Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

1991. febrnár 16., szombat Tej után túltermelési sokk gabonából? Csillagászati kukoricaár • • Milliós feleslegek • Drasztikus állatállomány-csökkenés Új életre kel a Liska-modell? Adómentes kisvállalkozás 0 A Liska-féle vállalkozási modell másfél évtizede került a köztudatba, amikor a modell „szellemi atyja”, Liska Tibor közgazdász a Szentesi Felszabadulás Tsz-ben elképzelései gyakorlati megvalósítását is kipróbálhatta. Az általa szerve­zett kis csoport néhány éven át bizonyította az akkor még ugyancsak eretneknek számító gondolatok életrevalóságát. Eladatlan húshegyek, tej­termékektől roskadozó rak­tárak, csatornába öntött, frissen fejt tej. Röviden ma így jellemezhető a szerke­zetváltási pályára kényszerí- tett, valamikor jól prosperá­ló hazai agrárgazdaság. A friss információkból pedig arra lehet következtetni, hogy az újabb túltermelési krízis a gábonafronton tör­het ki. Ha nem is heteken belül, de a betakarítások idejére minden bizonnyal. Lehet, hogy a kombájnból a búza a tárolók helyett az árokba kerül? A kérdés min­den bizonnyal bizarrnak 'tű­nik, de ha gyorsan és követ­kezetesen nem dolgozunk ki egy komplett agrárpiaci rendtartást, s nem valósít­juk meg, akkor könnyen elő­fordulhat egy újabb túlter­melési sokk. Utón a segélykukorica Augusztusban még takar­mányhiányról szóltak a hi­vatalos jelentések, arról, hogy az aszály miatt a ha­zai állatállomány takar­mányszükséglete is veszély­ben van. S hogy ne szökje­nek az amúgy is magas ga­bonaárak a csillagos egekig, ne veszélyeztessük ezzel a hústermelés hazai és külföl­di piaci pozícióját, indokolt­nak tűnt a kormány - gyors és határozott intézkedése a gabonakiviteli tilalom beve­zetésére és az importengedé­lyezése 685 ezer tonna kuko­rica és egyéb gabona vásár­lására közel 80 millió dollár értékben. Sőt, további intéz­kedésként az Egyesült Álla­moktól a kormány 50 millió dollárért 385 ezer tonna se­gélykukoricát is kapott. A kistermelők, egyáltalán a sajtót olvasó állampolgárok ekkor arról is értesülhettek, ezzel a kukoricamennyiség­gel letörik a magas belföldi árat, amely várhatóan má­zsánként hat-hétszáz forint körül stabilizálódik. A kukoricaimport egy ré­sze meg is érkezett. Arról viszont továbbra sincs in­formáció, mikor jelenik meg a kereskedelemben és meny­nyiért? Például, az egyik je­lentős tételt vásárló Békés megyei vállalat ma sem tud tájékoztatást adni arról, mennyi is lesz az ár. Tény viszont, hogy az USA-ból eddig érkezett kukorica mi­nősége messze elmarad az itthon megszokottól. Törede­zett, avasodásra hajlamos. Űjabb tisztítása elkerülhe­tetlen, s a teljes értékű sze­mek aránya 60—80 százalék körül mozog. Ám, furcsa módon a kuko­rica ára mégsem csökkent. Sőt, eleddig példátlanul ma­gas értéken, mázsánként ezer-ezerkétszáz forintért le­het a kiskereskedelemben megvásárolni. Ugyanakkor Békés megyében, de minden bizonnyal az ország többi részén is a raktárakban van a tavalyi termés jelentős ré­sze. A megyében működő gabonaegyesülés, a Gabona­forgalmi Vállalat és a Te­szem levélben fordult a föld- művelési tárcához, kérve, in­tézkedjen az exporttilalom feloldása érdekében, illetve a kormány adjon exporttá­mogatást a termelőknek, mi­vel a gabona világpiaci ára mélypontra zuhant. Vélemé­nyük szerint főleg a búzá­nál lenne ez indokolt, mivel ma már tonnánként 100 dol­lár alatti eladások is köttet­nek a tőzsdén, s ez az árbe­vétel nem nyújt fedezetet a hazai gabonatermelés költ­ségeire. Követhetetlen piac Mennyi gabona van ma Békésben raktáron? Az ex­porttilalom feloldása esetén eladható-e a felesleges kész­let, és ha igen, milyen áron? Üj termésig kiürülnek-e a raktárak? Egyáltalán, mi a helyzet a Viharsarokban, ott ahol az ország gabonájának 10 százalékát termelik meg, mintegy másfél millió ton­nát? A tendenciákról, a ga­bonapiac várható alakulásá­ról a Gabonaforgalmi Válla­lattól Lampert Bajos keres­kedelmi igazgató, a Gabona Egyesülés részéről pedig Csukás Gyula ügyvezető adott információt. Tavaly térségünkben bú­zából 63 ezer tonna, kukori­cából 624 ezer tonna ter­mett. Egyébként kedvező évjáratokban a kukoricater­mése 700 ezer tonna körül mozog. A tavalyi kedvező búzás év ellenére azonban, a szokásos 250 ezer tonnányi szovjet export durván har­madára csökkent. Ugyanis az exportstop bevezetéséig a gabonaforgalmi 60 ezer ton­na, a Gabona Egyesülés 100 ezer tonna búzát rakott va­gonba. Kukoricából pedig a Gabona Egyesülés szállított 12 ezer tonnát külföldre. Sajnos azonban a többcsa­tornás gabonakereskedelem miatt ma már lehetetlen megmondani, a különböző magántársaságok mennyi terményt vásároltak fel a megyében, milyen árért, s ebből hány száz vagy ezer tonna került az ország más vidékeire, illetve külföldre. Tény viszont, hogy Békés­ben jelentősek a raktárkész­letek. Ám ennek csupán egyik oka az exportstop, me­lyet a levélíró megyei for­galmazók is megfogalmaz­nák az FM-nek. Tudniillik, vélhetően sem a termelők, sem a forgalmazók, sem az országos gabonaigényt nyil­vántartó szervezetek nem gondoltak olyan drasztikus mértékű állatállomány-csök­kenésre, mint ami az elmúlt hónapban bekövetkezett. De valószínűleg arra sem, hogy az abrakfogyasztó állatállo­mány — broilercsirke, ser­tés, hízómarha — létszáma zuhan mélypontra. A KSH adatai szerint a kimutatott 12,5 millió tonna hazai gabonaigény a szak­emberek véleménye szerint ma már az állomány lét­számcsökkenése miatt vélhe­tően csak 10 millió tonnára tehető. Ezzel szemben a ga­bonaexport kétharmada, il­letve a feleslegessé váló bel­földi többlet közelítheti a 2,5-3 millió tonnát, ami mo6t mindenképpen piacra vár. S ekkor még nem beszéltünk az 1 millió tonnányi import­gabonáról. A felesleges kész­letek amiatt is égető kérdés­ként kezelendőek, mivel a jórészt hitelből gazdálkodó termelő és kereskedő cégek­nél havonta mázsánként 20- 25 forintra rúg a raktározá­si költség. Robbanásveszély A ma még állóvíznek tű­nő gabonapiac belül vésze­sen forr. A robbanás egy fél év, de lehet hogy hónapok kérdése. Persze az is kérdés, a termelők, a kereskedők és az állattartók egymásnak fe­szülő érdekellentéte kikény- szeríthet-e egy egészséges piaci áru- és ármozgást, avagy sem. Nyilvánvaló, hogy a felsrófolt hazai gabo­naárak, amelyek a világpia­ci árnál is magasabbak, hosz- szú távon nem tarthatóak. Azok, akik bespájzoltak egy nagyobb nyereség reményé­ben, kénytelenek lesznek le­mondani a busás haszonról. A feleslegek levezetésének egyik útja lehet az export­stop feloldása. Ám felmerül a kérdés, ha egy kukorica- segélyre szoruló ország né­hány hónappal később ex­portőrként jelenik meg a vi­lágpiacon, mekkora erkölcsi veszteség érheti a nemzetkö­zi üzleti életben, ott, ahol az íratlan etikai donnák erő­sebbek, mint maga a tör­vény. Természetesen más utakon is levezethetőek a feleslegek. Például a több­letnek köszönhetően norma­lizálódhatna a hazai gabo­naár, és kialakulhat egy ter­melési kedv az állattartás­ban. Az olcsóbb abraktakar­mánynak köszönhetően csökken a sertés, a broiler­csirke, egyáltalán az állati termékek termelői ára, s ezzel versenyképesebb, el- adhatóbb lesz a magyar áru külföldön és itthon egy­aránt. Mindenesetre az érintett tárcáknak, az agrárpiaci rendtartást koordináló bi­zottságnak célszerű lenne a gabonatúltermelés elé men­ni. Mert, a pillanatnyi fe­lesleges készleteken túl a jövő évi piac is bizonyta­lan. A szerződések lógnak a levegőben, a termelők, a for­galmazók, hivatkozva a ha­zai költségekre, támogatá­sért kiáltanak. A magyar gabona sorsa vélhetően azon múlik, lesz-e olyan agrár­piaci rendtartás, ami egy­részt védelmet, másrészt kényszerű igazodást közvetít a világpiaci ármozgásokról a termelők és forgalmazók fe­lé. Úrrá tudunk-e lenni az agrárágazat túltermelési vál­ságsorozatán, meg lehet-e törni a monopóliumok, a piacosodás ellenében lobbi­zó csoportokat? Az évtize­dek óta költségvetési befize­tőként, s a külkereskedelmi mérleget pozitív irányba el­mozdítóként szereplő hazai agrárvertikumban megvaló­sulhat-e úgy a szerkezetvál­tás, hogy mégsem vérzik el teljesen? r. g. Milyen az ideális állam? Ehhez képest nagyot for­dult napjainkra a világ, s ma már inkább erény mint bűn a privatizáció elősegíté­se és a magántulajdonon ala­puló vállalkozási formák ki­alakítása. Megnőtt tehát az egyszer már — igaz: apró méretben — kipróbált Liska- modell élettere? — kérdez­tük F. Liska Tibortól, az eredeti modell szerzőjének fiától, aki —i mivel maga is részese volt mind a kutatá­soknak, mind pedig a gya­korlatba való átültetésnek — alapos ismerője a teóriá­nak. — Elméletileg valóban na­gyobb ma a modell széle­sebb körű bevezetésének a lehetősége, a gyakorlatban azonban erre nemigen szá­míthatunk. A magyarázat egyszerű. A Táska-modell olyan értelemben „államel­lenes”, hogy azt várja el: az állam „szokjon le” a gazda­ság utasítgatásáról, s vegyen fel helyette piaci szerepet. Más szóval: ne döntéseket hozzon, hanem megfelelő helyzeteket teremtsen — vé­lekedik F. Liska Tibor. — Miféle helyzeteket? — Például olyat, amely az embereket vállalkozásra ösz­tönzi. Olyat, hogy az embe­rek hajlandóak legyenek és merjenek is hiteleket felven­ni, mert tudják, hogy azo­kat vissza is képesek fizet­ni. Olyan helyzetet, amely­ben a gazdaság szereplői sok lehetőség között választhat­nak. # Ha ilyen helyzetek te­remtődnek, tömegesen létre­jöhetnek a Liska-modcllbcn szereplő, nem adózó vállal­kozások? — Szerintem ez kettőn áll: azon, hogy legyenek vállal­kozni akaró és tudó embe­rek, s azon, hogy az állam mondjon le esetükben a be­vételek gyarapításának ha­gyományos és legkényelme­sebb módjáról, az adóztatás­ról # Miért tenné meg ezt? — Természetesen csakis azért, mert bebizonyosodna, hogy nem éri őt veszteség, legföljebb a kockázata nö­vekszik valamelyest. 9 Ön a minap egy cik­kében számításokat is közölt ennek az állításának a bizo­nyítására. Foglalja össze egé­szen röviden e nem adózó modell tartalmát és a mel­lette szóló érveket. Ikár 50 milliós hitelkeret — Az alaphelyzet a kö­vetkező. Az állami tulajdont elárverezik és a vállalkozók azt megveszik hitelkeretük terhére. Ez a hitelkeret mai mércével igen nagy, egy-egy jelentkező számára akár 50 millió forint is lehetne. Ter­mészetesen ez nem jelent ennyi készpénzt, hiszen a volt állami tulajdon értékét is tartalmazza, ami könyv szerinti értéken cserél gaz­dát. A hitelek kamatai vi­szont valóságosak és mindig piaciak, tehát azt a vállal­kozónak fizetnie kell. Ha rá­adásul még adóval is sújtják, könnyen lehetetlenné válik, hogy sikerre vigyék a vál­lalkozást. így viszont — ha van elég széles vállalkozói réteg e modellhez — a hi­telt felvevők hosszú távon fedezik az állami költsége­ket, hiszen igen komoly ka­mat terheli a kölcsönöket. Vagyis a visszafizetésekből éppúgy finanszírozhatók az állami kiadások, mint az adókból, amelyeket éppen e cé’l d vetnek ki. Csakhogy a Liska-mo- dellben a vállalkozó nem lesz valódi tulajdonos is. — Éppen ez a koncepció lényege! Csak addig gyako­rolhatja a tulajdonosi jogo­kat, amíg az adott vagyont ö tudja a leghatékonyabban működtetni. De arra is kö­telezve van, hogy vállalko­zásának mindig szabjon meg egy aktuális árat, amely után évi néhány százalék«; járu­lékot tartozik fizetni, vi­szont — ha akad vevő — an­nak az általa megjelölt áron köteles eladni a vállalkozást. Ez a szerkezet kettős haszon­nal jár: részint azzal, hogy a vállalkozónak nem lesz monopoljoga a tulajdon mű­ködtetésére, részben pedig azzal, hogy ha irreális árat szabna, akkor csak több já­radékot fizet, lehetséges ve­vő pedig számításba se jön. Nem csodaszer, de... — A jó vállalkozó tehát egyik üzletből a másikba fogna, felvirágoztat egy üz­letet, azt eladja, a többlet­járadékkal pedig új vállal­kozásba kezd. Ám mi lesz azzal, aki megbukik? — Számítani kell arra, hogy — főleg kezdetben — ilyenek is lesznek. Ök vél­hetően adósságukat sem tud­ják majd visszafizetni. Ve­lük rosszul jár az állam, de ök is ráfizetnek. A kárt vi­szont, amit az államnak okoztak, kiegyenlíti, ha e vállalkozások döntő száza­lékban sikeresek. Csak exportra termelnek Nálunk nem lesz vetőmaghiány Vegyes vállalatot alapított mezőkövesdi székhellyel a német Kühlerfabrik Länge­rer und Reich GmbH und Co.KG., illetve a magyar Kis­motor- és Gépgyár. Az új cég olyan korszerű, lemezes rend­szerű kenőolajhűtőket fog gyártani, amelyeket főleg nagy teljesítményű közúti járművek — kamionok és autóbuszok — motorjaiba építenek be. Az új vállalat 125 millió forintos alaptőké­vel alakult, a magyar fél 50 millió forint értékű telek- és épületingatlant visz be ap­portként a vállalkozásba, a német fél készpénzzel és li­cenced lép be a Hungaro- Langerer Kft.-be. A társu­lásban néhány százalékkal részt vesz a német Indust­rievertretungsgeselscahft Hofmeister + Rumpf mbH. cég is. A német cég licence alap­ján gyártott termékek ex­portra készülnek, az értéke­sítést maga a német partner végzi — főleg jelenlegi, né­met piacán. Erre az évre 252 800 hűtőelem gyártását tervezik. A Kismotor- és Gépgyár­nak 1967 óta van rnűszaki együttműködési kapcsolata a német céggel. (Folytatás az 1. oldalról) speciális igényeket is kielé­gítik. Kérdéseinkre válaszolva a kft. szakemberei dmondták, hogy a vetőmagárak átlago­san 25-30 százalékkal drá­gábbak. mint egy évvel ez­előtt, ami gyakorlatilag az inflációval azonos mértékű. Békés megyében a vetőmag­igény összességében nem esett vissza, de az őszi búza II. fokozatú felújított vetőmag­ból 17 ezer tonnáról (1989 ősze) 11 és féil ezer tonnára csökkent a megrendelés. Szó volt a mezőgazdasági nagyüzemek fizetőképessé­ről is; jelen pillanatban még nem lehet tudni, hogy az Ag- rosüd Kft. által leszállított vetőmagvak árát hiánytala­nul kifizetik-e a nagyüzemek vagy sem. A sorbanáUás szinte általánossá vált a ma­gyar gazdaságban. A kérdé­sünkre, hogy felkészüllek-e az immáron halaszthatatlan földtörvény várható hatásai­ra, a következő választ kap­tuk: — Ősszel kukorica és búza vetőmagot kínáltunk kisebb kiszerelésben, de a kister- mdők részéről még aliig-alig volt ilyen igény. Valószínű­leg a gazdák a mezőgazdasá­gi nagyüzemektől szerezték be a szükségletüket. A ker­tészeti növényeknél pedig vállaljuk a kistermelők lép­tékéhez igazodó fémzárolt csomagolást, mert így több ezer forintot megspórolhat­nak a vállalkozók. Az Agrosüd Kft. egyik leg­nagyobb problémája, hogy 30 vagon sárgarépa és vörös­hagyma vetőmag vesztegel raktáraikban, mintegy 200 millió forint értékben. A Szovjetunióval kötött állam­közi szerződések alapján ter­melték meg a vöröshagyma és sárgarépa vetőmagokat, de a szovjet fél bejelentette, hogy eláll a vásárlástól. Ugyancsak kedvezőtlen hír, hogy a konzervgyárak szov­jet megrendelései sem vehe­tőek biztosra. A feldolgozó- üzemek által termeltetett nö­vények vetőmagigénye is megkérdőjelezhető. Új pia­cok keresése nehéz, ráadásul a vetőmagtermeltető nagy­üzemeknek legalább egy-két évvel korábban kellene tud­niuk, hogy milyen növényre van piaci igény. Végül arról volt szó a sajtótájékoztatón, hogy az Agrosüd Kft. szak­emberei jelenleg romániai és jugoszláviai együttműködés­ről tárgyalnak, mert az em­lített két országban érdek­lődnek a magyar vetőmagok után. — lovász — El tudnak-e adni és mennyiért? Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents