Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
1991. február 16.. szombat SPORT SPORT SPORT SPORT Argentína után Colo Colo torna Szombaton irány Rosario Szombaton Indul útnak Dél-Amerikába a magyar labdarúgó-válogatott, amely Jövő kedden Rosarióban a világ- bajnoki ezüstérmes Argentínával játszik barátságos mérkőzést. Lévén, hogy a dél-amerikai legénység is erőteljes átalakuláson ment keresztül a tavalyi Mondiale után, talán nincs is sok ok a félelemre. Am a szigorú papírforma mégis azt jelzi, hogy a házigazdák feltétlenül esélyesebbek. A Mészöly Kálmán szövetségi kapitány vezette magyar együttes Rosario után Chilébe rándul át, s ott pályára lép a Co o Colo tornáién. maid február 25-én indul haza. A válogatott keret tagjai a péntekre virradó éjszakát már a Hotel Stadionban töltötték, pénteken délelőtt fürdés és gyúrás szerepelt a műsoron a szállóban, délután pedig kisebb átmozgatást vezényelt Mészöly Kálmán. A foglalkozások előtt két ferencvárosi kerettagot kérdezett az MTI munkatársa arról: mit várnak, milyen reményekkel utaznak? Fischer Fái: — Nem tagadom, vannak félelmeim. Egyrészt nem kedvelem a hosszú repülőutakat, másrészt pedig ebben a veszélyes időszakban az ember szorongva ül a repülőre ... Ami az esélyeket illeti:mivel alig ismerjük a leendő ellenfelet, a lényeges az lenne, hogy ne ijedjünk meg a nagyobb névtől. Hosszú alapozás után vagyunk, erővel bírni kell. a forma pedig maid kiderül Rosarióban. Pintér Attila: — Nem vitás, a légiósokkal bizonyosan erősebb lenne a magyar csapat, de hát, ha nem jöhetnek, hát nem jöhetnek. A feladat adott, a legjobb tudásunknak megfelelően illik azt megoldani. A magam részéről ígérem, mindent megteszek majd, hiszen a védelem tengelyében bizonyosan nem fogok unatkozni. Jó lenne kedvező eredményt elérni, hiszen közelegnek a tavaszi Európa-bajnoki selejtezők. Ha jól „járna a labda” a magyar lábakon a három dél-amerikai összecsapáson, az bizonyosan erőt és önbizalmat adna nekünk. Ha a BMTE visszalép... Napok óta köztudott, az újságok Is megírták, bogy a Debreceni MTE kimondta feloszlását. A nagy gond egyik kisebb hajtása: mi lesz a különböző bajnokságokban résztvevő csapataival? A DMTE labdarúgóinak például a sorsolás szerint március 10-én otthonukban pályára keUene lépniök a DVT1C ellen az NB II Keleti csoportjában, A kérdésekre Czékus Lajos, sz MLSZ ügyvezető igazgatója válaszolt. Mi a helyzet pillanatnyilag a DMTE-vel? — Még a megszűnést kimondó közgyűlés előtt telefonon felhívott Dankaházi Jáaos elnök. Elmondta: nincs pénzük a lab- darúgóosapat további működtetésére, valószínűleg vissza fognak lépni. Azt javasoltam, hogy próbáljanak meg más támogatót szerezni, hiszen akkor folytathatják a bajnokságot. Azóta annyit tudok, amennyit az újságban olvastam, hivatalos értesítés semmilyen formában sem érkezett az MLSZ-he. Mit mond Ilyen helyzetre a bajnoki kiírás? — Amennyiben más szponsort találnak, akkor folytathatják a bajnokságot, eredményüket — ha változtatnak — az új néven vezetjük tovább. Ha visszalép a DMTE, akkor valamennyi eddigi eredményét törölni kell, a táblázaton az utolsó helyezett után „visszalépett” megjegyzéssel a bajnokság végéig feltüntetjük a nevét, ám az őszi eredményeiket természetesen megsemmisítjük. Igazságos ez a megoldás? — Véleményem szerint csak ez az Igazságos megoldás, különben a bajnoki sorrend szempontjából sem lenne egyenlőség az ellenfelek között. Akitől kikapott a DMTE, annak ez most rosszul jönne, akit megvert, az pedig örülne. Ezért kell törölni minden mérkőzésüket. En személy szerint még bízom benne, hogy a debreceniek találnak szponzort és március 10-én folytatják a bajnokságot. 16 előjelekkel a Tisza Volán ellen Vasárnap, február 17-én, 17.30 órakor, Szegeden, Soltész, dr. Soós játékvezetők közreműködésével — a visz- szavágás reményében — lép pályára NB I-es bajnoki mérkőzésen, a Békéscsabai Előre SE férficsapata a TÍ3za Volán ellen. Mint az ismeretes, ősszel a békéscsabai összecsapást nagy küzdelem után 26—24-re a vendégek nyerték meg. S bár az előző fordulóban Nyíregyházán, az utolsó másodpercekben kapott góllal elvérzett a lilafehér csapat, de a hétközben történt események mégis bizakodásra adnak okot. Hiszen a piros llappal kiállított kapus, Tóth Gyula ügyében kedden kedvező döntést hozott a fegyelmi bizottság. Dorgálásban részesítették; így biztosan ott lesz a csapatban. A sorkatonai szolgálatot töltő Pocsai Tibor sorsa is rendeződni látszik, mert két hónap kényszerű szünet után újra edzésbe állt. Ugyanakkor már nincs „gazda” nélkül sem az együttes: Bikfalvi Ferenc lett az új technikai vezető, akivel a bajnokság végéig kötöttek szerződést. És biztosan segít majd a csapatnak tervei megvalósításában az az ötven szurkoló is, akik ktílön- busszal utaznak el Szegedre. Tegnap ismét benépesült a békéscsabai sportcsarnok: ekkor vette kezdetét a ÜL Farsang Kupa kispályás gyermek labdarúgótorna. Az .első mérkőzésen a békéscsabai Padrah iskola diákjai mérték össze tudásukat a kunhegyesiekkel, s a rendes játékidőben nem tudták eldönteni, ki a jobb az összetettben, ugyanis 4-4 pontot szerzett mindkét gárda, s a gólkülönbségük is egyforma volt. A hétméteresek viszont a vendégeknek sikerültek jobban... Fotó: Fazekas Ferenc Levél és válaszlevél Primus inter pares A Békés Megyei Népújság 1991. február 8-i számában F. I. aláírással jegyzett „A sportnak még adósa a rendszerváltás" című írás legtöbb megállapításával és a cikk címében is jelzett következtetéssel messzemenően egyetértek, s csupán egyetlen — ám a megye sportéletét sértő — megjegyzésre kívánok reagálni. A szerző a várható megyei költségvetési sporttámogatás elosztását taglalva az alábbi sommás megállapítást teszi: „Miközben mesz- szemenően figyelembe akarják venni a kisebb-nagyobb településeknek nyújtandó támogatást, kívánatos lenne egy másik elv érvényesülése. Nevezetesen: a nemzetközi és hazai élsportban is kiemelkedő eredményekre aspiráló szakosztályok, sportolók mégiscsak Békéscsabán, az éppen kisebb egységekre bomló Előrében dolgoznak." Ügy gondolom, hogy ez az állítás mélyen megbántja azokat, akik a megye másmás településein — de Békéscsabán kívül — a nemzetközi és a hazai élsportban eredményeket mutatnak fel. Mert F. I. nem kevesebbet állít (vagy sugall), hogy csak és kizárólag a Békéscsabán működő szakosztályok és sportolók azok, akik a hazai élvonalhoz tartoznak. Vagy ha nem, akkor is elsők az egyenlők között, s így több — vagy az egész — megyei költségvetési sporttámogatásra tarthatnak igényt. S ez nem a rendszerváltás szemléletét tükrözi. Részese és szenvedője volt sportegyesületünk — amely NB I A osztályú női kosárlabdát, NB I B osztályú férfi kézilabdát, első osztályú versenyzőkkel felálló kajak-kenu szakosztályokat is működtet — annak a megyei költségvetési gyakorlatnak, amely csak morzsákat juttatott, miközben az Előrébe pumpálta a pénzt. Ugyan 1990 elején egy demokratizálódási folyamat a megyei költségvetési támogatás elosztásában is elindult, de az csupán az első — kompromisszumokkal tűzdelt — lépés volt az „egyenlő eredményességért, azonos támogatást" elv megteremtésében. De éppen a csabai érdekek túlsúlya miatt csak kompenzálni tudott, s így történhetett, hogy 1990-ben a szarvasi kosárlabda csak 1 milliót ért a megyének, miközben az előrés lányok 1,4 milliót. S Békéscsabán már a második sportcsarnok építésére jutott megyei költségvetési támogatás tavaly, addig Szarvasra ilyen célra egyáltalán nem. Az átmenetet, a fokozatosságot a támogatások demokratizálásában is biztosítani kell — mondták akkor a megyei tanácstagok és sportvezetők. Tudomásul vettük, hallgattunk, mert az 1990. évi támogatás több volt, mint a ’89-es. De most F. 1. nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Szarvason a kosárlabda, Orosházán az asztalitenisz, Gyulán az úszás, Me- zőkovácsházán a lovassport ugyan jó, hogy van, de nem a hazai élvonalat képviselik, erre csak azok aspirálhatnak, akik Békéscsabán, az Előrében vagy azon kívül dolgoznak. Nem vagyok Békéscsaba- ellenes, tisztelem Ónodi, Bökfi, az úszók, a kézilabdázók eredményeit és erőfeszítéseit létük fenntartásához, vallom, hogy szükség van költségvetési támogatásukra. De azt is vallom, hogy ha a megyei közgyűlés a sportban valóban rendszerváltást akar, akkor a támogatási összeg elosztásakor nem differenciálhat települések és szakosztályok között, hanem csakis az eredményesség és az egyenlő mérték lehet elosztási elve. Ha élsport van Gyulán, Orosházán vagy Szarvason, az ugyanannyit kell érjen, mint Békéscsabán, s megyei költségvetési támogatásra is éppoly mértékben jogosult. S akkor a most születő demokráciában nem lesz primus inter pares, s akkor talán kevésbé lesz adósa a sportnak a rendszerváltás. Dr. Nyíri Dezső, a Szarvasi Főiskola Medosz SE ügyvezető elnöke; aiz NB I-es női kosárlabdaliga elnöke. Tényleg, ki az első az egyenlők között? Sokat vitatkozunk mostanában újságíróberkekben is azon, vajon melyik a követendőbb, a több, a hasznosabb? Az eseményt, annak történéseit regisztrálni, úgymond „visszaadnia” az újságírónak, avagy egy-egy beszámoló, tudósítás sorai közé beépítenie saját mondanivalóját, uram bocsá’ az eseményen jelenlevők álláspontját kihangsúlyoznia, fókuszba állítani. Frank Taylortól tudom, hogy náluk már a harmincas években is inkább dívott, miszerint a tudósító írja le, amit Iát, a többit pedig bízza a legfőbb ítészekre, azaz az olvasókra. Mr. Taylor a sportújságírók világszervezetének nagytekintélyű angol illetőségű elnöke, véleményére igazán érdemes odafigyelni. Jómagam hajlok rá, hogy — bizonyos orientáló szerepet természetesen felvállalva — a mostani, meg nem állapodott időkben az a szerencsésebb, ha inkább tisztességes terepfényképezést végez a krónikás. Persze, a félreértés lehetősége így sem kizárt, sőt. Igencsak gyakori. Írhatnám ebben a válaszfélében, vagy inkább kiegészítésben, hogy dr. Nyíri Dezső azt igyekszik kihámozni a szóban forgó tudósításból, amit leginkább szeretne, vagyis, hogy már megint csak Krahácsot nyomják... Jól tudjuk, a Krahács-szerű helységek nagyon is letűnőben vannak, és a jövőben méginkább kevesebb lesz az umbulda lehetősége, az oldalról odanyomott pénzek akár már útnak indulásuk előtt kitudódnak. A nyilvánosság ereje pedig — ezt is jól tudjuk — nőttön nő. Mégsem mondom, hogy a szarvasi elnök mindenáron ki akar valamit hámozni, ami ott sincs, mert régóta ismerem, felkészült, korrekt sportvezetőnek tartom. Hogy védi a maga, illetve klubjuk érdekeit? Mi sem természetesebb, sőt, mostanság mindennél jobban szüksége van a közösségeknek arra, hogy védjék érdekeiket És ő ezt teszi, amikor — talán a várhatónál is érzékenyebben — reagál mondjuk egy ilyen mondatra: „Miközben messzemenően figyelembe akarják venni... mégiscsak..." satöbbi Nos, e sorok írója nem állít, nem is sugall — közvetít gondolatokat. Ez esetben olyanokat, amelyek ott elhangzottak. Értelmezés kérdése, de szerintem ebből nem az következik, hogy Primus inter pares, vagyis, hogy a Békéscsabai, félig-meddig még Előre Spartacus első az egyenlők között. Nem vitatva egy pillanatig sem, hogy a szarvasi kosarasok, a mezőhegy esi, az orosházi és a füzesgyarmati lovasok, a gyulai modellezők és erőatléták nem tartoznak az elsők közé. Magam is úgy látom: egyformán kiemelkedő eredményeket produkálók közt mindenki egyenlő legyen. A pénzosztásnál is. Annak azonban nem lennék híve, ha a megyei közgyűlés mondjuk, elosztaná hetvenkétfelé a minimum hétmillió, maximum 30 millió forintot. Lélekszám és mindenféle más kvóták szerint. Mert akkor ugyan mindenkinek lenne egy kis igazsága, csak éppen semmit sem érne vele. Belőle edzőket fizetni, utánpótlást nevelni, versenyeket rendezni ugyanis aligha lehetne. Milyen jó lenne most a két évvel ezelőtt megalakított megyei sportegyesületeket tömörítő szövetséget segítségül hívni! ők bizonyára sok okos gondolatot tudnának cserélni egy pénzelosztási ügyben szervezett fórumon. Ez a jobb sorsra érdemes szervezet máris megszűnt, még mielőtt megalakult volna igazán. Hinni sem merem, hogy azért nincs szükség rá, mert a rendváltás előtt hívták életre, s hogy nincs pántlikás zászlaja. De ez már egy másik történet, ami messzebb vezetne. Fábián István Egy gól Kecskeméten Nem sokat pihent a békéscsabai labdarúgócsapat a nagyváradiaktól elszenvedett 3—0-ás vereség után (tehát nem 2—0, mint két nappal ezelőtt tévesen írtuk), Kecskeméten léptek pályára a helyi NB Il-es KSC ellen. Kecskeméti SC—Békéscsabai Előre Spartacus 0—1 (0—1). Kecskemét, 100 néző. V.: Fazekas. Békéscsaba:Baji — Takó, Ottfakán, Szenti (Pápa), Zahorán — Majort,., Csató, Csanálosi (Belvon), Kasik —• dr. Kovács (Árgye- lán), Miklya (Nagy I.). G.: Major L. BÉKÉS MEGYEI léHHUKTAtj Politikai napilap. Kiadja a Népújság Kft., Békéscsaba. Felelős kiadd: dr. Serédi János, Martin Feidenkirchen ügyvezető igazgatők. Főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, a szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy utca 4, szám. Pt.i 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 145 forint, egy évre 1740 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
