Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-14 / 38. szám
1991. február 14., csütörtök CmöHiEJ Töviskesen és Halaspusztán veled, csizmás ember? „Panasznap” Mi lesz Jönnek az emberek szép 6orban a Szeghalmi Állami Gazdaság Töviskes I. kerület ebédlőjébe. Előbb gondosan megtisztítják a csizmájukat a rárakódott sártól. Feszengek az asztalnál, valahogy most nem tud rám nyugtatólag hatni a terítő zöld színe. Dr. Kádár Gyula állatorvos, a gazdaság szakszervezeti bizottságának titkára még megsúgja, hogy szerinte kár volt azonnal lemondani a sertéseket felvevő szovjet piacról (ahová mellesleg most már a nyugat-európai mezőgazdasági cégek nyomulnak be), aztán háromnegyed egykor feláll, és arra bátorítja a mintegy hatvan embert, nyugodtan mondják el a véleményüket meglehetősen kilátástalanná vált helyzetükről. Hadd tudják meg a többségükben városi származású parlamenti képviselők, milyen keserves is ma a falun élő nagyüzemi dolgozók élete. Európába Ázsián keresztül vezet az át? Örökkévalóságnak tűnik az az egy perc, amíg Szöllö- si Mihály ágazatvezető révén megtörik a dermesztő csend. Azt mondja: „Az itt élő emberek zöme mezőgazdasággal foglalkozik, akik se. honnan sem várhatnak plusz pénzt, csak az állattenyésztésből, amit tönkretesznek az alacsony felvásárlási és a magas takarmányárakkal.” Megint hallani lehetne a légy zümmögését, ha ilyenkor is zaklatná a magyart. A közénk telepedő hallgatás burkát ezúttal Kiss Károly kerületvezető feszíti szét, aki rögvest „nekiesik” Antall Józsefnek, mert miniszterelnökünk azt nyilatkozta a minap a tévében, hogy a családja köréből szerez információkat az átlag magyar életszínvonaláról. Beosztottjai nemigen tudnak nevetni azon a [megjegyzésén, hogy úgy tűnik, családfát kellene változtatni az átlagosan havi 10 ezer forint nettó fizetést kapó dolgozóknak. Mígnem azt fejtegeti a 34 éves ember, nem biztos, hogy az út Európába Ázsián keresztül vezet. Merthogy a 10 ezer hektárnál is nagyobb területen gazdálkodó állami gazdaság ötszáz- egynéhány alkalmazottját eleddig még senki se merte megkérdezni arról: jó irányba halad-e az ország? Hisz aki ma benépesíti a disznóólát malacokkal, biztos, hogy tönkremegy. Végül ő is arra kéri a jelenlevőket: mondják el . azt, amit el szoktak mondani egymásnak, elvégre demokráciában élünk. Hány Alkotmánybíróságunk van? „Na, Csőröge, most állj föl!” — szól oda az szb-tit- kár egy zöld munkaruhát fiatalembernek. A megszólított, Juhász István esztergályos, magángazdálkodó szól fogad, és arról beszél, hogy az állam milyen csúfosan elbánik a tehenet tartó parasztokkal. Az egyik gazdának 8 ezer forintot kell akkor fizetnie, ha nem állít be másik tehenet a levágott helyett, a másik pedig 10 ezret kap, mert leadja a fejőstehenet. Madarasi Géza raktáros szavai némiképp vidámságot hoznak a terembe, mivel kijelenti, már bánja, hogy annak idején nem palotát épített a 3 százalékos kamatozású OTP-kölcsön segítségével. Aztán a Parlament „akciójára” célozva felteszi a kérdést: „Valójában hány Alkotmánybíróságunk van?" „Washingtonhoz közelebb van a Parlament” Már összefolynak a szavak és a gondolatok. Jönnek az eddig visszatartott kérdések. Mi lesz a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozó emberekkel, ha szétverik az állami gazdaságokat? Hová mehetnek dolgozni? A létszámleépítéseket végrehajtó iparba? Hát jól van az úgy, hogy a termelő elszegényedik, a közvetítő kereskedő meg meggazdagszik? Micsoda palotát építtetett például Szeghalmon a gabonaforgalmi vállalat?! „Az az érzésem, hogy Washingtonhoz közelebb van a Parlament, mint Békés megyéhez”, emeli fel a hangját Kiss Károly, majd így folytatja: „Most azt mondják nekünk, ide figyelj, komám, holnaptól fogva nem ehetsz, de két hónap múlva akkora zsíros kenyeret kapsz, hogy nem igaz!” Nehezen szánjuk rá magunkat a nevetésre. Bondár Péter főgépész szavai tüzes nyilakként röpködnék a levegőben: „A Szeghalmi Állami Gazdaság az első félévet sem éri meg, je. íenleg is fizetésképtelenek vagyunk, a jövőnket éljük fel!" Végül Karalyos András tehenész így fakad ki: „Hova megyünk, mit csinálunk?" Szó megszakad... Menjek már át Halaspusztára, a gazdaság II. kerületébe is, kér meg a fiatal állatorvos, nagyon várnak ott is az emberek. Teszünk egy kerülőt Csökmő felé. Míg Kovács Lajos, a kerület szakszervezeti főbizalmija megérkezik, szóba elegyedek a nevét ki tudja, milyen okból nem vállaló bérelszámoló hölggyel, aki inkább koplal, de kifizeti a felemelt OTP -törlesztéseket. — Ide kétharmad részben Csökmőről járnak dolgozni az emberek — mondja Kovács Lajos. — Disznótartással foglalkoznának, de hát ismeri a helyzetet. . Fogalmam sincs, miből fizetik vissza az adósságukat. Az előtérben csoportosulnak az emberek. A nóta ugyanaz. — Az a baj, hogy a miniszterek a saját fizetésükhöz igazítják az árakat — jegyzi meg Barna Lajos gépszerelő. Erőss Imre gépszerelő azt panaszolja, hogy a csökmői tejcsarnok sokkal kevesebb tejet vesz, mint tavaly, egy részét ráadásul csökkentett áron. Somogyi József raktáros attól tart, hogy míg a pártállam idején a vezetők harácsolták el a pénzt a kisember orra elől, most majd a föld új tulajdonosai teszik meg ugyanezt. Egyszer csak, úgy fél négy tájban, valaki szóba hozza a csökmői asszonyokat, akik egy-két ezer forintért dolgoznak az ottani varrodában. Nem is írom le, hány ezer forint ma Magyarországon a hivatalosan megállapított létminimum. Nem is verem már többet oda ujjaimat ebben a cikkben a billentyűkhöz. Dányi László Fotó: Fazekas Fereno Bukdácsoló privatizáció N em férhet kétség hozzá: a szocialista rendszer bukását az tette elkerülhetetlenné, hogy minden reformkísérlet ellenére, képtelen volt a gazdasagot hatékonyan működtetni. Ennek a csődnek a hátterében pedig némileg leegyszerűsítve az állt, hogy a hatékony termelést nem lehet sem tervutasítással, sem mesterséges piaccal kikényszeríteni, ehhez elengedhetetlen a valódi tulajdonlás valamilyen formájával összekötött személyes érdekeltség. Nem hiszem, hogy ezt a közhellyé koptatott megállapítást érdemben bárki is vitatná. mégis a politikai rendszerváltás óta eltelt hónapok alig-alig vittek közelebb bennünket a tulajdon, mindenekelőtt az állami vállalatok tulajdonlásának igazi reformjához. Bizony, úgy áll a dolog, hogy a privatizálás, amelyet szavakban minden politikusnak jövőnk szinte egyetlen esélyének tart, finoman fogalmazva is döcög. Számtalan oka van a késlekedésnek. Szervezési, adminisztrációs nehézségek is bizonyára közrejátszanak, mégis hiba lenne mindent az aktatologató hivatalnokok számlájára írni. Az állami vállalatok privatizációja elsősorban azért megy megengedhetetlenül lassan, mert alapvető, főleg politikai kérdések tisztázatlanok mind a mai napig. Ezek a kérdések lényegében két dologra egyszerűsít- hetők: kik legyenek az új tulajdonosok, továbbá ösz- szekapcsolják-e, s ha igen, milyen 'mértékben, az állami vagyon privatizációját egyéb problémák megoldásával, nevezetesen, az állam- adósság csökkentésével, és a szocializmus évtizedeiben anyagi jellegű sérelmet, tulajdoni kárt szenvedettek kárpótlásával. Az első probléma a nevezetes spontán privatizációk ügye, azaz hogy a korábban — főleg vezető — pozícióban levő emberek mára gazdasági társaságokba mentették át az állami vagyon immár nem is kis részét, ily módon igen gyakran magukat tették meg legalábbis résztulajdonosoknak. Ezeken az eseteken általában mindenki felháborodik, s végeredményben nem is alaptalanul. Csakhogy, mint azt épp az új pénzügyminiszter jelentette ki a napokban: eddig még mindig ezek az úgymond spontán privatizációk jártak a legnagyobb sikerrel. legalábbis gazdasági értelemben. Hiszen tegyük hozzá. a volt vezetők nemcsak hatalmukat, hanem szaktudásukat, tapasztalataikat, kapcsolataikat is „átmentették”, következésképpen ezek a vállalatok általában jól működnek. A vagyonügynökség útján zajló állami privatizáció viszont rendkívül lassú, sok buktatót rejt magában, hiszen — mint ugyancsak Kupa Mihály jegyezte meg — szerepzavar az, ha az állami ügynökség, amelynek a gazdasági hatékonyságot, az ország anyagi előnyeit kellene szem előtt tartani, ezenkívül még számtalan „elvárásnak” meg kell, hogy feleljen. Nem az állami vagyont kellene védenie — most elsősorban ezt teszi, ezért hihetetlenül lassú az átalakulás —, hanem privatizálni, mondta a pénzügy- miniszter. Az új pénzügyminiszter egyébként a privatizáció ügyében többszőr is hivatkozott az elmúlt napokban a külföldi pénzügyi szakértők, bankárok véleményére, akik szerint Magyarország nem tud kilábalni jelenlegi helyzetéből, amíg a tulajdoni viszonyokat a gazdasági hatékonyságot szem előtt tartva nem rendezi. Ebből pedig az következik, hogy a hozzáértés, a korábbi sikeres vállalkozói, vagy éppenséggel vállalatvezetői karrier és persze a saját tőke megléte kell, hogy a hazai privatizációknál elsődleges szempont legyen. Valószínűleg járhatatlan az az út, amely az állami vagyon eladását egy egészen más dologgal, az államadósság csökkentésével akarta összekapcsolni. Ez vezetett az Egzisztencia Alap kimúlásához, még mielőtt életre kelt volna. Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a németek, akik egyértelműen vállalkozásfejlesztésre adtak százmillió márkát, nem járultak hozzá, hogy ezt az összeget az Egzisztencia Alapba helyezzék, és a magyar állami vagyon, és az államadósság problémáit oldják meg vele. Márpedig ezek nagyon komoly figyelmeztetések. Azt jelzik, hogy a piacgazdaságok csak akkor kezelnek bennünket is valódi piacgazdaságként, ha a gazdaságot végre minden politikai mozzanattól megszabadítva, annak tekintjük, ami valójában. Természetesen ez köny- nyebben menne, ha eloszlatnák a lakosság hamis illúzióit. de legalábbis nem táplálnák tovább. Itt bizony sok igen gazdag és még több közepesen gazdag ember lesz, jórészt a volt állami vállalatok megszerzése révén. Ha túl sok időt töltünk azzal, hogy valamiféle homályos morális szempontok alapján kiszűrjük azokat, akiket „méltónak” tartunk a tulajdonlásra, összeomlik az ország gazdasága. n privatizáoió csak akkor hozhat jólétet a ma szegénységbe csúszó tömegek számára, ha az gyors, határozott és következetes. Csak és kizárólag a magyar gazdaság javuló teljesítménye nyújthat fedezetet akár az életszínvonal növekedésére. akár az állam- adósság csökkentésére, akár az elmúlt évtizedek sérelmeinek kárpótlására. Mindehhez pedig mihamarabb valódi tulajdonosok kezébe kell adni a mind tehetetlenebből • vergődő magyar gazdaságot. P. É. Palmer tanácsa: Most kell A Körösmenti Skála Rt. állást hirdet A volt Kelet-Németország után Magyarország a legvonzóbb a nyugati beruházók számára — írta elemzésében a The Wall Street Journal. A beruházók kezdeti lelkesedése azonban valamelyest alábbhagyott, miután a „gyenge” kormány lassan privatizálja a gazdaságot, főként a nagyvállalatokat, és nehezek a tárgyalások az állami vagyonügynökséggel. Magyarország már 1968- ban megkezdte a reformokat, a lakosság jobban hozzászokott a piaci viszonyokhoz, mint a térség más országaiban, itt a legfejlettebb a középosztály és (Németországot nem számítva) itt a legtöbb a külföldi beruházás. A lap idézte a londoni Morgan Stanley bankház felmérését. amely szerint a kelet-európai országok ösz- szesített nemzeti jövedelme 1990-ben 11 százalékkal esett, míg áz infláció 28 százalék volt. Jelentős nyugati kölcsönök, segítség az adósságok elengedése nélkül Kelet-Elrópa tartósan ha- nyatlani fog, de a következő 2-3 „sötét év” után felvirrad: más lehetőség [hiányában felgyorsítják a gazdasági reformokat, s azok végül sikeresek lesznek. Mark Palmer volt budapesti amerikai nagykövet, egy kelet-európai beruházásokkal foglalkozó amerikai cég vezetője kijelentette a lapnak: véleménye szerint Magyarországon .meredek és ijesztő lesz a hanyatlás”, de 2000-re megkétszereződik, vagy megháromszorozódik az egy főre jutó jövedelem. Most kell ott beruházni, hisz minél rosszabbul mennek a dolgok, annál jobbak lesznek az árak, már a megvásárolt ingatlanok értéke nagyobb lesz, mint a beruházás — tanácsolta Palmer. RAKTÁRÁRUHÁZ-VEZETŐI munkakörre — vezetői és szakmai gyakorlat megjelölésével. Gyakorlott speditőröket — szakmai gyakorlat megjelölésével. Gyakorlott SZTK-ügyintézőt. Pályázatot hirdetünk Békéscsaba, Mednyánszki u. 2. sz. alatti üzletünk (126 négyzetméter, telefonnal, szociális blokkal) bérbeadására (bérletidíj-ajánlattal). Pályázatokat február 22-ig beérkezően fogadunk el, Körösmenti Skála Rt., BÉKÉSCSABA, Orosházi u. 32. sz. alatti címre. Érdeklődni személyesen vagy telefonon az nt ügyvezető igazgatójánál lehet. Telefon: 25-144, 22-427. T A Szolnoki Agroker Vállalat gépkereskedelmi osztálya egy hónapos határidőn belül közvetlen raktárról történő MEGVÉTELRE AJÁNLJA A TISZTELT VÁSÁRLÓKNAK AZ MTZ—550 E típusú TRAKTOROKAT, melynek ára 470 000,— Ft + 25% Érdeklődni lehet személyesen: SZOLNOK, Kombájn út 1., vagy az (56) 41-811-es telefonon. ÁFA.
