolsó szavaival zárta a gyulai apátplébános: „Kívánom, hogy romjaiból épüljön fel e haza... üdvöz­löm paptársaimat... vezes­sétek vissza az eltévelyedet- teket... Szent István, kö­nyörögj a magyar hazá­ért!...” M. M. változások „Végre robbant a bomba” — sóhajtottak fel a mező­kovácsházi polgármesteri hivatal dolgozói ' a február 4-ei önkormányzati ülés után. A közalkalmazotti in­tézményekben a választások óta köztudottan feszült a hangulat. Különösen érvé­nyes ez Mezőkovácsházára, ahol a polgármester és a képviselőtestület háborúsko­dása során, napról napra fo­kozódott a dolgozók bizony­talansága. Mezőkovácsháza az elmúlt években körzetközponti fel­adatokat látott el, ezért elő­ször az úgynevezett társulá­si formákat kellett felülvizs­gálni. Ezzel párhuzamosan folyt az átszervezés, majd a végső határozatok a február 4-i testületi ülésen születtek meg. Az átszervezést más­nap ismertették a dolgozók­kal, és bevezetésének határ­idejét február 15-ében álla­pították meg. Az átszervezés eredmé­nyeként a hatósági, igazga­tási társulások közül egye­dül a művelődésügyet vál­lalta fel a hivatal, azaz a szabálysértési, gyámhatósá­gi és építéshatósági felada­tok intézését szakemberhi­ányra hivatkozva felmond­ta. A dolgozók létszáma az 1990. december 31-ei álla­pothoz képest 10-zel csök­kent: 5 embernek .megszün­tették a munkaviszonyát, né­gyen saját kérésre, ki kérő­vel mentek más vállalathoz, és egy gépkocsivezetőt áthe­lyeztek másik intézményhez. A képviselő-testület kgt belső szervezeti egység lét­rehozását tartotta szüksé­gesnek, a régi osztály- és csoportfelállás helyett. Egyik szervezeti egység — 12 fő­vel — az a települési szer­vezet, ahol a város működ­tetésének a tervezés, beru­házás, pénzügyi gazdálko­dás és az intézményirányítá­si (oktatás, egészségügy, szo­ciális, kulturális intézmény) feladatok együttese kapott helyet. Elnevezése: város­gazdálkodási-intézményirá­nyító szervezet lett. Ennek vezetését és az építészi ál­last pályázatban hirdették meg. A másik szervezeti egység a hatósági feladatok ellátására irányul. Ide tar­toznak: anyakönyvi felada­tok, népesség-nyilvántartás, gyámhatóság, hagyatéki ügyek, adó, szociálpolitika, szabálysértések. H. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents