Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. január 12., szombat BÚ(L)VÁRKODÓ © ■kÖRÖSTÁJ Szabad szombat, azaz szombaton szabad Valamikor régen, a paraszt- ember ha lerakta a munkát cuhá- rét rendezett, hogy csak úgy, a saját szórakoztatására táncol­hasson. Mindezt Gál László, a gyomai néptáncegyüttes veze­tője mondta el a minap mert ha cuhárét már nem is tart, de tán­colni ő is szeret. Csak úgy, a maga kedvére. És ezúttal kivé­telt kellett tennünk. Meg kellett engednünk, hogy egy kicsit a munkájáról is beszéljen. Mert ha szólhat valaki a „Szabad szom­batban” arról, hogy szabadide­jében szívesen forgatja a szak- irodalmat, miért ne beszélhetne arról egy néptáncegyüttes veze­tője, hogy ha ideje engedi, szíve­sen ismerkedik új és megint új tájegységek táncanyagával. Hogy miként? íme: — A gyűjtés lenne a legjobb, ám mivel hétvégeken próbát tar­tunk, így ez nehezen elképzelhe­tő. Marad a videofelvétel. Be­teszem a kazettát, és minden mozdulatot jól megfigyelek. Aztán sorra próbálom őket. Egyszer, tízszer, százszor... Ahányszor csak kell. Ezért, ha azt kérdezi, mi a kedvenc időtöl­tésem, azt kell mondjam a tánc. —Azért, csak érdekli más is? —Szeretem a zenét, szívesen utazok, sokat olvasok, és ha te­hetem filmeket nézek. — Vegyük talán kicsit las­súbbra az iramot. Milyen zene, milyen út, milyen könyv és mi­lyen fdm érdekli? —A zene bármilyen lehet, az út kapcsolódjon eseményhez, mondjuk egy táncosfesztivál­hoz, a könyv és a film lehetőleg könnyed, szórakoztató műfajú legyen... Pihentessen, segítse a kikapcsolódást. —Mindig a táncból élt? — Középfokú kereskedelmi végzettségem van. Dolgoztam ruházati boltban eladóként, mú­zeumban gyűjteménykezelő­ként, az Amforánál üzletkötő­ként és a Gabonaforgalmi Válla- latnál leltárellenőrként. Mindezt hat év alatt, közben katona is voltam. Ezek után kerültem a gyomai együttes élére, fele any- nyi fizetésért. — Szép kis kacskaringók! Ennyire szereti a változatossá­got? ■— A gond mindig akkor volt, mikor 2-3-4 hetes turnékra ké­szültem. A munkáltatók válasz­tás elé állítottak, vagy ők, vagy a tánc. És én mindig a tánc mellett döntöttem. — Az előadóművészét bár­mely ágában a tapsról mérhető a siker. Az országos szólótánc­feszti válón ezen túl egy még kéz­zel foghatóbb mérce is az öné lett: hisz a múlt hét végétől Gál Lászlót mint örökös aranysar­kantyús táncost emlegethetjük. — Valóban. Néha még most is előveszem, megnézem a díjat, mert egyszerűen magam sem hiszem, hogy végre megkaptam, amit egy évtizede próbálok el­nyerni. — Hagyjuk egy kicsit a tán­cot. Kérem beszéljen a családjá­ról! — Édesanyám két éve halt meg, de hiányát máig sem tu­dom kiheverni. Édesapám aki egyébként a népművészet mes­tere, Eleken él. Hozzá gyakran ellátogatok. Egyébként igazi agglegényéletet élek gyo- maendrődi szolgálati lakásom­ban. — Ez látszik is azon a laká­son? — Ha úgy érti, hogy szívesen végzek-e házimunkát... Hát meglátszik a lakáson, hogy egyedül vagyok. Még az inkább férfias elfoglaltságot, a kertész­kedést sem szeretem. Azt szok­tam mondani, csak akkor veszek kertes házat, ha lesz pénzem kertészre is. —Akkor nem költözik egyha­mar, ha az iménti kiszólására gondolok, a fizetéséről... — Pedig roppant fontos a pénz. És ezt nem csak mint ma­gánember mondom. Ha sok pén­zem lenne, megvenném az együttest, én menedzselném, utaztatnám... De szép is lenne. — És a magánember mit csi­nálna a pénzzel? — Megnősülne, családot ala­pítana... Mert az élet egyik leg­fontosabb dolga azt hiszem a szerelem, aztán a nyugodt, kie­gyensúlyozott családi élet. — A nyugalom hiányzik az életéből? — Igen szélsőséges, nyugha­tatlan természetű vagyok. Rit­kán ülök ennyit egy helyben, mint most, ezen a beszélgeté­sen. — Akkor a fotót ezúttal nem tánc közben, hanem e ritka pilla­natban készítjük el. De ott tar­tottunk, hiányzik e a nyugalom ? — Természetesen manap­ság, mikor még az együttes léte is veszélyben forog, rámféme némi megnyugvás. De más is hiányzik. Jó lett volna zenét, nyelveket tanulni... —Még nem késő... — Igen. Ha időm, s ki­tartásom lesz hozzá, megpróbá­lom. . Nagy Ágnes \ 29. Érzékletesen leír. 31. Idegen szóöszszetételekben túli a jelen­tése. 33. Mérgező alkoholfajta. 35. Az angol költő gondolatá­nak befejező része (zárt betűk: Z, G, A). 36. Régi katonák leve­se. 38. Államszervező arab kali­fa. 40. Folyó és medence Belső- Ázsiában. 42. Meg-megrettenő. 43. Évében, ismert latin szóval. 44. Népi fegyver. 45. Az oxigén J Versolvasóknak '.-4 ___________________________________________ i r V ízszintes: 1. Wystan Hugh Auden (1907—1973) angol költő mondta a versről; első része (zárt betűk: S,S,J). 14. A trópusi övezet régies elnevezé­se. 15. Színültig rak. 16. Foton­egység! 17. Klubigazolványa van. 18. Sikeres, népszerű em­berek. 19. Rúd eleje! 20. Sport­öltözet. 22. Havasalföldi uralko­dócsalád. 24. Kérve kér. 25. Ál­lati fekhely. 27. Balkezes. 28. Bitang, gyalázatos. 30. Alkotó­rész. 32. Régi török méltóság. 34. Szláv nyelv. 35. Szembeötlő jelleg. 37. Tisztító üzem. 39. Becézett női név. 40. Nagy .ma­gazin az USA-ban. 41. Időmérő eszköz része. 44. Büfé. 47. Na­gyon kicsi. 48. Erdélyi történetí­ró (Péter, 1676—1752). 50. Irá­ni uralkodó dinasztia volt. 51. Zirzen ...; a hazai tanítóképzés szervezője volt. 53. ... a moz­dony füstje megcsapott (Moldo­va). 55.... Blau; monodráma. 57. ... Jürgens; osztrák énekes. 58. Hegy Kaliforniában csillagvizs­gálóval. 61. Tolna megyei köz­ség. 62. Csomóban áll! 63. Vét­séget követett el. 64. Itáliai női név. 66. Tusázik. 67. A mosást megelőző művelet. 69. Ven­déglátó hely. Függőleges: 1. Csattanós, rövid történet. 2. Raktárról ki­irat. 3. Messzire. 4. A három fázis betűjele. 5. Méretre dara­bol. 6. Nagyra nőtt. 7. Európa- kupa. 8. Altatószerrel átitatott. 9. Német popénekesnő. 10. A határidő lejártát megelőzve. 11. Nemzetközi sporttrófea, röv. 12. Huta egynemű betűi. 13. A mág­neses térerősség mértékegysé­ge. 18. A sötétben keresgél. 21. Híres magyar bohóc volt. 23. Nagyon gyors. 24. Külföldi olaj­cég. -26. Etiópia császára volt. háromatomos módosulata. 46. Község Keszthely közelében. 49. Henger felületének görbe lapja. 52. Töltelékkel készülő sütemény, névelővel. 54. Észt város. 56. Kuroszava japán filmrendező személyneve. 59. Szalonnát köveszt. 60. Ameri­kai író, újságíró (John, 1887— 1920). 63. Volt pakisztáni politi­kus (Ziaul). 65. Annál mélyebb­re. 68. Azonos betűk. 69. Van ilyen csokoládé is. 70. Busa egynemű betűi. Nagy Balázs Beküldendő: vízszintes 1. és a függőleges 35. Beküldési határidő: 1991. január 21. Cím: Békés Megyei Népújság Szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, Pf.: 111. A megfejté­seket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A megfejtők között 5 db 150 forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, melyet postán küldünk el. A december 30-i rejtvény megfejtése: A legegyszerűbb embe­reknek csak a legérettebb írók tudnak írni. Nyertesek: Szilágyi Gábomé, Békés; Galbáts Zoltánná, Gyula; Barta Dániel, Békéscsaba; Bérei József, Gyomaendrőd; Földesi András, Mezőberény. PÁLYÁZAT Ha mosolyra fakaszt, fizetünk mint a ... ...mint a kicsoda? Tényleg! Eleink azt mond­ták, fizet mint a katonatiszt. Igen ám, de változ­nak az idők, nem tudom, most mennyit keres egy katonatiszt, de félek, ekkora infláció mellett már ez sem vonzó ajánlat. Akkor hát mit írjunk a címbe, hiszen manapság az alapos ráfizetés és a lapos fizetés a gyakorlat. De mielőtt végleg bele­bonyolódnánk a kérdésbe... Maradjunk ennyi­ben: ha mosolyra fakaszt, fizetünk. Hogy ho­gyan? Kérem, olvasson tovább! Új év, új pályázat. Ha hiszik, ha nem, 1989. január 7-én jelent meg először a Bú(l)várkodó. Sokszor fordultunk azóta olvasóinkhoz. Volt mi­kor fogyókúrás-, máskor grimaszversenyt hir­dettünk. Egy időben rímfaragásra, aztán receptí­rásra biztattuk önöket. És a kezdetek óta alapo­san kiismerhették tulajdonságaikat önismereti játékunk, a „Tes(zt)sék játszani!” segítségével. Ezentúl másfajta erőpróbára szeretnénk rávenni a vállalkozó kedvüeket: fotózzanak! Kapjanak lencsevérge mindent, ami mosolyra fakasztja ol­vasóinkat. Életünk derűs, olykor visszás pillana­tait — ha úgy tetszik a hétköznapi bakikat — eddig csak fotóriportereink próbálták bemutatni „Objektív objektív” című rovatunkban. Kérjük, a jövőben legyenek önök is e rovat munkatársai! A legjobb felvételeket — melyeket a fotósaink vá­lasztanak ki — szép sorjában megjelentetjük a Bú(l)várkodóban és természetesen az ezért járó honoráriumról sem feledkezünk meg. Teendőjük tehát nem más: figyelni, fényké­pezni és borítékba tenni a kész képeket. (Mellé esetleg a rövid kis írást arról, hol, kit és mit látunk.) A borítékra kérjük írják rá: „Bú(l)várkodó”. Ne feledkezzenek meg lakcí­mük pontos feltüntetéséről! Nem kérem, nem a közlésre alkalmatlan képeket kívánjuk postára adni — erre sajnos nem vállalkozhatunk —, hanem a honoráriumot. Várjuk tehát leveleiket, a Bu(l)várkodó olvasói nevében is. S hogy milyen változtatásra szántuk el magun­kat ezen kívül? Szeretnénk az eddigieknél több „Pletyi”-vei szolgálni, melyeket lelkiismeret-fur- dalás nélkül továbbadhatnak. És, hogy ne csak szellemük, de testük is gazdagodjék, egy új rova­tot indítunk, az egészséges életmód jegyében „Csak egy szóra!” címmel. Mindezen túl szíve­sen várjuk ötleteiket, tanácsaikat. A jelszó csak ennyi: Bú(l)várkodó. Uj élettér a barnamedvéknek Hamarosan újra az Alpokban fognak brummogni ... A tehén eléggé bután nézett a furcsa látogatóra, ami hirtelen fel­bukkant a legelő­jén. A barna cim­bora azonban pil­lantásra sem mél­tatta. Átbaktatott a füvön és eltűnt a másik oldalon a cserjésben. A te­hén és a barna- medve találkozása nem volt drámai, ami nem is szokat­lan. Még a nagyon éhes medvék sem támadnak meg egy teljesen fejlett marhát. Ilyen jelenetek hamarosan ismét lejátszódnak majd Európában. A „barnamedve munkacsoport” az Alpokban készíti a helyét, pontosabban Svájcban, ahol 1898-ban ejtet­ték el az utolsó európai barna- medvét. A World Wildlife Fund (WWF) két lehetséges terepet talált az általában másfél méter­re növő vad számára: Tessin és Oberengandin felel meg a leg­jobban, ahol még van elég nagy kiterjedésű erdő, mert a medve szereti, ha nem zavarják a nyu­galmát. Az erdőben sűrű aljnö­vényzetnek, ráadásul elég sok tisztásnak kell lennie, ahol nyá­ron füvet, ősszel pedig bogyót ehet a mackó kedvére. Közép-Európában a hegyvi­déken kívül már nincs élettér a medve számára, hiszen egy ál­latnak 50-150 négyzetkilomé­terre van szüksége, és ahol egy populáció meg akar maradni, legalább 80 egyednek kell hely. A bamamedvét fokozatosan elűzték természetes környeze­téből, ahogyan a vadon he­lyére telepített erdők kerül­tek. A vadorzók a szigorú ti­lalom ellenére vadásznak rá, mert még mindig vannak embe­rek, akik medvebőrt akarnak te­ríteni a kandalló elé, vagy a fal­ra. Nemcsak a vadorzók, hanem a jóindulatú állatbarátok is ve­szélyeztetik a bamamedvét. Ha ugyanis ínyencfalatokkal tömik a „plüssállatokat”, márpedig a bundás fickók szeretik az éde­set, akkor az így etetett állat, gyorsan „civilizálódik”. Ha egyetlen egyszer kapott enni, újra az ember közeiét fogja ke­resni, levetkőzi természetes tar­tózkodását és bemegy a lakott településekre, ahol feltúrja a szemetesládákat. A vége na­gyon szomorú: a túlságosan bi­zalmas medve közveszélyessé válik és mint ilyet — meg kell ölni. A svájciaknak azonban nem kell tartaniuk új szomszé­daiktól. Noha a bamamedve Európa legnagyobb szárazföldi ragadozója, éhségét apróságok-' kai csillapítja: táplálékának ja­vát fűfélék, gyökerek, bogyók és apró állatok teszik ki. A 90 szá­zaléka tehát tiszta vegetáriánus koszt. Ezzel szemben óriási meny- nyiségeket fogyaszt, mert egy felnőtt medvének naponta 10 ezer kalóriára van szüksége, ami négyszer több az ember szük­ségleténél. Ráadásul jó 350 kilót nyom! Örüljünk tehát, hogy a bun­dás cimbora hamarosan újra brummogni fog az Alpokban. (Szivárvány) Fotó: MTI-Press Képszolgálat Csak egy szóra! Miért nem hatásosak a gyors fogyókúrák? A lefogyni akarók mindent megpróbálnak. A gyors fogyást ígérő diétákat, a szaunát, izzasz- tást stb. Rövid idő alatt sokat fogyni' nem lehet, és nem is tanácsos. A különböző gyors fogyókúrák szimpla műfogáson alapulnak mégpedig azon, hogy kiűzzék a szervezetből a felhalmozott víz­készletet — részben vízhajtó diétákkal (burgonya, petrezse­lyem, hagyma, fokhagyma és más fűszerek) — ezt kombinál­ják szaunával, izzasztással, sporttal. Mindennek nem sok ér­telme van, mert a kúra után a szervezet ismét felveszi az el­vesztett vízmennyiséget, és visszaáll az eredeti súly. Ezek a kúrák nagyon veszé­lyesek is, hiszen az étkezés mennyiségének rendkívüli csökkentése komoly beavatko­zást jelent az anyagcsere folya­matba. Veszélyt jelent a víz elvonása is. Ezáltal a vér sűrűbb lesz, és nagyobb a szívinfarktus veszé­lye, másrészt a testzsír visszake­rülhet a vérbe, és ezáltal megnö­vekszik a vér zsírtartalma. Valóban lefogyni csak úgy’ tudunk, ha csökkentjük a napi étkezésünk kalóriaértékét, és ezt hosszú hónapokon át betartjuk. Kevesebbet kell enni, hogy a szervezet lassan átálljon. Telje­sen kielégítő, ha havonta fél ki­lót leadunk, egy év alatt ez is összesen 6 kiló. És ami a lényeg, ez a hat kilogramm valódi zsír­leadás, nem pedig csak vízvesz­teség.

Next

/
Thumbnails
Contents