Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

BÉKÉS MEGYEI ■ HIZI MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG POLITIHII NNPILIP 1991. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK Ára: 5,80 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM Lengyel lángborsó, cseh fekete, német darabos... Ha szén, akkor szünet? ígéretben ugyan nincs hi­ány, de ígéretekkel nem le­het befűteni a lakást — leg­feljebb, ha az efölötti bo6z- 6zúság hevítheti az üres tü- zéptelepen forgolódó vásár­lót. Mert szenet ez idő sze­rint nem vagy csak szeren­csével lehet kapni, ha ép­pen akkor érkezik a vevő, amikor befut egy-két vagon. Csanádapácán, Szarvason, Békéscsabán, Orosházán és Pusztaföldváron legalábbis ez a helyzet. — Tatai szenet hat hónap­ja nem kapunk, bár havon­ta visszaigazolják a rende­lést — kezdi Szabó Zoltán, a csanádapácai szerződéses tüzépegység vezetője. — Ma is érdeklődtem, ígérték, hogy majd a jövő héten. Van két teherautónk, próbálnánk közvetlenül is vásárolni, most hívtam Dorogot, de nem adnak, arra hivatkozva, hogy ott állnak a vagonok, elő­ször azokat kell megrakni. •Jelenleg tsz-től vásárolt tűzi­fát tudunk adni annak, aki­nek azonnal valamilyen tü­zelőre van szüksége. Szenünk ugyanis több mint egy hete semmilyen sincs. A helybé­lieknek általában nincs gondja, már az őszön besze­rezték, inkább a környékbeli településekről, Gábortelep- ről, Csabaszabadiból jönnek a vevők. Szarvason sem jobb a hely­zet. Hétfőn ugyan kaptak 700 mázsa szovjet kőszenet, ami kedden el is fogyott. Ha nincs is sorban állás, parázs a hangulat, azért mutatko­zik a kereslet, főképpen bri­ketthez szeretnének hozzá­jutni a vevők. Mindezt Szá­va Lajosné, az Alföldi Tü- zép szarvasi telepvezető-he­lyettesétől tudtuk meg, mi­ként azt is, hogy tegnapra elfogyott a tűzifa, és várják a megrendelt újabb szállít­mányt, no meg a német szénsegélyből ígért kétszáz tonnát, mely fele részben lengyel lángborsó, másrész­ben pedig cseh feketeszén lesz. A, békéscsabai tüzép kft. ügyvezető igazgatója Gyeraj Mihály. Náluk az elmúlt hé­tig. még kisebb-nagyobb zök­kenőkkel, de valamilyen szén azért többnyire volt, sőt, az ősszel egészen jó el­látást tudtak nyújtani. Most már ők is ott tartanak, hogy érkezik például két vagon áru, miképpen tegnap is, de órák alatt elfogy. A német szénsegélykeretből három­száz tonnára számíthatnak, ki is fizették, de hogy mikor érkezik ímeg?... — Naponta hívom a bá­nyákat — mondja lemondó­an az igazgató —, de .re­ménytelen. Annyit tudunk elérni, hogy a hétvégi osztá­lyozás után a szovjet sze­(Folytatás a 3. oldalon) Útilapu Az élet néha furcsa helyzeteket produ­kál. Olyan embereket is rákényszerít a döntésre, akik korábban ezt soha nem tet­ték. A vállalatnál, ahol szereplőnk osz­tályvezetőként dolgozik, elhatározták, ér­vényt szereznek a közel egy éve hozott, létszámleépítést kimondó határozatnak. Az osztályon egy évvel ezelőtt hat em­ber dolgozott. Időközben az egyik asszony elment gyesre, egy másik fiatal kollégát behívtak sorkatonai szolgálatra. A többi­ek, az osztályvezető, a helyettese, egy mű­szaki előadó és egy adminisztrátor mara­déktalanul ellátta a rábízott feladatot. Mindenki megnyugodott, hiszen a termé­szetes fluktuációval az előirányzott lét­számleépítést végrehajtottalak tekintették. A vállalat sajnos nem kivétel a hasonló gondokkal küzdő üzemek között. Kintle­vőségeit nem tudja behajtani, új beruhá­zásra alig jut, szinte egyik napról a má­sikra létezik. A munkaerő, úgy mint sok más helyen, alulképzett, kevés a felsőfo­kú szakember, sok a betanított munkás. Anyagi gondjaikon többféleképpen próbál­tak enyhíteni. Eladták a raktárkészlet je­lentős részét, s csupán a szükséges napi alkatrészmennyiséget hagyták meg pót­lásnak. Csökkentették az energiafelhasz­nálást, korlátozták a fűtést, és a magán­célú telefonálást is letiltották. A költsé­gek viszont — ennek ellenére — alig csökkentek. Valami más is kell! — vélekedtek a szakemberek. Üjabb tervet készítettek a vállalat létszámhelyzetéről. Megállapítot­ták, hogy még mindig vannak olyan mun­kakörök, amelyek az alaptevékenységhez nem kellenek, vagy átcsoportosíthatók. Tehát, a létszámcsökkentésnek még min­dig megvannak a reális feltételei. Ám nem egyszerű egy ilyen döntést felvállalni. A vállalat vezetése nem határozta meg mi­lyen üzemegységekben, műhelyekben kell a dolgozókat elbocsátani. A könnyebb megoldást választották: kiadtak egy kör­levelet, s kötelezték a részlegvezetőket, osztályvezetőket, hogy 20 százalékos lét­számleépítést hajtsanak végre március 1- jéig. Az osztályvezető, a vállalat felső veze­téséhez hasonlóan, abszolút tanácstalanul állt. Ahhoz nem volt bátorsága, hogy kö­zölje feletteseivel, náluk már nincs mit leépíteni. Dönteni még sohasem döntött, így azt sem tudta, kire essen a választás, ha mégis el kell küldeni valakit. Napo­kig lesütött szemmel támolygott munka­társai között, s nem mert a szemükbe nézni. Kinek mondja meg hogy nincs szükség a munkájára? A munkatársak, mint általában a baj­ba jutott emberek, érezték, valami nem stimmel, sejtették, róluk lehet szó. A mi­nap összefogtak — mind a hárman —, és sarokba szorították a főnöküket: ha akar­ja, ha nem, most már mondja meg mi­ről van szó. Követelésük teljesült, de a probléma nem oldódott meg. Ha az ad­minisztrátort küldik el. nincs, aki a napi papírmunkát, ügyintézést, gépelést végez­ze. Ha a mérnököt, akkor az az egy em­ber megy, aki ért valamit a szakmához. Ha az osztályvezető-helyettesnek kötnek útilaput a talpára, akkor elveszítik az egyetlen tervező szakembert. Nem maradt más, az osztályvezető sa­ját magát nyilvánította feleslegesnek. Dön­tése kompromisszum eredménye, ahol a vezető önmagát hozta kellemetlen hely­zetbe. ahelyett, hogy osztálya helyzetét mutatta volna be főnökeinek. S bár cse­lekedete első megítélésre humánusnak tű­nik. ne feledjük, hősünk bízik abban, hogy az ő felmondását felettesei nem fo­gadják el. És ha mégis?... Papp János Vendégünk: Cousteau kapitány Kutatómunkánkkal a Du­na ökológiai értékeinek vé­delmét akarjuk elősegíteni — mondotta szerdán Budapes­ten tartott sajtótájékoztató­ján a világszerte ismert Jacques-Yves Cousteau kapi­tány, aki egy kedden a ma­gyar fővárosban megkezdő­dött nemzetközi tanácskozá­son vesz részt. Az eszmecse­rén dunai ökológiai egyez­ményt készítenek elő a nyolc Duna-menti ország kormány­szakértői, és különféle nem­zetközi szervezetek, közöttük a Cousteau-alapítvány kép­viselői. Az utóbbi, miint a kapitány elmondta, a múlt évben kezdte meg a Duna védelmé­vel kapcsolatos munkáját: bérelt hajóval, helikopterek­kel, teherautókkal, • moz­gó laboratóriummal vo­nultak fel. Először légi szemlék, felvételek alapján azt határozzák meg, melyek azok a területek, ahol alapo­sabb vizsgálatokra lesz szük­ség. Miért nem Giincz Árpád? Prágai információnk a 2. oldalon. Holnaptól, minden pénteken BÉKÉS MEGYEI i Hizi Mino» non NÉPÚJSÁG Jó hírrel szolgálhatunk olvasóinknak: holnaptól az eddi­ginél lényegesen bővebb, részletesebb, olvasmányosabb heti rádió- és tévéműsort közlünk, a TVR Extrát. A 8 oldalas alaplapban található majd a félbe hajtott 16 oldalas mű­sor, sok-sok képpel, az egyes filmek, tévéjátékok tartalmi kivonatával, szereposztásával A jól áttekinthető, tetszetős formájú műsorújság a magyar, továbbá valamennyi műhol­das adás programját tartalmazza. S ami a lényeg: egyelőre változatlan áron, tehát 5,80-ért kapható a pénteki Népújság, benne a 16 oldalas heti rádió-, tévéműsorral. A fiizesgyarmati egymilliomodík Piros, nyomógombos és zenél Sajnos nálunk még sok ember számára csupán vágy­álom a telefon, amely — épp a megszerzés nehézsége mi­att — csaknem olyan rangú, mint a saját lakás, vafey a gépkocsi. Nem csoda hát, ha a tegnapi napot az ünnepi alkalmak között tartja szá­mon a füzesgyarmati Sárkö­zi család, hiszen február 13- án kapták meg a régóta áhí­tott távbeszélő-készüléket. A beszerelés nem akármilyen körülmények között zajlott le, hiszen meglehet, hogy épp Sárközi Gyülláék az ország egymilliomodík telefon-előfi­zetői. Lehet, de nem biztos... Nos, hogy is van ez? — kér­deztük Búzás Zoltánt, a Bé­kés Megyei Távközlési Üzem vezetőjét. — A Magyiar Távközlési Vállalat előfizetőinek száma tegnap érte el az egymilliót. Miután egy időpontban több helyen is történik bekötés, így minden megyében az ré­szesült ajándékban, aki ezen a napon elsőként vált tele­fontulajdonossá. Megyénkben Sárközi Gyuláék voltak a szerencsések. Ajándékba kap­tak egy korszerű készüléket, s ebben az évben nem lesz gondjuk az előfizetési díjra sem. Ezután nem maradt más hátra, mint feltárcsázni a megadott számot. Nem kel­lett sokáig várnunk, a bol­dog tulajdonos azonnal je­lentkezett. Bár időnként re­csegett a vonal, azért sike­rült megtudnunk, hogy Sár­köziék már öt éve várnak telefonra. A családfő az OTP helyi fiókjánál dolgozik, fele­sége pedagógus, s három kis­gyermeket nevelnek. Első­sorban a gyerekek és a Dombegyházán lakó szülők miatt nagyon fontos számuk­ra a távbeszélő, s igen sok rokonuk él az ország távo­labbi vidékein. A piros, nyomógombos ké­szülék — mely a várakozás ideje alatt még zenét is szol­gáltat — az étkezőből kiala­kított dolgozószobában, az Öt éve várom ezt a pillana­tot ... Fotó: Fazekas Fereno íróasztalon kapott helyet Nagy becsben tartják, hiszen hosszú ideig vártak rá! — gubucz —■ Orosházi példa Nem intézkednek, de segítenek... Az alpolgármester: akiket ők figyelnek, féljenek is! — Jelzőtflzekkel ma már nem lehet riasztani, a csoport technikai felkészültségét biztosítani kell. A rádió nélkülöz­hetetlen. — Miért nem alkalmaznak a vállalatok kiképzett őrző-védő kutyákat? Javaslom, az önvédelmi csoport vegye föl a kapcsolatot az Orosházi Ebtenyésztők Egyesületével. Kérdések, észrevételek, javaslatok hangzottak el a beszá­molók hallatán azon a tagtoborzó gyűlésen, amelyet az ön- kormányzat és a rendőrkapitányság kezdeményezett Oros­házán, a Bűnmegelőzési Egyesület megalakulása kapcsán. De ne vágjunk a dolgok elé! Az érdeklődőknek Surinás János rendőr százados, ka­pitányságvezető jellemezte a város elmúlt évi közrendjét és közbiztonságált. A statisz­tikai adatokból kitűnt, hogy a bűnesetek száma 50 száza­lékkal emelkedett, feltűnően magas a vagyon elleni cse­lekmények aránya. Ebben természetesen a polgárok gon­datlansága. a javak meg nem becsülése, a védtelenség is szerepet játszik. A bűnelkö­vetők nem megélhetési gond­jaik enyhítése érdekében lop­nak, többségük visszaeső. (Folytatás a 3. oldalon) „Panasznap” Tövlskesen és Halaspusztán Mi lesz veled, csizmás ember? Riportunk az 5. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents