Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 9. szám

NÉPÚJSÁG 1091. január 11., péntek Jövő héten új kárpótlási törvényjavaslat A kormány a jövő héten több ponton módosítva, új változatban terjeszti a Par­lament elé kárpótlási tör­vényjavaslatát, amelynek eredeti változata a múlt év december elején már az Or­szággyűlés elé került — kö­zölte az MTI, a rádió és a televízió munkatársaival László Balázs szóvivő, a kor­mány csütörtöki ülésének szünetében. Az új változat lényegében megtartja az eredeti elkép­zelés alaplogikáját, vagyis a kárpótlás mindazokra kiter­jed. akiknek tulajdonát 1949. június 8-a. a diktatórikus alapokon szerveződött Par­lament összeülése után érte sérelem. Űj szabályok lépnek élet­be a földkárpótlás rendezd sére. Eszerint nemcsak a tu­lajdoni sérelmet szenvedet­tek gyermekei, hanem egye­nesági leszármazottai is jo­gosultak a részleges kárpót­lásra. Ugyanezt a jogot él­vezhetik a házastársak is. Megbízták, de nem nevezték ki... Kérdőjel maradt bőven (Kissé szokatlan még az elnevezés.) A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés Megyei Területközi Egyesületének elnöksége tar­totta tegnap délután Békés­csabán alakuló ülését. Vi­haros időszak zárult le ezzel az összejövetellel — az el­nökség legalábbis ebben bí­zik —, még akkor is, ha az átalakulás körül még mindig jócskán maradt nyitott kér­dés. Szilágyi Menyhért elnök és Fényes Péter megbízott iro­daigazgató az ülés elején próbálta vázolni az ismeret­terjesztés jelenlegi, áttekint- hetőnek a legjobb indulattal 6em mondható helyzetét. El­mondták, hogy a TIT-köz- pont (csakúgy, mint a me­gyei szervezet) megszűnt, helyette egy szövetség jött létre, melyhez csak akkor kívánnak csatlakozni — dön­töttek egyhangúan —, ha ennek kézzelfogható hasznát is látják az itt tevékenyke­dő ismeretterjesztők. Termé­szetesen szó esett arról a pénzügyi revízióról, amelyet a TIT — akkor még léte­zett — megyei szervezetének elnöksége kért. A vizsgálat megindult, ám annak ered­ménye egyelőre nem szüle­tett meg. A költségvetés irányszá­maival kapcsolatosan is sok kérdés merült fel. Hogy csak néhányat említsünk: tudnak-e létszámot csökken­teni? Miként működik majd az egyesület a kivált városi szervezetek nélkül? Milyen anyagi vonzata lesz a „váló­pereknek”? És így tovább, és így tovább. Szó esett ar­ról is, hogy — esetleg — kö­zösségi házzá lehetne nyil­vánítani a TIT székházát, ezzel is enyhítve az egyre nehezedő pénzügyi helyzetet. Végül úgy döntött az egye­sület elnöksége, hogy a kö­zeljövőben összehívják az egyes településeken dolgozó titkárokat, akik sokéves gya­korlati tapasztalataik alap­ján segíthetnek pontot tenni e költségvetés végére. A napirendi pontok során egyre világosabb lett, hogy nem lesz könnyű dolga az elkövetkezendő hónapokban annak, aki elnyeri a pályá­zatot az irodaigazgatói-szak- titkári munkakör betöltésé­re. Az elképzelés az volt, hogy e délután az elnökség kinevezi ezt az embert. Vé­gül, mivel ennyi a bizony­talanság — megyei és orszá­gos szinten — az ismeretter­jesztés háza táján, a kineve­zés elmaradt. A pályázók közül (ismét) Fényes Pétert bízták meg (egy évre) a munkakör betöltésére, s fi­zetését 26 ezer forintban ál­lapították még. N. Á. Németországnak az alföld is fontos (Folytatás az 1. oldalról) Bár Klepsch úr azt is meg­jegyezte, hogy a töretlen fej­lődésre csak abban az eset­ben lehet számítani, ha rendkívüli gazdasági krízis nem következik be a világ- gazdaságban, s a magyar piacosodás a várható mér­tékben fejlődik. Annak igazolására, hogy Németország számára az egyesítés után is rendkívül fontos maradt a magyar gaz­daság, Klepsch úr elmond­ta, hogy csütörtökön reggel német delegáció kormány- szintű tárgyalásra érkezett hazánkba, s hozta magával azt az energiasegély-progra- mot, amelyet a taxisblokád idején ígértek meg Antall József kormányának. Töb­bek között 50 millió márka értékben kőszenet szállíta­nak hozzánk. Ugyanakkor szintén 50 millió marka ér­tékű hitelt kapunk elektro­mos és más energiahordozók vásárlásához. Mindemellett még 100 millió márka vál­lalkozói hitel egészíti 'ki a német segélyprogramot, amelyet a magyar vállalko­zók vehetnek igénybe. Ehhez egyébként a magyar kor­mány ugyanilyen nagyság- rendű forintösszeggel csatla­kozik. A jelenlévő szakemberek arról is részletes tájékozta­tást kaptak, milyen módon vehetnek fel kapcsolatot né­met cégekkel, kereskedelmi kirendeltségekkel. S ehhez hasznos kiegészítőként cím­jegyzéket is hozott magával Klepsch úr, majd említést tett arról is, hogy az NDK gazdaságának átállítása mi­att veszteségeket szenvedő magyar vállalatok némi kár-< térítésre számíthatnak a szövetségi kormány részé­ről. Ám mindenekelőtt ab­ban szeretnének segítséget nyújtani a hazai szállítók­nak, hegy raktáraiban ma­radt magyar termékeket né­met multinacionális keres­kedelmi központok segítsé­gével értékesítsék a 'kevésbé fejlett országok felé. Mindenesetre a tegnapi szakembertalálkozó Békés­csabán, mint ahogy azt dr. Ugrai András elmondta, egy­fajta nyitást jelent a megye gazdasági életének pezsdíté­sében, hiszen a jövő hónap­ban az osztrák kereskedelmi attasé, márciusban pedig a szovjet kereskedelem promi­nens személyisége látogat el szűkebb pátriánkba. — rákóczi — Egy munka a sok 'közül: Szalma Edit könyvcímlapterve A könyv tipográfiája Országos kiállítás Békéscsabán, majd Debrecenben és Budapesten Három évvel ezelőtt — bé­késcsabai kezdeményezésre — A nyomdászat dicsérete mottóval Budapesten került sor az I. országos tipográfiai kiállításra. A nagy sikerű bemutatkozás folytatására egy korszak as jubileum, a Gutenberg által feltalált könyvnyomtatás hatodfél- száz éves évfordulója kínált ünnepi lehetőséget. A Kner Imre és Tevan Andor emlé­kezetére A könyv tipográ­fiája címmel meghirdetett tematikus pályázatra számos könyvtervező küldte el anyagát. A Szántó Tibor ál­tal vezetett rangos bíráló- bizottság döntése alapján végül 11 egyéni pályázó, va­lamint egy kollektíva alko­tása kapott nyilvánosságot. Értékelve és elismerve a békéscsabaiak kezdeménye­zését és aktív közreműködé­sét, a II. országos tipográ­fiai kiállítás megrendezésé­re és bemutatására a Mun­kácsy Mihály Múzeum ka­pott lehetőséget. Ízléses és esztétikus installáció ad ke­retet a szép és változatos könyvoldalakat, -borítókat, -illusztrációkat bemutató pá­lyamunkákhoz. Szolid ele­gancia jellemzi a kiállított műveket, amelyék között ha­gyományos és modem meg­oldású alkotások egyaránt találhatók. Méltó helyre került a ki­állítás két fődíja: Löblin Ju­dit és Palotás Rozina opusai sokszínű, változatos, gondo­lat- és érzelemgazdag szem­léletükkel és megoldásukkal minden vonatkozásban fi­gyelmet éltettek. Örömmel írjuk le, hogy Gécs Béla bé­késcsabai tipográfus is kü- löndíjat kapott. A nemzetközi gyakorlat­nak megfelelően kabinet- összeállítások egészítették ki, tették teljessé az alap- bemutatót. Az egyik kiállí­tás Giambattista Bodoni- ra emlékezett. Az Országos Széchényi Könyvtár kollek­ciója a 18. század leghíre­sebb olasz nyomdászának és betűmetszőjének 250. szüle­tési jubileumára megjelent nemzetközi kiadású köny­vekből adott válogatást. A másik kamarátárlat há­rom magyar könyvtervező retrospektív anyagát tárta a látogatók elé. Lengyel Já­nos, Miklósi Imre és Petőcz Károly nemzetközileg is el­ismert és méltatott színvo­nalú tipográfiai munkássá­ga a legmagasabb hazai színvonalat kénviseli. Öröm együtt látni a sok-sok meg­valósult tervet, amely kü- lön-külön és együttesen is megálmodójuk művészetét reprezentálja. A 'kiállítás anyagát Bé­késcsaba után Debrecenben, majd pedig a fővárosban is bemutatják. Bízunk benne, hogy az első két alkalom si­kere arra ösztönzi a rende­zőket, hogy a jövőben perio­dikusan ismétlődő, a szak­emberek és az érdeklődők részéről egyaránt számon tartott bemutatkozási lehe­tőség legyen az országos ti­pográfiai kiállítás. Dr. Papp János Tejtermelők ultimátuma A tejtermelés, -forgalmaié* válságának megoldására január 30-ig adtak határidőt a főható­ságoknak, illetőleg a kormány­nak a hazai szarvasmarha-te­nyésztőket képviselő országos választmány csütörtöki ülésén, amelyet Budapesten rendeztek, a MOSZ székházában. A termelők képviselői ezúttal is erőteljesen hangsúlyozták, hogy az elmúlt hetekben, hóna­pokban, az érdekképviseleti szerv közreműködésével, több esetben is konstruktív javasla­tokat tettek a tejválság kezelé­sére, és ámbár a Földművelés­ügyi Minisztériumban felvetése­ikre kedvező válaszokat kaptak, végül is nem történt 6emml. Továbbra is eladatlan készleteik vannak, nem sikerült megvaló­sítani az iparral, illetve az ál­lami támogatás bevonásával a közös teherviselést. Ily módon a mezőgazdaságnak azt az ága­zatát sújtja a tejkészletek fel­gyülemlése, amelyik — a bioló­giai sajátosságnál fogva —, a piac változásait erős késéssel tudja csak követni. A Földművelésügyi Minisztéri­um részéről kifogásolták, hogy nem működik az úgynevezett tejtanács, holott a szarvasmar­hatartók érdekeit ennek is kép­viselni kellene. A vita azzal zá­rult, hogy a választmány, amely munkabizottságot választott az események nyomon követésére, a hónap végéig adott haladékot a felvetett kérdések megvála­szolására. Amennyiben ez nem történik meg, úgy törvényes de­monstrációra kerülhet sor. ValakiQQnek távozni kell (Folytatás az 1. oldalról) elszámolói tisztsége között. Bár a társasági törvény egy­értelműen rögzíti, meiy be­osztások nem férnek össze a polgármesteri 'hivatással. Szarvas Attila véleménye szerint a társasági törvény határozottan leszögezi, hogy csak a vezető tisztségviselő (ügyvezető igazgató) tartozik ebbe a körbe, a végelszámo- • ló nem. Míg az őket támadó kétpárti (MDF, kisgazda) tíz képviselő mindenáron a tá­vozását követelik. Az épület előtt felvonuló, spontán érdeklődők és szer­vezett tüntetők ugyan nin­csenek arról meggyőződve, hogy a város irányítására választott honatyák mely párthoz tartoznak, de egyet bizonyosan érzékelnek, hogy nem az ő ügyeiket képvise­lik. A választási törvény óriási hiányossága, hogy a képviselők nem visszahívha­tók és nincs leszögezve, mi a polgármester joga. és mit engedhet meg magának a testület. A demonstrálok so­raiból többször elhangzott, hogy nem azért választot­tunk benneteket, hogy egy­mást marjátok, vagy pártok érdekeit képviseljétek. „Mondjatok le!” — kiabálta kórusban a tömeg. A 18. óráig tartó érdek­egyeztető tanácskozás hosz- szas huzavona és unos unta- lanig ismételt érvek után a következő döntést hozta: amennyiben a törvényességi felügyelet dr? Szarvas Attila munkaviszonyának megszün­tetését jogszerűnek ítéli, ak­kor a polgármesternek tá­voznia kell. E döntést az érintett is elfogadta. Ameny- nyiben azonban a mezőko­vácsházi képviselő-testület tíz tagja vétett a törvény el­len. akkor ők mondanak le, és távoznak önként tisztsé­geikből. Éppen, hogy elhangzott a fenti döntés, amikor Nagy András alpolgármester a döntést ismertető Bakos Miklós képviselő kezéből ki­vette a mikrofont és kije­lentette : — Mindenkinek szíve, joga, hogy a törvé­nyességi felügyelet határo­zata után hogyan dönt, és megválik-e tisztségétől vagy sem. Legitim parlament hozta a törvényt, ezt tartsa mindenki tiszteletben, én tisztességesen jártam el, nem tudom, miért kellene lemondanom. Az alpolgármester beszéde felkavarta a ház előtt állók népies táborát, és különböző bekiabálásokkal próbálták a képviselőt véleménye meg­változtatására bírni. Voltak, akik azt tanácsolták: „Vidd haza a széked, ha annyira ragaszkodsz hozzá!” A köztársasági megbízott és munkatársai napok óta tétlenül és tanácstalanul fi­gyelik az eseményeket. A tö­megkommunikáció szárnyai­ra kapta a hírt, hiszen az országban majdnem száz polgármester kényszerült a testületeken belüli pártcsa­tározások miatt megválni tisztségétől. A köztársasági megbízott képviselője Mező- kovácsházán kijelentette: amennyiben (tegnap) csütör­tökön 24 óráig az önkor­mányzati képviselők nem vonják vissza dr. Szarvas Attila munkaviszonyának megszüntetéséről szóló hatá­rozatukat, akkor a köztársa­sági megbízott bepereli a helyi képviselőket. A szim­pátiatüntetést szervezők tegnap 24 óra után békében elvonultak a városháza elől. Várják a törvényességi fel­ügyelet döntését. Papp János (Folytatás az 1. oldalról) és pluszkereset se nagyon adódik. Családi költségve­tés? Nem lehet ma már elő­re tervezni. Egy biztos, az első, amit befizetünk, az át­utalási számlára: a hitelek, kamatok, törlesztőrészletek, ez kitesz öt és fél ezer fo­rintot. Ehhez jön még vagy háromezer forint rezsi. Aztán a maradék hatezerből kell ruházkodni, enni, élni. Nem is tudom, mi lenne velünk szülői segítség nélkül. Nagy teher az építkezés, egy éve bennlakunk ugyan, de egy öttalálatos nyereményét ví­gan rá lehetne még költeni. No, ilyesmiről kár'is beszél­ni. A szomorú valóság, hogy arról is le kell most mon­dani, amit 16 évi házasság után elértünk: el kell adni az autónkat, és az árából megpróbáljuk az építési köl­csönt kiegyenlíteni, külön­ben a magas részletek miatt teljesen a padlóra kerülünk. — Pedig nem volt luxusa négyéves kocsi, azzal jár­tunk Csabára a lányunkhoz, aki ott kollégista, használ­tam a munkámhoz, és néha kiruccanhatott a család va­lahová a közeibe, mert ugye nagy nyári nyaralásokról szó se lehet. Tudja, kívá­nom a Parlamentben ülők­nek. hogy ennyi pénzből próbál janak megélni, és há­rom gyereket nevelni. Há­rom éve építkezünk, gon­dolhatja, mennyi ruhát vet­tünk azóta magunknak. A gyerekekét megvarrja a fe­leségem, meg köt is. Van veteményes, a szülőknél hí­zik nekünk is a jószág, mert még nem tudtuk felhúzni a melléképületet. Hát ez van. Nem így képzeltük, azt hit­tük, hogy íobb következik, hogy az a sok okos ember kivezeti az országot, és mi, egyszerű emberek követjük őket. * * * A nyugdíjasok azon réte­géhez tartozik Molnár Bélá- né, akik eddig úgy-ahogy megéltek. Hat és fél ezerfo­rintos nyugdíjából futotta a békéscsabai, Lencsési-lakóte- lepi, átlagméretű lakás fenn­tartására, és szerény igé­nyeinek kielégítésére. Az év első napjaiban azonban szá­molni kezdett, és rádöbbent, hogy ha kifizeti az OTP- tartozást, a havi rezsit, ép­pen mínusz húsz forintja marad. — Három gyereket nevel­tem fel. s eddig igen sokat segítettek. De most ők is ne­héz helyzetbe kerülnek, nem várhatom, hogy még az én gondjaimat is a hátu­kon cipeljék. Már arra gon­doltam, hogy elindulok in­nen, a lakótelep végéről egy tiltakozó táblával. Biztos, hogy sok hasonló helyzet­ben élő idős ember csatla­kozna hozzám! Pár éve még azt hittem, felkészültem min­denre, engem már nem érhet meglepetés. A lakásom rend­ben, van tisztességes nyug­díjam, amiből megélhetek. Dolgoztam 65 éves koromig, de már nem vagyok egész­séges. Tudom, hogy a gyere­keimre bármikor számítha­tok, mégis nagyon meggon­dolom, elfogadjak-e tőlük valamit. Azt pedig nem aka­rom, hogy miattam szenved­jenek hiányt bármiben. Hát majd csak megélek valahogy ezután is, és reménykedem, hátha jóra fordulnak egy­szer a dolgok...

Next

/
Thumbnails
Contents