Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

Hogyan kellene privatizálni?

Palotás János a magánvállalkozások talpon maradásárál

Váltsunk nyakkendőt a privatizációhoz?

Fotó: Hámor Szabolcs

A vállalkozást segítő gazdaságpolitika három pilléren: a fizetőképes kereslet bővülésén, a vállalkozások pénzügyi-befektetési lehetőségeit gyarapító gazdasági növekedésen, és az ezt segítő adókon nyugszik. Ezekről a feltételekről, a kisvállalkozások idei esélyeiről beszélgetett a Tőzsde Kurír munkatársa Palotás Jánossal, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnökével.

— A vállalkozók gyakori •panasza,,hogy a magánszféra anyagi kondíciói semmivel sem jobbak az állami vállalatokénál, pedig ők elesnek egy sor olyan előnytől, amellyel az államiak élhetnek.

— A magánszférának szerencsére nincs akkora adóssága, mint az állami vállalatoknak, mert sohasem tudott úgy eladósodni, mint az állami szektor. Soha nem részesült ugyanis kényszerhitelezésben. A bankok százszor megfontolják, mennyit, hány százalékos kamattal adnak a magánvállalkozóknak. Az állami szektor ugyanakkor már jól megszokta — bármennyire hihetetlen, amit mondok — ezt a különleges állapotot: ha egyszer rossz a pénzpolitika, és mesterséges pénzhiányt csinálnak, akkor elkerüli a pénzügyi rendszert. A jól ismert sorbanállásban szépen finanszírozgatják egymást a vállalatok. Persze a magánszférát ebbe a körbe nem engedik be. A magánvállalkozások 90 százalékának pénzforgalma — pénztárkönyveikből ez egyértelműen kiderül — szinte teljes egészében készpénzforgalom.

— Ha ez igaz, akkor a magánszféra adómorálja sem lehet olyan rossz.

— Nem, mert csak fordított esetben lehetne igazán kijátszani az adóhatóságot. Akkor, ha a vállalkozó bevételei jelentkeznének készpénzben, és a kiadásai bonyolódnának másképpen. A vásárlások azonban többnyire készpénzben történnek, és a bevétel nagy része átutalással érkezik a magánvállalkozóhoz. A költségvetés, az államigazgatás, az állami vállalatok zöme átutalással fizet

— Váltsunk témát. Nemr rég két vidéki vállalatnál megkezdődött az az előprivatizáció. Az első tapasztalatok szerint az árveréseken csak az egymillió forint alatti boltokért volt tülekedés. A nagy értékű üzleteket alig lehetett eladni. A VOSZ másféle előprivatizációt akart.

— Szerintünk a pénzügyi

konstrukción változtatni kell. Egy-egy befektetés hitelezésekor nem szabadna elvárni az 50 százalékos saját erőt. Ez képtelenség. El kell fogadni: ha ma egy magyar magánvállalkozó,

mondjuk, egymillió forintot befektet, az állam pedig a

privatizáció révén kilencet kockáztat, akkor is valószínű, hogy a magánvállalkozónak sokkal drágább lesz az az egymillió forint, mint az államnak a kilencmillió. Nem jó az a rendszer, amelyikben bukás esetén az első vesztes a magánbefektető. Meg kell találni a módját annak, hogy a privatizálásra szánt eszközök, állami vagyonrészek versenysemlegesen, a tulajdonformától függetlenül, piaci áron kerüljenek megvételre.

— Ha a nyereségesen dolgozó nagy állami vállalato-j kát külföldi veszi meg, mert) csak ő képes készpénzzel fi-j zetni, ám tegye. A kiskeres-: kedelmi egységek megvásár-j lásakor azonban már nemi biztos, hogy a külföldi vál-j lalkozóknak kell megjelennie. Ezek szinte a világon mindenütt hazai tulajdonban vannak. Itt, ha úgy tetszik, nemzeti érdekből kell diszkrimálni.

— Mit vár a VOSZ elnöke az idei esztendőtől?

— Fordulatot a gazdasági szabályozásban,* valódi támogatást a magángazdaságok számára. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a magánszféra terhei csökkennek, mozgástere pedig nő. Számunk-! ra ma az is hátrány, hogy az állami vállalatnak a pénz puha, könnyebb az eladósodás. Az állami szektorban olcsóbban lehet termelőeszközöket vásárolni, ezért fordul mind a hazai, mind a külföldi működő tőke üzleti érdekből az állami nagyvállalatok felé. Viszont ha felismernék a kormányzat új szabályozási szemléletét, azt, hogy Magyarországon hosszú távon a magánszféra valódi előnyöket élvez, akkor figyelmük felénk fordulna.

G. R.

Épületet csak kamarai tag tervezhet!

A minap újabb kellemetlen hír röppent fel a sajtóban: eszerint az építészek — kamarájuk megalakulása után — tetemesen megemelik majd a tervezési díjat. Volt napilap, amely ügy értesült : az összköltség 20 százalékát kérik majd a tervezőmunkáért. Ez bizony alaposain mellbevágta az épít- tetőket, ezért utánajártunk: van-e valós alapja a híreszteléseknek? Beszélgetőpartnerünk Maros Tamás, az építészkamara alapszabályának és kiegészítő szabályzatainak egyik összeállítója, a nemrég életre hívott, kilenc főből álló építész ön- kormányzati bizottság tagja.

— Elöljáróban le kell szögeznem: szó sincs a tervezési díjak ilyen mértékű emeléséről! Az egész egy félreértés révén kerülhetett a köztudatba. A Magyar Építőművészek Szövetsége készített egy szakmai vitafórum elé szánt anyagot, amelyben egyebek között — példaként — valóban 20 százalékos tervezési díj szerepel. Ezt kapta föl — már- már elfogadott tényként — a sajtó, holott mi is tudjuk: ilyen tervezési díjhányaddal bezárulna az a piac, amelyről valamennyien élünk.

— Akkor mi a valóság?

— Ami azt illeti, az sem éppen szívderítő. Az alaphelyzet a következő: a tervezési díiakat ma semmi sem szabályozza, mindenki annyit kér, amennyit akar, illetve amennyinek a megfizetésére számíthat. Tény, hogy az úgynevezett engedélyezési tervekért fizetett őszszeg nevetségesen alacsony, s a tervezési díjak általában nem tükrözik a beléiük fektetett szellemi munka értékét.-*■ Eddig milyen díjszabással dolgoztak a tervezők?

— Vagy a kivitelezési munkák önköltségére vetített százalékban, vagv pedig úgynevezett mérnöknapban számolták el a tervezés! költségeket. A lakossági építkezéseknél általában az előbbi elszámolás volt szokásos, ám hogy ez a százalék mekkora, arról semmiféle hiteles felmérés nem készült a közelmúltban. Egy biztos: igen nagy lehet a szórás díjakban, s mert boldog-boldogtalan tervezhet, éppen ideje változtatni a helyzeten.

— Február 21-én alakul meg a Magyar Építőművészek Kamarája* hacsak nem vall kudarcot az alakuló közgyűlés. Az akkor megvitatandó alapszabály-tervezet és a többi dokumentum tártaim® már ismert a szakmában. Én is azokra hivatkozva mondhatom: májusban közzétesszük az új tervezési díjszabásra vonatkozó — hangsúlyozom, nem kötelező érvényű — ajánlatunkat. Ebben valóban a tervezési díjak értékén való elismerése szerepel. Ezt a mai gyakorlathoz képest valóban emelésnek nevezhetjük. De nemhogy az épület összértékének húsz, de még tíz százalékát sem érhetik el általában a lakóházak tervezési költségei. Persze, különbséget kell tenni a viszonylag egyszerű, két-három milliós építkezések és a luxusberuházások között, hiszen a létrejött érték sem hasonlítható össze. Egy 50 milliós rózsadombi villa építtetőiével szemben miért lenne lágyszívű a tervező?

— Továbbra is fennmarad a káosz a tervezők körében? Magyarán: lesz-e életterük a kontároknak a tervezés és építés folyamatában?

— Én nagyon remélem, hogy nem. Ami konkrétum: a jövőben a tervezési munkát csak a kamara tagja vállalhatja el. Ez egyben azt is jelenti, hogy az építészek — akik közül a mai szövetségbe 1150-en léptek he — rákényszerülnek a kamarai tagságra, ha dolgozni akarnak. így mintegy ötezer tagra számítunk, tőlük viszont megköveteljük a szakirányú felsőfokú végzettség Igazolását. vagy ha már ennek hiányában is régóta terveznek, három-öt éves türelmi idővel a diploma pótlását.

Schöffer Jenő

Hz Express Money, a Bingó és társai...

Magyarországon is felvi- rágzik a szerencsejátékok korszaka? A jelek mindenesetre erre utalnak. Amíg korábban csak néhány államilag szervezett — totó, lottó. lóverseny — fogadási forma létezett, ma már lépten- nyomon kaparás sorsjegyeket, Sors-I-t árulókba botlik iártában-keltében az ember, s nemrég megnyílt a bingó- terem is Budapesten. Megszületett már a játékszenvedély, és az anyagi kockázat- vállalás „ideológiai magyarázata” is: inflációs időkben a nép Fortunától várja a megváltást. Ám úgy tűnik, e játékok szervezői semmit sem bíznak a véletlenre, s a profit reményében alaposan kihasználják a törvényalkalmazók mulasztásait. A sorsjátékokról szóló, s ma is hatályos 62/1987-es PM számú rendeletet ugyanis sem az Express Money-t forgalmazó Samex Kft, sem pedig a bingótermet működtető és a Nyugaton igen népszerű játékot nálunk meghonosító Bingó Kft. nem tartotta be.

— Hogyan működhetnek mégis zavartalanul? — kérdeztük dr. Bócz Endrétől, a fővárosi főügyésztől.

— A kérdést a Bingó Kft. esetében múlt időbe kell tenni, mert már tájékoztatást kaptam a Legfőbb Ügyészségtől arról, hogy a kft.-t a bingójáték megszüntetésére kötelezi. Érre a határozatra egy törvényességi óvás elbírálása után került sor, s az óvásnak az a háttere, hogy a Bingó Kft.-t a cégbejegyzési eljárás során fontos engedélyek hiányában, tehát törvényellenesen jegyezték be.

— Milyen engedélyekre lett volna szükségük?

— A hatályos jogszabályok értelmében olyan sorsjátékot, amelyen pénz a nyeremény, csak pénzintézet szervezhet. az is csak a Vám- és Pénzügyőrség, valamint a pénzügyminiszter engedélyé• vei. A kft. nem tekinthető pénzintézetnek.

— És ehhez jön még a többi engedély hiánya ...

— Igen. A kft.-t eddigi működéséért jogilag mégsem lehet elmarasztalni, mert el kell fogadni azt a védekezésüket. hogy ha egyszer a cégbíróság valamennyi megjelölt tevékenységi körükkel együtt bejegyezte őket, akkor teljes ioggal lehettek abban a hiszemben, hogy a bingót is szabályszerűen szervezik.

A helyzet csak a Legfelsőbb Bíróság most született határozatával változott: ettől a perctől kezdve már tudatában kell lenniük, hogy ha folytatják a játék szervezését. az törvényellenes.

— Az Express Money viszont változatlanul kínálja magát az utcán, boltokban, úton-útfélen, noha árusítására a pénzügyminiszter ugyancsak nem adott engedélyt. Igaz. forgalmazói a Vám- és Pénzügyőrség engedélyét megszerezték, s cégüket is bejegyeztették.

— Amennyire történetüket ismerem, ők is azzal tudnak védekezni, hogy a cégbejegyzés során világosan meghatározták. mire akarnak vállalkozni.

— Valóban az lenne e furcsák ellentmondások oka, hogy a most érvényben levő jogszabályok nem határozzák meg elég világosan, hogy mi a szerencsejátékok szervezésének feltétele?

— A hatályos törvények teliesen világosan rendelkeznek minden fontos szempontról. Az más kérdés, hogy eljárt-e néhány pontjuk felett az idő. ám amíg hatályban vannak, azok szerint kell, vagy legalábbis kellene eljárni az állampolgároknak és a hatóságoknak is.

— Joghézagról tehát szó sincs ?

— Ha van is joghézag, az itt kifogásolt jelenségek nem a szükséges szabályok hiányának. hanem annak tulajdoníthatók. hogy a létező szabályok nem érvényesülnek hiánytalanul. 8. J.

Pénteken este találkozott dr. Remport Katalin országgyűlési képviselő medgyes- bodzási választóival.

Kozinszky Zoltánná polgár- mester egy üdvözlő mondatnyinál nem akart többet elvenni az időből. A képviselőnő — mondta is előre — csak néhány bevezető gondlatot vetett fel: fontosabbnak tálállta megismerni a megjelentek kérdéseit és véleményét

— Kárpótlást ígértünk — vágott a sűrűjébe. — A törvénytervezet nem azonos a programunkban ígérttel. Az Alkotmánybíróság ugyanis kimondta: a szövetkezeti tulajdon is tulajdon, így szent és sérthetetlen. Igazságtalan volt a téeszbe kényszerítés, de mindez jogilag nehezen megfogható. Ha az állam a szövetkezeteket egyetlen döntéssel feloszlatná, akkor olyasmihez nyúlna, amihez nincs joga. Elhúzódott a földkérdés rendezése ...

— Mert úgy akarták — ,sütétlenkedett” közbe egy idős ember.

— Nem egészen így van ez, bácsi — függesztette fel Remport Katalin gondolatai fonalát. — Ha azt akarjuk, hogy a programunkból minél több megvalósuljon, akkor kompromisszumokra kell törekednünk.

Magyarázta, hogy a földkárpótlás alapja az évszázados múltú aranykorona-érték; a kárpótlási jegyért föld is vásárolható.

— A mi bizottságunkban egy kisgazda képviselő elfogadta a törvénytervezetet, ketten pedig tartózkodtak. Nem akarjuk, hogy tovább húzódjon a tulajdoni kárpótlás. Ezért is később rendezzük majd a többi sérelmet: a muirtkatáborba hureoltakét, a lecsukottakét és a kitele- pí tettekét. Ők várhatóan a privatizációból befolyt ösz- szegből elkülönített három- milliárdos alapból részesül| hetnek.

Akik hozzászóltak, nem is egyszer megtették, Acs István a tanyája elvesztésének keserveit idézte fel, s kárpótlást kért a négy év hadifogságért. Faragó Kálmán nem vitatta ezek jogosságát, de ő is kérdezett valamit, amitől egy pillanatra megállt az idő és csend lett a teremben: „Az én apám meghalt a háborúban. Én milyen kárpótlást igényeljek?"

Maczkai József — kisgazda brosúrával a kezében — egy másik településről „ugrott át” Medgyesbodzásra. A nála levő lapokból azt a következtetést vonta le, hogy az új parlament minden eddigi döntése alkotmányellenes. Remport Katalin egy szemrebbenést sem engedélyezett magának a koalíciós társ nem éppen helyzetét javító raeg- nyivlánulása hallatán. A jogász logikájával és a politikus szenvedélyességével pepiik ázott:

— Talán éppen Zsíros Géza mondta azt, hogy Az alkotmányt kellene megváltoztatni, minthogy a döntések megfelélnek a mai alkotmánynak. Ami a földet illeti: ha járaékot fizetnénk utána, ez a költség beépülne az árakba, s ez gerjesztené az inflációt. Minden amellett szól, hogy az kaipja vissza a földet, aki ott ás él és földműveléssel foglalkozik. Ne annak juttassuk, aki nye. részkedni akar rajta. Nem régen tárgyaltunk egy cseh Is szlovák küldöttséggel a kárpótlásról. Náluk sem könnyű a helyzet, noha az öröklés a dán rendszert követi: egy személy örökli a földet, feltéve, ha megműveli.

Elmaradott térségben élnek a medgyesbodzásiak, csak hát ezt hivatalosan még nem mondták ki róluk. A tsz-elnök Remport Katalin segítségét kérte a „szegénységi bizonyítvány" beszerzéséhez, aki bár szebb feladatot is el tudna képzelni, mégis felajánlotta azt. A találkozó vége felé derült ki, hogy már eddig is kézzelfogható segítséget tudott nyújtani: Visszaszerzett Medgyes- bodzásnak két és fél millió, egyszer már elveszettnek h itt forintot. A polgármesterasz- szony az önkormányzatok hatásköréről, vagyonáról és gazdálkodásáról szóló törvények hiánya miatt panaszkodott. A képviselőnő pedig a parlamentnek az idővel folytatott kétségbeesett versenyfutását mutatta be. Vélemények, álláspontok közeledtek egymáshoz. Talán csak a vedégségben levő kisgazda nem „ült közelebb” Remport Katalinhoz: búcsúzóul kifejtette, hogy „Ennek a kormánynak le kellett volna mondania az őszi választások után”.

Kiss A. János

A KINDER TOJÁS CÍMKEGYÜJTÉSI AKCIÓ NYERTESEI.

I. díj: olaszországi utazás 2 főre,

Bálint Olivér, Gyula, Vár út 28.

II. díj: TEC Video Recorder,

Baros Anikó, Baja-, Kölcsey út 43.

III. díj: Colortron színes tv,

Urbán Judit, Tószeg, Zrínyi <út 5.

Ezenkívül kisorsoltunk 260 db ajándékcsomagot.

A KINDER REKORD VIGASZVERSENY ELSŐ HÁROM NYERTESE:

I. díj: Philips sztereó rádiós magnó,

Héja Nikolett, Medgyesegyháza, Október 6. Itp.

B ép. III. em. 14.

II. díj: BMX kerékpár,

Jaikus Ferenc, Esztergom, Béke tér 60. IV. em. 16.

III. díj: 2 személyes túrasátor,

Fodor István, Kiskunhalas, Csillag u. 2.

A sorsoláson nem nyert személyeket rangsoroltuk.

Minden játékos, aki legalább 40 db érvényes címkét beküldött, jutalmat ikap.

Minden nyertest levélben is értesítünk.

Az első három helyezett vállalatunk központjában veheti át nyereményét, a többit postázzuk.

Címünk: KUNSÁG FŰSZERT,

Szolnok, Szapáry út 22.,

ahol a nyertesek névsora megtekinthető.

Föld, föld, föld...

Dr. Remnort Katalin Mednvesbodzáson