Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
1991. február 23., szombat „Elrendezték” a gyulai rendezvényiradát Menjünk inkább Gretne Greenbe? „1 léteit azonnal nemesi rangra emel” (Emerson) Nyugdíj a Nemzeti Alapítványra Dr. Bisztray Tamásnét, Nelli nénit sokan ismerhetik Békéscsabán, Dombegyházon és egyáltalán Békés megyében, A Népújságban mint Hollósy Kornéliának, „a nemzet egykori csalogányának", „koszorús dalkirálynőjének” dédunokája többször szerepelt, hiszen fáradhatatlanul harcol azért, hogy Hollósy művészetét és személyiségét megőrizze emlékezetében ez a térség. De találkozhatunk Nelli nénivel a Máltai Szeretetszolgálat, illetve a Keresztény Demokrata Néppárt tagjai között is. Nyolcvan évesen, lelkesen és őszinte odaadással politizál, kritikusan szemléli az eseményeket és olykor nehezen érti az embereket. Mármint az elégedetleneket, a türelmetleneket és a kötekedőket. Néhány napja televíziós interjú készült dr. Bisztray Ta- másné Csáky Kornéliával abból az alkalomból, hogy Békéscsabán eddig az egyetlen, aki felajánlotta egyhavi keresetét — pontosabban kis nyugdíját — a Nemzeti Alapítvány javára. Nem szívesen állt a kamera elé. Nem volt büszke önmagára. Inkább bántotta, hogy egy ekkora városból... (Folytatás az 1. oldalról) Nem tudni, hogy Fényes Pé,térné, az iroda vezetője megfogadja-e a tanácsot. Csak sejtjük, hogy az életük talán legnagyobb eseményére készülő — templomban, vagy azon kívül esküvő — hamvas leányzók nászuk napján nem ilyen raű- izékről álmodoznak. Szolgáltatási vagy bűnlajstrom? Szóval, ez egy szakma. Ha az ajtó fölött az utcára lógatnák cégérüket, a lajstrom alja a járdát verdesne. Fé- nyesné az iroda elköltözésével van elfoglalva. Az ülésen szóvátette: úgy szervezik át őket, hogy a döntéselőkészítésre jogosult bizottságok nem ismerkedtek meg munkájukkal. Azért a rendezvényiroda statisztikai adatait előkereste. Tavaly két és fél milliós saját bevételüket a város 1 millió 900 ezer forinttal toldotta meg úgy, hogy a támogatás mértéke évről évre csökkent. Szolgáltatásaikért jelképes összegeket kértek: ha valakinek elkészítették esküvői fotóit, az 1500 forintos számlából csak ot- ven forint maradt meg nekik. A városa támogatás azt jelentette, hogy a temetések rendezési, hangosítási költségeinek jelentős részét átvállalta a köz S mit segítettek egy házasságkötésnél? Megrendezték, virágot szereztek be. meghívót, fotókat gyártattak. pezsgőt bontottak, taxit rendeltek, videózásról gondoskodtak, esküvői ebédet, vacsoráit rendeltek. A névadásnál is elébe mentek az igényeknek. Ha pedig valakire a hozzátartozó halála mért csapást, átvállalták az ilyenkor mindenkinél nyomasztó terhű ügyintézést. Gondoskodtak a temetés megrendezéséről, ha kellett, hangosítással is. Elintézték az anyakönyvi ügyeket, segélyt kértek megroi- zóiknak, hetekre megelőlegezték a temetési költségeket.' özvegyi nyugdíjért folyamodtak, árvasági segélyt igényeltek, elintézték a „rá- temetést”, a fedlaplevételt, a sajtóközleményeket. Máskor ők voltak a Télapó, vagy az alkalmi műsor. Tavaly 260 házasságkötésnél 1017 szolgáltatást nyújtottak, száz névadásnál 386, 528 gyulai és 55 városkörnyéki temetésnél 631-féle szolgáltatást biztosították. Rendre fellobogózták a várost, ünnepségeken működtek közre. S mint a testület ülésén kiderült: ők han- gosították azt is. Eddig ingyen. Ügy döntöttek a képviselők, hogy fél évre kísérletképpen költözzön be az intézmény a polgármesteri hivatalba. így szem előtt lesznek? Utána megvizsgálják ismét, hogy gazdaságos-e az iroda működése. A megmaradt három dolgozó a napokban hagyja el a tanács által alig három éve. négymillió forintért felújíttatott, szép küllemű irodaházát. Sokan fellélegezhetnek: éppen ideje ennek. Novembertől ugyanis mindenféle rendű-rangú vállalkozó mustrát tartott náluk. De vajon ki küldözgethette őket? Vagy csak úgy gondolták: nézzük meg anyjuk, ezt a házat, hátha egyszer megürül? Működtettek egy butikot is, Feketefehér volt a neve. Mindent árusítottak, ami a hirtelen jött gyászhoz máshol beszerező e tétlennek bizonyult Egyéb szolgáltatások bevezetését is tervezték. Talán tehermentesíthették volna az önkormányzatot a vendégszobák üzemeltetése alól is. Letiltendi hat hónap Dr. Köstner István képviselő mentőövet dobott a testületnek. Nem fogadták el. — Az alapvető feladatok ellátására sem lesz pénzünk a központi támogatásból — mondta a napokban. — Amitől szebbé és gazdagabbá válhatna a város, arra sohasem lesz központi forrást Lehetőség kínálkozik viszont arra, hogy az önkormányzat vállalkozzon. A rendezvényi ro- da erre jó példa lenne. A tárgyi és személyi feltételek adottak, az üzleti tevékenység jól bejáratott. Egy egyszemélyes kft. létrehozására egyetlen alkalommal, talán egymillió forintot kellett volna áldoznunk. A helyiségek, a jármű bérbeadásából, a haszonból az önkormányzatnak bevételei származtak volna. Ügyvédként érzékelem, hogy az iroda üzletköre után óriási a magánvállalkozók érdeklődése. Ha ők ékben üzletet látnak, akkor egy meglevő szervezetet nem szabad szétverni, felrúgni. — Akkor miért nem fogadták el a javaslatát? — A testületi döntés mögött ott van az is, hogy a rendezvényiirodát sokan a pártállam maradványának tekintették. Holott, bár valóban az hozta létre, mégiscsak meglevő társadalmi igényt elégített ki, s ez az igény nem szűnt meg. Nem mindenki akar egyházi esküvőt, temetést, sőt, az utóbbi időben az egyházak is igényelték közreműködésüket. — Mi legyen a székházzal? — Ha az iroda beköltözik a túl terebélyes városházára, szerencsésen találkozik az anyakönyvi és az igazgatási ügyintézéssel'. A gond inkább a tárgyi és pénzügyi feltétételek beszűkülése. — Javasolták a testület ülésén, hogy a Hétvezér utcai épületben nyíljon Polgármester Söröző. — Gyula viszonylag kis belső üzleti centrummal rendelkezik. Nem boltokra gondolok, hanem valamilyen pénzintézetre, befektetési irodára. — Miért éppen hat hónapos próbaidőt határoztak meg? — Az általam javasolt kft. létrehozására — kis irodalmi túlzással — nem hat hónap, hat óra kellene. Mindenesetre a kft-t február végéig létre lehetett volna hozni. Az ott dolgozók most inkább menekülésre vannak késztetve. Döntöttek: majd eldől Lebenszky Attila alpolgármester is kifejtette álláspontját. (— Még a testületi döntést megelőzően biztattuk az irodavezetőnőt hogy tekintse át: hogyan lehetne a tevékenyréget vállalkozásként végezni — mondta. — Valamiért ezt nem valósította meg. A testület az önfenntartás mellett volt, illetve fel akart szabadítani egy frekventált helyen levő épületet. — Lehetségesnek tartja, hogy a hathavi kísérlet alatt elszállingóznak a dolgozók? — Ezzel számolni kell, mert senki sem szeret bizonytalanságban dolgozni. A testületnek nem volt ideje döntés előtt megismerkedni az iroda feladataival. Ehhez is kell az idő. Ha igény lesz a szolgáltatásokra, megtartjuk az irodát. — Január elején elhangzott egy ülésükön, hogy az iroda fenntartása ateista propaganda lenne. — E felvetésnek nem volt reális háttere. — A Barkas elvétele lehetetlenné teszi az iroda munkáját. — Nem volt ez eléggé átgondolt döntés. A polgármester és a jegyző úrral megbeszéltük, hogy, az irodától nem vonhatjuk meg a gépkocsit. — Mi lesz az épületből? — El tudnék képzelni ott egy kereskedelmi bankot, vagy más pénzintézetet, mert ma nincs olyan bank a városban, amely megfelelő hitelfeltételekkel támogatná a vállalkozókat. A kocka el van vetve. Költözik az iroda. De aejt is érdemes tudni, hogy egy város nemcsak attól lesz szegényebb, ha elemi kár éri, adóval, vagy mással megsarcolják, hanem attól is, ha elveszik tőle azt, amit egyszer már magáénak érzett. K. A. J. — Mondhatom, szégyellem magam. Ám a cél érdekében vállaltam a beszélgetést, és igyekeztem elmagyarázni, hogy mi késztetett engem erre a cselekedetre. Apai ágról ősi történelmi nevet viselek, elődeim a nemzetet szolgálták, ki politikusként, ki törökverő hősként. Csak két történetet említek: 1556-ban Szigetvár védelmében Csáky György Zrínyi Miklós oldalán esett el. Csáky Mihály pedig II. Rákóczi Ferenc híve volt, megosztotta vele a bújdosás keserű kenyerét, és ott is halt meg a bulgáriai Czervo városában. A családunkból többen magas egyházi funkciót töltöttek be, anyai ágról egy példa: Lo- novics József érsek iskolákat, templomokat építtetett. Az 1848-as kiállása miatt elfogták, lemondásra kényszerítették és a melki kolostorba száműzték. Széchenyi István barátja, lelki támasza volt — meséli Nelli néni. Köztudott, hogy országos szinten felfüggesztette működését a Képzőművészek Szövetsége. A Művészeti Alap megyénkben élő tagjai viszont decemberben —mint akkor lapunkban hírül adtuk — összejöttek, s elhatározták, létrehozzák a maguk érdekvédelmi szövetségét. A napokban ismét találkoztak a Békés Megyei Könyvtárban. összejövetelükre ezúttal vendéget is hívtak, Molnár György alpolgármestert és dr. Goldman Györgyöt, a városi kulturális bizottság elnökét. Tájékoztatójukat követően, mely a város helyzetéről, a költségvetés tervezetéről, valamint az új ön- kormányzat és a művészek kapcsolatáról szólt — miként az egyik résztvevő fogalmazott — a képzőművészek „játszották ki kártyáikat”. E sorok írója mostanában többször megfordult népművelők, pedagógusok között is. A gondolatok, melyeknek ők hangot adtak, kísértetiesen hasonlítottak, a szerda Férje családjának Í6 bőven volt része a történelmi viharokból. A dédapa a ’48- as forradalomban való részvétele miatt hét évet ült Jo- sefstadt várbörtönében. Dr. Bisztray Tamásnak lehetősége lett volna Budapest ostroma előtt családjával együtt Nyugatra menekülni, de ő nem volt hajlandó hazáját elhagyni. — Nem kérkedni akarok a családfámmal, csak rámutatni arra, hogy mindannyian, az utódok, kötelesek vagyunk áldozni a hazánkért. Kötelezettséget kell vállalnunk az ország megmentéséért. S nem a név a fontos, hanem az, hogy az ember a szívére hallgasson. — Itt, Békéscsabán 246 mozgássérült él, ez lesújtó szám. S a mindinkább elszegényedő réteg támogatására, az ingyenkonyhák felállítására és üzemeltetésére, a hajléktalanok gondozására és még sok egyébre nincs délutáni összejövetelen elmondottakhoz. Mondhatni úgy is, hogy megyénk értelmiségében minden 'kérdéskör fölé került az aggodalom a jövőre nézve. Csaknem ekkora gondot jelent, hogy ki legyen, aki hangot adjon e kétségeknek, hisz ők — s mostantól ismét a képzőművészekről szólunk — „csak” az alkotáshoz értenék. Pedig kell, hogy hallassák szavukat a fórumokon, melyeken olyan, a művészek számára alapvető kérdésekről esik szó, mint az Alkalmazott Grafikai Biennálé, a művésztelep, vagy az Alföldi Tárlat léte, vagy nem léte... Kérdésként merült fel az is, miként juthatna ez a most szerveződő társaság egy helyhez, egy épülethez, ahol nem csak az összejövetelekre nyílna lehetősége, de a megmutatkozásra, az alkotások árusítására is. A kortárs városi galéria gondolata, mint kiderült, nem idegen az önkormányzat vezetői előtt sem. Az persze más kérdés, hogy a mindent elA Csáky-címeren a levágott török fej elég fedezet. A segítségnyújtásra lenne hivatott ez a nemes célú Nemzeti Alapítvány. összefogtunk, amikor Románia bajban volt, most itthon kell helytállnunk és saját testvéreinket támogatni. Gondoljunk csak az ostrom utáni időkre, milyen nyomorúságosán kezdtük él akkor az életet! Ahhoz képest ma gazdagok vagyunk, de nem lehetünk közömbösek azok iránt, akiknek rosszabb sors jutott osztályrészül, nincs meleg szobájuk, nincs hol lehajtsák fejüket. Nelli néninek nincsenek illúziói: megérti, hogy a negyven év túl hosszú volt, és bizony elfásultak az emberek. Az álarcot, az önzést és a tétlenséget viszont képtelen megbocsátani. Együttérzés, barátság, felébaráti szeretet — ezek a kulcsszavak. S még Thrasolt-ot idézi. mielőtt búcsúzunk: „Ne tusakodjunk a szeretet ellen! Ne vitassuk el, hogy mások létezése is lényeges!” Niedzielsky Katalin söprő anyagias szemlélet, mely egyre jobban veszélyezteti kulturális értékeinket, könnyen elsöpri e csírájában lévő szép kezdeményezést. Pedig a galéria megvalósulása nemcsak a művészeknek, de Békéscsaba művészetkedvelő közönségének is bizonyára örömet jelentene. A közel kétórás eszmecserén még „jó pár kártyát kiterítettek” a résztvevők, és úgy tűnt, a vendégeknek is kedvük szottyant a játékhoz, hiszen támogatásukról biztosították a művészeket, nemcsak a fenti kérdésekben, hanem abban is, hogy segítenek a városban nem egy helyen — intézményekben s közterületen egyaránt — látható értéktelen kiállítások felszámolásában^ s ígéretet tettek arra is, hogy a város gyakorlati életébe, a művészeket érintő döntések előkészítésébe bevonják a szárnyát bontogató — még nevenincs — megyei művészszervezetet is. Nagy Ágnes Rendez vény iroda-ügyek — átlátszó csomagolásban Fotó: Kovács Erzsébet „Az alapítvány segítségnyújtásra lenne hivatott...” Fotó: Kovács Erzsébet A művészek nyertek, de vesztes sincs
