Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-15 / 39. szám
i\Cl 1991. február 15., péntek Meleg leves, meleg szeretettel — tegnap délben Gyulán Fotó: Fazekas Ferenc 40 milliós termelés 13 tsz + 65 dolgozó = egy kft. A hazai gazdaság az átalakulás, a szervezeti korszerűsítések, módosítások korát éli, s ez érvényes az építőiparra is. A mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat — 1963. február 8-án, TOVÁLL néven —, elsősorban a mezőgazdasági létesítmények kivitelezésére alakult az akkori járás termelőszövetkezeteinek bábáskodása mellett. A vállalati jellegű gazdálkodásra áttéréskor vették fel későbbi nevüket, s az idén újabb jelentős állomáshoz érkezett az építőipari szervezet 13 közös gazdaság és a vállalat dolgozói közössége kft.-vé szervezte át a vállalatot. — A változtatás, a módosítás gondolatával idestova 2 éve foglalkozunk, s miután megértek a feltételek, döntöttünk az átalakulásról. A téeszek mellett 65 dolgozónk résztulajdonos, s további 60 alkalmazottal dolgozunk — tájékoztat Budá- csik Gábor ügyvezető. Az építőipart az utóbbi egy-két esztendőben nyomasztja a beruházók pénztelensége, fokozatosan mindenhol csökkennek a megrendelések. Tavaly mindezek ellenére jó évet zárt a vállalat: a 40 milliós termelési érték mellett 14 százalékos nyereséget produkáltak. A kiemelt feladatok között szerepelt — egy részük erre az esztendőre áthúzódó beruházás —, a nagybánhe- gyesi szociális otthon, a helyi sütőüzemhez tartozó bolt, és lakások építése, Battonyán az OTP-székház lakóházegyüttes kivitelezése, a végegyházi szarvasmarhatelep részmunkálatai, valamint a Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalat részére egy biomosó építése. A most már kft., idei feladatainak egy részét az áthúzódó munkálatok adják, míg a többi, kivitelezői kapacitás lekötésére előrehaladott tárgyalások folynak, több megrendelővel, s várhatóan — változatlan áron számolva —, hasonló nagyságrendű munkára lesznek képesek, mint tavaly. Egyébként a fizikai állomány december végétől fagyszabadságon van, ugyanis a drasztikusan megemelt energiaárak nagyon költségessé tennék a munkahelyek télie- sítését. - sz Csak hitelesen tájékoztatni... Híradó és Szóbeszéd Gyomaendrődön? A helyhatósági választásoktól a mai napig számtalan tapasztalat halmozódott fel az önkormányzatok kialakulása során. A települések önkormányzati testületé igyekszik megfelelni a választások során, tett ígéretének. Ezek egyike szinte mindenütt a nyilvánosság és a nyitottság. Dr. Frankó Károly, Gyo- maendrőd polgármestere beszélgetésünkkor megerősítette, . legfőbb célja úgy kormányozni a várost, hogy a lakosság előtt ne legyenek tabutémák. Tanulva az elmúlt negyven év államigazgatási hibáiból, a testületi ülések nyitottsága mellett az információ korlátlan áramlására törekszenek. — Nagyon fontosnak tartjuk — kezdi beszélgetésünket a polgármester —, hogy kulturált formában tudósítsuk a választópolgárokat testületi üléseinkről, a város életéről. Gyomaendrődön a helyi újság a Gyomaendrődi Híradó ezt a feladatot próbálta betölteni. Még a megválasztásom előtt sok kritika érte a városi lapot. Számtalanszor volt az ú]3ág táptalaja a helyi viszálykodásnak, amit a jövőben szeretnénk elkerülni. Az önkormányzat pályázatot írt ki az újság főszerkesztői beosztására és az öt jelentkező közül Valuska Lajos mellett döntött a testület. Az új' főszerkesztő — 27 éves, nőtlen, magyar, népművelés szakos tanár — március 1-jétől veszd át a lap irányítását Terveiről így szólt: — Olyan újságot szeretnék, ami objektív, nem félinformációkra támaszkodva próbálja bemutatni városunk közéletét. Igényes olvasóknak akarunk lapot csinálni, szem előtt tartva szükebb pátriánk érdekeit. Célunk, hogy az újság mindenkihez eljusson, s mindenkihez közérthető módon szóljon. Bízunk a lakosság támogatásában. — Hűségesen és hitelesen akarunk szólni mindenkihez — veszi át a szót dr. Franké Károly. — Szabad kezet adunk a főszerkesztőnek, független lapot kívánunk szerkeszteni. Talán nyereségünk nem lesz az újságon, de a lakosság tájékoztatása mindenképpen elsőrangú feladatunk. Lesz összehasonlítási alapja a gyomaendrődieknek, hiszen másik újság is megjelent a régi híradóval párhuzamosan, a Gyomaendrődi Szóbeszéd. Ez a Hornok Ernő szerkesztette új újság címéből adódóan valószínű pletyika jellegű lesz. A Dél- Kelet rovatszerkesztője is pályázott a Gyomaendrődi Híradó főszerkesztői beosztására, de korábbi tevékenysége során annyi sebet ejtett városunkban, hogy a testület elutasította pályázatát. Sok embert ugrasztott össze, sokan haragszanak rá, nem szerették a stílusát, az önkormányzati képviselők határozottan leszavazták. Döntsenek az olvasók, melyik lapot választják — mondja befejezésül a polgármester. Papp János 1,3 milliárd dollár a magyar devizaszámlákon Január végén mintegy 90 milliárd forint, közel 1,3 milliárd dollárnak megfelelő összeg volt a devizatulajdonosok számláin. Az MTI kérdésére az OTP-nél elmondták, hogy már több mint l millió számlát vezetnek, s január 31-én 69 milliárd forint értékben őriztek konvertibilis devizát. A valutabetétek összege januárban a forintleértékelést is figyelembe véve 11,2 milliárd forinttal nőtt, a tiszta emelkedés 2,5 milliárd forint. Ugyanakkor a forintban őrzött takarékbetét-állomány az év első hónapjában az előzetes számítások szerint 1,7 milliárd forinttal csökkent, s 231,5 milliárd forint volt. A csökkenés a vártnál kisebb mértékű, hiszen sokan fizetik vissza lakáshitel-tartnv^culf nt Az IBUSZ-nál 10,3 milliárd forint értékben őriztek január végén konvertibilis devizát. Ez azonban december végéhez képest mintegy 1 milliárd forint értékű devizacsökkenést Jelez. Összehasonlításul: 1989 végén 150 millió dollár volt a deviza- számlákon. Kell-e nekünk jobb kormány? G [ondolom, másoknak Is szöget ütött a fejébe: mi lehet az a kolosszális ok, melyből eredően újfent elállt a lemondástól Jeszenszky Géza külügyminiszter. A miniszter úr maga is sűrűn „szokta volt” felemlíteni, hogy mi és hogyan teendő, értendő, viselendő a működni is képes polgári demokráciákban. Ha eleinte rejtélynek tűnt, honnan is a miniszter ebbéli, mindent lehengerlő ismerete, ma már nem kétséges: megszámlálhatatlan külhoni portyája során tényleg birtokába juthatott mindannak, amelyről korábban legfeljebb a hályogkovács magabiztosságával szólhatott. S egyszerre csak megvilágosodott minden. A horvátországi fegyverkalamajkában játszott, történész-külügyminiszterhez méltatlan szerepe, a tényeket elhallgató, majd a valóságot megmásító nyilatkozatai ellenére azért nem mond le, mert felelőtlen. Mielőtt e kandalum olvastán egy „Jézus Máriával” összecsapnák kezüket, egy magyarázattal tartozom. A „felelőtlen” fogalmának tudniillik bevett jelentése van a politika, valamint az állam- és jogtörténet tudományában. Felelőtlen a király (esetleg valamely más államfő, kegyenc; sőt a rekamié is, ha madam), amennyiben személye politikai vitába nem vonható be. Márpedig Jeszenszky Géza e súlyos feltételnek maradéktalanul megfelel. Amikor az egész Magyar Nemzetet arról győzködte, hogy szerinte kik a legmagyarabb magyarok, a miniszterelnök azzal tekintett el megszolgált leváltásától, hogy magánvéleménynek minősítette külügyére belügyéri szorgalmi dolgozatát. Ezek után nyilvánvaló, hogy Jeszenszky Géza személye hat ökörrel sem vonható be politikai vitákba. (Lévén, hogy azon mód magánvélemények fáradhatatlan alkotója lesz. miként egyik politikustársa sem követhet el vaskos politikai baklövéseket, hiszen azok inkább önként és automatikusan írói munkásságának részévé válnak.) Vannak, akik nem átallnak sandán arról sutyorogni: nem várható el Antall Józseftől, hogy éppen egy rokongyereket penderítsen ki a kormányból. Annak olyan feudális örökség íze lenne... Valamely állam egyszerre mindig is csak egyetlen felelőtlen személy terhét bírta el. S ha e kiváltságot Jeszenszky Géza már kibérelte magának, szomorú végét látom a másik puskás ember, Boross Péter belügyminiszterségének. Lehetséges, hogy a végén ő testesíti majd meg a felelősnek mondott magyar kormány felelősségét — egyszemélyben? Igaz, legfeljebb kinevezik — tárca nélkül — baklö- vésügvi miniszternek... Bárhogyan töröm a fejemet, nem emlékszem olyanra, hogy az elmúlt évtizedek, évszázadoik történetében a magyar Országgyűlés titkos ülésen szavazott volna katonaorvosok Szaúd-Arábiába vezényléséről. Márpedig valami ilyesminék mégiscsak meg kellett esnie, ha egyszer a mai magyar kormány nekidurálta magát e sivatagival felérő porhintésnek. Mire alapozom gyanúmat? Rájöttem, hogy a kormányzat egyre nagyobb lelkesedéssel merítget ötleteket a magyar múlt eseményeiből. Sajátos párhuzamok keletkeznek így, lehetőséget adva nosztalgiázó hajlamunk össznemzeti kiélésére. Károly Róbert magyar király 1335-ben egy kis visegrádi tereferére hívta meg cseh és lengyel iknrálytársát. Antall József is — micsoda véletlen! — Visegrádra szólította nemrégen cseh és lengyel — majdnem — kollégáját. Ez utóbbi randevút azonban először sajnálatos módon elfújta a Sivatagi Vihar. (Ebből is látszik, hogy a jenkiknek még mindig semmi érzékük a magyar történelem sorsértékű jelképei iránt.) Szerencsére, ami késik nem múlik: rövidesen mégiscsak találkoznak a „három királyok”. Jankapuszta neve a két világháború között bukkant fel. a történelemben, s egy csapásra a magyarok jugoszláviai fegyveres kotnyeleskedésének szimbólumává lett. Ma viszont Jeszenszky Géza puszta névé is ideges vibrálást vált ki déli szomszédainkból. A közelmúltban kivédtük a vármegyei főispáni tisztség helyreállítását. Igaz, három ilyen helyett most egy köztársasági megbízottunk van. (Hejha! Fidesz, SZDSZ, MSZP: nagy győzelmet szenvedtetek ...) Már majdnem felépítettük a Mussolinit és szavait idéző, trianoni emlékművet, a kisgazda nosztalgia jegyében Zsíros Géza folyton-folyvást veri a karót, Thürmer Gyula pedig — anélkül, hogy a naptárra pillantana — óvni igyekszik bennünket az amerikai imprlistáktól. (Tény, hogy amennyiben cirill betűs kalendárium áll előtte, akkor elnézőbbek lehetünk, hiszen az orosz naptár a mienkhez képest késésben van.) Lapozgatom a történelemkönyvet. Ni- csak! Valahol már meg kellett volna történnie a második frankhamisításnak. Mindez elkerülte volna a kormány figyelmét? Talán ha egy jó kis történészt is bevennének maguk közé... Egy közgazdász azt mondta a tévében, hogy a kormány úgy oldja meg a privatizációt, mintha először csak a tehergépjárműveket kötelezné a baloldali közlekedésre, a 'többiek részére viszont fenntartaná a jobboldalit. A példa áramütésként ért, sőt továbbgondolásra késztetett. Nem állítanám, hogy híján vagyunk politikai képtelenségeknek, így kissé szégyenkezem is, hogy könnyen megoldható feladatot határoztam meg magam számára. Vegyük sorra a példákat. Kupa Mihály — aki humorizálással meg 6em gyanúsítható — a minap arra hívta fel az országgyűlési képviselők figyelmét, hogy a kárpótlási törvény kapcsán tapasztalt — hiszem, hogy plátói — ügy- buzgalmuknak van egy szépséghibája. Történetesen az, hogy a Parlament az ez évre szóló, nemrégen elfogadott költség- vetési tervében — írd és mondd — egyetlen fillért sem tervezett be a több tíz-, vagy százmilliárdos kárpótlás fedezésére- (Híresztelésekkel szemben kijelentjük, hogy a hetvenegymilliárdos tervezett költségvetési hiány nem a kárpótlást szolgálja majd.) „Megoldásnak” a következő kínálkozik: a hovatovább világrekordernek számító magyar adóelvonást újabb adóterhekkel kell megfejelni. Így majd csak összeverejtékezzük a gazdasági válság keserveit megédesítő kárpótlást — Antall József után szabadon — egy „törpe minoritás” számára. Ami pedig a „kárpótlás” fogalmát illeti: nem tudni, hogy mi fán terem. A magyar, s talán minden más jogrendszer csupán kártalanítást, illetve kártérítést ismer. Persze előfordulhat, hogy a Parlamentet meghódító jogászsereg — a mundér becsülete védelmében — előbb- utóbb törvényt hoz, vagy módosít a fogalom bevezetése érdekében. Állítják, hogy a „jogállamiság” nem a jogelvék, jogintézmények tetszőleges alakítgatását, hanem a megbízhatóan működő „játékszabályok” idő- és értékállóságát jelenti. zóval, a baloldali közlekedésre való teljes átállásnak számos feltétele van. Tovább példálózva: az út szélét jelző karók fényvisszaverő betétjei közül a vörös helyére fehéret kell tenni és fordítva. A buszok ajtajait át kell helyezni a túlsó oldalukra. Éppen az ellenkező irányba kell forduljunk, ha le akarunk lépni (a járdáról). Se szeri, se száma a szükséges változtatásoknak. S ami a legfontosabb: lehetséges, hogy valameny- nyiünfcnek szüksége lesz egy jobbkormányra. K. A. J.-at s „Vitatkozzanak csak a tudósok... fV — Beszélhet, érvelhet bárki, amit akar, hogy jó szer-e a Celladam. vagy hatástalan — fakadt ki a minap a békéscsabai Bári Sándor. — Igazából csak! az énzi át a betegség rettenetét, aki maga is benne volt, van, vagy a legkedvesebb hozzátartozója életét félti. Találkoztam én a Kovács Ádám Dalszínház utcai rendelőjében (ahol a Célladamot osztották) olyan, a külvilág előtt „véres szájú főemberrel”, aki igencsak megcsendesült, mire a rendelőhöz ért. Tűzzel- vassal hadakozott a szer ellen, amíg a lánya ágynak nem esett. Kétségbeesett apaként, sírva próbálkozott minden lehetséges gyógymóddal, hátha segít. Bári Sándor rendszeresen jár a gyulai Celladam Laboratóriumba, a volt SZOT- gyógyüdülőbe. A múlt év őszén illetékesek ígérték, hogy Kovács Ádám találmányát gyógyszerré nyilvánítják, hiszen a kísérletek a feltaláló véleménye felé billentik az igazság mérlegét. Tény, hogy a Celladam a mai napig sem írható fel receptre gyógyszerként. Patikai forgalomban viszont kapható. Az adagolás mennyiségét és mikéntjét tanácsos szakembernek beállítania. Használatát az Országos Onkológiai Intézet sem ellenzi, sőt, a területileg illetékes szakklinikán nyilvántartják, ellenőrzik a Celladammal kezelt betegeket. — 1988 telén valami gyo- morrontásfélét éreztem, disznóvágás után — meséli. — Orvoshoz mentem, semmit nem találtak. Állandóan hányingert éreztem, hát tovább vizsgáltak. A röntgen szerint gyomorfekélyem volt. Szövetmintát vettek, pozitív lett, műtétre javasoltak. A gyomrom kétharmadrészét kivették, szerencsére áttétem nem volt — ennyi a lényeg. Nem kínlódtam, nem szenvedtem sokat, februárban tudtuk meg, hogy gyomor- rákom van, márciusban mütöttek, és most itt vagyok. — Olvastam erről a szerről; figyeltem a tudós orvosok vitáit, végül is felkerestem Kovács Ádámékat. Nem tudom, milyen lett volna, ha Celladam nélkül maradok, mert már áprilistól hivatalosan kaptam az injekciót. Vállaltak, a kiskönyvemben is ott az adagmennyiség megjelölése és az, hogy kontrollra a szegedi radiológiai intézetbe járok. Most már a gyógyszerért se Pestre kell menni, itt a szomszédban, Gyulán megkapom. A közérzetem tulajdonképpen megfelelő. Csupán a fizikai erőnlétem nem a régi, és néha ideges vagyok. Azt hiszem, ez ekkora megpróbáltatás után természetes. Másféle gyógyszert, gyógymódot csak a szívritmuszavaromra alkalmaznak az orvosok. Hogy szerintem jó gyógyszer-e a Celladam? Nem értek hozzá, nem vagyok orvos, de semmi okom nincs, hogy kételkedjek benne. Eltelt három év a műtétem óta, élek, örülök a családomnak és az unokámnak. Kell ennél több? Bede Zsóka
