Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKII NIPILIP 1991. FEBRUAR 13.. SZERDA Ara: 5.88 forint XLVI. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM Zsfros Géza: egy levél Gödöllőről Február eleje van, közeledik a tavasz. Gondolhatnánk, hogy a derék földművesek, a parasztemberek kinyújt­ják elzsibbadt lábaikat, kiegyenesítik derekukat, és munkába állnak. Előkerül a vetőmag és... De ne foly­tassuk. A falu tétova, maga elé mered. Pedig tudja, tud­ná, mit Ikell, kellene tennie. Mégis kiábrándult, várako­zik. Az elkeseredettebbek törvényt szegnek... Tisztelt Képviselő Urak! A tulajdonviszonyok, a földkérdés rendezése nem po­litika, nem pártpolitika, és főként nem kisgazda ügy! Jövőnk, a magyar élet múlik ezen. Miért lenne nekünk hát érthető, hogy: — a szabadon választott, legitim Parlament pártjaiban a földkérdést sokan még a saját érdekeik szerint sem értik és kezelik — a mezőgazdaság húzóerejét, a parasztság remény- teljes, birtokos részének üzenetét sem hallják, vélemé­nyükre legyintve, sorsukról irodákban, íróasztalok mö­gül kívánnak titkos kézfogóikon paktumokban „dönte­ni”? — nem kezdeményez jobban, jobbat a — mindannyi­an tudjuk — gúzsba kötött szakminisztérium? Hogyan lehetséges az, hogy a parasztember, a gazdál­kodó várakozik, keserűségében tejet önt a csatornába? Mi pedig agráregyetemi hallgatók megtanuljuk egy ne­tán sohasem lesz termelési rendszer játékszabályait, és közben nem tudjuk, hol lesz a helyünk. Egyáltalán: lesz-e feladatunk a vajúdó magyar mezőgazdaságban. Mivel már a holnapban sem lehetünk biztosak, bizony­talanságunk — félő — kilátástalanságba hajlik. Ami már biztos: drámai helyzet lesz, ha a most diplomázó agrár- értelmiségiek is téblábolnak majd — mondjuk a flasz- teron. — Képviselő Urak! A mi óránk is más ritmusra jár, mint a Parlamenté. A parasztembereknek is most kell vetniük. A magnak is most kell csíráznia. Nekünk most kell tudnunk, mi lesz a dolgunk! Uraim! Mi kelhet ki az el nem vetett \magból?" Antall József válaszlevele Mihail „Az életünk nem a mienk” Csilla ajándékai Estére 160 képviselő maradt Fegyvereladási ügy vagy földkérdés? Gorbacsovnak A Miniszterelnöki Hivatal Sajtóirodája közli: Antall József miniszterelnök ked­den tájékoztatta az Ország- gyűlést Mihail Gorbacsov szovjet államfő hozzá Inté­zett levelének tartalmáról. A szovjet államfő javasolta, hogy a kormánymeghatal­mazotti bizottság által eddig elvégzett munka alapján a tagállamok már a közeljö­vőben lépéseket tegyenek a Varsói Szerződés katonai struktúráinak lebontására, és ezt a folyamatot 1991. április 1-jéifi fejezzék be. A magyar kormányfő ugyancsak kedden küldött válaszlevelében — egyetért­ve a szovjet államfő elgon­dolásával — javaslatot tett arra, hogy a külügy- és hon­védelmi miniszterek tanács­kozására Budapesten, febru­ár 25-én kerüljön sor. A mi­niszterelnök egyetértését fe­jezte ki abban, hogy a Var­sói Szerződés tagállamainak kapcsolatait fokozott ütem­ben ■ szükséges áthelyezni kétoldalú alapokra. soknak, az Erdélyből áttele- pültéknek, a kórházaknak, a szociális intézményeknek és gyermekotthonoknak. A németországi Ungari­scher Malteser Caritas Di­enst, vagyis Magyar Máltai Szeretetszolgálat katonája akkor 6em tett könnyelmű ígéreteket! Hisz Békés csak egy volt az ország segítségre szomjazó vidékei közül (bár a bárónőnek talán kedve­sebb, mint a többi), s akko­riban a keletnémet mene­kültek gondja nyomta leg­inkább az ország vállát. „Si­került nekik szállást szerez­ni!” — újságolta boldogan rövid beszélgetésünk során. Arról is szólt, hogy a máltai lovagok több száz éves rend­je mindig politikamentes volt. Egykoron segítettek még bajba jutott ellenségei­(Folytatás a 4. oldalon) Sokféle emberrel találkoz­tam életem során. A leg­többjükkel igazából soha­sem kerültem egy hullám­hosszra; akadt néhány, aki­vel tartós barátságot kötöt­tem, s nagyritkán bukkan­tam olyan valakire, akiről az első pillanatban tudtam: kivételes jelenség. Ha pél­daképeket gyűjtenék, egyi­kük föltétlenül Csilla lenne. A bárónő, aki találkozásunk első pillanatában egy ked­ves regényem hősnőjére em­lékeztetett. Pedig Csilla von Boeselager nem valamiféle kitalált irodalmi alak; na­gyon is gyakorlati gondolko­dású asszony. Olyan, aki nem elméletben akarja meg­váltani a világot, sőt talán nem is akarja megváltani. Egyszerűen csak segíteni szeretne. S ha valaki, ő iga­zán tudja, mennyi segítség­re szoruló ember él ezen a földön! Akkor, két éve sem érke­zett üres kézzel. Szavára a jószándék ruhákban, kórhá­zi eszközökben, gyógyszerek­ben, bútorokban, tanszerek­ben tárgyiasult formái ván­doroltak határokon át, hogy nehéz sorsú családok életét tegyék könnyebbé. Csilla persze nem azért utazott több száz kilométert, hogy bekaszírozza a hálás pillan­tásokat. Sokkal inkább azt firtatta, mi az, amire a leginkább szüksége lenne a Békés megyei nagycsaládo­foglaltakra utalva a továb­biakban kifejtette; Magyar- ország sajnálatosnak tartja, hogy a fegyvereladások kap­csán feszültség keletkezett a két ország kapcsolatában. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy hazánknak alapvető érdeke a probléma mielőbbi megnyugtató rendezése. A jegyzékkel kapcsolato­san a jugoszláv fél reagálá­sáról szólva a kormányfő ki­emelte: a jugoszláv kormány értékeli a magyar kormány készségét a probléma rende­zésére, s arra számítanak, hogy hazánk világosan ki­fejti Jugoszláviához való vi­szonyát és magatartását. A jugoszláviai fegyverel­adással kapcsolatban az el­lenzéki pártok véleménye egybecsengett: az ügyben tu­datosan félretájékoztatták a közvéleményt, ezért a teljes igazság felderítését szorgal­mazták. Horn Gyula, a szocialista frakció- véleményét megfo­galmazva kijelentette: a mi­niszterelnök beszámolója után sem teljes a kép. A kormánynak igen is felelős­sége van abban például, hogy a jugoszláv érdeklődés­re az illetékesek nem adtak korrekt választ. Rockenbauer Zoltán (Fi­desz) a Honvédelmi és a Külügyi Bizottság közös je­lentését alkalmatlannak mi­nősítette az ügy tisztázásá­ra. Egyebek között részlete­sen kifejtette, hogy nem csu­pán eljárási mulasztás tör­tént. hanem politikai balfo­gás is. Röviddel fél kettő előtt az elnöklő Szabad György fél­beszakította a fegyvereladá­si ügy kapcsán kirobbant parlamenti vitát, és az ebéd­szünet idejére összehívta a Házbizottságot. A vita megszakítása előtt Király Zoltán, a függetlenek nevében elhatárolódott Kó­nya Imre — szerinte — a tárgytól eltérő és személyes­kedéstől sem mentes felszó­lalásától. A kormányfő el­hangzott tájékoztatója elle­nére a képviselő még több olyan kérdést vetett fel, amely továbbra is homály­ban maradt. Így például megkérdezte: eredetileg mekkora tétel szállításáról volt szó, hiszen egyes hír­adások szerint húsz-, har­minc-, sőt nyolcvanezer gép­pisztoly szállításáról tár­gyaltak. Utalt arra, hogy az államtitkári bizottság enge­délyezte az ügyletet, és a szállítás már másnap meg­történt. Technikailag ez le­hetetlen, így feltételezhető, hogy valaki október 10-e előtt prejudikálta a döntést. A független képviselő fel­szólalása után Torgyán Jó­zsef kisgazdapárti frakció- vezető javasolta a vita lezá­rását, azzal érvelve, hogy a fegyverügy valójában az ég­világon senkit sem érdekel, és sokkal inkább a földkér­déssel kellene foglalkozni. Ezt még kiegészítette azzal a véleményével, miszerint „felesleges, hogy a Parla­ment mazochista módon kor­bácsolja saját magát”. Gáspár Miklós, a keresz­ténydemokraták véleményét összegezve kifejtette: nem értenek egyet az ellenzék ál­tal szorgalmazott vizsgáló- bizottság felállításával. Az Országgyűlés több órás, indulatoktól sem mentes vi­ta után elfogadta a külügyi és a honvédelmi bizottság­nak a jugoszláviai fegyverel­adással kapcsolatos együttes jelentését. Antall József miniszterel­nök a szavazás eredményé­nek ismeretében köszönetét fejezte ki a Háznak, és hang­súlyozta: bízik abban, hogy megnyugtatóan rendezőknek a magyar—jugoszláv kapcso­latok. A vitában elhangzot­takra reflektálva kijelentet­te: nem kíván reagálni a kormánytagok felelősségét (Folytatás a 3. oldalon) A kép két éve készült, amikor a bárónő — többek közt — bára tanszereket irányított Békéscsa­Fotö: Gál Edit Nagy horderejű, napirend előtti felszólalásokkal látott hozzá keddi munkájához az Országgyűlés plenáris ülése. A napirend előtti második felszólalás ■ során a kisgazda Zsíros Géza a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem hall­gatóitól kapott levél tartal­mát ismertette képviselőtár­saival. (Ezt teljes terjedel­mében külön közöljük.) Nem volt politikai háttere a Jugoszláviába irányuló magyar fegyverexportnak, az kizárólag üzleti megfontolá­sok alapján történt — jelen­tette ki Antall József mi­niszterelnök a Parlament­ben, azt a magyar kormány­jegyzéket ismertetve, ame­lyet Katona Tamás külügyi államtitkár adott át Belg- rádban a jugoszláv kormány képviselőinek. A kormányfő a jegyzékben Szeszélyes időjárás köszön­tött tegnap Elekre, a telet te­mető felvonulókra. Áztak ha­vas esőben, csúszkáltak a je­ges utakon, és meneteltek bokáig latyakban. Ki hitte még tegnapelőtt, hogy való- (Folytatás a 3. oldalon) „Aki szeret, aki mindig szeret, nem ér rá panaszkodni és boldogtalannak lenni.” (Joubert) Április 1.: feloszlik a Varsói Szerződés

Next

/
Thumbnails
Contents