Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

1991. január 14., hétfő ■■ SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang R kárpótlásokról Az 1991. január 9-i szá­mukat olvasva a Kártérítés, kárpótlás című cikk ragadta meg a figyelmemet. Újs,ág- ban, rádióban, tévében egy­re-másra hallja, ol vassa az ember az ilyen jellegű dol­gokat, követeléseket. Nem szégyellem a nevem: Kato­na János újkígyósi lakos vagyak, eddig semmilyen pártnak nem voltam tagja. 16 éves korom óta dolgo­zom látástól vakul ásig. Van egy összkomfortos családi házam (körülbelül 200 ezer forintos OTP-tartozással), még van egy 15 éves Wart­burgom (melyről valószínű­leg leadom a rendszámot, mert nem fogom tudni üze­meltetni). Van három gyer­mekem, egy 23 éves, aki fe­leségével nálam lakik, egy 21 éves, szakközépiskolát végzett, munkanélküli és egy 12 éves tanuló. Megjegyzem, én 47 éves vagyok. Kérdem én, mit követeljek az elmúlt rendszertől? Mi, kisembe­rek vállaljuk az egyre több terhet a gazdaság helyreál­lításáért. Miért követelőznek azok, akik most és az elmúlt rendszerben is milliókkal játszottak? Szerintem először hozzuk helyre az ország pénzügyi-gazdasági helyze­tét, majd azután kellene a kárpótlásra megoldást ke­resni. Katona János, Újkígyós ♦ * * ... A felhívás „minden magyar állampolgárhoz” szól, „akinek az előző poli­tikai rendszer bármilyen tulajdonát államosította, el­vette vagy a tulajdon át­adására kényszerítette... Módunk van mindent visz- szaadni. Az állami vagyon 25%-a elegendő arra, hop minden kárigényt kielégít­sen a kormány” — mondja Zsíros Géza. Nem zavarja, hogy egyre több a segélyre szoruló munkanélküli, hogy egyre több az ingyenkony­hára szoruló nincstelen? El tudja képzelni, hogy az or­szág jelenlegi helyzetében „a forgalomképes állami va­gyon 25%-át anyagi vagy tárgyi apportként megkap­ják a károsultak, amelyik­kel kft.-be, magánvállalko­zásba beszál ihatnak’ ’ ? Zalai György, Telekgerendás * * * Tisztelt Képviselő Űr! A rádióban elhangzott és a sajtóban megjelent felhí­vását örömmel üdvözlöm, örömmel, mert azt első és egyedülálló kezdeményezés­nek, igazi, a demokrácia ki­teljesedése irányába mutató képviselői magatartásnak ítélem. Igen... Végre akadt valaki, akit egy fontos dön­tés meghozatala előtt érde­kel az érintettek véleménye. Érdekel azért, hogy azokból álláspontot, állásfoglalást alakítson ki. ahhoz érveket gyűjtsön, és így a választók akaratának — a szó legiga­zibb értelmében vett — kép­viselője lehessen. Biztató jel ez ebben az, egy részről ha­talmi elzárkózódást mutató, más részről a közömbösség­be és érdektelenségbe süly- lyedő köréletünkben, amibe kerültünk, amiben vagyunk. Bár mások és többen is kö­vetnék példáját, s így az el­törölt és erre a korábban gyakorolt formában meg is érett „társadalmi vita” intéz­ménye helyett megteremtőd­hetne az új. a demokratikus és a valóban társadalmi vi­ta intézményrendszere. Kívánom, hogy kezdemé­nyezését kísérje siker. Név és cím a szerkesztőségben * * * A levelemet röviden, az ál­láspontom, hogy akinek 1960 előtt volt jogos földtulajdo­na, kapja vissza, ha meg tudja művelni, de ha úgy látja, hogy nem kell, most önként felajánlhatja az ál­lamnak. Eddig úgy történt, mintha leállnék a Duna hídjára, az arra haladóknak letépném a ruháit, és elvenném az ér­tékeit. és bedobnám csupa­szon a vízbe, a parasztság ezt élte túl. Tisztelettel: Fetter József, Rátka * * * „Az 1991. január 9-i Nép­újságban közölt minden ja­vaslatával és módosításával, én és 3 testvérem, csak a legnagyobb tisztelettel és há­lával tudjuk helyeselni és egyetérteni vele. Mi 1949- ben olyan kulákok lettünk, hogy mindenünket, amink csak volt, elvettek, teljesen nincstelenekké váltunk, már akkor idősödő szüléink a sa­ját tulajdonukban, hogy lak­hassanak, lakbért fizettek. Szeghalom városában ez a Vasúti vendéglő és szálloda volt. Valósággal kilökték on­nan. de még államosítási lel­tárt sem kaptunk, sem az in­gatlanról, árukészletről, sem a berendezéséről, most keres­sük a tanácsnál az idevonat­kozó leltárt is. Közölték ve­lünk, hogy ez mostantól fog­va a tanácsé, mint kulákók- nak. mindenünk elvették, és most már az egész mindent a Szeghalmi Sárrét Szövet­kezetnek Áfésznek odaaján­dékoztak. Mivel az 1952. évi 4. tvr.-ben így lett államo­sítva. még a mai napig is a szövetkezet birtokolja, soha nekünk nem fizettek semmit, semmit nem építettek rajta, de bontani sok mindent le­bontottak.” özv. Berecz Péterné és három testvére MÁY-válasz Lapjuk 1990. december 5- én megjelent „Egy vonat, amely önmagát is lekéste...” című cikkével kapcsolatban a következő tájékoztatást ad­juk: A Körös expresszvonat za­vartalan közlekedtetését nem a MÁV hibás intézkedései akadályozták meg, hanem a bombariadó által teremtett rendkívüli helyzet. Sajnos, a cikk nem a felelőtlen tele­fonálót ítéli el, nem a rend­őrség túlbiztosítását taglalja (ugyanis a másik, gyulai sze­relvény átvizsgálását indoko­latlannak tartjuk), hanem a MÁV-ot teszi felelőssé az 50 gyulai utas késett elszállítá­sáért. A Körös expresszre már felszállt 400 utas érdekében véleményünk szerint helyes volt menetrend szerint elin­dítani a vonatot, a Gyulán tartózkodó 50 utas sajnála­tos érdeksérelme ellenére is, akiket személyvonattal szál­lítottunk Békéscsabára, és innen csatlakozva Budapest­re. A tájékoztatásbeli félre­értés abból adódhatott, hogy Gyulán nem hangsúlyozták ki. hogy személyvonati csat­lakozás lesz Békéscsabán. Az elmaradt haszon, illetve a szállodadíjhoz hasonló kár­tételek peres úton történő visszakövetelhetősége nem MÁV-sajátosság, hanem az egész országra jellemző jogi gyakorlat. Alföldi Károly állomásfőnök, Békéscsaba Közoktatási fórum A magyar közoktatási rendszer helyzetéről és fej­lesztéséről való gondolkodás társadalmasítása, a különbö­ző nézetek artikulálása, fej­lesztési koncepciók szembe­sítése. megvitatása érdeké­ben az alábbi szervezetekés intézmények közoktatási fó­rum összehívását kezdemé­nyezik. A fórum központi té­mája a közoktatási rendszer alapszerkezete, az előttünk álló évtized legfontosabb te­endőinek számbavétele tá- gabb társadalmi, gazdasági és nemzetközi kontextusban. A fórum mindenki előtt nyi­tott, aki a kérdésben véle­ményt kíván nyilvánítani. Gyakorló pedagógusok, szak­értők. oktatók, kutatók, va­lamint szakmai csoportok, szervezetek képviselőinek részvételére és aktív közre­működésére egyaránt számí­tunk. A fórumot Szegeden tart­juk, tervezett időpontja 1991. január 31.—február 1. A kez­deményezők 400 fő elhelye­zésére vállalkoznak, a fóru­mon való részvétel önkölt­séges. A fórum programjára és munkarendjére a jelent­kezőktől is várunk javasla­tokat. A részvételi szándék jelzését (név, munkahely, le­velezési cím feltüntetésével) az alábbi címre várjuk: Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet, Szeged, Középfasor 1—3. A jelentkezéseket a be­érkezés sorrendiében fogad­juk el. Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet. JATE Pedagógiai-Pszichológiai Tanszékcsoport, MTA Pedagógiai Bizottság, Neveléstudományi Kutatók Országos Egyesülete, Oktatáskutató Intézet Kötelező lábmosás? Békéscsabán a Szerdahelyi utca—Pajtás sori vasúti alul­járó korszerűsítése 2 éves munkával, nagy költséggel, végre elkészült. Nagyobb lett, mint eddig volt. Bizo­nyára gondos tervezés előz­te meg a munkát, a kivite­lezésbe azonban valami hi­ba csúszhatott. Az aluljáró­ból ugyanis a vizet nem tud­ták kiszorítani. Január 4-én is elöntötte a víz a gyalogo­sok, kerékpárosok által sű­rűn használt aluljárót. A hossza körülbelül 14-15 mé­ter, és benne 20*25 centimé­ter magas víz áll, faltól fa­lig. Nem tanácsos félcipőben közlekedni, csak csizmában. A munkába menő emberek­nek itt kell közlekedni, mert a közelben levő vasúti so­rompó legtöbbször zárva van. Természetesen a hely­zet még rosszabb lesz, ha ez­után esetleg csapadékos idő­szak következik. Tóth István Békéscsaba Fotó: Kovács Erzsébet Levél a hajléktalanoktól M, hajléktalanok azért vettük kezünkbe a tollat, hogy a1 rólunk kialakult vé­leményről a tévhitet elosz­lassuk. A Békés Megyfei Népújságban egy hónappal ezelőtt megjelent cikkben Csemus Pál, állítólagos el­nökünk — akit a nagy több­ség nem is ismer, hisz egyáltalán nem tátogatja szállásunkat —, azt nyilat­kozta, hogy itt csak bűnö­zők laknak. Az igaz, hogy vannak közöttünk börtönvi­selt emberek, de ők is sze­retnének jó- útra térni. Ne­héz lesz, ha még névleges elnökünk is ellenünk beszél. Nem tudjuk, állításait mivel indokolja. Egyébként van­nak itt terhes nők, családi és egyéb problémákkal küsz­ködő fiatalok, s olyan idős emberek, akik bár egész éle­tükben dolgoztak, egy vá­lást, vagy más csalódást kö­vetően szintén az utcára ke­rültek. Hogy egyáltalán megalakulhatott ez az intéz­mény, s hogy mi is normá­lis, emberi körülmények kö­zött élhetünk, "nem holmi Csemusofcnak köszönhetjük, hanem elsősorban Wagner Sándornak, aki fáradtságot nem ismerve, mindent meg­tesz értünk. Szívvel-lélekke! segít a rászorultakon. Nem szégyell adományokat kol­dulni, hogy míg segítségével munkához jutunk, valahogy eltengődjünk. Munkáját Bog­danov András gondnokunk segíti társadalmi munkában. Fogalmazványunk célja az, hogy Csernus Pált, akit nem tudjuk, -hogy milyen szava­zás alapján lett képviselőnk, „érdemei elismerése mellett” váltsák le, hogy többé ne legyen módja olyasmiről nyi­latkozni, ami nem fedi a valóságot. 22 aláírás Cukorbetegek klubja Körösladányban Nemrég 25-en megalakí­tották Körösladányban a cu­korbetegek klubját A klub- foglalkozásokra éves tervet készítenek, ahol elsősorban orvosi előadásokat szeretné­nek hallgatni, valamint ta­nácsokat diétás étrendjük összeállításához. Már első összejövetelükön nagy fi­gyelmet keltő előadást hall­gattak dr. Kovács Zoltán községi főorvostól a cukor- betegségről. Az összejövetel végén a bátrabb jelentke­zőknél vércukormérést is vé­geztek. G»ál Sándor KörösLadány Felborítva? Négy hénapja... Azért ragadok tollat, mi­vel a január 2-án megjelent újság 3. oldalán elég elret­tentő képet közöltek, „Lakó­telepi csendélet az óévbú­csúztató után” címmel. Eh­hez lenne némi hozzászólá­sunk. Ez az elrettentő példa ugyanis nem az óévbúcsúz­tató eredménye, hanem saj­nos, a békéscsabai lakásszö­vetkezet, valamint a város­gazdálkodási vállalat hibá­ja. Ugyanis ez a kuka az utóbbi 4 hónap óta ugyan­ezen a helyen és ugyaneb­ben a felborított helyzetben van. Mivel ezekért a kuká­kért mi, lakók fizetünk, hogy rendszeresen ürítsék, és ha kell, meg is javítsák. Sajnos, ez a két vállalat mindezek felett szemet huny, és a többszöri lakossági ké­résre is a földön fekszik ez a rossz, javításira szoruló, kerekekkel ellátott kukánk. Biztosan sok elrettentő példa található városunkban egy- egy nagyobb ünnep ,után, de ez sajnos nem vandál em­berek műve, (hanem felelőt­lenül dolgozó embereké. A Pásztor utca 101-es számú ház lakói Ajándék — Gádoroson A Gádorost Takarékszö­vetkezet hetven éven felüli tagjainak értékes (karácso­nyi csomagot küldött. Nem­csak az anyagi érték a fon­tos, hanem az, hogy ebben az inflációs, szomorú világ­ban gondoltaik ránk. Öröm­mel vettük a 'kávét, a sza­loncukrot, a csokoládét. Ma már egyre kevesebbet tö­rődnek velünk, öregékkel. Kérem, nagybetűvel írják azt, hogy KÖSZÖNJÜK! A takarékszövetkezetben mindig kedvesek, figyelme­sek, és (nagy türelemmel magyarázzák ezt a sok ért­hetetlen új törvényt. Egy hálás nyugdíjas Nem az a nyolc forint... Az eset Orosházán, a Bir- kás-lakótelepi 50-es ABC- ben történt, ez év január 2-án. 12 éves gyermekem visszavitt a boltba nyolc da­rab 12 forintos üveget, ami­ért 88 forintot kapott. Újra lement 5 darab üveggel, megkérte az eladót, számol­jon rendesen, és az előzőt is számolja át újra. Igaz, ezt az ötöt rendesen kifizette, de az előzőt nem rendezte, mondván: „úgy számolok, ahogy ikelL” Így keli? Erre én mentem le a boltba, és a vezető híján a helyettes­sel beszéltem. Elmondtam panaszom, elismerte, hogy 96 forint jár az üvegért, de tovább nem tett semmit, a kartárenője nem volt 'haj­landó emlékezni, csak arra: a gyerek megfenyegette, hogy számoljon rendesen. Egyszóval: el lettem küldve, sem a nyolc forintot nem kaptam meg, s nem kértek elnézést sem. Nem erről a nyolc forint­ról van szó, hanem arról, hogy ez mindennapos. Szeretném tudni, 'ki el­lenőrzi a boltokat, egyálta­lán ezt a boltot, kinek tarto­zik ez az üzletvezető felelősi- séggel, kinek az érdeke, hogy ez a 'bolt jól menjen (a vevőkön kívül)? Ki véd meg bennünket, vásárlókat, hogy annyit fizessünk, amy- nyit fizessenek, amennyit kell, olyan árut vehessünk, ami a minőségi követelmé­nyeknek legalább a legalsó fokát eléri. Kinek mond­hatjuk el a panaszunkat, ha a vezető nem tart panaszna­pot, csak a vállát vonogatja és mosolyog? Tudom, pénz­tártól való távozás után rek­lamáció nincs, de az elkö­vetkező időről is szó van, áriról', hogy minden egyre drágább, és egyre nehezebb megvenni, de így duplán ne­héz, mert sajnos, nagyon so­kunknak 8 forint is számít. Nem általánosítok, azért ta­lálkozunk még becsületes kereskedővel és jobban ellá­tott boltokkal is. (Név és cím a szerkesztőségben) Igaz mese a megtalál! pénzrfil Karácsony előtti héten történt. Este -6 óra előtt két kislányommal a békéscsabai vasútállomás előtti postahi­vatalhoz indultam, hogy feladjam keresztfiunknak á karácsonyi „ajándékpénzt”. A pénztáros közölte, sajnos, ma már nem tudják felven­ni, lezárta a kasszát. No, gondoltam, a pénznek idő­ben oda kell érni, megpró­bálom a városban. Igen, csak próbáltam volna, mert mikor a pénztárnál benyújtottam a csekket, rémülten láttam, a pénzt elveszítettem. Ekkor megpróbáltam a lehetetlent... Vissza az állomáson levő postához. Megkérdeztem: nem adtak-e le egy ezerfo­rintost? Miközben érdeklőd­tem, szinte éreztem, hogy kérdésem nevetséges, s szo­rongva vártam a sajnálkozó arcot. S ekkor történt a cso­da... De igen .— mondták —. egy nyugdíjas bácsi adta le. Azt hiszem, örömöm nem kell ecsetelni. Három kis­gyermekem van, s közeledett a karácsony. Köszönet érte a bácsinak, akinek kis nyug­díjához biztos jól jött vol­na. s köszönet a hivatalnok­nak is. Egy hálás, 3 gyerekes családapa

Next

/
Thumbnails
Contents