Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

1991. január 10., csütörtök

o

Az erkölcsi hitel

pénzkölcsönnel

kamatozik

(Folytatás az 1- oldalról)

Povázsay Géza békéscsabai kárpitos mester, kisvállalkozó — aikinek műhelyéből elegáns bútorok kerülnek ki — kétszeresen érintett a témában, hiszen ő a békéscsabai ipartestület elnöke.

— Ügy gondolom, hogy az

árutermelő tevékenységet végző iparosoknak ez a kamatláb megéri forgóeszközfinanszírozási hitelként

igénybe venni a kölcsönt — — mondja elnöki minőségében. — örömmel üdvözlöm ezt a megállapodást, végre egy lépés, amelyből a tagság érezheti: konkrétan is történik érte valami. E kölcsön legnagyobb előnye, hogy megkötés nélkül felhasználható, és azonnal folyósítják.

— Mint vállalkozó, foglalkozik-e a gondolattal, hogy ön is igénybe veszi ezt a hitelt?

— Igen, mindenképpen szeretnék igényelni, de tekintettel elnöki tisztségemre, azt kértem, hogy az országos szövetségnél bírálják el, kaphatok-e erkölcsi garanciát. Forgóeszköz-finanszírozásra egyébként is folyamatosan veszek fel hitelt az OKHB-től; elsősorban anyag- vásárlásra igényelem a kölcsönt. Ma ugyanis csak forgóeszközre éri meg hitelt felvenni, egy egységnyi anyag- beszerzésre a kamatom így 3-4 százalék. Nekem, mint vállalkozónak az a kedvező, ha hitelből tudom a forgóeszközt finanszírozni, és az eredményből pedig a beruházást.

A szarvasi ipartestület a városban, és környékén, Csa- bacsüdön, örménykúton, Kardoson összesen négyszáz tagot számlál.

— Az első híradást követő napon már négyen érdeklődtek — sorolja ValachPál- né, az ipartestület vezető adminisztrátora. — A kölcsön lejáratát viszont rövidnek találják az érdekeltek, annál is inkább, mert egyes számlák átfutási ideje rendkívül hosszú, a közületektől például sokan 6-8 hónap után kapják meg .a pénzüket. Ezzel együtt is kedvező és konkrét lehetőség ez az iparosok, vállalkozók számára, jelzi ezt az érdeklődők száma is.

Végül még egy vélemény, a szolgáltatási szférában működő autószerelőé. Martincsek Gábor műhelye Békéscsabán, a Berényi úton van.

— A kamatot elfogadhatónak találom, de a fél év nagyon rövid idő a törlesztésre, ekkora összegeknél: — véli a mester. — Én egyébként nem tartok igényt erre a hitelre, megvannak a berendezéseim, de szolgáltatásbővítésre egyébként is nagy felelőtlenség lenne felvenni, hiszen ebből a bevételből ekkora összegeket hat hónap alatt törleszteni ? 1... Ebben a szférában két-három éves lejáratra tudok kölcsönt elképzelni, persze a termelésben más a helyzet. Ezzel együtt is természetesen jó dolog, hogy van egy ilyen lehetőség.

Megerősítették az atomerőmű őrzését

Megerősítették az atomerőmű őrzését — közölte az MTI érdeklődésére Szabó József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgató-helyettese. Az ellenőrzés eddig is szigorú volt az épületekbe való bejutás minden pontján, ezenkívül járőr- szolgálatot is teljesítenek az üzemi területen, de most még nagyobb létszámmal őrzik az erőművet, kívül-belül egyaránt. Az őrszolgálatot és a járőrözést a PAV-hoz tartozó, jól kiképzett fegyveres őrök látják el. A vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy a személyek és a járművek ellenőrzésében elmentek addig a határig, ami még nem zavarja az erőmű üzemvitelét, mindennapos munkáját.

Új bemutatóterem nyílt kedden Békéscsabán, az István király téren. A Csaba Szőnyegszövő gyönyörű termékeit, Németh Éva Munkácsy-díjas iparművész által tervezett, csomózott és kézzel szövött szőnyegeket láthatnak és egyben vásárolhatnak itt az érdeklődők Fetó: Gát Edit

Tüntetéssel temetik az olcsó kenyeret Sarkadon

Kenyérvágás előtt címmel jelent meg tegnap írás lapunkban, a 14 forint 80 filléres fehér kenyér végnapjairól. Szerkesztőségünket többen keresték meg telefonon és személyesen, hogy kifejtsék véleményüket. Olvasóink 90 százaléka, valószínűleg sejti, hogy milyen megjegyzések hangzottak el, jobb, ha nem részletezzük...

A leginkább meglepő hírt Sarkadról, Georg János közölte velünk:

— Fél tízkor vettem meg a Népújságot, és akkor láttam, hogy mi készül ellenünk. a szegény emberek ellen. Óriási Sarkadon a felháborodás, nem esett nehezemre a tüntetés szervezése. Késő délutánig csaknem 1200-an írták alá a tiltakozó

jegyzéket, és fejtették ki, hogy január 14-én, a fehér kenyér temetése napján tüntetni fognak az intézkedés ellen. Jó. tarthatatlan a 14 forint 80 fillér, és megért* jük, ha 20-21 forint lesz a legolcsóbb mindennapi betevő falat. De 35-40 forintot kérni a kenyérért, vagy a valószínűleg ehetetlen, félbarna valamire fanyalodni, ez már mindennek a teteje! Száz szónak is egy a vége, a békés demonstráció szervezését már többen végezzük, természetesen a megfelelő engedélyt megkérjük az illetéke» hatóságtól.

Mindezek-után abban maradtunk. hogy a telefonáló a további fejleményekről időben értesíti lapunkat.

(I. s.)

Láthatatlan csempész kezek?

Indulatos kérdések a gyulai képviselő-testület ülésén

„Isten áldása kísérje munkájukat!” — hallhattuk a Gyulaváriban élő római katolikus vallásúak üzenetét 3 gyulái képviselő-testűiét idei első ülésén. Ugyancsak napirend előtt több képviselő is kifejezte reményét, hogy ebben az évben minél kevesebb terhet kell majd a lakosságra hárítani.

Ezután az első napirendi pontban, vita nélkül elfogadták a „Program a tanácsrendeletek felülvizsgálásáról” című előterjesztést.

Következett a „slágertéma”, amely már többször szerepelt napirenden: a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) véglegesítése. Néhány tisztázandó kérdés volit már csak hátra, a vita azonban ezúttal sem maradi el. Dr. Miklós Pál képviselő felháborodottan vette tudomásul, hogy a tervezetbe láthatatlan kezek becsempészték a polgármesteri hivatal osztálytagozódását anélkül, hogy ezt elére jelezték és az osztályok hatáskörét bővebben kifejtették volna. A testület elfogadta az előterjesztést, Miklós Pál pedig jegyzőkönyvbe vetette tiltakozását.

A bejelentésekben egyebek mellett megállapították dr. Horváth Mihály jegyző munkabérét. az előlegezett bizalom jeléül a legmagasabb összegben, 48 ezer forintban. Több képviselő jelezte aggodalmát, hogy a költségvetési vitára aligha kerülhet sor január 28-án, a vonatkozó és majdan alkalmazandó jogszabályok hiányában. A testület úgy döntött, előkészítő tárgyalásokat tartanak és pontos munkatervet készítenek a költségvetési vitára. hogy minél felkészültebben dönthessenek.

Nem hiányzott az ülésről a kritikai színezetű megnyilvánulás sem. Ting er Jánosné azt kérte, indítsanak szabálysértési eljárást olyan pártokkal szemben, amelyek nem távolítják el a közterületekről a válásztási plakátjaikat. Brejska Károly arról szólt, hogy a választók rendkívül elkeseredettek az új árak, a ház- és a telekadó miatt.

Befejezésül a testület elvi határozatában támogatásáról biztosította a XV. Erkel Diákünnepek, szervezőbizottságát.

A. L.

Kollektív szerződés a Springerrel

Kollektív szerződést kötött szerdán Budapesten a Sajtószakszervezet és az Axel Springer Budapest Kiadói Kft. Ez az első olyan munkaügyi megállapodás, amely egy nemzetközi nagyvállalat és annak magyar alkalmazottait tömörítő érdekképviselet között jött létre.

A Springer-tulajdonban levő hét megyei lap és kiadó munkatársai korábban megtárgyalták a szerződés tervezetét. A véglegesített dokumentum megfelel a Magyar- országon elfogadott általános normáknak. A magyar gyakorlat néhány területen (például a bérezésben) kedvezőtlenebb a német viszonyoknál. ám a két fél törekedett a lehető legkedvezőbb feltételek kialakítására. A magyar Springer-lapok újságíróinak fizetése csak két forrásból származik: a megemelt alapbéren kívül csupán a — pontosan szabályozott feladatok teljesítéséért iáró — mozgóbérre számíthatnak. A kollektív szerződés tapasztalatait az aláírók (az AS—B és a megyei lapok szakszervezeti titkárai) 1991 végén értékelik, s ez alapján lehetőség nyílik módosításokra is.

Indokolt-e a tej árának emelése?

Csaknem 200 aláírással látták el a hódmezővásárhelyi gazdák azt a levelet, amelyet Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszternek küldtek és amelyben a 'tejtermelők panaszát, nehéz helyzetét és a megoldásra tett javaslatokat írták le. Az erre vonatkozó megállapodás azon a tanácskozáson született, amelyet Hódmezővásárhelyen szerdán szervezett a helyi önkormányzat.

A panaszra az ad okot, hogy az ország egyik, központi támogatásokkal leginkább élő megyéiéiben, Gsongrád megyében a tejtermelés jelenleg csaknem kétszerese a fogyasztásnak, s a forgalmazás körüli zavarok elsősorban a termelőket sújtják.

A termelők vállalják a tejtermelés 10 százalékos csökkentését. Az Agrárkamara véleményét tolmácsolva az igazgató egyúttal annak is hangot adott, hogy ne emeljék 37 százalékkal a tej árát, mert az szakmailag nem indokolt, és ne exportálják nagy veszteséggel, inkább olcsóbb áron juttassák a rászorulóknak.

Kultúrügyifogyi és egyéb huncutságok

Nem elég, ha az ember (sok ember) unos-untalan mondja, írja, felszólalja: „A kultúra megtérül!” Hogy „a kultúra egyenlő a társadalom szellemi, erkölcsi környezetének színvonalával", hogy „a kultúraellenesség önpusztítás”. Örök rejtély, miért utálják (általában) a kultúrát azok, akik pedig pénzgond nélkül az ellenkezőjét tehetnék: nyilván vagy igényük nincs rá, vagy mert mit ér az a valami, ami közvetlenül és gyorsan nem termel profitot, hasznot: kinek mi tetszik jobban, azt használja.

Mostanában aztán, amikor az úgynevezett „műélvezés” vágya, igénye nullára látszik csökkenni, és az ember a hupikék törpikék Ügyifogyijónak érzi magát, ha ezt felemlíti, netán többször is, és figyelmeztető hangsúllyal: nem árt, ha végiggondolják, akiknek felelősségük végiggondolni, mivé leszünk kultúra nélkül, mivé leszünk, ha eldurvul a közélet, a közízlés, ha már azt sem tudjuk, hogyan serkenti fel a lelkünket egy vers, egy színházi előadás, egy festmény vagy szobor látványa, ha egyszer csak balkanizálódásunk égő jeleként összetévesztjük a Milói Vénuszt a milánóival, ha egyáltalán hallottunk erről a különös hölgyről.

Tudom, a példa nemcsak gyermeteg, hanem kihívó is, mert annak a véleménynek is sok híve található, hogy attól még, ha valaki sose hallott a fent nevezett ledér hölgyről, még pompásan esztergálhat, termeszthet babot, vagy irhát aktát, de mint minden példa, ez is nagyokat biceg. Volt idő (évtizedekig), amikor úri passziónak nevezték azt, ha valaki a lélekgyönyörködtető kincseket becsülte és szerette, bizonyos esetekben az is előfordult, hogy gyanússá vált az illető ennyi antimateriális gondolkozás láttán. A kör ott zárult, hogy a gyanakodók utálták, lenézték, „értelmiségi nyavalygásnak” tartották a kultúrát, a művészeteket, mert nem volt kívánságuk ezekhez, mert mélyen alatta tengették magukat arra gőgösen, hogy mindezt teljes szívükkel átélik, és gyűlölik is kellőképpen.

Ne mondja senki, hogy régi ez a téma! Hogy mainap- ság nem lehetne sorolni eseteket, alkalmakat, megnyilat- kozókat, akikről messzire süt ugyanez, és legszívesebben becsukatnák a kultúra intézményeit a. színházaktól a falusi könyvtárig. Mondhatnák: nincs ezekre pénz. Mondhatnák: elavult struktúra csomópontjai. Mondhatnák: akinek kell belőle, vegye meg és kész. De azt is mondhatnák (vannak, akik mondják, például a gyomaendrődi polgármester), hogy „műveltség, intelligencia, kultúra: ahol nem így lesz, kocsmai szintre süllyed minden”.

Nagy kár, hogy számolatlan bajaink közepette mindig a kultúra húzza a rövidebbet, hogy üdítő csodának számít, ha a Parlamentben valaki Kosztolányira hivatkozik, ha valaki felvázolja, mivé leszünk, ha nem lesz televízió, vagy csak alig, ha átmegy az egész kultúrahordozóból reklámhordozóvá, ha a kultúra elnéptelenedett hadállásaiba (Had? Ugyan!) betelepednek a hulladék-kultúra „apostolai”, akik máris jól megélnek az efféle apostolkodásból. Olyan érzése támad az embernek, amikor bizonyos évtizedek után további szélmalomharcokra kényszerül, ahelyett, hogy nagyot lélegezne a friss, tiszta, üdítő levegőből, amelynek összetevői között ott van a bunkóság és szellemet gúnyoló kivagyiság ellentéte végre; olyan érzése támad, mintha valakik még mindig hajtogatnák, akit lehet bujtogatni: a kultúráért nyavalygókra semmi szükség! Egyre mélyebbre ásva ilyen gondolatokba, valami rémisztő kép rajzolódik ki: egy olyan Magyarország, mely elveszíti hagyományait, nagyjait, hitét, reményét és tartását, és önként merül el a semmire nem alkalmas hulladékok áradatában.

Döbbenten néztem a minap egy krimit, a San Francisco utcáint, amelyben a „kobrák” rendőrt ölnek. Voltak pillanatok, amikor a főbandita mintha a „bátorság hősévé” magasztosulna, míg vissza nem lendül az egyensúly a rendőrök oldalára, hogy azért mégis... Mondták a valamikori „kultúrpolitikusok”: az ilyen filmek visszarettentenek. Mondják mások: közben ötletekkel és módszerekkel is szolgálnak.

Hogy jön ide szegény Ady Endre? A vers, az emberi gondolat: „Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek / Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe mentek ...” Hogy jön ide? Mégis!? Sass Ervin

Keletről nem jöttek terroristák

(Folytatás az 1. oldalról)

venkereskedelmet. A módszerek bővülésében megnyilvánuló határforgalmi ellenőrzés szigorodása létszámnövekedést nem jelentett. A hivatásos és sorkatonai állományt nem mozgatják, a határ ki- és beléptetés zökkenőmentes és a korábbiakhoz hasonlóan gyors.

A határ őrizete és védelme tekintetében a módszerek bővítése és a katonák felkészítése mellett „éjjel látó” technikai eszközöket, szolgálati állatokat vontak be az átlagosnál nagyobb arányban. A határőr járőr munkájának segítésénél különösen ügyelnek az együttműködési kapcsolat jó szin- tentartására.

— A román határőrizeti szervekkel — tájékoztat a parancsnak — két ízben vettem fel a kapcsolatot már az idén, segítségüket kérve nemkívánatos személyek bejövetelének megakadályozására. A románoknak legalább annyira fontos, mint a Magyar Köztársaság határőrizeti szerveinek, hogy megakadályozzák a fegyverrel, vagy robbanóanyaggal a zöld határon illegálisan betolakodó csoportok határátlépését Nagyon jó a kapcsolatunk a határ menti települések rendőrparancsnokságaival és őrseivel, valamint a határmenti lakossággal.

Előfordulhat olyan, hogy a szigorú ellenőrzés mellett is átcsúszik valaki a határon. E tényt elismerve Pál ezredes kifejtette, hogy az állomány kiképzésének fokozásával olyan rendkívüli helyzetekre is képesek rövid idő alatt reagálni, amelyek „békeidőben” nem szokásosak. Céljuk a bűncselekmények, tiltott határátlépések, terroristacsoportok akcióinak megelőzése, elhárítása. Különös figyelmet fordítanak a közel-keleti nemzetek állampolgárainak ellenőrzésére. Személyi okmányaikat, útipoggyászukat minden nemzet polgárainál jobban átvizsgálják. Ugyanis ezek, a keleti nemzetekhez tartozó személyek előszeretettel használják hazánkat tranzitútvonalként nyugat felé. Fokozódott az elmúlt időszakban az embercsempészet. Különösen a török nemzetiségűek élnek a továbbjutás ilyen formájá- vak Papp János